Taehyung: Ki vagy?

Pötyögtem be a kérdésem. Egyre rosszabbúl érzem magam. Nem félek, de mégis átjárja a testem egy rossz érzés, frusztrál ez az egész.

Ismeretlen: Majd azt idővel megtudod édesem ;)

Betegnek érzem magam, hogy nem félek egy ilyen helyzetben. Van egy zaklatóm de mégsem foglalkozom vele különösebben. Fotózgatnak az útcán, valaki járt a lakásban, és egy ismeretlen ember tudja a magán telefonszámomat. De a legutolsó szinte lehetetlen, csak a barátaim és a családom tudja az elérhetőségem.

A nappaliba mentem, felkaptam a laptopom és a szobámba mentem. Befeküdtem az ágyba, a gépet bekapcsoltam és beírtam Google-be az engem érdeklő kérdést. "Mi Kim Taehyung telefonszáma?". Rengeteg találatot adott ki. Sorban olvastam mindegyik cikket, véleményt vagy egy rajongóm kommentjét. Minden soron átrágtam magam, de mégis. Sehol sincs fent a telefonszámom..

~ 1 héttel később ~

A zaklatás folytatod, tulajdonképpen nem volt olyan nap, hogy ne írjon nekem az idegen. Minden lépésemről tudott.

Bekopogtam az ajtón, majd válasz nélkül beléptem.

- Yoongi, asszem baj ban - sétáltam asztala felé. Jungkook ismét a szokásos helyén foglalt helyet. Mostanában mikor bármikor bejövök ebbe az irodába mindig itt van... idegesít, de olyan helyes, hogy egész nap nézni tudnám.

- Mi az TaeTae?- furcsáltam, hogy nem szidott le tiszteletlenségem miatt, allergiás arra, hogyha csak úgy benyitnak az irodájába.

- Van egy zaklatóm - mutattam felé a telefonomat.

- Valóban? - kivette a kezemből a telefont, majd elkezdte olvasgatni a "beszélgetéseinket".

- Egy ideig nem féltem, de mostmár kezdek megijedni Yoongi - hajtom le a fejem.

- Mióta írogat neked? - adta vissza a telefont.

- Két hete. Először csak arra lettem figyelmes, hogy fényképezőgép hangját hallottam a hátam mögül, először full hülyének éreztem magam, de utánna többször is hallottam. Ezek után pedig volt egy nap mikor gyalog jöttem dolgozni, és mikor haza felé mentem megláttam egy cipőt, ami nagyon jól nézett ki... - folytatnám, de Yoongi belevág a szavamba.

- Taehyung a lényeget - sóhajt fel.

- Jó. Kinéztem egy cipőt, amit másnap az ágyamon találtam egy díszdobozban, és ezek után kezdődött az írogatás - fejeztem be.

- Miért nem szóltál?! És ha bajod esett volna? - ordibált rám.

- De nem történt semmi - szomorkodtam.

- Bocsánat, csak féltelek - mondta mostmár sokkal nyugodtabb hangnemben.

- Sajnálom - hajtottam le a fejem.

- Nem, én sajnálom. Nem kellett volna így kiakadnom - vakarta meg a tarkóját - máskor ha ilyen van kérlek hamarabb szólj.

- Rendben. Akkor most mi lesz? - kérdeztem.

- Ne írj vissza neki, akkor remélem rá fogja hagyni, ha mégegyszer járni fog nálad költözöl, és akkor pedig egyből szólsz nekem. Értetted? - nézett rám.

- Igen - mondtam halkan.

- Máskor pedig ne add meg mindenkinek a számod - szidott le.

- Nem adtam meg semmilyen ismeretlennek - dorgáltam meg.

- Csak vigyázz... kérlek - olyan halkan mondta, hogy alig hallottam - menj haza, ha baj van egyből hívj.

- Rendben, köszönöm - odamentem hozzá és megöleltem.

- Hazaviszlek - szólalt meg Jungkook.

- Az jó lenne, mivel nekem még van munkám és nem akarom, hogy egyedül legyél - mondta Yoongs.

- Ahh... jó - csalódottan sétáltam az ajtó felé, egy intés után mind a ketten kiléptünk az ajtón és a lifthez mentünk. Miután leértünk elindultam az autóm felé, de Kook megragadta a csuklómat, és a másik irányba kezdett húzni.

- Az én kocsimmal megyünk - kinyitotta az ajtót. Megvárta míg beszállok, majd megkerülte a kocsit az orránál és ő is beült a vezetőülésbe.

Az úton csend volt, egyikünk sem szólalt meg mint az előző alkalommal sem. De most nem volt frusztrált a levegő hanem nyugodt. Szólt a rádióból a zene, egyik kedvenc számomat játszották így elkezdtem dúdolgatni a dallamot, mire Jungkook hirtelen rámnézett, majd vissza az útra és elmosolyodott. Később a dúdolásból éneklés lett. Mikor vége lett a számnak nyugodtan döltem hátra a kocsi ülésében.

- Gyönyörü hangod van Tae - szólalt meg Kook.

- Köszönöm - éreztem ahogy az almácskáim kipirosodnak. Én zavarba jöttem?

Az út további része csendesen telik, mikor a lakóházhoz érünk, meglepettem veszem észre, hogy Jungkook is kiszáll a kocsiból, majd be is zárja.

- Mit csinálsz? - nem értettem.

- Felkísértek - mosolygott rám.

- Mi?! Dehogy kísérsz! - tiltakoztam.

- Aigoo, pedig olyan kár, így lehet nem leszek ott, mikor elrabolnak - húzta el a száját.

- Miért rabolnának el? - értetlenkedtem .

- Hát ilyen külsővel - motyogta.

- Mivan?! Ez mégis mit jelentsen? - kiabáltam rá.

- Olyan hülye vagy Taehyung. Te vagy Korea legnagyobb modellje - ok.

- Lehet igazad van, de nincs szükségem testőrre - mondtam ki.

- Ki mondta, hogy az lennék? - húzta fel szemöldökét.

- Senki - motyogtam.

- Azt kibírod, hogy felkísérlek - mondta.

- Talán.

- Király. Akkor gyere - indult el az épület felé, de én még mindig egy helyben álltam és csak néztem utánna - gyere már Tae.

- Megyek - beértem, majd együtt léptünk be a házba. Egyből recepciós barátomhoz indultam el.

- Hali Yugyeom! Kaptam valamit? - kérdeztem, miközben a pultra tenyereltem.

- Szia TaeTae! Ma kivételesen nem - mosolygott rám.

- Milyen udvariatlan vagyok. Yugyeom ő itt Jeon Jungkook. Jungkook ez a fiú itt Kim Yugyeom - mutogattam.

- Örülök - mosolygott.

- Szintén - vágta oda Kook eléggé lekezelő stílusban.

- Köszönöm Kyum, majd holnap találkozunk - köszöntem el, majd magam után húztam Jungkook-ot a karjánál fogva.

A lifthez mentünk, majd vártuk, hogy leérjen. Komolyan mondom a fél napom abból áll, hogy egy liftben állok, hát nem? Szerintem rohadtúl. De nincs annyira más választásom, egy van az is a lépcsőzés, és ahogy ismertek én az életbe nem fogok fellépcsőzni a lakásomig.
Ideért a feldonó, kinyílt az ajtó, majd bementünk , megnyomtam a megfelelő gombot és haladtunk a legfelső szint felé.

- Mit ártott neked Yugyeom, hogy így beszéltél vele? - néztem Kook felé.

- Nem szimpatikus, ennyi - rántott vállat.

A lift megállt, majd az ajtómhoz mentünk, már éppen köszöntem volna el Kooktól, de ő nem törödve velem beinvitálta magát a lakásba. Egy percig csak bámultam magam elé, majd bezártam az ajtót. Ahogy elnéztem a nappali felé ment, így én is arra igyekeztem.
Mikor beértem a helyiségbe, màr a kanapén feküdt és nézte a tévét.

- Érezd otthon magad - gúnyolódtam.

- Ha már mondtad - mosolyodott el.

- Maradsz vacsorára? - nem akartam köcsögnek tűnni.

- Igen - válaszolt.

- Nem azt mondtad, hogy csak az ajtóig jössz? - kérdésemre, csak elmosolyodott.

Én a konyhába mentem, előszedtem a hozzávalókat, majd csináltam rizst, levest és egy kis rizstortát. Egy órán belül készen lettem, megtérítettem és szóltam Jungkooknak.

- Jungkook, gyere enni - kiabáltam.

- Mit főztél? - kérdezte miközben a helyiségbe ért.

- Majd meglátod - rántottam vállat.

Végeztünk a vacsorával, míg én elmosogattam addig Jungkook ült és nézett az asztalnál. Iszonyúan zavarba ejtő volt számomra. Készen lettem a koszos tányérokkal, megtöröltem a kezem, megfordultam de arra nem számítottam, hogy egy kemény mellkasba ütközöm. Mivel, majdnem elestem így Jungkook karjába kapaszkodtam meg, míg ő átkarolta a derekam. Mégközelebb hajolt. Az ajkaink már majdnem összeértek, éreztem a leheletét párnácskáimon.

- Taehyung legyél a kurvám.