Gyorsan teltek a napok, majd a hetek. A naptár már október 29-et mutatott. Az elmúlt hetek tele voltak tz-kell, felelésekkel, hisz vészesen közeleg a tanárok szerint a december. Rengeteget tanulunk. A sportolóknak megkezdődtek a meccsek, edzések.....

Én még mindig a tolószékben punyhadok, de rehabra járok. A doktornő szerint van esélyem arra, hogy járjak. De a tornáról örök életre lemondhatok.

A múlt héten Békefi Laura meghívott a születésnapjára. Kicsit meglepődtem, ahogy a nálamnál egy évvel idősebb lány ebédnél odajött hozzánk és átadta a meghívót. Nagyon mosolygós és a legjobb az az, hogy meghívta Kingát, Flórát, Mátét és Domit. Emellett nagyon jó barátságot kötöttem egy Paulina nevű lánnyal. Paulina vörös hajú, szeplős, fogszabályzós lány. Órákon vele ülök, de persze nem tudd rólam mindent. Legfőképpen a balesetet nem. Ő amolyan menő lány, rengeteg barátja van. Szünetekben nem vele vagyok, inkább a saját társaságommal. Kingával és Flórával nagyon jó barátnők lettünk. Flóra velem egyidős, vagyis egy évvel kisebb, de egy évfolyamra járunk.

Ma kell menjünk Laura születésnapjára.

××××××××××××××××××××××××××××××××××××

-Tara, kérlek behozol egy törülközőt? - kiált ki Kinga a fürdőből. Éppen a laptopomon néztem valamit az angol esszémhez. Gyorsan az ágy felé tértem és máris elvettem a kék törülközőt. Hajtottam a kerekesszék egészen a fürdőig, majd egy kopogás után begurultam a helyiségbe. A fürdőszoba elég volt két személynek. A szemközti helyen volt a tükör meg a kagylók, jobbra a tusoló kabin, majd balra egy kicsi szekrény meg a WC.

Magam után nem tudtam becsukni az ajtót ezért kicsit nyitva hagytam, majd Kinga kinyújtott kezébe adtam a törülközőt.

A parti 6kor kezdődőt, de vérbeli lányként már hamarabb kezdtünk el készülődni, 5 órakor már indulásra készen álltunk. Egyikünk se öltözött ki valami nagyon, csak a szokásos leheletnyi smink (ezt persze csak Kinga használta, mivel mi Flórával nem nagyon vagyunk oda érte) majd egy egyszerű pulcsi farmer kombináció. Úgy terveztük, hogy 5 kor indulunk, mert még ajándékot se vettünk Laurának.

Kimentünk a suli ajtaján majd elindultunk a buszmegálló felé. Még nem is nagyon sötétedett. Diákok jöttek mentek vagy éppen egy-egy idősebb néni sétálgatott a járdán. Laura a belvárosban lakik, így nem kellet féljünk, hogy a hosszú út miatt elkésünk. Egy bevásárlo utcába értünk, majd a következő megállónál kiszálltunk. Már mindannyian eldöntöttük, hogy mit veszünk a lánynak. Ezért szétszóródva elindultunk a kiválasztott bolt felé. Kinga egy védőt akar venni a lánynak, hisz csapattársak kézilabdán. Flóra egy nyakláncot nézet ki még az interneten és lefoglalta. Én pedig egy könyvre gondoltam. Kinga mesélte, hogy nincs oda a romantikus regényekért így az Egy kutya hazatér című könyvet vettem meg neki CD-vel. Laura imádja az állatokat innen is esett a választásom egy kutyás könyvre.

Már kezdett késő lenni amikor elindultunk a szülinapra. Az egyszerű panel házakat felváltja a kétszintes házak, majd a saját kerttel rendelkező lakások. Megállunk egy emeletes barna ház előtt. Hatalmas kertjében egy patak van amin visszatükröződik az utcai lámpa fénye. Becsengetünk majd kijön Laura. Hosszú szinte fekete haja csak úgy csillog egy egyszerű pulcsit visel és egy nadrágot.

-Örvendek, hogy eljöttetek - mondja mosolyogva majd megölel minket. Bemegyünk a házba és ekkor észre veszek egy párost. Lilla és Ádám ülnek egy - egy fotelon beszélgetve. Nem is tudom, hogy ezen miért csodálkozok, hisz Lau és Lilla mindig együtt lógnak. Úgymond sülve - főve együtt vannak. Még voltak páran ismeretlenek. Az egész ház, amolyan vadászház hatást keltett. A fa bútorok, a puska a falra rögzítve.

#############################

Már alig voltunk páran, voltunk mi hárman lányok, plusz Lili és Ádám, meg még vagy 5-en. Ekkor szólt a csengő. Lili felpattan, ajtót nyitni megy. Eddig beszélgettünk ott egy - egy sulis társunkkal. Idősebbek voltak nálunk. Egy - két évvel, de nagyon jól szót tudtunk érteni.

Meghallottam Lili hangját, ahogy beszélget az újonnan érkező vendégekkel.

-Jó, hogy itt vagytok, a kabátot a fogasra, a nagyszobába vagyunk. - mondja Lili, majd zörögtet valamit.

-Bocs a késésért Lau - hallom meg Domi hangját az előszobából.

-Kicsit soká tartott a megbeszélés - figyelek fel Máté hangjára. Akaratlanul nagyot dobban a szívem, de hisz nem is hozzám szólt. Már egy hete ez a reakcióm rá, nagy szívdobbanás...

-Na jól van skacok, most, hogy mindenki itt van kezdődhet az ajándékbontás! - mondja a szülinapos.

-Nemrég ment el egy csapat diák - szól közbe egy lány.

-Mindenki aki számít itt van - helyesbít Laura.

Elkezdte kicsomagolni az ajándékokat. Mindegyiknek nagyon örvendett. Alapjába véve kedves lány.

×××××××××××××××××××××××××××××××

- Na játszódjunk valamit - mondja Ádám majd egy üveget rak az asztal közepére.

Felelsz vagy mersz a játék ami egy buliban se maradhat ki. Már egy ideje játszódtunk, csattant el csók, hívások ismeretleneknek csak a szokásos kérdések.

-Na akkor pörgethetek? - kérdi Ádám.

Válaszul csak bólintottunk.

Megpörgette az üveget. Egy ideig pörgőt. Majd megállt felém mutatva.

-Na Tara, felelsz vagy mersz?- Kérdi Ádám

-Felelek - jelentem ki, de azért óvatosan játszok. Vannak kevésbé jó emlékeim ezzel a játékkal kapcsolatban.

-Mi lesz a jégkocka plusz a só hatása? - kérdi a fiú. Csendben rásandít húgára aki gonosz mosolyra húzta a száját.

Gyorsan gondolkodtam, hisz Londonban só helyett homokkal fedik a járdát....hisz maró hatása van.

-Mar - jelentem ki. Ádám elismerően bólint majd átadja húgának az üveget. Az üveg csak pörög, de nem akar megállni. Félve veszem a levegőt, nehogy én kelljen valamit csináljak,de az üveg csak pörög.

És végül megáll, Máténál. A fiú halványan elmosolyodik, az elmúlt hetekben megismertem és nagyon beválalos.

-Felelsz vagy Mersz Máté? - húzza fel a szemöldökét

-Merek - felel sszűkszavúana fiú.

-Hány kockád van? - kérdezi Lili. Flóra értetlenül rámnéz, majd megrázom a fejem, hogy én se értem.

-Merek, Lilla nem felelek - ismétli meg Máté. Nem mintha zavarba jött volna, hisz a volt barátnője már biztos látta a kockát. (de furán hangzik szerk.)

-Kérdeztem valamit, hány kockád van? - kérdi Lili ismét. A fiú vállat megvonva válaszol - Hat.

Szétnézek a nagy nappaliban, és Domi szemeinél megakad a tekintetem. Nem tudjuk, hogy honnan jött ez a kérdés de egyikünk se értette. Lili elismerően bólintott, úgy ahogy Ádám is majd Lili Lauhoz fordult :

-Laura kaphatnánk egy kicsi sót meg jégkockát? - kérdi mézes mázason. Lau kimegy majd visszatért egy jégkockás zacskóval meg egy sószóróval. Lili kiveszi a kezéből majd elmondja a tervét :

-Lássuk, hogy bírják a kockáid - mondja dacosan Lili.

És ekkor leeset, hogy miért kérdezték, hogy mi a jégkocka meg a só hatása.... Már rég láttam mikor Londonban voltunk. Egy időben nagyon felkapott dolog volt. TikTok-on is volt egy ilyen challange. Ezek ketten összebeszéltek, tudták, hogy csupán egy kérdésből nem jövünk rá semmire.

-Lili ne csinálj hülyeséget, hisz ez mar, meg olyan mint egy égési sérülés - mondja azonnal Kinga, ahogy leeset neki, hogy volt barátnője mire készül.

-Ha valami nem tetszik ki lehet menni - mutat az ajtó felé Ádám.

Lau nem szól bele hisz a "drága" Lilla a BFFje.

Máté rezzenéstelenül ült. Nem reagált. De itt csak ketten tudtuk rajta kívül , hogy miért van ez. Azon az estén mikor, Máté szakított Lillával mondott valamit egy mondat hagyta el a száját "Van valakik akik fontosabbak lettek számomra"

Ezt csak én és Domi tudtuk a pontos jelentését, más senki. Fogalmuk se volt róla.

Domira néztem, nem hitt a fülének. Egy ártaltan születésnapnak indult......

-Na bevállalod? - kérdi Lilla türelmetlenül.

Máté egyet bólintott, majd levette kék pulcsiját. Akaratomon kívül is a tekintetem rátévedt, azokra a barna szemekre amelyeken mintha átfutott volna rajta valami. Talán a félelem.

Rámkapta a tekintetét, érezte, hogy figyelem. Féloldalasan elmosolyodott majd hátradölt a hófehér szőnyegen.

Próbáltam nem rá nézni, de csak próbáltam...

Lili felállt a kanapéról, majd a fekvő fiú mellé leguggolt. A fiú mellkasa föl-le emelkedett, ahogy vette a levegőt. Lili elvette a sószórót majd, mindegyik kockára rárakott egy kis sót majd elkérte a jeget. Kibontotta a kicsi darabkákat és a sóra helyezte.

Máté rezzenéstelen arccal tűrte, ahogy a hideg jégkockák a bőrén vannak. Bőre kipirosodott ott ahol a só volt. Ekkor Lili ráhelyezte tenyerét egy egy jégkockára, a fiú felszisszent, még nem ült fel. Türte, hogy Lili kínozza. Alig telt el ég fél perc. Majd lesöpörte magáról, a jégkockát meg a sót. Hajába túrva felült, majd a pulcsiáért nyúlt. Most, ahogy jobban megnéztem, ahol a jégkockák voltak, piros seb éktelenkedett. Lili elégedett mosollyal ült vissza a kanapéra. Ezt nem hiszem el. Hogy lehet valaki ennyire gonosz? Mármint ki csinál ilyent bárkivel. Laura hitetlenkedve nézte az előbb lezajlott jelenetet, úgy ahogy mi is. Hisz nem hittünk a szemünknek..

A gimi felé menet.......

Kinga, Flóra meg Dani előre sétáltak, hisz még megakartak enni egy csokis fánkot így péntek lévén. A parkon áthaladva már nem is láttuk őket, a melletem sétáló fiúra voltam bízva. Ott hajtottam mellete a székemet, nem akartam megkérni, hogy toljon. Nem hiányzik neki az ilyesmi. Hajtottam, magam hisz ez is sokat segít, a felépülésemben.

Hirtelen fájdalom nyilall a lábamba, megállok. Ilyen nem volt azóta amióta megműtöttek. Az érzés ami valahol a vádlimnál kezdődik de egészen a combomig hatol.

-Máté álljunk meg egy pillanatra - mondom a fiúnak. Erre ő is megáll. Majd rámnéz. Megfogom a lábamat majd elkezdtem dörzsölni ott ahol elkezdődőt ez az egész.

-Mi történt? - kérdi aggódva.

-Csak megfájdult a lábam, semmi különös - adok rá egy választ. Pedig akkor még nem tudtam, hogy ez mégis mennyire különös....

-Toljalak? - kérdi.

-Kérlek - nézek fel rá. Megfogta a széket majd tolni kezdte, nem szóltunk egymáshoz. Mert nem volt mit mondjunk a másiknak. Én a születésnapi eseményeket elemeztem, ő pedig... Lehet, hogy csak hallgatót.

-Min kattogsz? - kérdi a fiú. Talán jobban elmélyültem.

-Csak Lau születésnapján... - mondom, nem pontosítok.

-Azon van is - hagyja el a száját az a mondat.

-Hogy érted? - kérdezem.

-Nem volt fer az amit tőled kérdeztek - mondja a fiú. Nem tudom, hogy miért gondolja ezt, hisz ha nem válaszolok a kérdésre akkor nem lett volna ez az egész. Vagy mégis?

-Az én hibám volt minden - mondom ki azt ami a legjobban zavar.

-Ez hülyeség, Tara. Nem te tehetsz róla. - véd meg azonnal.

-Nem Máté, ha nem mondom el nekik, hogy mi a jég meg a só hatása... - kezdek a kiborulás szélén állni. Az egyik legjobb barátom miattam sérült meg.

-Ádám tudta, csak nem bízott magában - mondja Máté.

-Dehogy nem bíztam magamban - szólal megy egy mély hang mögöttünk. Megállunk. Hátra nézek és meglátom a testvérpárt. Lili boldogan mosolyog bár néha ez átvált vicsorgásba. Ádám pedig hozza a saját stílusát.

-Akkor miért csináltad ezt? - vonom fel a szemöldököm?

-Tudod Tara te még új vagy itt. De ez már egy ideje amolyan hagyomány a suliban, hogy aki nem fér a bőrébe azt megleckéztetik. - mondja közelebb érve Lili.

-Jelenleg a drágalátos barátod nem fért a bőrébe. - utal Ádám Mátéra.

Tudtam, hogy ami most következik nem szabadna kimondjam, ha tényleg úgy van ahogy ők mondják. De még kell védjem Mátét.

-Csak az a helyzet, hogy amíg ti felsőbbrendűnek képzelitek magatokat, addig a valóság az, hogy nem vagytok sehol. Szánalmas az, hogy mindenkinek jópofizol a szeme előtt. Az, hogy mindenkit az ujjad köré próbálsz csavarni! Emlékezz vissza Lila, már az első percben féltékeny voltál. És ha kell akkor ne őt büntesd, mert neki semmi köze ehhez.-mondom. Lili ekkora már nagyon közel van egy karnyújtásnyira áll tőlem. Pár másodperc múlva, keze a levegőben lendül, de mielőtt az arcomhoz érne valaki megállítsa.

Ekkor lépéseket hallok egy ösvény felöl mindenki oda kapja a fejét, mintha lefegytunk volna. Meglássunk, ahogy az úszó edző fut ki a fák közül. Ahogy meglát minket lelassít. Felénk lépdel.

-Szép este k van nem de? - néz ránk Richárd edző.

Észre veszi, hogy Máté éppen Lili csuklóját fogja, majd, azt ahogy a lány kirántja a kezét.

-Lila kezét emelt Tara-ra -mondja Máté.

-Ez esetben Lila és Ádám gyertek ki ti velem. Szép estét - mondja majd elindul az említettekkel.

Kettesben maradtunk. Már megint.

-Nem kellet volna kiállj mellettem - szólal meg Máté.

-Egyszer ezt valaki úgyis el kellet volna neki mondjam, hadd legyek egy kicsit boldog. - mondom vigyorral az arcomon.

-Eddig nem voltál boldog?-kérdi a fiú. Mellette tolom a széket.

-Amióta itt vagyok boldog vagyok vagyis valami hasonló, csak annyira akarok már lábra állni. De ahhoz egy csepp csoda kell. - mondom csalódottan.

-Értem, akkor hadd legyünk mi az a csepp csoda. - mondja a fiú. Rámnéz igézően barna szemeivel.