Hatalmas fejfájásra kelltem. Szemeimet egyből kinyitottam. Az ablakom felé néztem, majd szomorúan néztem vissza a takaróra, hiszen sötét volt kint. Lerántottam magamról a takarót, majd az ágy melletti papucsomba léptem. Lassan felkeltem, majd ugyan olyan tempóban setáltam. Az ablakon beszűrödött a hold fénye, de az nem volt elég ahhoz, hogy ne rugjak bele semmibe se. Fájdalmasan felszisszentem, majd az ajtón kilépve a konyhába indultam. A helyiség felé haladva veszem észre, hogy fény szűrődik ki a konyhából. Megrántottam a vállam, majd haladtam tovább a konyhába gyógyszer és víz gyanánt. Meglepetésemre Kook ott ült az egyik bárszéken és papirokat írt. Próbáltam úgy tenni, mintha észre se vettem volna, hogy ott van. Felkapta rám a fejét, majd a szemüvegét levéve kezdett el bámulni.

- Mit bámulsz? - szólítottam meg.

- Most mi a bajod, már megint? - sóhajtott.

- Már mondtam, hazudtál nekem - döltem neki a konyhapultnak.

- De mit Taehyung? - fordult felém a székkel. Miután este bejött hozzám a szobámba, pár szó után ki küldtem mivel nem volt hozzá kedvem.

- Nem lehet igaz, hogy nem veszed észre magad! - hajtottam le a fejem.

- Nem csináltam semmi rosszat... - nézett rám.

- Látod, még azt sem veszed észre ha megbántasz - emeltem fel kezeimet.

- Nem lehet, hogy csak szerinted volt rossz az a dolog - húzta el a száját.

- Hogy te mekkora egy .... - káromkodtam volna el magam, de nem tettem.

- Nem értelek ... így is már annyi kivételt tettem veled, de te még sem viszonzod a kedvességem - csapot a pultra.

- Milyen kívétel? Arra gondolsz, hogy abban a szobában alszok ahol már előttem hatan.... kecsektető, nem gondolod? - húztam fel a szemöldököm.

- Az én szobámban biztos nem alszol, ha arra akarsz kilyukadni...

- Pfuu... elegem van belőled Jeon Jungkook. Mi a bajom? - kialbáltam rá - Miután elvetted szűzességem ott hagytál a szobában... egyedül, és én arra vártam, hogy vissza gyere, de te nem tetted. Azt ígérted nekem, hogy mindig te fogsz hozni vinni. Erre te elfelejtettél tegnap, haza kellett mennem a saját kocsimért - kiabáltam rá.

- Úristen! Sajnálom Taehyung! - nézett rám sajnálkozóan.

- Tarsd meg magadnak! - fordultam el tőle, majd kinyitva a konyhaszekrényt próbáltam levenni egy poharat. Pár másodperccel később egy mellkast éreztem neki nyomodni a hátamnak, így megfordultam. Kook letette a poharat, majd kezeivel a konyhapultnak támaszkodott evvel engem csapdába zárva.

Nem hagyott időt ajkaimra hajolt. Erőszakosan mozgatta párnácskáit. Nem viszonoztam csókját, emiatt felmordult. Ugyan olyan erősen folytatta. Egyik kezét levezette fenekemre, iszonyúan erősen belemarkolt. Nyögtem egyet, így nyelvét belevezette a számba. Nem csináltam semmit sem csak hagytam. Megfogta a kezeimet, majd nyakába rakta. Ezen a ponton elvesztettem az eszem és viszonoztam csókját. Cselekedetemre belemosolygott a csókba, kezeit ismét a fenekemre vezette, kicsit belemarkolt. Értettem a célzásat így az ölébe ugrottam. Felrakott a pultra, szétnyitotta a combjaimat és közéjük állt. Kezeivel ismét átkarolta a testem. Levegő miatt elkellett válnunk.

- Sajnálom! - suttogta az ajkaimra.

- Miért csinálod ezt Jungkook? - suttogtam vissza.

- Nem tudom Taehyung, elhiheted, hogy nem akartlak elfelejteni. Mikor pedig otthagytalak akkor sem tudom mi volt velem - hajtotta le a fejét.

Nem mondtam semmit sem, lábaimat dereka köré fontam, majd olyan közel húztam magamhoz amennyira az lehetséges volt. Olyan szorosan öleltem, hogy egy papírlap nem fért volna el kettőnk között. Kezeit becsúsztatta a ruhám alá és ott simogatott.

- Kookie... - hajoltam el tőle. Beceneve hallatán elmosolyodott.

- Igen? - kérdezte.

- Tudsz nekem adni egy fájdalom csillapítót? - kérdeztem.

- Persze - ment el egy szekrényhez, amiből kivette a gyógyszert, az előbb levett pohárba pedig vizet öntött - Tessék - adta oda a kezembe először a vizet, majd a gyógyszert.

- Köszönöm! - vettem be.

- Miért vagy még fent? - rakta poharamat a mosogatóba.

- Nagyon fájt a fejem - mutattam a testrészem felé. - Mennyi az idő?

- Hajnali kettő - nézett a konyhában lévő órára.

- Te miért vagy fent? - kérdeztem.

- Még volt egy kis papírmunkám, azt csináltam - rántott vállat.

- Készen vagy? - néztem rá.

- Pont akkor végeztem mikor lejöttél - mosolygott rám.

- Akkor menjünk aludni, mert álmos vagyok te pedig fáradt - szálltam le a pultról. Lekapcsolt minden villanyt, majd a szobák fele haladtunk. A szobámhoz érve, még utoljára Kook-ra néztem.

- Jó éjt Kookie! - intettem neki.

- Neked is TaeTae! - mondata után egyből bementem a szobámba, majd az ágyamba feküdtem.

***

Egy utolsó fotó és szabad vagyok. A fotós utoljára megnyomta a gombot, majd felnézett és rám mosolygott.

- Mára készen vagyunk Tae - mondta Mark.

Ma mikor Jungkook behozott dolgozni Yoongi avval a ténnyel fogadott, hogy felvette Mark-ot az én saját fotósomnak. Elhihitek mennyire örültem neki. A ruhákat gyorsan átcseréltem a sajátomra, majd siettem Chim stúdiója felé. Mire odaértem Jimin már kint várt az ajtó előtt. Mivel nagyon régen mozdultunk ki együtt elmegyünk enni.

- Szia Chimie - köszöntem neki, mire konkrétan a nyakamba ugrott. Derekánál fogva pörgettem meg.

- Hiányoztál Tae - monyogta a nyakamba.

- Te is nekem kis Mochi - kucogtam el magam, hiszen nem szereti ha így hívom.

- Nem vagyok Mochi, én igenis férfias vagyok! - dobbantott egyet a lábával.

- Jó-jó az vagy bocsánat - kuncogtam tovább.

- Pfuu, Kim Taehyung... - duzzogott tovább.

- Na, ne csináld ezt olyan régen láttalak Chim - öleltem meg.

- Tudom - sóhajtott.

- Bocsánat! - néztem rá.

- Semmi baj Alien - mondta, majd elfutott. A kis ravasz, utálom ezt a nevet. Eltátottam a számat, majd Jimin után iramodtam.

- Park Jimin - értem utól, úgy érzem vele magam mintha gyerek lennék.

- Naa, de ez így nem jó. Az én kicsi lábaim a te kétméteresed mellett... - mondta, mire elnevettem magam.

- Bocsi, de menjünk enni mert kilyukad a gyomrom - nyüszítettem.

- Nekem is, menjünk ugyanoda ahova múltkor - ugrándozott.

- Oké, én fizetek - néztem rá mire ismét rámugrott és elkezdett csapkodni. Az alulában full hülyének néztek minket.

- A fracokat fogsz te fizetni Kim Taehyung! - csapkodott tovább.

- Jó fizethetsz te, csak szállj le rólam - morogtam. Mondatomra mosolyogva ugrott le rólam.

- Köszi - ment előre. Ez a gyerek.

- Szia Taehyung! - köszönt valaki a hátam mögül megfordultam, majd megláttam Bogum-ot.

- Hali! - intettem neki.

- Ő ki volt? - mutatott Jiminre.

- Ő csak a legjobb barátom miért? - kérdeztem.

- Oh, csak kíváncsi voltam. Merre mész? - kérdezte.

- Csak ebédelni - rántottam vállat.

- Ne menjek veled? - mosolygott rám.

- Köszi nem kell, Jiminnel megyek.

- Rendben, akkor majd holnap találkozunk - jött hozzám közelebh amit nem értettem. De azt vettem észre, hogy megölelt.

- Akkor holnap - öleltem vissza, majd elindultam Chim után.

- Ez meg ki volt? - kérdezett rá barátom.

- Csak egy sima barát.

Olyan furcsa volt Bogum. Úgy nézett Jiminre mintha bármelyik pillanatban megölné, és olyan hirtelen megnyugodott mikor mondtam, hogy csak a barátom. Remélem nem haragszik rám valami miatt, vagy amiatt mert elutasítottam. De most nem akartam mással lenni csak Jiminnel.