Fejemet a villaoszlopnak támasztva lélegzem be az oxigén dús levegőt, mielőtt vissza mennék a dohány és alkohol aromájú térbe. Telefonomat megnézve konstatálom, hogy már lassan éjfél is elmúlt. A szesz teljesen megfertőzte az agyam, lábaim remegnek, szemeim pedig mindenből kettőt mutatnak. Vissza tekintve megbántam, hogy ennyi alkohol csúszott le a torkomon, de jobban belegondolva, már hiányzott nekem az Ilyés fajta törődés, pontosabban az alkohol. Így egy kisebb mosoly ült ki arcomra, aki messziről tekint rám, biztos hülyének gondol, hiszen nincs semmi olyan dolog előttem ami megtudna engem nevetetni. De erre van egy nagyszerű magyarázat, részeg vagyok. Szerintem ez mindenre mentség amit elkövettem és el is fogok a mai este.

Szemem sarkából hirtelen meglátok egy Jungkookot aki ijesztően nagy léptekkel halad felém. Hirtelen teljes testtel felé fordulok, majd mérges szemeibe tekintek.

- Taehyung! - ér oda hozzám, mire elröhögöm magam. - Jézusom, te teljesen részeg vagy! - fogta meg vállaimat hiszen, lassan már a földön hasaltam.

- Szerintem nem - szórakoztam vele tovább, hiszen őrülten élveztem a jelenlegi szituációt.

- Szerintem pedig de - markolt rá jobban vállaimra.

- Szerintem nem - néztem villámokat szóró tekintetébe, másik esetben össze is szarnám magam miatta, de most teljesen nevetségesnek találom a helyzetet.

- Befejezeted? - szórított rám egyre jobban.

- Engedjél már el, mit képzelsz te he? - kiáltottam rá, majd mind a két kezét lefejtve magamról dobtam arréb.

- Jelen esetben az én tulajdonom vagy, szóval azt csinálod amit én mondok. Rendben? - fogta ujjai köze államát. Bólintottam egy aprót. - Jól van. Akkor legyél ügyes fiú és szállj be a kocsimba. - mondta, majd kezemet megfogva kezdett el autója felé húzni, de egy hirtelen ötlettől vezérelve rántottam ki karomat szorításából, majd futásnak eredtem. - Kim Taehyung neked most véged van! - kiáltott rám, majd elkezdett utánam futni, egyenesen a klub bejárata felé haladtam, de egyszer csak azt éreztem, hogy lábaim már nem érik a talajt.

- Tegyél már le he! - kiáltottam rá, mire kuncogott egy aprót, majd egy hatalmasat a fenekemre csapott, mire az intenzív zsibbadásba kezdett. - A popsim bazdmeg! Ez kurvára fájt.

- Mit kezdjek vele, és ne beszélj csúnyán, mert itt mindenki előtt foglak elfenekelni - morogta. Ez az ember beteg komolyan mondom, egyszer itt kuncog nekem a másik pillanatban meg leharapja a fejem a helyéről.

- Még, jó, hogy nincs itt senki - néztem körbe vagyis amennyire az lehetséges volt.

- Megbaszlak - morgott.

- Tudom, hogy mi bajod van neked - mondtam neki miközben letett a válláról.

- Te? - nézett rám felhúzott szemekkel.

- Igen, ez lett volna az egyik tippem - tettem államra ujjaimat.

- És akkor mi a másik?

- Kíváncsi vagy rá kandúr? - néztem rá.

- Kandúr? Hülye vagy? Komolyan mondom amíg velem leszel soha többet nem iszol - mondta, majd lenyomva a fejem, ültetett be a kocsiba, miután bevágta az ajtót, ő is beült mellém.

- Na akkor nem vagy kíváncsi? - hajoltam az arcába, mire értetlenül nézett rám.

- Ha mégegyszer felteszed ezt a kérdést akkor betömöm a szád - morogta, majd elindította az autót.

- Jól van akkor, elmondom... ünneprontó. Szóval szerintem te pszichopata vagy - mondtam, majd ránéztem, szemei egyre sötétebbek lettek.

- Komolyan mondom az leszek, ha ezt folytatod - kanyarodott ki a parkolóból. - Amúgy is miért lennék én pszichopata?

- Tudod nekik vannak ilyen hatalmas hangulat ingadozásaik - gondolkodtam el.

- Inkább maradj csöndbe - mondta, majd a rádiót bekapcsolva hangosította fel. Természetesen állapotomnak köszönhetően nem hallgattam rá, így önfeledten kezdtem el énekelni a jól ismert számot, mire megláttam az arcán egy kisebb mosolyt, ami teljen mértékben meglepett. Azt hittem le fog csapni, a hatalmas hangzavar miatt, kellemeset csalódtam. A szám végénél mosolyogva döltem hátra a puha ülésre, majd "elrablóm" felé tekintettem. - Gyönyörű hangod van Taehyung.

- Köszönöm! - mosolyogtam rá.

- Józanabb vagy? - kérdezte, majd egy pillanatig felém fordult.

- Miért? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Csak úgy - rántotta meg vállait.

- Mit akarsz? - néztem rá unott arccal, majd kisebbet a combjaimra csaptam.

- Tulajdonképpen, ha már józan vagy akkor simán megbüntethetlek, és meg is baszhatlak hiszen már nem vagy alkohol hatása alatt - mosolyodott el.

- Nem, még nem vagyok józan, pszichopata - morogtam.

- Még mindig nem vagyok pszichopata - kiáltott fel hirtelen.

- De szadista igen - néztem ki az a ablakon.

- Ezt nem cáfolom meg - mondta halkabban.

- Mazochista is vagy? - fordultam felé, hirtelen.

- Mivan?

- Hát tudod ha már szeretsz fájdalmat okozni, akkor biztos élvezed a fájdalmat is, nemde? - néztem rá ravaszan.

- Nem, nem vagyok mazochista. Az ilyen kérdésedet meg légyszíves tartsd meg magadnak, hiszen nem vagyok rájuk kíváncsi - mondta morogva.

- Látod megint azt csinálod - mondtam én is mélyebb hangon.

- Mit? - nézett rám értetlenül.

- Hangulat ingadozásod van... - csettintettem egyet a nyelvemmel.

- Szerintem, csak szimplán te vagy az oka az egésznek - mondta, majd bevette az utolsó kanyart.

- Persze, fogd rám - durcáztam be - De előttem nem kell titkolóznod.

- Taehyung, hogy ha most azonnal nem fejezed ezt be, úgy meg foglak baszni, hogy azt sem fogod majd tudni, hogy fiú vagy lány vagy - e. Okés? - mondta egyenesen szemeimbe nézve.

- Igen Jungkook. Nem vagyok hülye - ráztam meg a fejem.

- Néha nem az látszik.

- Most megbántottál - fontam össze mellkasom előtt karjaimat.

- Az igazsággal? - parkolt le.

- Basszon el téged egy busz - morogtam.

- Tudod, iszonyúan csúnyán beszélsz mikor részeg vagy, de kurvára bejön, legszívesebben úgy megbüntetnélek. De nem lehet - mondta szomorúan, majd kiszállt, én pedig automatikusan mentem utánna.

- Miért is? - mondtam, miközben vállára simítottam.

- Az előbb mondtam el. Részeg vagy. Addig nem teszek veled semmi erotikus dolgot - mondta, miközben az arcomra simított. Megfordult majd az bejárati ajtót kinyitva invitált be a már megszokott hatalmas házba, majd lábamról le rúgva drága cipőmet, egyenesen a konyhába indultam egy pohár víz miatt, természetes Jungkook jött utánam, miközben többször is a fenekemre simított.

- Ne nyúlj hozzám - morogtam, majd egy poharat a kezembe fogva engedtem bele vizet amit szinte egyből meg is ittam.

- Mit mondtál? Asszem valamit teljesen rosszul hallottam - tette egyik a füléhez kezét.

- Jól hallottad - motyogtam, majd egy nagyobb lendülettel fel ugrottam a márvány pultra.

- Velem ezt nem csinálhatod kicsi Tae - mondta mosolyogva, majd egyre közelebb jött hozzám, kezeivel megtámaszkodott, majd az arcomba hajolt. - Attól, hogy még nem baszlak rongyosra kedved szerint, nem viselkedhetsz így velem, hidd el. Holnap akkora élvezetben lesz részed, hogy azt nem fogod elfelejteni egy ideig - suttogta a fülembe, miközben bal karját a combomra rakva kezdett el lassan simogatni egyre feljebb ágyékom felé, míg jobb karjával kihúzta ingemet tapadós nadrágomból, majd átkarolva derekam kezdett el simogatni gerincem vonalán. Testem megborzongott a sok ingertől, így fejemet előrébb döntve, raktam fejem a vállára.

- Megígéred? - néztem rá ártatlan szemekkel.

- Igen - puszilt számra - alig várom, hogy hogyan is fogsz erre reagálni józanon.

- Mégis mire?

- Arra, hogy ilyen könnyű vérű vagy részegen - mosolyodott el újra.

- Hülye - mondtam, majd egy kisebbet izmos mellkasára csaptam, kezemet elkapva rakta nyakába ing által fedett karom. Értetlenül néztem rá, de időm sem maradt vadul ajkaimra tapadt, amit kétség nélkül viszonoztam, többször alsó ajkamba harapott, mire egy kisebbet nyögtem. Elmosolyodott reakciómon, gyors az ölébe vett, lábaimat automatikusan kulcsoltam össze dereka mögött, kezeimmel többször is éjfekete hajába kaptam. A hálószobába érve óvatosan az ágyra rakott, majd elválva tőlem alsó ajkamat fogai közé véve húzta meg, ami mégjobban beindított. Egy utolsó puszit nyomott ajkaimra, majd mellém feküdve húzott mellkasára.

- Aludj jól baba! - puszilt hajamba, mire még jobban hozzá bújtam.

- Te is Kookie!