Kabátomat felkapva sietek a lift felé, hiszen nagyon késésben voltam, a Bogummal való találkozómról, majd 20 perce késtem hála Yoonginak. Mivel természetesen pont az ebédszünetemben akart velem beszélgetni a fotózásokról. Jövőhéten csak is a Pumának fogok modellt állni, emellett pedig beneveztek engem a "The 100 nost handsome faces of 2020"-ba. Emiatt hatalmas boldogság szállt rám, hiszen ez egy hatalmas verseny. Yoongi szerint sok esélyem van arra, hogy top 5-be belerüljek, de ez, majd a szavazókon fog múlni. A liftbe lépve egyből megnyomtam a földszintet képviselő gombot, majd vártam, hogy a felvonó elvigyen oda ahova szerettem volna.

Mikor megállt lift egyből kiléptem belőle, majd szétnéztem. Szomorúan vettem észre, hogy semerre sem láttam Bogum-ot. Reménykedve mentem ki az épületből, hogy hátha ott várakozik még rám. Szerencsémre ott állt az egyik betonoszlop mellett. A háta mögé osontam, majd kezeimmel eltakartam a szemeit.

- Szia TaeTae - köszönt.

- Szia Bogum, sajnálom, hogy késtem csak... - a szavamba vágott.

- Nem kell magyarázat Tae, biztos nyomós okod volt rá - rántott vállat egy mosoly mellett.

- Köszönöm, hogy ezt gondolod - én is mosolygok rá.

A semmiből egy fényképező hangját hallottam, nem tudtam eldönteni, hogy most beképzeltem vagy tényleg valaki lefotózott minket. Körül néztem, sokszor megfordultam a tengelyem körül, ugyan úgy megnéztem minden embert, mint az első ilyen alkalommal, de itt csak egy baj volt. Kook nem lehetett hiszen már neki "dolgozom", minek kellenne neki még rólam fénykép.?

- Mehetünk? - zökkentett ki Bogum.

- Igen, persze - fordultam vissza felé.

- Hova szeretnél menni? - indult el.

- Bogum, várj! - kiabáltam utánna, hiszen időközben elkezdett szakadni az eső.

- Mi a baj? - nézett vissza rám.

- Az eső - mutattam az ég felé.

- Gyere Tae nem lesz semmi baj, ez csak egy kis zápor - rántott vállat.

- Lehet, hogy egy zápor, de én nem szeretnék elázni - szomorkodtam.

- Ajhh - mondta, majd visszament az epületbe. Öt perc múlva visszatért egy esernyővel, amit a kezembe adott.

- Köszönöm! - mosolyogtam rá.

- Mostmár mehetünk?

- Igen - nyitottam szét az esernyőt.

- De nem válaszoltál, hova szeretnél menni? - bújt be ő is az esernyő alá.

- Oda ahova viszel - néztem rá.

Tíz perc gyaloglás után megérkeztünk egy takaros kis kávézóba. A helyiségbe belépve vettem észre, hogy az egész üzlet tele van macskákkal. Gondolkodás nélkül mentem oda egy sziámi cicához, aki a simogatásomnak köszönhetően egyből elkezdett dorombolni.

- Gondoltam, hogy ez a hely tetszeni fog neked - hallottam meg barátom hangját.

- Iszonyúan tetszik, köszönöm! - öleltem meg, mire ő is körem fonta a karjait.

- Gyere üljünk le - tolt el magától, majd mutatott egy asztal felé. Megfogtam az előbbi macskát, majd mikor leültem a székbe az ölembe raktam és tovább simogattam.

- Sziasztok! Kiválasztottátok már mit szeretnétek rendelni? - jött oda hozzánk egy huszas éveiben járó csaj.

- Én még kicsit nézelődöm ha nem baj - mondtam.

- Rendben, akkor majd jövök - ment el.

- Mesélj magadról! - mondta Bogum.

- Hát a nevemet tudod. 21 éves vagyok, modell. Egyedül élek a lakásomban ami a város központjában van. Sok barátom van szerencsére - fejeztem be, hiszen tényleg nem tudtam magamról mondani semmi izgalmasat sem. - Te jössz.

- Park Bogum vagyok. 24 éves vagyok és egy divatcéget vezetek. Én is egyedül élek a város szélén a házamban - mosolygott rám.

- Mi a cégednek a neve? - kérdeztem.

- Park's - mindenkinek ilyes fajta neve. Jungkook cége is Jeon's... jobbat nem tudtak volna kitalálni?

- Még nem hallottam róla - könyököltem az asztalra.

- Majd nézz utánna - kaccsintott rám.

Ezek utan rendeltünk, sajnos nem tudtam sokáig maradni mivel csak ebédszünetem volt, így miután megittuk a kávét egyből távoztunk. Nagyon jót elbeszélgettem Bogum-mal. Szerencsére az eső is elállt.

- Köszönöm, hogy eljöttél - álltunk meg az ügynökség előtt.

- Én köszönöm a meghívást - mosolyogtam rá.

- Hétfőn ráérsz ugyan így ebédszünetben? - kérdezte.

- Szerintem igen - bologattam.

- Remek, akkor majd jövök érted - mosolygott rám.

- Rendben - viszonoztam gesztusát.

- Szia Taehyung - ölelte át a derekam, majd elment.

***

Egy fáradt sóhajjal lépek ki ismét az epületből, hiszen vége van a napnak. Az órámra sandítok, majd elszőrnyedve veszem észre, hogy bőven munkaidő után végeztem. Lassan nyolc óra, a munkaidőm pedig 6-ig tart, de az a max. Csak is akkor vagyok hatig ha fotózásom van, de a mai munkám eléggé nehéz volt. Még Mark-kal is összevesztem, tulajdonképpen annyira nem is vagyok annak a dolognak a tudatában ami miatt összekaptunk. Egy kis apróságból csináltunk elefántot. Holnap bocsánatot kell kérnem tőle hiszen eléggé csúnyán beszéltünk egymással.

Tíz perce hívtam fel Jungkook-ot, hogy jöjjön el értem, így lassan ide kéne érnie. Nem kell sokat várnom megjelenik előttem egy fekete luxus autó, egy ismerős rendszámmal vegyítve. A kocsi felé sétálva még szétnézek az úton, hogy biztonságban az autóhoz érjek. Ahogy elnéztem senki sem jött erre, így gond nélkül kerültem közelebb a kocsihoz. Az ajtó kilincsét mefogva nyitottam ki, majd szálltam be az anyósülésre.

- Szia Tae - mondta Jungkook.

- Szia Kookie - köszöntem. Hátra fordultam, majd a biztonsági övet megfogva kötöttem be magam.

- Milyen napod volt? - indult el.

- Rossz - sóhajtottam fel.

- Miért? - miért ilyan rideg velem?

- Összevesztem a fotósommal... - húztam el a számat.

- Hát az rossz - mondta érzelem mentes arccal.

- Neked milyen napod volt? - döltem neki az üvegnek.

- Egész jó - rántott vállat.

- Mi a bajod? - fordultam felé.

- Milyen volt a mai találkozód? - hagyta figyelmen kívül a kérdésem.

- Miért kérdezed? - húztam össze a szemöldököm.

- Szerintem van annyi közöm hozzád, hogy ezt megkérdezhessem - ismét megrántotta a vállát.

- Miért csinálod ezt? - kérdeztem.

- Taehyung ki volt az a férfi? - nézett felém.

- Nem mondom meg - makacskodtam.

- A kurva életbe már?! Válaszolnál végre - emelte fel a hangját. Egyre gyorsabban ment ami megijesztett.

- Jungkook lassíts! - kiabáltam rá.

- Válaszolj a kérdémeimre! - gyorsított.

- Neve Park Bogum és csak kávézni mentünk el - nyögtem ki nehezen, mivel olyan gyorsan ment, hogy halálfélelmem volt.

- Ennyire nehéz volt ez - nézett rám, közben lelassított 100-ra.

- Nem - hajtottam le a fejem.

A házhoz érve egyből kiszállt az autóból, majd megvárta míg én is kiszállok. Mikor mellé értem erőszakosan ragadta meg a kezem, majd kezdett húzni jelenlegi otthonom felé. A házba érve, egyből az előbb bevágott ajtónak paszírozott, kezeivel fejem mellé csapott, majd iszonyúan közel jött hozzám.

- Tíz perc múlva gyere a játszószobába babám - suttogta a fülembe, majd bele is nyalt, mire nyögtem egy aprót.

Elsétált, a konyhaba siettem, majd a szekrényből kivett poharat teletöltöttem vizzel és egyből megittem. Nem tudtam, hogy féljek-e vagy sem.
Miután megittam a vizet a szobámba mentem, majd letettem a kabátomat és a cipőmet. Cuccaim lepakolása után elindultam a ház vörös szobájá felé. Az ajtóhoz érve, várakozás nélkül lenyomtam a kilincset. A szobába lépve látom meg Jungkook-ot, ahogy ül az ágy szélén.

- Gyere ide! - parancsolt rám. A hangja teli volt vággyal és dominanciával. Közelebb mentem hozzá, úgy éreztem magam mint egy szűz kislány. Megálltam előtte, majd lehajtottam a fejem, hiszen eléggé zavarban voltam. Kook felállt az ágyról, majd körbejárt, megállt előttem, a derekamnál fogva magához rántott.

- Tudod miért vagyunk itt? - kérdezte, mire megráztam a fejem - Azért mert rossz kisfiú voltál.