1. fejezet


• Taehyung szemszöge •

Farkasszemet nézek a tükörképemmel, miközben a fodrász a rakoncátlan tincseimet elviselhetővé teszi. Lassan már egy órája ülök egyhelyben és hallom a hajszárító hangját. Unalmas. Nem tudnám más szóval leírni a mostani állapotom. Már kora reggel berángatott Yoongi avval a szándékkal, hogy újjabb címlapon kell szerepelnem.

- Készen vagy Taehyung oppa - szólal fel a fodrászom.

- Köszönöm - mosolyogtam rá. Legszívesebben mindenkit itt hagytam volna, de muszáj volt maradnom. Valamiből meg kell élnem, nem de?

Elindultam az öltöző felé, ahol megláttam Lisát. Ő a stylistom, mikor megismertem 17 voltam, mindeki nagyon bunkó volt velem a kezdetekben kivéve Lisát. Akkoriban ő segített át a nehézségeken, mindig megvédett mások ellen. Ezek után 19 evésen megismertem Jimint. Mikor csatlakozott a céghez, nagyon megörültem, hisz itt mindenki lenézett a korom miatt, így, hogy ő is idekerült ott voltunk egymásnak jóban és rosszban.

Lisa felöltöztetett, kilépve az ajtón indultam a stúdióba ahol fotózni szoktak. Egymás után újjabb és újjabb pózokban kellett állnom. Pályafutásom alatt még sohasem találkoztam normális fotóssal, mindig csak hisztiztek, de muszáj csendben maradnom, hiszen rajtuk múl a képek minősége, és ha rosszak a fotók akkor senki sem fogja őket megvenni.

2 óra szenvedés után, megnéztem a képeket. Nagyon jók lettek, szerintem tökéletesek lesznek a címlapra. Levettem magamról a méregdrága ruhákat, majd összeszedtem a cuccaimat, beszálltam az autómba és haza hajtottam. A város középén lakom egy lakóházban. Enyém a teljes legfelső szint. Beléptem az épületbe, köszöntem a biztonságiaknak, majd a pulthoz mentem.

- Szia Yugyeom, jött valami levelem? - néztem a srácra.

- Igen, mindjárt hozom - ment hátra, majd egy borítékkal a kezében tért vissza. - Tessék.

- Köszönöm - elvettem a papírt, majd a lift felé indultam, belépve egyből megnyomtam a legfelső szintet képviselő gombot. A lakásba érve ledobtam a levelet a dohányzóasztalomra. Lefürödtem, leültem a kanapéra, és a borítékért nyúltam. Feladó Jeon's vállalat. Mit akarhat tőlem egy banki cég? Feltéptem a papírt, majd falni kezdtem a sorokat. Tulajdonképpen felkérnek, hogy legyek a vállalat arca, szerepeljek a reklámokban, kiakarják rakni az arcomat a vállalat bejáratára. Ez iszonyúan megtisztelő, hisz tudom hogy mekkora egy cégről van szó. Holnapra behívtak, hogy megmondjam a döntésem.

Elvállaljam? Plusz munka, és így is tele vagyok fotózásokkal, nem tudom, hogy működne a kettő együtt. De ha elvállalom akkor szólnom kell Yoonginak, mivel ebbe neki is van beleszólása. Ha ő azt mondja, hogy nem akkor nem, tudom kicsit durva, de én már teljesen hozzá szoktam.

Éppen a vacsoráztam a tv előtt, a fejemben még mindig ugyan azok a gondolatok cikáznak. Hogy nézhet ki az igazgató? Nem tudom dűlőre jutni, egyik felem elvállalná a pénz miatt a másik pedig kidobná az ablakon ezt az ajánlatot. Ne értsétek félre nem vagyok pénzéhes, csak szeretem ha a kártyámon több pénz van, mivel az biztonság érzeted ad, és nem szeretek nélkülözni semmiben sem.

Feltápászkodtam a kanapéról, a koszos tányért a mosogatógépbe tettem, amit el is indítottam. Fogat mostam, és leápoltam az arcom, hogy holnapra selymes és puha legyen, majd az ágyamba bújtam. Körülnéztem a közösségi hálón, instagrammon már 27 millióan követnek, mióta voltam kint Amerikában azóta megsokszorozódtak követőim. Ennek nagyon örülök, ilyenkor este sok üzenetet elolvasok amit írnak nekem a rajongók, ők nem tudnak róla mivel nem írok nekik vissza, de én rengeteg fanom írását elszoktam olvasni. Többször is előfordult, hogy egész este a leveleiket olvasgattam és fél sem tűnt számomra a tény, hogy reggel van. De ez most nem történhet meg, hiszen holnap dolgozom. Letettem a telefont, majd álomra hajtottam a fejem.

***

Reggel a telefonom iszonyúan idegesítő hangjára ébredtem, átfordultam a másik oldalamra, hogy kinyomjam az ébresztőmet. Miután elhúztam az ikont jobbra, újra megpróbáltam elaludni, de ezt most a lakásom csengője zavarta meg, bárki is legyen az, nem kellenne a gombot kinyomni a helyéről.

Összeszedtem magam, sóhajtottam egy nagyot és felkeltem. Felvettem egy melegítőt, majd az ajtózárhoz mentem, a kamerán keresztül legjobb barátom arcát véltem felfedezni, megnyomtam a bizonyos nyitás gombot, ami azt eredményezte, hogy Jimin pár másodperccel később a nyakamba ugrott.

- Szia Taetae - olyan, mint egy cuki koala.

- Hali Mochi, nem dolgoznod kéne? - hiszen ő 8-ra míg én 10-re járok be az ügynökséghez.

- Ma nincs fotózás Taehyung, Yoongi küldött egy e-mailt, de ahogy elnézem te ezt nem láttad - nevette el magát.

- Eltaláltad - sóhajtottam.

- De végre van egy szabadnapunk Tae, szóval azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy nem akarsz-e velem eljönni vásárolni? - piszkálta az aprócska újjait, mint egy kisgyerek.

- Muszáj Chim? - egyáltalán nincs kedvem sehová sem menni, még a Jeon's-hoz sem.

- Ja, szóval öltözz fel normálisan, és húzz maszkot, nem akarok egész nap állni egy helyben, mivel te fotózkodsz - préselte össze az ajkait. Igaza van, ez már megtörtént eset.

- Rendben veszek fel, de nekem haza kéne érnem kettő előtt - ha négyre oda akarok érni akkor minimum, ennem kell, fürdenem és felöltöznöm, nálam ez nem kevés idő.

- Randizol? És nekem pedig nem mondtad el.? - szomorkodott.

- Dehogy törpe, csak sima munka - rántottam vállat.

Nem öltöztem túl, hagytam magamon a reggeli melegítőmet, és arra csak felvettem egy nálam három számmal nagyobb pólót. Reggeliztünk, majd felkaptam a kocsikulcsot, és már vezettem is Szöul legnagyobb bevásárlóközpontja felé.

***

Bevallom tényleg jól esett, hogy kimozdultam, Chimmel is eltöltöttem egy kis időt. Mivel mostanában rengeteg munkám volt így nem nagyon tudtunk találkozni, még a munkahelyen sem, hiányzott a törpe.

Megfürödtem, a hajmosás kimaradt mivel Jimin délelőtt elrángatott a fodrászhoz, ahol a barna tincseimet szürkévé varázsolták. Először nem akartam engedni fodrásznak, hogy hajszínt változtasson, de végül belementem, és jól tettem. Iszonyúan jól állt ez a szín, kiemelte a szemeimet, és még selymesebb hatásúvá tette a bőröm.

Mire a szombámba értem az ágyamra volt készítve egy teljes ruhaszett, gondolom Jimin csinálta mielőtt elment volna. Tényleg tetszett ez az összeállítás. Mindent magamra vettem, a felsőtestemet egy fekete Gucci ing fedte, lábaimat pedig egy szintén fekete farmernadrág. A fülembe beleraktam a piercingeket, az ujjaimra gyűrűket húztam. A lábamra egy Gucci sneakerst húztam, a falmert végét pedig felhajtottam. A tükörbe nézve állapítottam meg, hogy nagyon jól nézek ki. Háromnegyed négy van, 15 perc múlva jelenésem van.

Felkaptam a telefont és a kocsikulcsot, és indultam is. A recepció előtt elhaladva köszöntem Yugyeomnak. Az autóba szállva, egyből elindítom a motort, ami halkan felbúgott.

A megfelelő utcába kanyarodva parkolok le a cég előtt. Kiszállva a kocsiból lezárom, majd a bejárat felé igyekszem. Ahogy beléptem az épületbe két nő fogadott, 90 fokban meghajoltak előttem. Tiszteltek.

- Jó napot uram! - köszön a szőke hajú - Az igazgató már várja önt - int maga után, vettem az adást követtem őt a lift irányába. Nem kellett sokat várni a lift ajtaja kinyílt, evvel nekünk szabadutat hagyva. A szőke megnyomta a legfelső emelet gombját, majd ránk telepedett a csend.

- Tudja Taehyung-shi én hatalmas rajongója vagyok - szólal meg a barna hajú nő.

- Ennek nagyon örülök - mosolyodtam el, remélem nem volt látható a kényszer. A lift megállt, az ajtó kinyílt a szőke nő pedig elindult egyenesen a folyósón. Egy hatalmas ajtóhoz értünk ahol két kopogás plusz egy "gyere" után belépünk az igazgató irodájába.

- Uram, Kim Taehyung - mondja a barna hajú, majd mind a ketten távoznak. A férfi háttal áll nekem, de már így is letudom szűrni, hogy kondizik, széles vállain feszül az öltöny anyaga, mint combjain a nadrág.

- Üdvözöllek - szólal meg a férfi - kérlek foglalj helyet.

Elindultam a fekete bőrfotel felé, leültem, szemeimmel az ismeretlen férfit fürkésztem.

- Na akkor térjünk is a tárgyra - mondata közben felém fordult, így az igazgató szemeibe néztem. Iszonyúan helyes volt, sőt kimondhatatlanul. Markáns arca volt, állkapocs csontjának vonala teljesen látható volt. Szeme sötétbarna már fekete színűek voltak. Elragadó. - Szeretném ha te lennél a cégem arca. Természetesen bőkezű fizetést kapnál, emelett pedig bármit kérsz a cégtől azt teljesítjük. Benne lennél?

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top