Becsapva magam után a kocsiajtót, megyek ideiglenes otthonom felé, ahol a bejárathoz érve egyből bemegyek. A konyhába veszem az irányom, de utam közben megpillantom Jungkook-ot az egyik fotelban ülni. Ha most nem haragudnék rá akkor, azt mondanám rá, hogy kurvára szexi, de ez most nem az a pillanat.

- Hol voltál? - kérdezte. Hangja ijesztően mélyen csengett, emiatt kicsit megkérdőjelezte magabiztonságom.

- Semmi közöd hozzá - rántottam vállat.

- Ülj le! - mutatott a kanapé felé. Tettem amire kért, majd egyenesen szemeibe néztem.

- Mit akarsz? - kérdeztem.

- Miért nem jöttél haza Taehyung?

- Tán aggódtál? Vagy mi a fasz van? - emeltem fel a hangom. Nem lehetek gyenge vele szemben.

- Hogy beszélsz te, sohasem hallottalak még így beszélni - kiabált rám.

- Mit érdekel az téged, ezt is te hoztad ki belőlem... gratulálok hozzá - mondtam, majd felálltam a kanapéről, majd egyenesen a szobámba mentem. Ledobtam a vállamon lévő táskát, majd az ágyba vetettem magam. Mikor letettem a fejem a párnára, valami keményet éreztem meg a fejem alatt. A párnát arrébb dobva szomorúan veszem észre, hogy egy melltartó volt a fejem alatt. Jungkook pont ezt a pillanatot választja arra, hogy bejöjjön a szobámba, majd meglátva az általam szemlélt dolgot megtorpan.

- Ez mi? - kérdeztem nyugodt hangon.

- Szerintem nem kell elmagyaráznom - jött hozzám egyre közelebb. A fájdalom szétterjedt az egész mellkasomat. Fájt, mert én éreztem iránta valamit...

- Mutasd meg a szerződést, megakarom nézni - hajtottam le a fejem.

- Minek? - kérdezte mire, nagyon csúnyán néztem rá.

- Megakarom nézni a szabályokat - rántottam vállat.

- Gyere - intett, mire felálltam az ágyról, majd követtem őt irodája felé. A helyiségbe érve helyet foglalt az asztal mögött én pedig megálltam az asztal előtt. Kihúzta a fiókot, majd elém rakta az általam aláírt lapot. Egyből a hármas belezdéshez lapoztam ahova kerek perec le volt írva, hogy nem lehet párom, akkor ezt elvárom tőle. Elé toltam a papírt majd rámutattam.

- Létszíves olvasd fel - mondtam.

- Rám nem tartozik ez a szabály babám - mosolygott rám, mire a düh elárasztotta az egész testem.

- Olvasd el! - förmedtem rá, mire felsóhajtott, majd a papírnak fektette figyelmét.

- Az alávetett semillyen szexuális kapcsolatot nem ápolhat a dominánson kívül - mondta, mire bólintottam.

- Akkor miért tetted? - kédeztem.

- Nem voltál itthon, amúgy is még amiatt még tartozom egy büntetéssel - mondta, majd felállt a bőrszékből, majd felém kezdett el sétálni.

- Vörös - mondtam a szemeibe, mire megdermedt.

- Nem használhatod csak úgy ezt a szót kicsi Tae - mondta egy gyúnyos mosollyal.

- Akkor nincs más választásom - mondtam szomorúan, majd a lapot megfogva téptem szét kettő darabra.

- Azt hiszed nincs másik kiadásom, amúgy is az nem az eredeti volt - mondta.

- Igazad van - mondtam, majd az asztalon lévő mappából amit az előbb elővett kinyitva boldogan vettem észre, hogy az eredeti szerződésem van ott, így megfogva azt is széttéptem.

- Neh... - jött oda hozzám hirtelen.

- Csak is magadnak köszönheted - léptem tőle távolabb.

- Nem csinálhatod ezt Taehyung - mondta.

- Már megtettem... felejts el Jugkook, és ne is keress többet, soha! - mondtam, majd őt hátrahagyva siettem a szobában lévő táskámhoz. A bejárati ajtón kilépve, a szomorúság átvette felettem a hatalmat, így könnyeimet is szabadjára engedem. A kocsikulcsot előkapva, nyitom ki autómat. Pont, hogy beszálltam volna Jungkook megjelent mellettem, majd visszarántott magához csuklómnál fogva.

- Nem mehetsz el! - kiabált rám.

- Nem vagy te nekem senkim sem, hogy így beszélj velem... keress magadnak más kurvát. Mostantól ismeretlen vagy számomra - kirántottam kezéből a csuklóm, majd beszállva a kocsiba bezártam az ajtót a biztonság kedvéért, majd a motort elindítva egyből a gázra léptem.

Könnyeim miatt alig láttam valamit az úton, így a hozzám legközelebb lévő házhoz indultam el. Leparkoltam, majd a ház ajtajához menve csengettem.

- Mi a baj TaeTae? - kérdezte Jimin, mire mégjobban elsírtam magam - Gyere be! - mondta majd átkarolva a vállamat, mentünk beljebb a házba. Egyből leültetett az egyi fotelba, majd leült elém a földre - Mi történt?

- Jungkook - sírtam fel méghangosabban.

- Milyen Jungkook? - dadogott amit nem nagyon értettem.

- Ismered? - kérdeztem.

- Nem, csak olyan ismerős a neve - rántott vállat - ki ő Taehyung?

- A párom - mondtal gúnnyal, hiszen soha nem volt az és nem is lesz. Nem mondhattam azt, hogy neki dolgozom.

- Neked volt barátod és nem mondtad el! - csapott a térdemre, mire elkuncogtam magam aranyosságán.

- Nem régóta, nyugi oroszlán - mondtam, mire ő is elmosolyodott.

- Oroszlán, hm... tetszik - bólogatott. - Folytasd!

- Pár nap után elfelejtett értem jönni és fel sem tűnt neki, és tegnap ugyan ez bekövetkezett. Akkor nem aludtam nála, ma mikor elmentem hozzá egy melltartót találtam a párna alatt - mondtam ismét szomorúan.

- A kis köcsög - fújta fel az arcát.

- Igen, az - helyeseltem.

- Ha meglátom szétverem a pofáját - ütött egyet a levegőbe, mire elnevettem magam - Ne nevess, látod ezt az öklöt?

- Igen.

- Na ő is fogja eléggé közelről - mondta, majd a fotelba ütött egyett.

- Nem kell Chim, nem éri meg - mondtam.

- Várjunk, de ha ő ilyen könnyen elengedett... - nem tudta folytatni, mert közbevágtam.

- Persze, hogy nem szeretett... ő nem tud senkit sem szeretni - mondtam.

- De te ugye nem...

- De, asszem igen - sírtam el újra magam.

- Ahjj istenem Tae - mondta, majd odabújt mellém.

- Tényleg ilyen kiállhatatlan lennék?

- Nem is mondj ilyeneket Tae, csodálatos vagy - simogatta a hajam.

- Helyes vagyok?

- A leghelyesebb - kuncogta el magát.

- Köszönöm Chim - mosolyogtam rá, majd én is hozzábújtam.

- Ez csak természetes Alien - kuncogta el magát.

- Nem szeretem mikor így hívsz.

- Tudom - mosolygott, mire megcsíptem az arcát.

- De én most megyek Jimin - ültem fel a fotelből.

- Jólvan, gondolkozz egy kicsit - ölelt meg jó szorosan, majd kiléptem az ajtón.

A hotelhez érve, leparkoltam, majd beléptem az epületben, ahol megláttam Yugyeom-ot. Egy intés után tovább mentem, hiszen nem volt kedvem most senkihez sem. A lifthez érve, boldogan vettem észre, hogy éppen lent van a felvonő és senki sem tartózkodik benne. Attól függetlenül, hogy Chim egy kicsit felvidított, még mindig úgy éreztem magam mint akin átment az úthenger. a liftbe beszállva, megnyomtam a legfelső szintet. A falon lévő tükörbe nézve elszörnyedtem a látványra, hiszen szőrnyen néztem ki. Nem csodálkozom azon, hogy nem kellettem Jungkook-nak. Lift egy csipogással jelezte, hogy megérkeztem a megfelelő szintre, így az ajtó nyitódása után kiléptem a zárt helyiségből, majd ajtómat kinyitva lépek be lakásomba egy hatalmas sóhajjal. Táskámat leteszem az ajtómelletti komódra, majd beljebb megyek. Nehéz tagadni, de iszonyúan hiányzott ez a nyugodt légkör az ozzhoniasság, a hatalmas ablakok. Az otthonom, ahol egyedül lehettem bármikor. Kabátomat ledobtam a kanapéra, majd a szobámba mentem, ahol a bevetett ágyam várt. Ledobáltam a rajtam lévő ruhákat, majd egy elnyúlt pólot vettem fel. Az ágyba bújva, hallatok egy sóhajt, hiszen mindenhol jó de otthon a legjobb és mindig így voltam vele.

Ismét rámtört a szomorúság, ami miatt szemeim ismét fátyolossá változnak, majd a szemeimből kitört könnyek a tiszta ágyneműre esnek, aminek még hetek múltával is nagyon jó illatuk van. Az oldalamra fekszem, majd összehúzom magam. G
Gyémántjaim megállíthatatlanul folynak végig arcomon. Neked hála sírva aludtam...

Talán ezen az estén jöttem rá, hogy szeretlek Jeon Jungkook