Már csak egy kép és hazamehetek. A fotós utoljára lenyomja a fényképező gombját. Fellélegeztem, az öltözőbe mentem és a ruhákat lecseréltem. Abban a cipőben jöttem-e amit kaptam? Természetesen. Hülye lennék nem hordani. Igaz, nem tudtam kitől kaptam, sőt azt sem, hogy ki rakta az ágyamra, de nem is  nagyon érdekelt. Reggel elgondolkodtam, ha olyan  helyzet legfeljebb elköltözök egy kissebb lakásba, de remélem erre nem kerül, majd sor.

Már indultam volna haza, mivel semmi kedvem sem volt a sötétben gyalogolni. Reggel voltam olyan hülye és a kocsit otthon hagytam. Azt hittem, hogy még világosban végzek, de nagyot tévedtem. Ki hitte volna, hogy a nap végére még beraknak nekem egy fotózást, nagyon örültem neki, legszívesebben a falba vertem volna a fejem, de visszafogtam magam.

Éppen, hogy kiléptem a cég bejáratán, megrezdült a telefonom, elővettem és Yoongi írt ha még itt vagyok akkor menjek fel hozzá, mert átadja a munkadíjam. Így visszafordultam, és egy újjabb 3 perces liftezés után felértem a legfelső szintre. Beletúrtam a hajamba, hogy valahogy álljon, a kabáton gallérját megigazítottam. Kopogtam, meg sem vártam a választ és benyitottam.

- Gyere Tae, itt van a pénz - mutatott az asztalán lévő borítékra. Oda mentem, majd belenéztem, hogy mennyi van benne. Megszámoltam de sokkal többet kaptam, mint általában.

- Yoongi, ez kétszer annyi, mint a normális fizetésem - nyújtom vissza a pénzt. Nem kaphatok több fizetést, hisz kevesebbet is dolgoztam, mint általában.

- Hát most ennyit kapsz, örülj neki kölyök - ránt vállat.

- Ki adott annyit? - hisz általában úgy jön össze a fizetésem összege, hogy mennyit adtak értem egy fotózásért, de mivel, most kevesebb munkám volt így még kevesebbnek kéne lennie.

- Nem tudom, nem tartom számon Tae - sóhajt fel főnököm. Megrázom a fejem és oldalra nézek, csak akkor vettem észre, hogy itt tartozkodik Jungkook. Főlényesen vigyorgott rám, látványosan végigmért, a cipőmnél megállt, vigyora eléggé ijesztő volt.

- Te voltál az? - kérdeztem. Kérdésemre csak vállat rántott, ezt igennek vettem. Kivettem a pénz felét a borítékból, majd Jeon elé mentem és az arcába vágtam - Nekem nem kell a pénzed. A múlthetit még vissza fogod kapni.

- Taehyung ne csináld ezt - szólt rám Yoongs.

- De akkor ne adjon nekem plusz pénzt. Nem vagyok szegény - fordultam felé.

- Jólvan, nem kezdek vitát. Holnap nem kell jönnöd dolgozni, jön csomó gyakornok, és tudom, hogy nem szereted őket, emiatt egyet sem osztottam be hozzád - mosolygott rám.

- Köszönöm Suga ~ - nyújtottam el a nevét, odaugráltam hozzá, és míg ő ült én hátulról átöleltem a nyakát.

- Aranyos vagy TaeTae, de tudod, hogy munkahelyen  vagyunk - fogta meg a kezem.

- Jólvan tudom, de ahhoz képest, hogy barátok vagyunk mindig csak itt találkozunk és itt nem tudok veled beszélgetni sem - szomorkodtam.

- Ha majd lesz időm megígérem, hogy veled fogok először találkozni - mosolygott rám - de most menjél, mert sötét van, és féltelek.

- Rendben - elindultam az ajtó felé, miközben kiléptem a helyiségből intettem egyet, a lift felé igyekeztem. Belépve megnyomtam a földszinti gombot, éppen, hogy csukódott be az ajtó, de valaki még gyors belépet a felvonóba. Még ő hiányzott nekem ide. Bunkó állat.

- Ezt ott hagytad - nyújtja velem a pénzt Jungkook.

- Nem. Kell. A. Pénzed. - szótagoltam.

- Szép cipő, kitől kaptad? - támaszkodott neki a falnak.

- Nem tartozik rád - mondtam.

- Olyan kis álszent vagy - nevette el magát.

- Miért is? - néztem felé, miközben felhúztam az egyik szemöldököm.

- Előadód, hogy nem kell a pénzem, de tudom, hogy ha nem én adtam volna ennyit, akkor elfogadtad volna - jön hozzám közelebb.

- Ne gyere közelebb - próbáltam rideg maradni. Elmosolyodott, majd visszalépett az eredeti helyére.

A lift megállt, sietve kiléptem belőle. Hátra sem néztem. Ismét elköszöntem a recepciós csajszitól, és a bejárathoz mentem. Szomorúan vettem észre a tényt, hogy amellett hogy este van még az eső is szakad. Soha többé nem jövök kocsi nélkül dolgozni. Eddig mindig csak póruljártam, ha otthon hagytam az autómat.

Mivel nem akartam elázni így az ajtónak támaszkodva vártam, hogy elálljon az eső, de ez nem akart bekövetkezni pár perccel később sem, sőt még erősebben zuhogott a víz. Arra jutottam, hogy hívok egy taxit, hiszen nem akartam, hogy a kabáton vagy a cipőm rosszabb esetben mind a kettő tönkremenjen.

Már éppen, hogy a fülemhez raktam a telefonom, de valaki elhúzta a fülemtől és kinyomta. Ki ilyen bátor?

- Hazaviszlek - mondta Jungkook.

- Kössz, nem kell - fordítottam el a fejem.

- Hát kár, pedig ahogy elnézem annyira szakad ez a szar, hogy taxira is várnál kb. egy órát, de ez a te bajod szépségem - rántott vállat. Őszintém féltem beszállni a kocsijába, olyan tekintéjt parancsoló volt a megjelenése. Sugározta magából a dominanciát. Egy félistennel volt dolgom.

- És mi biztosít arra, hogy tényleg hazaviszel és nem rabolsz el - néztem rá.

- Az bízosít erre, hogy van egy hatalmas cégem. Milliárdos vagyok, és nem tenne jót ha elrabolnék valakit, eltűnne a hírnevem, nem gondolod? - úgy letörölném azt a vigyort. Igaza van, úgy is keresnének. Válaszként a feltett kérdésére egy bólintással válaszoltam, és elindultam a parkoló felé.

Gyorsan beért, majd együtt lépkedtünk a cég alatt lévő autókhoz.
A célunkhoz érve, elővette a kocsikulcsot, és megnyomta a nyitó gombot. A szemem sarkából láttam egy villanást, így arra néztem. Egy matt fekete BMW parkolt ott. Az üvegei sötétíttek volna, számomra a típikus álom autó kinézete volt. Jungkook elindult tulajdona felé, én pedig követtem. Odaérve végig símítottam a motorháztetőn.

- Tetszik? - kérdezte.

-  Igen - néztem tovább a kocsit.

- Még Ámerikából hozattam múlt nyáron - durva.

Kinyitotta az anyósülés felöli ajtót, majd várta, hogy beszálljak. Rá se néztem és lassan beültem. Becsukta az ajtót, és a túloldalra ment, majd ő is beszállt. Elindította az új szerelmemet, aminek egyszerűen felemelő hangja volt. Megmondtam neki a címet és elindultunk. Az út csendben telt, egyikünk sem akart megszólalni. Az én esetemben csak amiatt mert nem volt kedvem vele beszélgetni, ő pedig gondolom a vezetésre fókuszált.

A lakóházhoz érve kiszálltam semmi szó nélkül, mire azt hallottam, hogy az ő oldalán is becsapódik a kocsiajtót.

- Köszönöm? - kérdezte gúnyosan.

Hátrafordultam és most én mosolyogtam rá gúnyosan. Visszafordultam, majd elindultam a lakásom felé. Mikor a bejárathoz értem, még visszanéztem, de ő még ugyan ott állt. Nem törődve vele, béléptem a házba. Megkérdeztem Yugyeomtól, hogy történt-e valami, majd egyből a lakásom felé igyekeztem. Miután beléptem az ajtón levetkőztem és a konyhába mentem, hogy vacsorát készítsek magamnak.

Kész léttem az étellel ami végül kimchi lett, az asztalhoz ültem kívételesen mivel nem lenne jó ha kiönteném véletlenül a garnitúrára. Közben Youtube videókat néztem, kaptam egy sms-t. Megnyitottam az alkalmazást, mikor megpillantottam majdnem kiköptem a számban lévő ételt.

Ismeretlen : Máskor ne szállj be egy ismeretlen kocsijába ;)