Teljesen őszintén bevallanám neki, ha megkérdezné, mégis mennyit tudtam foglalkozni a vacsorámmal azok után, hogy elfoglaltuk újra helyünket. Semennyit. Mentségemre legyen, hogy szerintem senki nem tudott volna koncentrálni, miután látta Taehyungot abban a ruhában, amiben én a mosdóban, valahogy folyton az járt a fejemben és nem tudok neki elég hálás lenni azért, mert adott a véleményemre és annak, aki megtervezte a ruhadarabot, mert hogy sokat nem fedett belőle, az is biztos. Éppen emiatt nem róható fel nekem ez a cseppnyi bűn, amit ezzel a glória alá bújt ördöggel csináltam a próbafülkében, megszületésünktől fogva bűnösökként élünk, aztán egész életünkbe kapálózhatunk azért, hogy az utolsó pillanatban az a bizonyos hely, ahol lelkünk örökre nyugodhat ne lejjebb legyen a kelleténél, én inkább teszek azért, hogyha még elítélve is, de egy dögös kis démonnal legyek gazdagabb, aki olyan égető pillantásokkal tud nézni, hogy megsemmisülök tőle. Mégis, ezek felett, a kedvencem, mikor arca kipirul, szemeiben a vágy és a gyilkos fény csillan meg, ahogy próbálja elnyomni az élvezetet, ami arcára ül ki. Lehetséges, hogy túlságosan is örömömet lelem abba a játékszerbe, amit a kezembe nyomott, de így legalább csak néha jut eszembe az, hogy jól esne elszívni egy szál cigarettát, vagy úgy egy egész dobozzal, mondjuk Taehyung egy elég jó motiváció arra, hogy mellőzzem ezt a kényszert. Ugyan nem tudom, hogy mit keresünk ebben a boltban, de kitartóan követem az öltönyök kavalkádjában. Nem úgy néz ki, mint, aki ilyeneket hord, de szerintem tartogat még bőven meglepetéseket számomra ez a fickó, szinte elszörnyedek ezeknek az árán, a legtöbbjükért akár egész életembe is dolgozhatnék, akkor sem tudnám magamének tudni őket, hiába néznek ki ennyire jól, még rájuk nézni sem merek ezek közül egyikre sem, mert el fogok ájulni. Taehyung úgy járkál közöttük, mintha bármelyiket meg tudná venni, ha éppen azt úgy szeretné, látszik rajta, hogy komolyan gondolkodik, amikor megáll az egyik előtt, ujjait végig húzza az öltöny szélén, hozzá még aprókat is bólogat, mintha úgy gondolná ez tökéletesen megfelel elvárásainak. Halkan lépkedek mögé, az eladó folyamatan úgy néz, hogy azt sugallja felém; kinézi belőlem, bármelyik mozdulatommal lopni tudnék, bár egy öltönyt nem tudom miképp tudnék kicsempészni innen észrevétlenül.

-Amúgy mit csinálunk itt? - kérdezem halkan. - Azon kívül, hogy igényt tartottunk a próbafülkére.

-Mindenképp be szerettem volna ide jönni, még anélkül is, hogy letepersz. - fordul felém mosolyogva. - Apunak hamarosan lesz a születésnapja, szereti az öltönyöket. 

-És apád maga Tom Ford? Vagy esetleg együtt szokott kávézni William Westmancott-tal? Csak mert ez az öltöny tőle van. 

-Nem, apu ügyész, de szeret stílusosan kinézni. - von vállat. - Nem is tudtam, hogy értesz az öltönyökhöz. 

Sóhajtva néz végig rajtam, látszik rajta, nagyon agyal valamin, ahogy minden részemen végig vezeti tekintetét. Úgy jár - kel, mint valami egyszerű boltba, de én még mindig hűen tartom magam ahhoz, hogy csak akkor nézek rá ezekre a ruha darabokra, amikor elhaladok melletük. Azt is csak amiatt, hogy ne menjek nekik. Határozottan áll meg az egyik előtt, majd rám néz és megint vissza a ruhadarabra, értetlenül nézek rá, hiszen ennyiből nem fogom kitalálni, min jár a csinos feje, bár egyre kétségbeesetteb vagyok. Óvatosan emeli ki a ruhát és a kezembe nyomja, bennem pedig azonnal meg fagy a vér is, szinte bűnként fogom fel, hogy a kezembe van egy ilyen drága öltöny, még annak ellenére is, hogy vállfán van rajta. 

-Gyerünk, próbáld fel, úgy gondolom ez jól állna rajtad. - lök egyet rajtam a fülkék irányába. - Ne nézz így, csak csináld. 

Megrázom a fejemet, mert eszembe sem jut az, hogy én egy ilyet magamra aggassak a végén még az életemmel fizetek érte. Sajnos ez a drága teljesen más véleményen van, s a fülkék irányába kezd el tolni, ma már másodjára és szerintem ez az eladó kedvére sem való. Egészen tanácstalanul nézek rá, nagyot nyelve lépek beljebb és veszem fel nagyon óvatosan a ruhát, még mozogni sem merek benne, mert vagyok olyan szerencsés alkat, hogy kárt teszek benne. A tükörbe nézve majdnem elájulok, hiszen tudatosul benne, tényleg egy méreg drága darab van rajtam és hazudnék, ha azt mondanám, nem szerettem ebbe bele teljesen.

-Annyira jól nézel ki öltönyökben. - támasztja az ajtót. - Meg kéne venni.

-Majd akkor, ha az egyik belső szervemet eladtam és felépültem. Akkor nagyon boldogan fogok ide bejönni és megvenni ezt. - veszem le magamról. - De jelenleg esélytelen beszereznem egy ilyet, ráadásul azt sem értem, te miért itt nézel ajándékot. Ha ennyire jól fizetnek, én is megyek vetkőzni.

-Jobban fizetnek, mint gondolnád. - vonja fel szemöldökét. - Bizonyos dolgokért meg főleg.

Erre még csak rákérdezni sem merek, pontosan mit ért ez alatt. Újra a sokok közé követem, ahogy rám pillant és egy határozott bólintással teszi vissza a helyére az általa kiválasztott darabot, majd a pénztár felé indul. Reménykedem abban, hogy csak arra szeretne kimenni, de mikor vált pár szót az eladóval, aki csak komolyan figyeli őt, ezek szertefoszlottak. Szóval az, hogy riszálom a seggem valamilyen zenére, kifizetődő, mondjuk ezt jó lett volna előbb is tudni. Az enyhe sokkomból próbálok kijönni, amíg magunk mögött hagyjuk az egész plázát, már sötét van, amennyi időt eltöltöttünk itt nem is csodálom, szinte még mindig érzem magamon az öltönyt, mintha mindig is az enyém lett volna. Ezért nem szabad drága ruhákat felpróbálni, mert utána mindig magadon érzed. De az is lehet, hogy csak nekem vette el az eszemet Taehyung meg az, hogy konkrétan kettőt is fog venni az egyikből. 

-A családom sokat ad a megjelenésére. - magyarázza meg, miért is vett kettővel többet, mint az indokolt ilyen esetben. - Apu meg a testvére olyanok, mint két gyerek, ha neki van, a másiknak is kell, mondjuk a bácsikám pap, így nem igen hordhat ilyeneket, az egyik mise előtt említette, hogy ettől függetlenül szeretne.

-Neked az egész egyház a rokonságod? - pislogok nagyokat. - Ehhez képest igen meredek munkát találtál magadnak. 

-Meg van az oka annak, hogy miért ott dolgozom. - vonja fel szemöldökét egy sejtelmes mosoly kíséretében. - Elsősorban nem a pénz miatt, bár nem panaszkodom. Bizonyos tekintetben szokatlan a kapcsolatom a családommal, van amiről jobb ha nem tudnak, mégis akarom, hogy kiderüljön.

-Például az, hogy saját kapura játszol? 

Szerintem a családjában csupán csak túl nagy a hit az iránt, hogy a fiúk az általuk elfogadott normák alapján el, mert erről a pasiról messziről is megmondja bárki, hogy meleg és nem csak azért, mert szabad idejében előszeretettel játszik bármi rezgő dologgal  vagy húz tangák, amivel még mindig húzza a agyamat. Mosolyogva pillant rám, látom rajta, hogy gondolkodik valamin.

-Még ez is bonyolult és nem azért, amit gondolsz. Mármint igen, a családom nagyon vallásos, talán már túlzottan is, de ezen kívül is bonyolult ez. - sóhajtja fáradtan. - Ezért nem randizom, nem érzem igazságosnak a másikkal szemben, de emiatt azzal szórakoztatom magam, amivel akarom, van előnye a külön élésnek és annak, hogy a szomszédok azt sem tudják ki vagyok.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a családom elfogadó típus, legyenek bármennyire is vallásos személyek. Egészen szokatlan, hogy nem tudom megérteni Taehyung helyzetét, mindig is azt hittem, ha valakik szinte ugyanolyanok azok csak megérteni tudják a másikat, most meg itt van ő, még akkor sem tudnék kiigazodni rajta, ha évek óta ismerném. Lassítok lépteimen, amint meglátom a házát, ugyan nem tudom, mi a további terve az estét illetően, de ha el akar tűnni az ajtó mögött és ennyi, hát nem szeretnék véget vetni a napnak. Megáll az ajtó előtt, s felém fordul, féloldalas mosolyában megint ott bujkál némi pimaszság és még a szemeiben lévő sötétség is arról árulkodik, hogy szeretne valamit tőlem. Közelebb lép hozzám és az ajkaim felé hajol, amit természetesen hagyok neki, sőt én csókolom meg őt először, könnyű ráfüggeni a csókjaira vagy bármi egyéb testrészére, ezért vezetem lejjebb a tenyeremet derekáról, miközben közelebb húz magához. Csak akkor állít meg, mikor nyelvemet végig vezetem alsó ajkán, eltol magától, hogy kizárja az ajtót és beengedjen rajta, egyből magamhoz húzom, hogy ott fogytassuk ahol éppen abba hagytuk. Alig tettük be a lakásba, de már a nyelvünk a másik szájában van, nem mintha zavarna. Újra a fenekébe markolok, mire egy aprót nyög, úgy lásztik, hogy ez a vibrátor még így is hatásos.

-Jungkook. - tol el magától ismét. - Az az érzésem, hogy még mindig csak meg akarsz dugni. - jelenti ki határozottan. - De tartom magam ahhoz, hogy nem fekszem le veled vagy olyannal aki fizetett nekem. 

-De az rendben van, hogy különböző helyeken verem ki neked? - ráncolom homlokomat, mire határozottan bólint. - Nem értem a logikádat.

-Pedig könnyű. - piszkálja a hajamat. - Ahhoz, hogy lefeküdjek valakivel, mármint úgy ténylegesen, kell valamennyi érzelem is. Érdekesen vagyok összerakva, de én nem akarok olyannal lefeküdni, akibe nem vagyok szerelmes. Az úgy szar, próbáltam már vagy majdnem. Ez csak petting, az a lényege, hogy jó legyen és nem az, hogy akivel csinálod életed szerelme legyen. Ráadásul én nem vagyok luxus prosti, hogy azokkal keféljek, aki fizettek. 

-De én nem azért fizettem, hogy dugj velem. - vetem fel az ötletemet, bár csak unott pillantásokat kapok. - Oké, viszont azt mondtad nekem is vettél valamit, a te ajándékod benned van, az enyém rajtad, szóval mikor kapom meg? 

- Arra van a szobám. - mutat a mögöttem lévő ajtóra. - De először el kell mennem a mosdóba, mert a vibrátor tényleg bennem van és egész nap kanossá tesz.

-Te aztán őszinte vagy. - nevetek fel. - Belőled kiindulva meg kell kérdeznem, ha bemegyek oda, mind találok? 

-Semmit. - lépdel tőlem távolabb. - De akkor ne nézd meg az ágyat, főleg ne a rácsot. 

Lassan teszem be a lábamat a szobájába, nagyjából végig vezetem tekintetemet a részleteken, bár valóban félek, hogy esetleg olyasmit találok, amire nem vagyok teljesen felkészülve, belőle pedig kinézem, hogy más is megfordul nála. Az csak természetes, hogy a figyelmeztetése ellenére is megnézem, igaz nem tudom, hogy mire jók a fémrácshoz erősített kampók. Értetlenül fordulok meg, mikor hallom, hogy belép, reménykedem abban, esetleg megmagyarázza mire jók ezek és miért figyelmeztetett engem. 

-Hát persze, hogy megnézted. - forgatja szemeit. - Még kell vennem hozzá valamit, csak nincs olyan színben, amit akarok. Vedd le a pólódat és feküdj le. - csukja be az ajtót. - Most. 

Felvont szemöldökkel és egy apró mosollyal teszem, amit csak szeretne. Szerintem sose fogom megszokni a tekintetét, most is zavarba hoz, ahogy szinte felfal vele, még alsó ajkát is közelebb lép hozzám, s miután egy gyors csókot nyom a számra, lök rajtam egyet jelzés képp. Elfoglalom a helyemet és a könyökömön támaszkodom meg, amint a szekrényéhez lép, hogy kutakodjon valami után. Nem tudom, eddig miért nem tűnt fel, hogy nincs rajta nadrág, de ez a felfedezésem igen nagy örömmel tölt el, főleg azért, mert a folytonos hajolgatása miatt egyre feljebb csúszik a ruhadarab. Még helyezkedek is ahhoz, hogy jobb szögből lássam, akkor is, ha nem nézegethetem sokáig. Felvont szemöldökkel nézem végig a sálat a kezében és azt, ahogy egy mosollyal közelít felém, majd a csípőmre ül. 

-Rögtönöztem, mondtam, hogy nincs hozzá kötél. - fogja meg a csuklómat, hogy a sálat köré kösse. - Mázli, hogy a fejed fölött is van egy hely. 

-Ilyenek mégis miért vannak az ágyadon? Félek megkérdezni mégis mik vannak még itt. 

-Miért ne? - von vállat. - A vibrátor ellen is csak addig tiltakoztam, ameddig ki nem próbáltam. Lehet ez is bejön majd. És csak ennyi, ha majd megtetszik valami, úgyis megveszem.

-Még mindig nem értem, hogy ez miért jobb, mintha lefeküdnél velem, de nem ellenkezem. - tartom fel a másik csuklómat is.

-Elhiszed, ha azt mondom, hogy totál szűz vagyok? - dönti oldalra a fejét. - És arra várok, hogy akivel először csinálom, szeressen?

-Nem. - vágom rá egyből. - Egy olyan helyen találkoztunk először, ahol vetkőztél és ma a vibrátorod távirányítóját nyomtad a kezembe. Próbálkozz máshogy. 

Mosolyogva hajol fölém, hogy a kezeimet végérvényesen az ágyához szegezze a fejem fölé, míg fölöttem tornyosul egy puszit nyomok karjára. Lepillantva rám ül vissza csípőmre, hogy hozzám hajoljon egy csókra, kivételesen nem én vagyok a türelmetlenebb, határozottan nyal végig alsó ajkamon, leejtem állkapcsomat, hogy minél előbb ráhangolódjunk a másik csókjaira. Ha nem lenne lekötve a kezem biztos vagyok benne, most is a fenekét markolásznám, túl gyorsan függőséget okoz. Újra fölém térdelve húzza végig ujjait combján, hogy a pólója alját meg tudja fogni, számomra már szinte kínzó lassúsággal vál meg a pólójától, hogy valahova az enyém mellé dobja le a földre. Tetszik az, hogy ennek a tangának különleges képessége az, hogy eleje nem igen akad, így még csak tovább sem kell vetkőznie, ha olyan részeket szeretnék látni, amire ténylegesen kíváncsi vagyok.

-Mondd, Jungkook, ez tetszik jobban - ad egy csókot nyakam bal felére. - Vagy ez. - ismétli meg, csak a jobb oldalt.

-Az utóbbi. - suttogom.

-És ez - hajol mellbimbómra, hogy végig nyaljon rajta. - Vagy ez. - ismétli meg jobb felemen is.

-Határozottan az első.

Rám pillantva hajol bal felemre, hogy az előbbi mutatványait megismételje. Hátra vetem a fejemet, ahogy megszívja az érzékeny területet, majd nyelvét is végig vezeti rajta, még a hátamat is egyre jobban domborítom, amint erősebben ismétli meg tettét. Pimasz mosoly társaságában nyúl a nadrágomhoz, miközben a hasamat is csókokkal lepi el, felemelem a csípőmet, hogy legalább a nadrágomat le tudja szenvedni rólam.

-Lejjebb jobb vagy bal oldalon vagy érzékenyebb? - támasztja kezét fejem mellett.

-Próbáld ki és megtudod. - emelem fel a fejemet, hogy megcsókolhassam.

Felvont szemöldökkel csúszik lejjebb, hogy mellkasomra adjon egy kisebb csókot. Ajkait erősebben mellbimbómra szorítja, hogy megszívja, majd végig vezeti nyelvét, biztos vagyok benne, hogy túl rég voltam bárkivel is, csak ennek a hatására nyöghetek fel, csak ennyitől. Féloldalas mosollyal az arcán vezeti végig nyelvét alhasamig, egy gyengéd csókot ad bőrömre, majd megszívja jóval erősebben. Ajkamat beharapom, hogy ne hallgassa már, hogy itt nyögök, bár ezzel nem igen érek el sok mindent.

-Taehyung, kicsikém!

Hirtelen kapom az ajtó felé a fejemet, Taehyung még a számat is befogja, nem mintha meg szerettem volna szólalni. Értetlenül nézek fel rá, hiszen nem értem, hogy ki az, főleg nem, ha az a személy egy nő és becézgeti azt, aki épp azt tervezte, hogy leszop.

-Mindjárt megyek, csak felöltözők! - kiabálja ki. - Csinálj addig nekem is kávét, anya. - most a fölöttem tornyosulóra pillantok, szerintem még ijedten is, hiszen nem terveztem az anyjával találkozni, főleg nem úgy, hogy az ágyhoz vagyok kötve. - Csak maradj csöndben és menj el észrevétlenül innen, mert mind a kettőnket kinyír, ha meglát. - kel fel rólam. - Vagy egy egész életen át megvet, nem tudom melyik kedvezőbb eset.

-De Tae... - suttogom, miközben a ruháit magára kapkodja. - Taehyung, itt ne hagyj. Tae! Az ágyhoz vagyok kötve. 

Szerintem nem figyel rám, sőt szinte biztos, mert kilép az ajtón és becsukja maga mögött. Csak annyit hallok, hogy valami templomi változás miatt van itt az anyja, ezután elhallnak a hangok, valamiért biztos vagyok benne, nem mostanában fogom innen szabadulni, mégis hogy képzeli azt, hogy így el tudok tűnni? Ahogy látom szerintem még az én nadrágomat is vette fel, a számításai nem úgy jöttek össze, ahogy azt tervezte. Hiába próbálom kezeimet kiszabadítani, kevés arra az esély, hogy mire Taehyung befejezi a beszélgetést az anyjával én lelépek, sehogy nem tudok innen szabadulni. Marad az imádkozás azért, hogy ne olyan személy nyisson ide be, akinek nem kéne, kevés eséllyel tudnám magam kimagyarázni. 

Sziasztok! Régen volt rész :( Főleg azért, mert ha volt egy kis időm akkor a karácsonyi könyvhöz írtam, amit majd december elején teszek ki ❤️