𝙶𝚊𝚜𝚕𝚢

- Hogy ki?- hangzott fel a hosszúra nyúló csend után a nő dallamos és egyben döbbent hangja- Elnézést, de én Thalia Koroljov vagyok.-szólalt meg ismét remegő hangon a nő, én pedig ismét mélyeket lélegezve emeltem magamhoz a készüléket, ekkora hülye még én sem lehetek, de komolyan... Viszont ez a különös érzés, hogy a francia nővel beszélek, akkor sem hagyott nyugodni, mintha ismét rám szeretne telepedni.

- Semmi, én csak, sajnálom!- sóhajtottam, amikor ismét összeszedtem magam annyira, hogy bele tudjak szólni a telefonba- Pierre vagyok, Pierre Gasly, és, nem beszéltem veled már napok óta, és szinte ugyan ennyi ideje nem is vagy elérhető, szinte egy felületen sem, így csak érdeklődi szeretnék, hogy minden rendben van-e veled?- most ezzel, vagy mindennél jobban elijesztem a nőt, vagy talán még jót is teszek vele...

- Öhm,- szólalt meg ismét, miközben orrfújást lehetett hallani a vonal másik részéről- hát ki kellett kicsit kapcsolnom, így elmentem a városból, egy nyaralóba. Ezért nem vagyok elérhető sehol sem.- osztotta meg velem hollétét a nő, majdhogynem teljesen, de amit a legrosszabb volt hallani, az az, hogy az egész mondandója alatt szipogni hallottam a nőt.

- Értem, és remélem, hogy ebben az esetben nem zavarlak.

- Nem. És köszönöm, hogy a hogylétem felől érdeklődsz, főleg úgy, hogy versenyed van. Nem igaz?

- De, igaz. Viszont beszélni szerettem volna beszélni veled, ha ráérsz.

- Ebben az esetben illetlenség lenne visszautasítani egy ilyen beszélgetés lehetőségét.- erre a mondatra elnevettem magam.

Elemelve a fülemtől a telefont nyomtam rá a videóhívás opcióra, hogy mindenképpen láthassam végre a nőarcát, aki bár kicsit habozva, de fogadta az újabb opciót.

- Szia.- mosolyogtam rá, amikor szembe találtam magam kicsit sem kipihent, de jelenleg éppen mosolygós arcával.

- Szia.- intett egy aprót a kamerába, majd feltornázta magát ülő helyzetbe, így tisztán láthattam, hogy éppen a tőlem kapott pulóver van rajta.

- Volt valami komolyabb oka annak, hogy nem maradtál Párizsban? Bántott valaki?- tettem fel a kérdést a nőnek, és én is helyet foglaltam a szobában helyet kapó hotelben, miközben a japán férfi is megtalált saját bajával, aminek talán éppen én voltam most okozója.

Yuki

Itt hagytál!

Egyedül!

Hallod!

Ajánlom, hogy ne valami nő miatt felejts el engem!

Pierre

Nyughass már! Bocsi, hogy ott hagytalak, de sürgős dolgom van, és muszáj volt minél előbb visszaérjek, de majd mindent elmondok!

- Semmi különös.- sóhajtott a nő- Csak kellett már egy kis magány, hogy helyre is tudjam rakni magamban a dolgokat, amik a Párizsban eltöltött idő alatt felgyülemlett bennem.

- És sikerült?- néztem felvont szemöldökkel a nőre, aki csak elnvette magát.

- Bárcsak ez olyan egyszerű lenne, hogy számúzöm magam a semmi közepére, és akkor minden helyreáll itt.- ütögette meg a halántékát, mire mosoly kúszott ajkaimra.

- Ha tudok segíteni, akkor mindenképpen szólj, segítek, amiben csak tudok, és amikor csak tudok.- biztosítottam mosolyogva a nőt.

- Elhiszem, de nem szeretem, amikor mások intézik helyettem a dolgaimat, még akkor sem ha azt teljes mértékben jószándékból teszik.

- Na igen, nők.- sóhajtottam.

- Pierre Gasly, hogy mondod?- neveti el magát , mire csak mosolyogva ingatom meg a fejem.

A szombati napom, miután sikeresen három órán keresztül beszégettem az orosz nővel, aki nemmellesleg ez idő alatt el is aludt, nos mindennek köszönhetően a szombati napom sokkal jobban alakult a péntek. A csapat is megtalálta a belső hibát a kocsiban, ahogyan én is megtaláltam saját magamban ezt a hibát, és tudtam, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy Thalian ne csak most legyen ott az a ruhadarab, hanem hosszútávon is büszkén viselje a csapat logóját...

- Harmadik hely.- veregette meg a vállamat Pyry, amikor kiszálltam a kocsiból, és végre levettem a sisakot.

- Tudom.- fogtam vele kezet, hasonló arckifejezéssel- De ez még csak szombat.

- Gyerünk te bajnok.- csapkodta meg a vállam, majd a pihenőm felé kezdett el tolni- Amikor rednbe szedted az amúgy is vállalhatatlan fejed, akkor vár bennünekt a Red Bull. Vagyis nyilván csak őfelségét, de én vagyok olyan aranyos, hogy elkísérjelek!

Talán a szombati napomat már csak ez tudta elrontani, hiszen bárhová szívesebben mentem volna, minthogy a nagycsapat megbeszélésén kell végigülnöm, mintha még mindig lenne bármi közük ahhoz, hogy mit csinálok...

- Te Gasly!- csapta meg a vállam Max, és mellettem is maradt- Szinte repült alattad az a kocsi, mit csináltál te vele? Már azt hittem veled kell majd versenyeznem a legjobb időért.- nevetett fel, de tudom, hogy egy csepp rosszindulat sem szorult a holland szavaiban.

- Emlékszel a nőre, akiről beszéltem?- nézet a férfi felé, aki csak bólintott- Beszéltem vele tegnap. És rájöttem, hogy tennem kell azért, hogy mellettem legyen!

- Ez a beszéd!- csapott hátba a holland- Szorítok neked Pierre, és bármi is kell, szívese segítek.

- Csak nehogy ne az legyen a nő, akinek mondja magát.- morogta mögöttem a szavakat Pyry, én pedig értetlen arccal fordultam felé.

- Mi?

- Semmi.- nézett rám morcosan.

- Na ezt ti tudjátok, de nekem mennem kell. Remélem délután is ennyire közelről nézheted a Red Bullom fenekét francia csiga zabáló.

- Mindent megteszek ennek érdekében Sidi!- kacsintottam utána, mire csak nevetve emelte fel középsőujját távozás gyanánt.

- Max!- szólt edzőm a férfi után, mire az azonnal vissza is fordult felénk- Ti sokat voltatok mostanában Oroszországban Hornerrel, nem?

- Ja! Már rendesen azt hittem, Pérez helyett Mazepin ül majd mellettem ebben a szezonban.- nevette el magát a holland, és egy intés után folytatta útját saját szobája felé.

𝙺𝚘𝚛𝚘𝚕𝚓𝚘𝚟

- Az eltévelyedett báránykám immáron hazatért.- nyújtotta ölelésre karjait a bátyám, amikor ismét a háza ajtajába értem, én pedig szinte azonnal karjaiba is vetettem magam- Jól vagy drágám?- nyomott egy csókot a fejem búbjára, majd elhajolva tőlem, kisimította az arcomból a hajamat, és mosolyogva nézett rám.

- Amennyire csak renden lehet valami a jelen helyzetben.- ejtek meg felé egy mosolyt- De be kell pakolnom a kocsiból, utána pedig legalább négy óráig ki sem szállok a kádból.- erre a mondatra Tristen csak elnevette magát, majd amikor már végképp nem számítottam rá hátulról felkapott, majd himbálni kezdett a levegőben, amit nevetve fogadtam- Tegyél te!- csaptam meg kezeit, mire most rajta volt a sor, hogy elnevesse magát.

- Bepakolok helyetted hercegnőm, menj és fürödj le! Még a végén a diákjaid nem lesznek hajlandóak a közeledbe menni, mert büdi vagy!

- Szemét.- csaptam meg a vállát, amikor szembe fordultam vele- Nem is vagyok büdös!

- Nem, csak van, egy, hm, hogy is mondjam, aromád?!

- Na most tedd magad takarékra Tristen Pierre Xaupí!- löktem meg, mire nevetve ölelt ismét magához.

- Imádom, amikor durcás vagy, te nőszemélyzet! Karen pedig várja, hogy újra lásson,- hajolt ki a csomagtartóból ismét bátyám- szóval a hét végén ne lepődj meg, ha meg is jelenik itt.

- Én csak örülni fogok neki!- csapom össze kezeimet- De komolyan megyek fürdeni, mert itt az ideje!- indultam el a ház belseje felé- Ja és szeretlek, amiért bepakolsz, azért pedig van süti a barna bőröndben, amit reggel sütöttem.

- Imádlak szöszke!

A napok még talán az eddigieknél is gyorsabban teltek, ez pedig két dolognak volt köszönhető, az egyik, hogy ismét mindkét férfi szerves részét képezte mindennapjaimnak, és ez addig így is lesz, amíg teljesen biztos nem leszek abban, hogy az a bizonyos mérleg az egyikőjük felé billen, és bár akkor sem hanyagolnám el egyikőjüket sem, hiszen minkét férfiban egy olyan emberre találtam, akire mindenkinek szüksége lenne, hiszen ilyen igaz barátokre ritkán talál az ember, de a másik oldalon viszont ott a tudat, hogy szépen lassan el kellene tudom engedni legalább egyikőjüket, hiszen ahogy én is naponta haltam meg abban, hogy egyedül volta, ez lenne pontosan velük is, amikor velem vagy csak a közelemben vannak. 

Az a mérleg, pedig akaratlanul is billen valamerre, bármennyire is nem szeretném, vagy nem lenne ésszerű ebben a helyzetben ez, hiszen annyi buktató van.

De ez, egy kétélű penge minden féle képen, főleg nekem és valahogy úgy érzem, én egyik esetben se járok jól...

A másik ok pedig a felülmúlhatatlan apró tanítványaim, hiszen most is éppen az akadémiát elhagyva készültem betenni a fülhallgatóimat, de ez már soha nem történik meg.

Egy kéz ragadott meg a karom majd a hatalmas épület mellét lévő sikátorba, de még sikítani sem volt időm, mert a férfi hatalmas kezét azonnal számra nyomta, miközben határozottan a falnak nyomott, hogy biztos ne tudjak még mozdulni sem, ezt pedig el tudta érni, hiszen egész testét enyémnek nyomta, kezét pedig nyakamra vezette.

- Remélem ezek után eszedbe se jut sikítani.- köpte felém a szavakat a férfi, aki ezek után már kicsit sem volt ismeretlen. Pyry. A felismerés mint jeges fuvallat szelte végig egész testemet, és remegni kezdtem karjai között- Helye.- bólintott, majd elvette kezét szám elől, én pedig levegő után kaptam, volna, ha a férfi éppen nem szorította volán úgy a torkom, hogy csak éppen a legminimálisabban szükséges levegő jusson a tüdőmbe, így kezeimmel azonnal az ő hatalmas kezéhez kaptam- Te nem tudom mit képzelsz magadról, de elmondom, hogy egyszer már tönkretetted Pierre életét, és nem fogom hagyni, hogy mégegyszer megtedd! Szóval jól jegyezd majd!- hajolt közelebb arcomhoz, miközben én a levegőért küzdöttem- Hagyd békén Pierret, mert ha nem, akkor ez a mostani helyzet olyan lesz neked, mint a jó reggelt Thalia. Vagyis inkább Clotilde Manon Thalia Xaupí.- ezzel el is engedett, én pedig azonnal a földre estem, és tarkomra szorítottam kezemet, és a levegő után kapkodtam- Remélem nem kell többé találkozunk Thalia, nem voltál te rossz ember...- ezzel a mondattal hagyott ott, egyedül a kihalt és hideg utcán, ahol talán először kólintott fejbe a hideg valóság is...

•🌼•

Bár igény lett volna rá, sajnos mégsem tudtam előbb érkezni a résszel, egyes s más okok miatt, de ma már össze is szedtem magam (főleg azért mert mindig nyár végén fázok meg😂), így meg is érkeztem, bár előbb, de ugyan olyan szeretettel és izgalommal az e heti résszel, remélem nektek is elnyerte a tetszésedet!

Remélem szép hétvégétek volt, és hogy ez a hetetek is jól alakul majd!❤️