3.rész
Sasuke pov:
Miután a csengő egy pillanat alatt elhalgattata az osztályt vártuk, hogy mikor érkezik meg az osztály főnökünk.
Mivel az aulában nem volt időm megnézni ki lesz az, ezért enyhe kiváncsisággal de továbbra is unott tekintetemmel fordultam az ajtó irányába, amikor azt a tipikus recsegő hangot kiadva jelezte, hogy új személy lépett a termünkbe.
Látásból felismertem Kakashi-senseit, aki a bátyám fizika tanára. Viszont, mivel a bátyámmal nemhogy a tanárairól, de úgy egyébként semmiről nem szoktunk egymással beszélni, ezért kiváncsian vártam milyen lesz a bemutatkozása.
Nagyjából a többiek is így érezhettek, mivel még a legapróbb mozdulat is hatalmas zajként hatott az osztály csendjében, ezért mindenki próbált a lehető leghalkabban létezni.
Viszont várhattuk mi bármennyire a tanár bemutatkozását ő nem csinált semmit, helyette kényelmesen lehelyezett pár könyvet a tanári asztalra, melléjük rakta a sima fehér bögréjét, majd a tanári székbe ülve kezdett minket vizslatni. Nem igazán tudtuk, hogy mit szeretne ezért egy kissebb értetlenkedős zsibaj alakult ki az osztályban. Még Suigetsu is oda súgta nekem, hogy most akkor ez itt fog minket stírőlni egész nap vagy mi lesz?
Nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, inkább a tanár szeméből próbáltam kivenni mit akarhat, amikor is rám kapta a szemét. Persze a legtöbben zavarukban elnéztek volna én viszont álltam a tekintetét és még fel is vontam egyik szemöldökömet jelezve, hogy igazán a lényegre térhetne már. Ekkor egy alig észre vehető mosoly jelent meg az arcán, amit igaz a maszk miatt nem lehetett látni de, mivel én végig az arcát figyeltem észre tudtam venni a szeme körül keletkező nevető ráncokból.
Miután abbahagyta a magában való örvendezését, vagy tudom is én mit, rá nézett osztályára, ahol idő közben a kis zajból egy rendes alap zaj lett, majd egyszerűen ennyit mondott: Nem.
Az osztály egy emberként fordult felé értetlen tekintettel, miszerint mégis mit értett az alatt, hogy nem. Viszont választ nem kaptunk valószínűleg arra várt, hogy mi kérdezzünk rá. Ezt a feladatot a szőke démon mellett ülő bolhás vállalta magára.
-Tanár úr mit ért azon, hogy nem? - kérdezte a tőle nem megszokott tisztelettel teli módon. Ugyanis az Inuzuka kölyök csak egy fokkal jobb, mint az Uzumaki. Ő legalább magasról teszik rá, ahogy én is rá és ez így van rendjén.
-Remélem nem gondoljátok, hogy ez lesz az ülésrend.- mondta a tanár válasz képpen. Az osztály nagyrésze kelletlenül kezdett motyogni emiatt, de hát mit volt mit tenni. Engem ez egész addig nem izgat, amíg nem Sakura vagy az Uzumaki mellett kell lennem.
-Akkor tanár úr, hogy kéne ülnünk?- kérdezte egy kissé harsányabb stílusban egy eddig számomra ismeretlen gyerek. Nem fordítottam rá különösebb figyelmet, úgyis valószínűleg be kell majd mutatkozni, majd ott elmondja amit el akar.
A tanár gondolkodóba esett, amit egy hümmögéssel imitált, mintha már nem tudta volna előre, hogy nem hagyja így az ülésrendet. Én eközben végig gondoltam az összes lehetséges opciót és arra jutottam,hogy számomra a legrosszabb az lenne, ha névsor szerint az Uzumakival kéne egy padon osztoznom. Ezért magamban egy kisebb imát ejtettem, hogy fiú lány páros legyen ott legalább ki tudom magam húzni Karinnal.
A tanár feleszmélve elmélkedéséből elővett egy lapot, majd miután azt szemügyre vette hozzánk fordult.
-Mindenki álljon fel és jöjjön ki ide a táblához a cuccával együtt. Mindig mondok két nevet és ők egy padba ülnek. Az ablak felől kezdjük a padok feltöltését és hátrafelé haladunk. Remélem mindenkinek világos.-mondta, majd az osztály nagy része fintorogva, néhányan még a tanárt is szídva mentek a táblához. Mikor én is kiértem láttam, hogy Sakura közeledik felém, ezért hátrálni kezdtem, aminek következtében bele ütköztem valami nagy darab gyerek mellkasába. Épp fordultam meg, hogy szúrós pillantasok közepette ott hagyjam azt a nyomorékot, aki nem vett észre, amikor is egy nagyra nyílt ég kék szempárral találtam szembe magam, ami nem máshoz, mint az Uzumakihoz tartozott.
Már épp szólasra nyitotta a száját valószínűleg, hogy figyeljek jobban, amikor is elhangzott az első páros neve. A szöszi rögtön oda kapta a tekintetét és én ezt a pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva oda siettem Yuugohoz. A srác nem mondott semmit, de biztos vagyok benne, hogy mindent látott. Bár ő már csak ilyen mindent lát mégse mond semmit.
Amíg a tanár sorolta a neveket nekem azon járt az agyam, hogy a szőke démon mégis hogy nőtt ennyit egy nyár alatt. Mármint nem mintha kifejezetten érdekelne, de akkor is általánosban fél fejjel kisebb volt nálam, most meg vagy másfél fejjel nagyobb. Nem tudom mivel etetik a gyereket, de ez egyáltalán nem normális.
Eközben a táblánál állók elég gyorsan fogytak és se én, se az Uzumaki, de még a Haruno se ül sehol. Ellenben mindhárom haverom már elfoglalta a helyét. Kétségbeesve néztem Suigetsura, aki próbált eggyüttérzően nézni rám, de láttam, hogy vissza tartja a röhögését. Szúros szemmel néztem rá, majd inkább a tanárt kezdtem szuggerálni a szememmel, hogy siessen jobban.
Már az utolsó padsornál jártunk, amikor a tanár végre kimondta a nevem. Bár ne tette volna.
-Következők Ucsiha Sasuke... - épp indultam meg a pad felé elfogadva sorsom, hogy az egyik legszarabb hely jutott nekem.-... és Uzumaki Naruto.
A teremben lévők nagy része,akik velünk jártak egy iskolába, elkezdtek minket bámulni és mintha hátulról egy miatyánkot is hallottam volna. Ők már tudták, hogy mennyire jól is meg vagyunk a szöszkével.
Egy pillanatra megálltam de utána, mintha mi se történt volna megindultam az új helyem fele. Nem fogok, emiatt balhézni azt ráhagyom az Uzumakira, úgyis az ő szakterülete.
Nem is kellett sokat várnom, hogy az az idegtépő hangja felverje a terem csendjét. Ami egy minimálisan meglepett az az, hogy nem csak az Uzumaki de még Yuugo is felszólalt ez ellen.
Öhm... Hello hát igen elég sok kihagyás után úgy döntöttem folytatom ezt a könyvet. Először is szeretnék elnézést kérni, hogyha (bárki is) olvasta így megvárattam.^^💧 Innentől kezdve igyekszem heti egy két résszel érkezni, de persze majd csak, ahogy időm is engedi.
(Bocsi nem igazán vagyok jó az ilyen kis írói note-ok készítésében.)
Addig is vigyázzatok magatokra és legyen szép napotok! ^^
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top