𝙼𝚒𝚌𝚔 𝚂𝚌𝚑𝚞𝚖𝚊𝚌𝚑𝚎𝚛

Két újabb kopogád után léptem oda az ajtóhoz, és téptem fel azt, mert nem értettem, ki a franc nem tiszteli az éjszakai alvásom, amit délután végzek...

- Liu?- néztem kikerekedett szemekkel a nőre, aki esetlenül állt előttem, maga mellett egy hatalmas bőrönddel.

- Szia.- ejtett meg felém egy szomorú mosolyt a nő, én pedig azonnal el is álltam az ajtóból.

- Hogy, hogy itt?

- Futok.- fordult felém- Ismét.- húzta fájdalmas mosolyra ajkait, mire csak elé léptem, és megöleltem őt.

- Én itt vagyok neked Liu, amikor csak kell.- nyomta egy csókot hajába, és annyira jól esett közelsége, hogy azt szavakba se lehet önteni.

- Tudom.- vált el tőlem, miközben könnyei kézfejébe törölte- És köszönöm.- eresztett meg felém egy gyengére sikerült mosolyt a nő.

- Hogy-hogy csak ennyi csomaggal jöttél?- fordultam vissza az egyszem bőröndje felé, ami még mindig az ajtóban pihent, várva azt, hogy valaki végre beljebb hozza.

- Az apámtól jöttem, a páriszi reptérről elutaztam a legközelebbi másikra, ahol azonnal egy ide tartó gépre szálltam. Reményekkel teli, hogy befogasz.

- Bármikor!- fordultam felé mosolyogva, mire csak nevetni kezdett, és megrázta a fejét.

- Ezért cserébe pedig én rendbe szedem a házad.- nézett körebe a francia nő, mire csak megforgattam szemeim, de közben mosolyogtam, hiszen jól tudtam, hogy bármennyire is fáj, igaza van neki- Meg vannak még szerencsétlen orchideáid?- nevetett fel hangosan, na ez viszont valóban fájt.

- Jól vagy, te nő?- nézek rá felvont szemöldökkel- Jó, hogy nincsenek már meg, régen kinyúlt mindegyik, amikor rájöttek, hogy én nem te vagyok, és fogalmam sincsen arról, hogyan is kellene gondozni őket.

- Gondoltam te szőke ciklon.- húzta immár csak mosolyra ajkait, amivel engem is mosolygásra késztetett.

- Tudod mivel tudnád viszonozni azt, hogy befogadom a hátsód?- fordultam vissza a nőhöz, amikor már éppen indultam, hogy felvigyem a dolgait az emeletre, ő pedig csak tátott szájjal nézett vissza rám, mintha nem hinné, amit mondok.

- Hátsóm?!- háborodott fel szinte azonnal- A legjobb indulattal is fenekem van!- ezen a mondaton csak felnevettem- Na mondd már!- nevetett már ő is velem együtt.

- Nem szeretnél sütni nekem olyan tripla csokis kekszet, ha szépen kérlek?

- Sütök neked.- mosolygott rám, de a mosolya azonnal el is komolyodott- Amikor megnéztem az orchideáidat, hogy meg tudok-e menteni legalább egy szerencsétlent.- emelte fel mutatóujját, és nevetni kezdett.

- Ne szekálj már azokkal a parékkal, komolyan akkor sem lenne ennyi felelősség rajtam, ha kutyáim lennének.- szólok vissza le, hiszen már rég az emeleten járok a nő bőröndjével.

- Mick Schumacher, ismerve téged rád maximum egy aranyhalat bíznék!- kiabált fel nekem a szőkeség, nem hagyva annyiban a dolgot.

- Svájcban törvény szerint csak párban lehet aranyhalat venni, hogy ne legyenek depressziósak!- kontrázok rá az egészre, csak hogy érezze a törődésem.

- Tedd magad takarékra Micy!

A délután folyamán segítettem megsütni az általam kért sütit a lánynak, habár elnézve, milyen feladatokat kaptam, inkább tekintett rám hátráltató tényező ként, mintsem segítő kéz ként, amit mondjuk meg is értek. 

De engem már csak annak a tudata is megnyugtatott, hogy mindezt az én konyhámban teszi meg, velem együtt, és nem a francia férfi karjaiban, aki már minden pilótát megvádolt azzal, hogy tudta ki is valójában a nő, és mindenki kereste is őt. De nem mindenkit hatott meg annyira a hős szerelmes, mint ahogy azt ő remélte, hiszen válaszra sehol sem talált.

- Mikor találsz már valami nézhető sorozatot, de komolyan?- tettem fel a szerintem teljesen jogos kérdést, amit a nő felé intéztem, aki ismét valami rózsaszín indexképpel rendelkező sorozatot indított el.

- Nyah!- fordult felém a nő döbbenten, és talán még arra is vigyáznia kellett, hogy az éppen szájában lévő kesudió ne pottyanjon ki onnan.

- Nem lehetne demokrácia inkább, hogy úgy nézhessünk filmet, vagy sorozatot?

- Nem! Diktatúra van, egyeduralom.- lebegtette meg feje fölött a távirányítót Lia nevetve.

- Akkor ez itt bizony bárhogy nézem is, egy puccs!- szólaltam fel, amikor féloldalt felé fordultam, ügyelve, hogy véletlenül sem sértsem meg a még sérült oldalát, és nyakát.

- Szemét!- nézett rám a nő durcásan, amikor diadalittasan a magasba emeltem immáron nálam helyet kapó távkapcsolót. 

- Ezennel kijelentem az örök érvényű köztársaságot!

- Mi ez a nagy francia forradalom?- nevetett fel karba tett kézzel, éppen hogy csak felém sandítva a nő.

- Éljen a nagy francia forradalom.- öltöttem ki felé a nyelvem , mire ő csak óvatosan megrúgta sarkával térdeimet.

Végül közös megegyezésen alapulva a rólunk készült sorozatot kezdtük el atomjaira szedni, hiszen én a sport felől, ő pedig a kreatív munka felől tudta megközelíteni a sorozatot, így szinte egy szót sem hallottunk belőle.

- Nekem mennem kellene,- ült fel óvatosan a nő, majd a nyakára helyezte kezét- be kell kennem a zúzódásokat egy izomlazító, mentolos krémmel.- állt fel, de én megfogtam a csuklóját, így nem tudott továbbhaladni.

- Segítek, bekenem én.- jelentettem ki, és valóban semmi hátsó szándék nem volt bennem, csak a szerettem volna látni, hogy az a barom mit tett a nővel.

- Nem hiszem, hogy ez

- Semmi hátsó szándék.- emeltem fel kezeimet, védekezés képpen, de a nő még mindig alsó ajkát rágva vívódott azon, hogy mit kellene tennie- Kérlek.- néztem rá hatalmas szemekkel, mire csak bátortalanul ugyan, de bólintott, így vele együtt álltam fel, és indultam el a nővel a vendégszoba felé.

A táskájában matatva kihúz a hatalmas bőröndől egy fehér, láthatóan gyógyszertári szatyrot, miközben valamit morog az orra alatt az apja átkozott orvos ismerőseiről, majd egy váratlan pillanatban fordul felém egy hatalmas, lapos kenőcsös dobozzal.

A lapos dobozt kivettem ujjai közül, amik alig engedték el azt. Mintha félne, mi lesz, ha a teljes képet látom majd magam előtt, nem csak azt, amit már így is ismerek.

Még magamnak sem akartam bevallani, nem hogy a nőnek, aki velem szemben állt, hogy a helyzet, számomra, jelenleg igazán intim, hiszen pontosan tudom, hogy nem sok embert enged maga mellé, bármilyen problémája legyen is. Főleg, ha az szemmel látható.

- Hátul szoktam kezdeni.- fordul meg előttem, majd pizsama felsőjének két gombját kigombolva csúsztatja a sejmes anyagot vállaira, majd a haját előre emeli.

Két ujjamat a még számomra is hideg krémbe mélyesztem, majd amilyen óvatosan csak tudom beledolgozom a nő vékony bőrébe, aki minden egyes érintésemre felszisszen.

Pokolra kellene küldeni azokat, akik ilyent tesznek egy védtelen nővel...

Ami viszont még mindig tartja bennem a lelket, az az, hogy tudom, a nő egy picit sem érez jelenleg többet Pierre Gasly iránt, mint irántam.

Ebben pedig a legjobb besúgó a társam, Nyikita az én pártomon áll, egy még közel sem lejátszott háborúban, a legjobb szövetséges.

- Fordulj meg, elöl is belemasszírozom a bőrödbe.- szólaltam meg halkan, a szőke nő pedig tette, amire kértem, és még egy apró mosolyt is megeresztett felém, amikor végre teljesen szembe fordult velem, én pedig a hátul elvégzett folyamatot ismételtem meg, miközben a nő fel-le mozgó mellkasát figyeltem.

Fel-le, fel és le, akár csak az én és a francia esélyei, fel és le...

•🌼•

Drágáim, egy újabb "részt" hoztam nektek, miközben az előzőnél minden lógva van hagyva, de szó szerint minden...🙈

Viszont a héten, talán már holnap, érkezem ide egy folytatólgos résszel (csakis Mr. Gasly szemszögéből 🤭), és addigra összeszedem magam, és az összes, már elolvasott csodás hozzászólásra válaszolok!❤️

Addig is legyen gyönyörű hetetek!❤️