Az életben csak a kegyetlenek jutnak egyről a kettőre...

- Maradj velünk kicsi lány!

A jók soha nem kapják meg, ami valóban nekik járna, a kedveseket soha nem veszik számításba...

- Ne csukd be a szemed, most nem alhatsz el!

Ha jók vagyunk, valaki, aki kegyetlen biztosan átgázolt rajtunk, és vissza se néz közben, csak a maga dolgait tartja szem előtt...

- Még két perc, utána szabad vagy drágám, de addig ne aludj el, maradj velem! Próbálj mesélni nekem kicsi lány. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen szép fiatal hölgy miatt valahol most a szerelme nagyon izgul!

Ugyan kérem, tisztelt publikum. Szerelem?! Nevetséges... Maga a szó, és a jelentése is, már tudom...

- Ha nem miattunk, akkor miatta tarts most ki!

Nos igen, ekkor egy olyan dologra mutattak rá, ami miatt ki kellett, hogy tartsak...

🌼

Azt hiszem annyi magyarázattal minimum tartozom, minden előtt hogy:

- nálam az előző kötet végén Clotilde nem halt meg, így ez az én alternatív befejezésem, ami nyilván nem az egyedüli, viszont azt mondtátok többen is, hogy szívesen olvasnátok ezt, viszont mindkét történet egy sajátként is megállná a helyét, így akár ez alapján is olvasható

- természetesen nem ez az egyetlen folytatási lehetőség, mindenkinek szíve joga hogyan szeretné lezárni magában a történetet, ez csak az én elképzelésem, így ha ez nem egyezik a tiéddel, akkor akár meg is oszthatod velem a sajátod, vagy meg is hallgathatod az enyém, hiszen  ahány ember annyi történet...

- a karakterek nyilván még mindig kitaláltak, van valóság alapjuk, ám ez vajmi csekély

- a szálakat, még nem bogoztam ki teljesen, és nem is biztos, hogy minden teljesen egyezni fog azokkal a szálakkal, amik az előző kötet utolsó részénél félbe lettek vágva, időbeli eltérés miatt

Mindezek után, ha velem tartasz itt is, akkor szívesen fogadok minden nemű véleményt és kritikát, valamint jó olvasását kívánok a következő részekhez!❤