- Kim Taehyung én megverlek - rontott be a bejárati ajtón Baekhyun.

- Örülök neki hyung, már mindenki bántani akar... - ráztam meg a fejem, majd tovább néztem a filmet.

- Ki akar még bántani? - kérdezte kicsit meglepődve.

- Jungkook - sóhajtottam fel.

- Jah, már azt hittem valami zaklató - legyintett egyet, majd mellém ült.

- Most komolyan? A legjobb barátod vagyok és nem mondasz semmit sem arra, hogy bántalmaznak? - emelkedtem fel a puha kanapéról.

- Jungkook az úgysem bántaná téged fizikailag, legfeljebb csak szexuálisan - döntötte oldalra a fejét.

- Fején találtad a szöget hyungie - mondtam morcosan. - Amúgy is miért akartál megverni?

- Azért mert nem válaszoltál az üzeneteimre, és már ott tartottam, hogy Chanyolt ráküldöm valakire - mondta aggódóan.

- Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy hol van a telefonom - gondolkodtam el, mire egy kisebb csapást éreztem meg tarkómon.

- Így aggódjak érted, te hülye gyerek - morogta.

- Tudod ki hülye - csaptam meg én is.

- Oké, mivel én vagyok az idősebb kötelességemnek érzem, hogy én fejezzem be, és okosabb vagyok, így ráhagytam - dőlt hátra, majd nézte tovább a filmet.

- Te romantikus filmet nézel? - nézett rám meglepődötten pár perc után.

- Mi olyan meglepő ebben? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Annyira látszik, hogy szerelmes vagy. Nem értem, hogy az-az ökör, hogy nem veszi észre - gondolkodott el.

- Jobb is, hogy nem veszi észre. Ha kiderülne, hogy mit is érzek iránta, kivágna, mint macskát szarni. Szóval ne annak szurkolj, hogy rájöjjön, hanem inkább annak, hogy ne vegye észre - mondtam kicsit szomorúan.

- Bocsánat TaeTae, ebbe nem is gondoltam bele - simított bele a hajamba, mire az ölébe hajtottam kobakom, lábaimat még felhúzva nyújtottam ki a hosszú kanapén.

- Szerinted van arra esély, hogy bármit is érezzen irántam? - néztem fel rá.

- Nem tudom Tae, sajnos egyáltalán nem ismerem Jungkook-ot. Még abból sem tudom lekövetkeztetni, amiket mesélsz. De tudod ha jobban belegondol az ember, még lehetséges is lenne, hiszen mostanában egyre gyengédebben bánik veled, és szerintem ez egy nagyon jó jel, hogy jó úton haladsz, a szíve felé - mosolyodott el, majd az arcomra simított.

- Baekie, Taehyungie! - kezdett el valaki ordítani, majd colos lépett be az ajtón.

- Chanyeol, hát te? - néztem rá meglepődve.

- Csak hiányoztál, tudtam, hogy itt van Baek is, így úgy gondoltam akkor már én sem maradok ki - mondta, majd lábaimat felemelve ült le, majd az ölébe rakta végtagjaimat.

- Nekem is hiányzott a nagy fejed - mondtam mosolyogva, majd a kezére simítottam. - Már csak Jimin kellenne ide - sóhajtottam fel, mire Chanyeol el nem tetsző morgást hallatott.

- Miért kellenne itt lennie? - kérdezte morogva.

- Channie tudod, hogy ő is a barátom... - mondtam kicsit szomorúan, hiszen nem tetszett, hogy ennyire nem szereti Jimint.

- Tudom Taehyungie, de nekem annyira gyanús ez a Jimin. Elbújva telefonálgat, mikor meg észre veszem, majd össze esik annyira megijed, ne mond már azt, hogy ez csak nekem nyugtalanító - rázta meg a fejét.

- Igazad van Chan, de kérlek értsd ezt meg - mondtam, majd fejemet a tv felé fordítva néztem tovább a filmet. Sóhajtott egy nagyobbat, majd a lábamra simított. Hirtelen telefonom hangos csörgése kezdett, amit a kezembe fogva vettem fel.

- TaeTae be kéne jönnöd, most azonnal - szólalt meg Hyung eléggé idegesen.

- Neked is szia, Yoongs! De azt mondtad, hogy ma szabad napos vagyok - mondtam felnyüszítve.

- Tudom, de most hívott fel az egyik magazin, hogy ma lenne a fotózás és nem holnap...

- És akkor holnap ugye tényleg nem kell bemennem? - tettem fel a kérdésem.

- Igen, ígérem - mondta, hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Hány perc múlva lesznek ott a fotósok? - ültem fel.

- Kb. Úgy fél óra.

- Akkor fél óra múlva találkozunk Hyung - keltem fel a kanapéról.

- Várlak Tae baba - elmosolyodtam köszönésén, hiszen Yoongi nem nagyon szokott így becézni engem.

- Na emberek, most vagy megvártok és elkísérték dolgozni, vagy elmentek - néztem barátaimra. Összenéztek, majd újra rám.

- Elkísérünk - mosolyodtak el. Bólintottam egyet, majd lassan elindultam a lépcső felé. A fenekem már nem fájt annyira, ahhoz képest ahogy reggel felkeltem, hiszen bekentem és vettem egy forró fürdőt, de azért még teljes mértékben éreztem a hajnalban történeteket. Természetesen barátaim egyből észre vették, hogy valami nincs rendben.

- Te sántítasz? - szólalt meg először Baek.

- Jungkook volt az? - kérdezte Chanyeol. Feléjük fordulva, perverz vigyorral néztek rám, mind a ketten.

- És ha igen? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Jó kemény lehet az ágyban. Nekem nem szokott így fájni - mondtam Baekhyun.

- Magyarul, Chanyeol béna vagy - néztem magasabb barátomra, mire ő sértődött tekintettel nézett vissza rám.

- Nem tehetek arról, hogy acél segge van - emelte fel kezeit, majd combjaira csapott.

- Igen, persze. Mindenki erre fogná - forgattam meg szemeimet, majd tovább haladtam a hálószoba felé, ahol ruháim vannak.

Tíz perccel később, a nappaliba lépve barátaim már össze bújva néznek egy másik filmet. Aranyosak.

- Nagyon cukik vagytok, de nekem mennem kell szóval indulás - mondta nekik mosolyogva, majd a tv-t kikapcsolva, kerestem meg kocsi kulcsom a táska aljáról, majd hátra nézve, lettem hirtelen mérges. - Azonnal keljetek fel, nem szórakozók. El fogok késni, vagy akkor menjetek el - morogtam.

- Nyugi Tae, megyünk - mondta Chan, felkelve húzta fel maga mellé párját, majd végre kiléptek a bejárati ajtón, amit készségesen csuktam be magam után.

- Kinek az autójával menjünk? - kérdezte Baek, a három kocsira nézve.

- Menjünk az enyémmel - rántottam meg vállaimat, majd az autóba beszállva, indítottam el, addig barátaim is beszálltak. Míg Chanyeol mellém ült, addig Baekhyun hátúlra. A gázra taposva indultunk el, majd ki kanyarodva a hatalmas birtokról pár perccel később parkoltam le a cég parkolójába, egyenesen Yoongi hyung autója mellé. Az autóból kiszállva zártam le, majd a lifthez érve szálltunk be mind a hárman. A legfelső emeletre érve léptünk be mindannyian főnököm irodájában.

- Sziasztok fiúk! - köszönt egyből hyung.

- Szia Yoongs! - köszöntem én is, majd a többiek is. Mellé lépdelve öleltem meg, amit viszonzott.

- Hogy vagytok? - kérdezte, majd letéve kezéből tollat nézett ránk.

- Egész jól - rántottam meg vállaimat, majd Chan és Baek is válaszolt.

- Ennek örülök, na szóval az lenne a munka, hogy ahogy elmeséltem neked a telefonban, ma jön a holnapi magazin, de így természetesen nem kell holnap dolgoznod Taehyungie - mondta.

- De akkor tényleg ne kelljen, a mai napból is kiindulva. Olyan jót pihentem volna - mondtam szomorúan.

- Bocsánat TaeTae, tényleg nem tehetek erről - mondta, majd ő is kicsit szomorúan.

- Semmi baj hyung, túl leszek rajta és kész - legyintettem egyet. - Melyik stúdióba kell majd mennem?

- Szokásos - rántotta meg vállait. Barátaimat hátra hagyva lépdeltem Lisa felé, majd az ajtón belépve köszöntöttem. Kb. tíz perccel később teljesen másik szettben lépek ki a faajtón, majd a megfelelő stúdióba érkezve ültem le a sminkes asztal elé. Újabb percekkel később megnézem magam a tükörben, konstatálom, hogy a szokásokhoz képest sokkolta kevesebb kozmetikai termék van rajtam.

- Most inkább a természetes szépségét fogják fotózni V oppa - szólalt meg a sminkes.

- Meg is lepődtem, hogy ilyen gyorsan kész lettél, plusz látszik a saját bőrszínem - mosolyogtam el.

- Gyere már Taehyung, gyorsan csináljuk meg haladnom kell - mondta Mark, így várakozás nélkül álltam a fekete lap elé. - Nos, tulajdonképpen azt kérem, hogy komoly, szexi de mégis ártatlan legyél, máshogy mondva... viselkedj természetesen.

***

Két órával később, saját cipőmet a lábamra húztam, kezembe vettem táskámat, majd Lisa-tól elköszönve lifteztem fel főnököm irodájának az emeletére.

- Végeztem emberek - nyitottam be a hatalmas irodába.

- Jó sokáig tartott - mondta Yoongi, a másik két barátomat keresve néztem körül, mind a ketten mélyen aludtak a fekete kanapén összebújva.

- Túl sok volt a ruha - ültem le a fotelba. - Mióta alszanak? - kérdeztem, miközben a szunyókáló párra mutattam.

- Asszem úgy órája. Nagyon unatkoztak, olyanok voltak, mint a gyerekek - mosolyodott el.

- Te nem mész haza hyung, nagyon fáradt vagy - mondtam Yoongi-nak.

- Ne aggódj értem Taehyungie, jól vagyok, amúgy is már nincs sok hátra - rántotta meg vállait.

- Te tudod Yoongs, de mi szerintem megyünk. Lefárasztott Mark - nevettem fel. Közelebb léptem barátaimhoz, az arcukra simítva keltettem fel őket, majd Yoongitól elköszönve, léptünk ki az iroda ajtaján. Barátaim álmosan ballagtam utánam, a kocsiba beszállva indultunk el haza. A házhoz érve mind ketten elköszöntek tőlem. A házba belépve néztem körül Jungkook-ot szólíthatva, de nem került elő, megunva lépkedtem fel Kook szobája felé, majd kopogás nélkül nyitottam be.