- Mikor akarsz vissza menni?

- Zavarok? - húztam fel az egyik szemöldököm, miközben lábaimat törökülésbe húztam.

- Tudod jól, hogy nem erre akartam kilyukadni Taehyungie , csak már itt rohadsz nálunk lassan egy hete, Jungkook meg az agyamra jön... egyfolytában hívogat, hogy mivan veled - mondta Yoongi, majd leült mellém a kanapéra.

- Szerintem még maradok pár napot, kiélvezem azt, hogy nem uralkodik felettem senki sem - néztem szemeibe, amik tiszta aggodalmat sugároztak magukból. - Te aggódsz miattam Hyung?

- Ne lepődj meg ezen. Nem is miattad inkább a kapcsolatod féltem - ült hozzám közelebb.

- Miért? - néztem rá értetlenül.

- Annyira más vagy mióta újra Jungkookkal vagy - dölt hátra a puha kanapén.

- Ezt, hogy érted? - fordultam fele teljes testtel.

- Lehet, hogy te nem vetted észre, de mi igen - fordultam hirtelen a hang irányba, Hoseok egy tál pattogatott kukoricával a kezében sétált felénk. - Mikor több éve randizgattál avval a gyökérrel, őszintén mi nem értettünk veled egyet, hiszen sokat járt az irodába. Ott sok mindent láttunk belőle, egy ideig azt hittük, hogy csak barátság szempontjából látogat meg minket szinte minden egyes nap. De miután meg láttunk titeket ketten egyből leesett nekünk a tantusz. Jungkook csak is miattad járt be a céghez, senki más miatt. Egy ideig minden jó volt, mi is megbékéltünk avval, hogy vele vagy, de mikor sírva jöttél el hozzánk, tudod hatalmasat csalódtunk Jungkookban. Teljesen elvesztettük azt a Taet akit már régóta ismerünk, de most, hogy újra együtt vagytok, kezdesz újra a régi lenni, így hálás vagyok annak a gyökérnek - mondta, miközben leült közénk, majd átkarolta szerelme vállát.

Fejemet lehajtva kapcsolom be inkább a tv-t, hiszen olyan hihetetlen volt számomra az előbb hangzottak. Így annyira más hallani más embernek a szemszögét az én életemről. Ennyire hatással lenne rám Jungkook? Ennyire látszódna, hogy én tényleg szeretem őt, vagy csak ők vették észre?

- Hyungkok? - szólaltam meg, evvel megtörve a közöttünk kialakult csendet.

- Igen Taehyungie? - szólalt meg először Yoongi, majd mind a ketten felém fordították a fejüket.

- Ennyire látszódna, hogy szeretem őt? - összenéztek, majd elmosolyodtak. Újra rám kapták a tekintetüket, mire kicsit hátra hököltem. - Most miért néztek így rám, csak válaszoljatok kérlek.

- TaeTae úgy ismerünk téged mint saját magunkat, milyen kérdés is ez? - mondta Hobi.

- De akkor nem látszik annyira, hogy például egy ismeretlen ember észrevegye? - kérdeztem félve.

- Szerintem nem - rázták meg a fejüket. Nagyobbat sóhajtottam. Remélem Jungkook semmit sem sejt az érzelmeimből, de hiszen azt már úgy is tudtam. Ő nem kertelős típus egyből rákérdezne, vagy kérdés nélkül elküldene, hiszen már az elején elmondta, hogy nem szerethetek belé.

***

Fekete ingemet magamra kapva nézek jelenlegi szobám tükrébe. Elmosolyodva nézek magammal farkas szemet, hiszen teljen mértékben megvagyok magammal elégedve. Még a délután folyamán el hívtam Hobiékat és Chanyolékat bulizni. Jungkook miatt nem nagyon jártam ilyen helyekre, és már hiányzik a teljes kikapcsolódás. Ne értsétek félre, nem akarok semmilyen férfit felszedni magam mellé. Se kedvem, se lehetőségem. Jungkook kapcsolatainak köszönhetően seperc alatt megtudja mondani, hogy hol tartózkodom.

- Kész vagy már Taehyung? - nyitott be Yoongi, mire kissé megugrottam. Egy lépést tettem éjjeli szekrényem felé, majd elé érve három fújásnyi parfümöt magamra fújtam.

- Mostmár igen - néztem barátom szemeibe.

- Gyere akkor induljunk, majd ott találkozunk a többiekkel - intett mire telefonomat megfogva indultam el utánna. A lépcsőn haladva megnéztem az ujjaimon elhelyezkedő gyűrűket, megigazítottam csuklómon helyet foglaló órát.

- Mehetünk lányok? - kérdezte Hobi a kanapén ülve.

- Anyád... - motyogja Yoongi, majd tarkón csapja életvidám párját.

- Egyáltalán honnan tudod te azt, hogy én vagyok a csaj a kapcsolatban? - húztam fel a szemöldököm.

- Taehyungie, Jungkook kétszer nagyobb és erősebb nálad, emellett pedig sokkal dominánsabb, mint te akármilyen értelemben. De ezen ne bántódj meg TaeTae, nem sértésnek szántam, csak ez az igazság - mosolygott rám vigasztalóan, majd a hátamra simított.

- Igazad van... hülye kérdés volt. Hiszen én is egyből tudtam, hogy Yoongi a passzív - rántottam meg vállaimat.

- Anyádnak a picsáját - ütött vállba. Felszisszenve ütöttem én is vissza, mire ezeket újabb ütések követték.

- Befejeznétek a törpék harcát? - kérdezte Hoseok, mire minden cselekedetünket félbe hagytunk.

- Tudod ki a törpe, pár centi van csak köztünk... Yoongi szagolja az Ibolyát nem én - morogtam, majd mellkasom előtt összefontam karjaimat.

- Az... - kezdte volna el mondatát, de párja félbeszakította.

- Igen tudjuk mi akarsz mondani - lép mellé Hoseok, majd az arcára simít - Tudod kicsim sokszor elgondolkozok azon, hogy jobban szereted anyukám fenekét, mint az enyémet. Pedig az enyém szerintem rangsor első - mondta, mire Yoongi egy hatalmas csapással eltűntette maga elől Hobi karját.

- De csak az enyém után - morogta legidősebb Hyungom.

- Szerintem meg az enyém a legjobb - rántottam meg vállaimat, mire mind a ketten felém kapták a fejüket. - Most ne nézzetek így rám, de ez az igazság.

- Nem vagy te egy kicsit egoista? - nézett rám Yoongi.

- Ez csak az igazság törpicsek - mondtam, mire elindult felém. Egy mérges Yoongi nem a legjobb dolog. - Hobi ~ - húztam el barátom nevét, hiszen eléggé ijesztően hatott rám barátom bosszúra vágyó tekintete.

- Igen? - nézett rám mosolyogva.

- Segíts! - bújtam el a háta mögé.

- Úgy tudtam, hogy házhoz kell jönnünk... nem bíztunk bennetek - szólalt meg hirtelen egy másik hang. Mind hárman az ajtó fele kaptuk tekintetűnket, Hoseokot elengedve lépkedtem barátaim felé, majd mind a kettőt egy hatalmas ölelésben részesítettem.

- Szia Tae baba! - mondta Chanyeol, magához híven.

- Én megmondtam neked Channie, hogy ide kell jönnünk... rájuk nem szabad várni - rázta meg a fejét Beak, mire mindenki elnevette magát.

- Én siettem volna, hogyha ők ketten nem kötöttek volna belém - mutatott ránk Hoseok.

- Apádnak a picsáját - meglepetten néztünk Yoongira mindannyian. - Most mivan? Ezt még nem mondtam neki, így panasza sem lehet.

- Tudod Yoongs néha tényleg elgondolkodtató, hogy ne küldjünk-e el pszichológushoz - mondtam, miközben megráztam a fejem.

- Miért?

- Neked fenék komplexusod van kicsim - mondta Hobi szerelme határa simítva. Yoongi párjára nézett, majd nyitotta volna a ki a száját, de magas barátunk közbe szólt.

- Menjünk inkább - mondta, majd engem és Beaket karon ragadva húzott maga után a fekete terepjáró felé. Kinyitva a az ajtót szállok be először, Beakie és Chan természetesen előre ültek, míg a másik két jómadár mellém furakodott be. - Most komolyan? - nézett hátra legmagasabb barátom, mire mind a hárman értetlenül néztünk rá.

- Most mi az? - kérdezte Suga. 

- Mind a hármótoknak van autója, így én nem tudok inni - húzta el a száját.

- Nincs kedvem vezetni - rántottam meg a vállam, majd a garázs felé tekintettem ahol egyetlen autóm helyet foglalt.

- Nekem se, plusz a mi kocsink garázsban vagy, negyed óra lenne mire kihoznánk onnan. Szóval mehetünk Channie - mondta Hoseok, majd egy tipikus minden rendben lesz mosolyt küldött barátunk felé, aki egy nagyobb sóhajtás után beletörődött abba, hogy ő ma nem fog inni. A kulcsot elfordítva a megfelelő irányba indította el a hatalmas autót, ami halkan felbúgott.

Lassan közeledtünk a múltkori helyhez, így nagyobb gyomorgörccsel ültem tovább a sötétített ablak mellett, hiszen tartottam attól, hogy újra össze futok Jungkookal. Többször majdnem felszólaltam, hogy menjünk másik helyre, de mivel mindnekinek rajtam kívül ez a kedvenc helye, így nem fosztottam meg őket ettől az apró kis boldogság forrástól. A neon fényeket már az utca végéről észre lehet venni, így biztonsági övemhez nyúlva csatoltam ki magam, mire mindneki így tett kivéve Chanyeol, hiszen ő meg vezetett. Több tíz percbe telik mire egy normális parkoló helyet találunk ahol, nincs útban barátom hatalmas autója. A kilincset fogva nyitom ki magam előtt az ajtót egy sóhaj mellett, majd kisebb erővel lökve csukom vissza. Zsebemhez nyúlva ellenőrzöm, hogy minden szükséges dolog nálam van, hiszen kétlem, hogy majd részegen vissza tudnék egyedül jönni a kocsihoz a telefonom miatt, főleg úgy, hogy levan zárva az autó.

- Ma be fogok baszni - mondta Yoongi és mosoly kíséretében, mire mindenki egy kisebb kuncogást hallatott.

Tíz perccel később már, asztalunknál ülve várjuk vissza Chanyeolt az italokkal együtt. Alig telik pár percbe, egyik legjobb barátom megjelenik asztalunk előtt, majd egy hatalmas tálca piát rak le elénk. Mindenki automatikusan nyúl a szeszes ital irányába, kivéve a söffört, aki telefonját elővéve örökítette meg a pillanatot. Órákkal később már önfeledten táncolunk mindannyian a részeg emberekkel telt táncparketten, míg valaki a hátam mögé merészkedve karolja át a derekam, majd egy lágy csókot hint a nyakamra. Folytatta cselekedeteit, de egy idő után, szinte már rosszul estek érintései, így arrébb lökve magamtól, mentem oda a többiekhez akik pont abban a pillanatban foglaltak helyet.

- Nem megyünk? - ordítottam el magam, a hangos zene miatt.

- Még alig vagyunk itt két órája, élvezd már ki TaeTae - mondta Beak, mire mindenki helyeslően bólintott. Viszont én kezdtem unni az egészet, így fogva magam kimentem a friss levegőre. Egy hirtelen ötlettől vezérelve telefonomat elővéve tárcsáztam Jungkook számát.

- Taehyung? - szólalt meg halkan, így egyből lekövetkeztettem, hogy felébresztettem.

- Nem, én a Télapó vagyok - mondtam röhögve.

- Te ittál? - kérdezte hangosabban, mire jobban elmosolyodtam.

- És ha igen, akkor mi lesz? Megbüntetsz? - röhögtem fel újra.

- Hol vagy? - kérdezte egyre idegesebben.

- Valahol...

- Taehyung! - szólt rám.

- Mi az?

- Hol vagy? - kiabált bele a telefonba.

- Idegbeteg... - suttogtam.

- Hallottam. Hol vagy? Utoljára kérdezem - mondta egyre mérgesebben.

- Ahol először találkoztunk több év után - mondtam, mire semmi szó nélkül rám csapta a telefont. Remek...