Nagyon meleg volt. Szállt a por. Egy felhő sem tarkította a lelegzetelállítóan kék eget.       Annabethtel (remélem jól írtam) az arénában vívtunk. Barátnőmnél szokásos tőre, nálam pedig (mint már megszokhattátok) Anakluszmosz (avagy Árapály). Annabeth éppen a levegőt hasította a fegyverével, amikor egy hatalmas robajra lettünk figyelmesek...mintha egy kisebb családi ház dőlt volna össze. Annabeth  pontosan nyakam előtt állította meg a tőrét. Vívópartnerem a nem-t'om-mi-volt-ez-de-megölöm nézésével belefúrta a tekintetét a szemembe, majd sarkon fordultunk és kirohantunk az arénából. Egy hatalmas bronzsárkány állt a domb aljában, amit egy bazi nagy tömeg vett körül...
- FESTUS! - kiáltottam.
Nem hiszem, hogy bárki is hallotta volna, mert hatalmas volt a ricsaj. Hirtelen mindenki elhallgatott. Én meg fogtam magam és beszuszakoltam magamat az első sorba és amit ott láttam...Leo állt diadalmasan Festus hátán mellette egy lánnyal. Nagyon ismerős volt a csajszi, hol is láthattam? (Most így visszagondolva elég hülyének érzem magam, na de hát könyörgöm, én is tévedhetek!)
Basszus...beugrott...csak kikerekedett szemekkel bámultam...nem akartam hinni szememnek.
- NA KI TÉRT VISSZA? NA KI NEM HALT MEG! ÜDVÖZÖLJÉTEK SZÉPEN LEO BÁCSIT!
Erre akaratlanul is elvigyorodtam. Nagyon bírom Leo stílusát! Annabeth is megmondta: ,,Ugynaolyan hülyék vagytok mindketten!"
Tőlem 3 méterre, hirtelen Piper furakodott ki, Jasonnal a nyomában. Addig észre sem vettem a mellettem álló Annabetht.
- LEO VALDEZ! TE ROHADÉK! AZT HITTÜK MIND, HOGY MEGHALTÁL!!! - ordított rá Piper, azzal elindult Festus irányába, kezében Katoprissal. Szerintem észre sem vette, de a szavaiba öntött egy kis varázsbeszédet, de abba a kevésbe is beleadta minden keserűségét, szomorúságát és haragját. Komolyan, erős késztetést éreztem arra, hogy lerángássam Leot arról a bronzsárkányról és elvágjam a torkát. Már egy lépést tettem is előre, de Annabeth az alkaromnál fogva visszarángatott. Jason éppen akkor szaladt Piper után, de akkor már a drága barátnője Festus lábánál állt. A sárkány mit sem érzékelve a haragjából lenyújtotta hozzá a fejét.
- Szevasz Szépségkirálynő! - vigyorgott le rá Leo.
- AZONNAL GYERE LE ERRŐL A HÜLYE SÁRKÁNYRÓL! NE AKARD, HOGY ÉN RÁNGASSALAK LE ONNAN! - rázta a tőrét Piper Leo felé.
Festus nyikorgott, forgatta a fúrószerű fogait, csapkodott a farka végével és ide oda ingatta a fejét. Még a  vak is láhatta, hogy ideges és tanácstalan.
Jason (végre) odaért tomboló barátnőjéhez, egy gyors mozdulattal megpaskolta Festus pofáját és a csitítani próbálta. (Ne várjátok, hogy azt is leírjam, mert NEM hallottam.)
Leo azonban nem várta meg, hogy Piper lehiggadjon. Helyette inkább egy gyönyörű mozdulattal leugrott Festus hátáról Jason mellé. Onnan felnyújtotta a kezét (gondolom le akarta segíteni Kalüpszót), de ő félrelökte a kezét és lemászott a bronzlemezeken.
- Szevasztok! Bemutatom nektek KALÜPSZÓT! - azzal egy színpadias mozdulattal rámutatott újdonsült barátnőjére.
A mellettem álló Annabethnek leesett az álla. Szerintem másoknak is, mert abbamaradt a sutyorgás és minden tekintet Kalüpszó felé fordult.
Ekkor beügetett a képbe Kheirón.
- Mi folyik itt? Osz... - aztán hirtelen megtorpant. (Na vajon miért?: Tudom, olyan szarkasztikus vagyok!😎)
- Kalüpszó? - kérdezte.
Egy egész percig csak kikerekedett szemekkel nézte őket.
- Leo, Kalüpszó! Gyertek velem! - ingerülten topogott néhányat, azzal elsétált a Nagy Ház felé. Szerencsétlenek...Leo teljesen megszeppenve kocogott (És igen!Kocogniuk kellett, hogy ne hagyja le őket!Tényleg te jobban tudod?Akkor próbálj meg sétálva egy kentaur mellett maradni!Sok sikert hozzá!) Kheirón nyomában, viszont vele ellentétben Kalüpszó felszegett fejjel tűrte a sorsát. Csodálom ezért a csajszit! Szívesen mentem volna én is utána, de Kheirón ilyenkor mindig nagyon szigorú és nem akarom, hogy két gyönyörű patkó alakú mélyedés legyen a mellkasomon, na meg persze Piper is ott ordibált Leoval. (Igen, még  mindig szegény srác nyomában loholt és kiabált vele, Jasonnel a háta mögött, aki diplomatikusan próbálta, kihangsúlyozom, PRÓBÁLTA meggyőzni, hogy ne kiabáljon a barátjával.) Úgyhogy inkább hagytam a francba az egészet és visszamentem vívni Annabethtel. De a lelkem mélyét egyre jobban marcangolta a bűntudat...beszélnem kell vele!