Szemeimet becsukva, hajtottam le a fejem, majd a szobát hátra hagyva indultam el Jungkook irodája felé. A hatalmas ajtót kinyitva lépdeltem el az íróasztal mögé, a fiók fekete vasát megfogva húztam ki a szerződésekkel teli rekeszt. Táskámat arrébb dobva kerestem ki saját dokumentumomat, majd kezembe fogva ültem le a puha székre. Papírokat az asztalra dobva könyököltem fel, majd szemeiből lassan elindultak szomorúságom megtestesítői. Könnyeim lassan folytak végig arcomon, majd csöppentek le a bűnös tintával itatott lapra. Minden egy kibaszott szerződés miatt van.

Azt hittem már sok mindent megkaptam az élettől, de ma mégis tapasztaltam egy új dolgot. Úgy érzem, hogy a bennem létrejött lelki fájdalomra nincsen orvosság. Kezeimet ökölbe szorítva sírtam fel még hangosabban, majd a papírokat kezeimbe fogva téptem szét őket kisebbnél kisebb darabokra. Ahogy tudtam csak téptem, evvel apróbb boldogságot okozva széttört szívemnek. Rájöttem, hogy a fájdalom egy uzsorás, aminek semmivel sem tudod visszafizetni az adósságot, ami jelen esetben nálam beláthatatlan összeg lenne.

- Taehyung! - szólalt meg valaki az ajtóból. Tekintetemet feljebb vezetve néztem egyenesen Jungkook fekete szemeibe, amiben kisebb félelmet véltem felfedezni.

- Tudtam, hogy hiba volt a közeledbe kerülnöm - mondtam szomorúan, majd újra le hajtottam a fejem.

- Kérlek, ne mond ezt - mondta, majd lassan közeledett felém.

- Ne gyere többet a közelembe - morogtam, de ő mégsem állt meg. - Azt mondtam ne gyere a közelembe! - kiáltottam rá, mire megtorpant.

- Ne csináld ezt kérlek - hajtotta le a fejét.

- Mit Jungkook? Ne legyek kiakadva, én kurvára azt hittem, hogy minden rendben van. Azt hittem, hogy tetszem neked, hogy elég szép vagyok hozzád képest. Én... azt hittem, hogy elég vagyok neked, de úgy látszik nem  - töröltem le könnyeimet.

- Ezt nem értheted.

- Mit nem Jungkook? Nekem akkor miért nem lehetett volna más férfi rajtad kívül, mikor te rohadtul Jimint basztad bele az ágyba pár perccel ezelőtt, nekem miért szabtál határokat és szabályokat, mikor a saját elveidet sem tartod be? - mentem hozzá közelebb.

- Csak hadd magyarázzam meg - mondta magabiztosabb hangon.

- Ezen mit akarsz meggyarázni? Nem várom el, és nem vagyunk együtt. Úgy csinálsz mintha akkora probléma lenne neked, az én fájdalmam. Mióta érdekel ez téged? - néztem sötét szemeibe.

- Engem mindig is érdekelt Taehyung, csak nem mutattam ki - fogta meg volna a kezem, de elhúztam.

- Ne nézz kérlek hülyének - mondtam visszafojtva feltörni készülő sírásom. Éppen szólás nyitotta volna a száját, mikor megjelent a harmadik személy is a fehér falú irodában.

- Jungkook! - szólalt meg Jimin, majd ő is belépett. Könnyes szemekkel néztem fele farkas szemet, majd ő is lehajtotta a fejét.

- Miért Jimin? - kérdeztem elhaló hangon.

- Annyira sajnálom TaeTae - mondta halkan.

- Ne merj engem így hívni - mordultam rá. - Miért tetted Jimin, mikor kurvára tudtad, hogy milyen érzelmek cikáznak bennem? Minden egyes nap beszéltem neked erről, és te végig hallgattad az egészet mosolyogva, és még bátorítottál is. Úgy a szemembe hazudtál Jungkook-kal együtt, mint senki más eddigi életem során. Én végig hittem neked, mindneki elől megvédtelek, még a legjobb barátaim ellen is, hinnem kellet volna nekik - mosolyogtam el. - Látnom kellett volna azt ami a hátam mögött folyik. Belegondolva olyan nyilvánvaló volt. P.J? J.J? Nekem ez most komolyan nem tűnt fel? Hogy lehettem ekkora hülye? Hogy tudtam nektek így hinni? - kiáltottam el magam.

- Taehyung... - kezdett volna bele Jimin, de én félbeszakítottam. 

- Az a legrosszabb benne, hogy én végig hittem neked, érted? Végig. Sohasem kételkedtem benned. Ezt érdemlem? - tört ki belőlem a zokogás, mire Jungkook egyből átölelt.

- Azt mondtam, ne érj hozzám - löktem el magamtól, majd pofán vágtam. - Te is végig becsaptál. Miért hitegettél az elmúlt hetekben? Miért adtál nekem reményt arra, hogy bármit is érzel irántam? Tudod néha azt hittem, hogy bármi is lehet köztünk a szerződésen kívül. Mert tudod Jungkook kurvára szeretlek, el nem tudod képzelni, hogy mennyire beléd szerettem - léptem egyet hátrébb.

- Te szeretsz engem? - nézett fel szemeimbe.

- Akkor úgy látszik nem csak én voltam a vak... - mosolyogtam el.

- Mióta? - hajtotta le újra a fejét.

- Tulajdonképpen nem tudom pontosan, de tudod én már akkor szerettelek, mikor a legelső szerződésünk befuccsolt, csak is amiatt vállaltam el ezt is, hogy újra veled legyek - töröltem le könnyeimet.

- Ezt miért nem mondtad?

- Ugyan már Jungkook! Elküldtél volna a francba, ha én ezt benyögöm neked a szerződéssel a kezemben, és ezt te is jól tudod, hiszen te mondtad. Nem érezhetek irántad semmit... - néztem vele farkas szemet.

- Ez így igaz... - mondta volna, de én félbe számítottam.

- Tudod Jungkook, én úgy gondolom ebben a világban mindenkinek szeretve kéne lennie, de te mégsem érzel irántam semmit... Csak annyit mondjatok még el, hogy mióta tart ez köztetek. - néztem rájuk felváltva.

- Több éve - mondta Jimin.

- Az mit takar? - néztem rá.

- Pár nappal az után, miután aláírtad az első szerződést - olyan halkan mondta, hogy alig tudtam kikövetkeztetni, hogy mit is mond, de végül sajnos teljesen értettem mondatát.

- Azaz lassan két és fél éve - fintorodtam el. Megfordultam, majd elindultam táskám felé, Jungkook pont abban a pillanatban vette észre a kisebb papír darabokat. Az egyikhez lépdelve vette fel, majd olvasta el azt a pár darab szót, ami a kis fecnin szerepelt.

- Ne tedd meg újra, ne menj el. Kérlek ezt beszéljük meg - mondta egyre közelebb sétálva.

- Ne álltas már Jungkook, most miért vagy ilyen kétségbeesett? Hol van a rideg Jungkook, aki telibe leszarta az ilyen dolgokat? Te miért csinálod ezt? Miért nehezíted meg a dolgom? - mondtam, majd a táskámat megfogva néztem vele farkas szemet.

- Csak ne menj el... - jött hozzám egyre közelebb.

- Hányszor mondjam el, hogy ne gyere a közelembe? Undorodom tőled, tudod, hogy ha azt tudnád nyújtani egy párkapcsolatban, mint nekem pár hete akkor, minden nap mosolyogva ugrottam volna a karjaid közé, de legalább most evvel teljesen kitisztult minden. Köszönöm szépen de én ebből nem kérek semmilyen formában - tettem fel kezeimet, majd elindultam az ajtó felé. - Tudod Jimin, talán te okoztad eddigi életem legnagyobb csalódását, Jézusom és én még hozzád mentem sírni miután széttéptem a legelső szerződést. Szánalmas vagy - mondtam, mire belőle is kitört a sírás.

- Bocsáss meg nekem - mondta egyre hangosabban sírva.

- Nem akarlak többet látni Jimin - mondtam, majd ajtón kilépve sétáltam a bejárati ajtó felé. Jungkook utánam futva, próbált maradásra bírni.

- Kérlek ne hagyj el... - mondta, majd kezem után kapott amit kiszakítottam ujjai közül. Az ajtóhoz érve nyitottam ki, majd léptem volna ki az ajtón, de újra hozzám szólt. - Ha szeretsz akkor maradsz.

- Nekem ne merj ilyet mondani Jeon Jungkook! Mit képzelsz? Hogy merészeled? Amúgy is miért jössz utánam? Úgy sem érzel irántam semmit, az ágyasod pedig bent van a szobában, menj és vigasztald meg, engem pedig hagyj békén egy életre! - mondtam, majd Jungkook-ot ott hagyva szálltam be autómba, teljes gázt hagyva hagytam hátra azt a két embert, akik eddig hatalmas szerepet játszottak le az elmúlt éveimben.

A gázt egyre lejjebb nyomva gyorsult fel alattam az autó, a kilométerórát nem figyelve gyorsultam fel egyre gyorsabbra. Az ablakot le engedve élveztem a hatalmas erővel beáramló levegőt, ami készségesen kapott tincseim közé. Elvette a lelkem, és én többé nem tudom, hogy éljek lélek nélkül. Talán most jött el az a pillanat, mikor elkezdődött egy új korszak, mikor mind attól megválok ami eddigi életem során létfontosságú volt számomra. Most meghalt bennem valami, úgy érzem újjá születtem egy sokkolta erősebb emberré. Meghaltam az életnek, de mégis újjá születtem a halálnak. Egy olyan kegyetlen bosszút fogok, majd állni aminél nem fog semmi sem jobban fájni. Kifogom verni a fejemből. Ez alatt a pár év alatt csak is azt kívántam, hogyha bármi is lehetnék a világon, csak is az övé legyek. Úgy látszik nem voltak túl erősek kívánságaim. Talán ha utánam jössz, és tört virágokat látsz az út közepére vetve, tudd, hogy azok az irántad érzett szerelmem virágai.

VÉGE