Természetesen akkor megy az idő a leggyorsabban, mikor jól érzem magam. Munkában, esetleg egy túlságosan is kellemetlen családi vacsorán szinte megáll, mintha soha nem akarna elmúlni, ha meg éppen randin vagyok, túl kevésnek érzem a napokat. Most is alig fogtam fel, hogy egyáltalán véget ért a közös hétvége, már idegeskedem az esti összejövetel miatt. Nem tudom mire számítsak a szüleitől, messziről láttam őket csak eddig, egyszer beszéltem velük, akkor is azért, hogy elmondjam, az a srác, aki a barátom, a nővéremmel randizik. Ha sztárok lennénk, biztos címlapra kerülne ez a történet. Az sem segít, hogy Taehyung sem éppen a legnyugodtabb, bár miért lenne, éppen próbálja helyrehozni ezt az amúgy is elbaszott helyzetet. Ráadásul meg vagyok győződve arról, a szülei még csak nem is kedvelnek engem, a szemükben én vagyok a harmadik kerék, aki sose akad le a fiúkról. Ha meg kiderülne, azért nem, mert járunk, akkor sem szívlelnének. Tökéletes anyós meg após jelöltek. Mire sikerül feleszmélnem a gondolataimból, majdnem teljesen kiürül a terem, fogalmam sincs mióta futhattam itt, de úgy érzem holnapra izomlázam is lesz az idegeskedés mellé. Remek! Sóhajtva lépek a súlyokhoz, meglehetősen kétségbeesetten nézek edzőmre, hogy ne hozza fel a szokásos kioktatást, amiért megint túlhajszolom magam. Jelenleg foglalkoztat annyi minden, hogy megérdemeljem ezt a kis időt. Ha már a cigiről leszoktam Taehyung miatt, legyen ez az új függőségem, legalább ha együtt látnak minket, nem azt fogják gondolni, hogyan jöhetett össze egy olyannal, mint én. Próbálok koncentrálni arra, helyesen csináljam a gyakorlatokat, miket mondanak nekem és kizárni azt is, hogy egy srác folyamatosan bámul. Tudtam, hogy hatásos, ide eljárnom. Egészen addig tudom saját önbizalmamat ápolgatni, amíg meg nem látom gondolataim tárgyát Namjoonnal beszélgetni a pultnál. Legalább valamennyire fel tud vidítani a jelenléte. Edzőm is tudja, eddig tartott a kínzásom, főleg mikor meg is indulok felé, késő lenne vele együtt elfutni valahova? Esetleg csak elnapolni ezt a vacsorát. Sóhajtva búj az ölelésembe, hagyja is, hogy félre húzzam, bár nincsenek itt annyian, hogy bárkit is zavarjunk. Látom rajta, mennyire kiakasztja ez a nap, nem nehéz kitalálni, ha már a héten szinte csak erről beszéltünk. Nem imádkozom sok mindenért, nem kérem azt, hogy fogadjanak el, csupán ne akarjanak a pokol legmélyére küldeni. Ahhoz képest, mennyire vallásos személyek, igazán ijesztőek. Hiába mondogatja Taehyung, kedves emberek, nem hiszek neki, mindenki ezt mondja a szüleiről.

-Edzeni jöttélvagy csak szólni, hogy lépjünk le?

-Megyünk edzeni Jiminnel, csak makacs és nem akar bejönni, amíg nem rendeződnek a dolgok közte meg Yoongi közt. - tol el magától. - Nem szeretném ezt az estét, egész nap olyan ideges vagyok. Ráadásul a nővéredet is elrángatom, biztos van jobb dolga is, mint ülni egy kamu pasi mellett.

-Ne félj emiatt, legalább megtudja, milyen félni a párod szüleitől. - horkantok fel, mire csak szúrós pillantásokat kapok. - Nem hazudok, rettegek, akkor is, ha nem engem fognak kritikus szemekkel méregetni.

-Van itt még valami, amit pár órája tudtam meg. - kel fel hirtelen a helyéről. Egyre jobban félek, ha az egész családot elhozzák, én lelépek. - Anya azt mondta szerencsétlen vagy a szerelem terén, mert folyton velünk vagy. - kedves gondolat, talán ha elfogadnák a fiúkat olyannak, amilyen, nem kellene félniük egy ilyen miatt. - Elhozzák az unokahúgomat, be akarják mutatni neked.

-Szóval nem csak homofóbok, hanem kerítők is. - vonom fel szemöldökömet. - Bocsánat, de honnan veszik, hogy nincs senkim? Ennyire reménytelennek tűnök mások szemében? Már egy hete együtt vagyunk és nem futott zátonyra a kapcsolatunk, ez már sikernek is lehet mondani, abból kiindulva, hogy te nem randizol. Egyre nehezebb jó képet vágni ehhez, így is félek. Nem gondoltam volna, fel kell szednem a rokonodat.

-Természetesen nem kell, a pasid ott lesz melletted, akkor is, ha csak hárman tudunk róla. - teszi csípőre kezeit. - Ő sem akar összejönni veled, de nehéz nemet mondani, ha ennyire erőltetnek valamit. Maximum két óra az egész, utána meghívlak valahova. És nem egy szex shopba. - teszi hozzá halkabban. - Oda nem viszem a nővéredet. Mennem kell, Jimin le fog cseszni mit csinálok bent ennyi ideig, a rúd meg magától nem jön ide. - lép közelebb, hogy egy gyors puszit nyomjon számra. - Ha kész vagy be is nézhetsz, a következő utca végén van a hely.

Szokatlan, de még az sem tud felvidítani, hogy meg lettem hívva rúdtáncot nézni, ráadásul ingyen. Sóhajtva kelek fel a helyemről, esélyt adva azoknak, akik még súlyokat akarnak emelni. Úgy csinálok, mintha a lassan pakolás segítene, sajnos így nem tudom késleltetni az egyre rosszabbnak ígérkező estémet. Akárcsak a kivégzésemre mennék. Nem nyugszom meg attól sem, hogy nagyjából zárásig állok a zuhany alatt és már Namjoon szól be, ideje lenne elhúznom onnan. Nagy léptekkel indulok meg Taehyung felé, muszáj emlékeket gyűjteni a vacsorára, amire majd tudok visszagondolni. A helyet még csak el sem tudtam téveszteni, ekkora betűkkel bármit kiírni, szinte hívogat befelé. Egyedül az a bajom a sok emelet közül nem tudom melyiken van az a személy, aki érdekel is, nem hiszem, hogy örülnének annak, ha mindenhova benéznék. Csak azért tudom, mégis hova kell mennem, mert ismerem Jimin nevetését. Mivel zene szól bentről, megállok az ajtóban, hogy onnan nézzem végig, amint művelnek, barátomat egyből figyelmen kívül hagyom és Taehyungra koncentrálok. Meglepő, akkor is vonzza a tekintetemet, ha nem éppen rúdon van, hanem egy karinkán és sokkal több ruhában. Ahogy nézem ezt az újfajta ügyeskedését, megmagyarázhatatlan érzés fut át rajtam, ezt legalább tényleg élvezi. Már csak abból is meg tudom mondani, ahogy arca felragyog és szemei felcsillanak, mikor sikerül az, amit eltervezett, majd tovább viszi a következő mozdulatába. A könnyed mozdulatok, miket nem azért tesz, mert éppen fizetnek érte, hanem mér tényleg szereti ezt csinálni... egészen szokatlan érzést keltenek bennem, újak és hihetetlenül erőteljesek. Fogalmam sincs miért pont most jövök rá arra, miért szorul mellkasom vagy dobog a szívem gyorsabban, ha látom. Komolyan, mi tartott olyan sokáig, hogy rájöjjek, beleszerettem? Emellett a felismerés mellett, meglehetősen eltörpül minden rettegésem a mai nappal kapcsolatban. Alig ér le a földre, már szinte elé is lépek, hogy megcsókoljam, érzem, meg is lepődik tettemen, mert nem is egyből viszonozza. Megeshet, nem egy teremben kéne neki esnem ennyire hirtelen ezzel, de nem hiszem, Jimint kifejezetten zavarná.

-Hát ez... meglepett. - tol el magától. - Kezdtem azt hinni, megszöktél és soha többé nem látlak.

-Két dologra jöttem rá abból, ahogy itt néztelek. Legyen három. Az első és legfontosabb dolog az, hogy szeretlek. - jelentem ki teljesen egyszerűen. - A második, az is tetszik, ha ruhában csinálod ezt, a harmadik pedig, nagyon nem szeretnék menni a vacsorára.

-Te tényleg szeretsz meglepetéseket okozni? - pillant el róla, ahogy próbálja leplezni zavarát. - Ráadásul ennyi ember előtt. - felhorkantok kijelentésén, egyedül csak Jimin van itt rajtunk kívül. - Hidd el, én sem akarok menni, főleg ezek után nem. De fél óránk van oda érni és nem mondhatom már le.

-Milyen kedves tőletek, hogy a szingli barátotokra is gondoltok és nem előtte osszátok meg ezt a végtelenül cuki pillanatot. - sóhajtja Jimin drámaian. - Legjobb barátok vagytok.

-Nem rajtunk múlik, hogy összejössz Yoongival, vagy nem. - vonom fel szemöldökömet, ahogy közelebb húzom magamhoz Taehyungot. - Szedd végre fel, mert fáj látni a szenvedésedet.

-Mielőtt még teljesen megfeledkeznél róla véletlenül.... - paskolja meg a vállamat. - A nővéredért is el kell menned, ami a legfontosabb, próbálj úgy viselkedni, mint, aki nem meleg. Mert, ha így nézel rám, lebuksz.

-Mind a ketten lebuktok, ha így néztek a másikra. - nevet fel Jimin, bár szerintem teljesen igaza van. - És ezt nem azért mondom, mert fáj a magányom.

-Majd a nővéred helyett, téged képzellek oda, majdnem ugyanolyanok vagytok. - kapja fel a cuccait. - Az étterem előtt találkozunk, kell szülő - kompatibilis ruhát keresnem.

Ebben az esetben ez egyenlő a kényelmetlennel. Nagyon nehezemre esik, hogy egyáltalán elengedjem őt haza, egy ilyen felismerés után az emberek csak együtt töltenek egy kis időt, nem pedig rögtön külön válnak, csak azért, mert el kell menniük egy kellemetlen vacsorára. Még csak abban sem vagyok biztos, mi számít olyan ruhának, ami ők el is tudnak fogadni és kinéz annyira jól, hogy azt a látszatot keltem, érdekel az a lány, akit be akarnak mutatni nekem. Teljesen kedvtelenül ülök be végül a kocsiba, hogy minél előbb felé tudjam venni a nővéremet, ne csak én szenvedjek. Még rajta is látom, mennyire nincs kedve ehhez az egészhez, amit meg is értek, minden léptét kritizálni fogják akkor is, ha teljesen feleslegesen teszik ezt. Ennyire hálás sem voltam még senkinek, amiért ezt képes beválalni értünk. Remélem ritkán fognak ilyen pillanatok előfordulni. Akaratlanul is görcsbe rándul a gyomrom, amint befordulok az étterem parkolójába. Hiába nem én leszek az, akinek jól kellene teljesítenie, mégiscsak az én barátom szülei elé megyek, ha nem lenne ennyire bonyolult a helyzet, akkor is izgulnék. Legalább a hely ismerős, ott lesz a kivégzésem napja, ahol legelőször randiztam vele, szuper, szép végzet lesz ez. Egyből kipattanok a helyemről, amint meglátom, főleg a szülei nélkül, ajkamba harapok, ne mosolyogjak túlzottan, a végén még meglátnak. Túl sok dologra kell odafigyelnem őt illetően. Hagyom, hogy Boram belém karoljon, ezzel is megállítva engem abban, esetleg oda rohanjak hozzá, vagy abba a kistóba ugorjak. Próbálok nem arra az apró mosolyra koncentrálni, ami arcán jelenik meg abban a pillanatban, ahogy meglát minket, határozottan indul meg felénk. Basszus, jelenleg mindennél jobban csak arra vágyom, hogy megcsókoljam. Ez a ruha egyáltalán nem mutat többet belőle, sőt a legtöbb részt csak próbálja eltakarni, amennyire lehet. Kötve hiszem, ez kényelmes. Végig néz rajtam, miközben hagyja, hogy megölelje a nővérem, ettől bezzeg nem viszakozik.

-Bent várnak minket. - enged el egy fáradt sóhajt ajkai közt. - Félek. És úgy nézek ki, mintha Kook ruhái lennének rajtam.

-Valahogy azt jobban élvezném.

-Ti ketten, ne flörtöljetek. - karol Taehyungba. - Értem én, hogy jártok, de ők bent, ezt nem tudják.

Határozottan bólintok, végig simítva Taehyung hátán, csók gyanánt. Ennyi jár nekem. Mielőtt még belépnék velük együtt az étterembe, mély levegőt veszek, elegáns húzás lesz tőlem az, ha nem ájulok el. Direkt testvérem másik oldalán megyek, azt is meg akarom akadályozni, hogy ösztönösen cselekedjek. Igaz, megeshet nehéz lesz, kezdve azzal, hogy egymást mellé kerültünk. Teljesen normális esetben nem akarok elszaladni egy olyan szituációból, mikor egy lány akar felszedni, de akkor nincs mellettem az a személy, akivel együtt vagyok. Műmosolyt erőltetek magamra, egyből el is fogadom a bort, amivel kínálnak, nyugtat, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki ettől várja a csodát. Ha már a víz borrá vált, ők is válhatnak elfogadóvá... Már, ha léteznek ekkora csodák.

-Kook, ő Yeseul. - az unoka testvérem. - Ő meg Kook, Boram bátyja. - szólal meg hirtelen. - Remek, ismeritek egymást. Esetek szerelembe is.

-Öhm... - egy kérdés fogalmazódik meg bennem, hogyan kell elutasítani egy lányt? - A szerelem meglehetősen túlzás, tekintve arra, hogy van párom.

-Tae, nem mondtad, hogy van barátnője. - szólal meg az anyja is. - Ha ezt tudom, nem hozlak ilyen helyzetbe. - akarok haragudni rá, de jelenleg meglehetősen kedves személyiségnek ígérkezik. - Ne haragudj.

-Ő sem tudta, hogy van barátnőm. Nem vagyunk együtt folyamatosan, csak a nővéremmel lóg együtt.

Ezért fogok a pokolra kerülni, nem azért, mert meleg vagyok. Így oda lökni testvéremet az éhes oroszlánok elé, gonosz húzás, igaz, az állítólagos barátnőmről sem akarok beszélgetni. Szemem sarkából látom, a mellettem ülő idegesen rázza a lábát, miközben szülei a nővéremet faggatják, így lassú mozdulattal simítok combjára. Egyből megfeszül és szüleire is kapja tekintetét, inkább boromba iszok, ne vegye észre mosolyomat, amiért nem löki le a kezemet. Ha szavakkal nem is tudom tudatni vele, itt vagyok mellette, legalább ezzel az apró gesztussal, igen. Nem kellemes azt hallgatni, hogy nem tőlem kérdezik azokat, amikre nekem kéne felelnem, nekem kellene félnem, mert rossz választ adok és nekem kéne tepernem azért, hogy legalább kedveljenek. Azt hiszem a bor nem tesz jót nekem, teljesen felesleges dolgokon akadok fent. Soha nem jön el az a pillanat, megtudják, engem kellene kritizálniuk. Az asztal alatt kezemre csúsztatja kezét, teljesen megérteném, ha éppen el akarna futni, mennék vele egyből. Hirtelen fogja meg a boros poharat, hogy bele igyon, nem csak én döntöttem a spicces állapot mellett, ezek szerint úgy tényleg elviselhetőbbek. Lassan kezdem el simogatni a combját, hátha segít neki valamennyire nyugodtnak maradni, arcán lévő mosoly kicsit sem arról árulkodik, mennyire élvezi a helyzetet. Elkeserítő, hogy mindig ezt látni az arcán, ha velük van. Fogalmam sincs, eddig hogyan bírta ki abban a házban, ahol felnőtt, eddig több különböző módon céloztak arra, örülnek annak, hogy lányt mutatott be nekik és nem egy srácot. Ezt pedig teljesen tökéletes módon tudják átvinni abba, hogy mennyire beteges dolog a melegség, csodálom azt nem hozzák szóba, hogy minden ilyen személynek külön helyet foglaltak a pokolba. Kezdem azt hinni, jobban járnék, ha megamtól másznék le oda. Ilyenkor miért nem érvényes az, hogy szeressünk mindenki? Minden embernek meg kell bocsátani, csak annak nem, aki meleg? Kicsit szürreálisnak tartom ezt az álszentséget.

-Végre egy normális lány, a sok csalódásod után, Tae. - az apja már most nem szimpatikus személyiség. - Remélem vele nem csak egy hónapot fogsz együtt lenni, mert így akarsz büntetni minket, amiért segítettünk.

-Hát... - teszi el poharát, ami már sokadik alkalommal ürül ki. - Most több ideig bírtad, mint eddig. Ha pedig kedveled őt, legalább ne előtte beszélj ilyenekről, miért nem tudsz csak kedvesen érdeklődni, apu? Illetve nem megvetéssel nézni Jungkookra. - mutat rám váratlanul. - Nem tett semmit sem.

-Miért érdekel ez téged?

-Mivel fontos nekem. - vágja rá, mire csak megszorítom combját. - A barátnőm bátyja, kedvelhetem őt is. - ez kezd egyre kellemetlenebb lenni. Talán el kellett volna venni tőle a bort. - Már haverjaim sem lehetnek, mert szerintetek a pokolra kerülök?

Végülis ebben az esetben határozottan ott fogunk elégni, nem csak mi leszünk melegek, de a helyzet is. Csendben nézem végig, ahogy felkel a helyéről is kisiet a hátsó kertes részre. Abban a pillanatban kelek fel én is, hogy mindenki engem néz, tudom nővérem is követ, bár ő csak azért, hogy cigizzen, amit meg is értek, ezek után én is vissza szoknék rá. Lassan közelítem meg őt, ahogy a padon ül, mivel nincs senki körülöttünk, nem látnak a szülei ide, ezért hátára csúsztatom a kezemet. Hagyom, hogy a vállamra hajtsa a fejét, gyors csókot nyomok a hajába, Még csak azt sem tudom mit kéne mondanom neki, a szüleim még nem mondták el nekem, hogy mennyire beteges vagyok. A legnagyobb sokk, amiben részesítettek eddig, az a válásuk híre volt. Lassan emeli fel a fejét, majd egy csókot nyom számra. Nem tudom, hogy arca az elfogyasztott bor mennyiségétől, a csóktól vagy a dühtől pirosodik.

-Azt hiszem, többet ittam, mint kellett volna.

-Ráérünk vissza menni... vagy leszökni. - jelentem ki határozottan, mire csak felhorkant. - Tudom, hogy te is szeretnéd.

-Nagyon. igaz, azt is szeretném, hogy téged nézzenek a páromnak, ne a nővéredet, aki remélem azóta elmenekült. - sóhajtja fáradtan. - Most igazán megbántam azt, hogy ebbe belerángattalak.

-Bánod, hogy együtt vagyunk?

-Jajj, Édes, dehogy. - rázza a fejét, komolyan néz rám ahhoz, hogy megijedjek. - Szeretlek téged, inkább csak az bánom, hogy nem tudlak bemutatni nekik rendesen. Mert, ahogy te szeretsz az csodálatos, Jungkook. - bólint határozottan - Ha valaki jár veled, megérdemled azt, hogy büszkén felvállaljon téged, nem pedig a nővéreddel védje magát. Félek szeretni, mindig is féltem attól az odaadástól, amit a szerelem megkövetel, nekem ez jelenleg életveszélyes. Képtelen vagyok annyit beleadni egy kapcsolatba, amit az kér, fáj a szereteted, nagyon, mivel tudom, hogy sokkal többet érdemelsz ennél. Az első igazi szerelmem soha nem lehet az enyém, ha téged választalak sok kínlódást kapok, pont úgy, ahogy te is, nem lehetsz úgy mellettem, hogy nem adom meg neked azt, amit kell. Mégsem akarom, hogy elmenj mellőlem. Tetszik a gondolat, a párom vagy. - szeretnék megszólalni, de a mögöttünk jövő horkantás erősen megakadályoz benne. Taehyung határozottan jobban megijed, mint én, főleg, hogy az apja áll előttünk.

-Nem kell, hogy haza gyere.

Ijesztő, mennyire komolyan gondolja ezt a néhány szót. A mellettem lévő teljesen sokkolódva nézi végig, ahogy visszasétál, mikor elrohan mellőlem, komolyan átgondolom, hagyjam magukra őket vagy sem. Elvégre ezt nekik kell megbeszélni, nem hiszem, jót tenne az, ha megjelennék én, akinek az előbb vallottak szerelmet a füle hallatára. Határozottan kelek fel a padról, ez a pár másodperc is több volt, mint amit adni akartam nekik. A parkolóban találom meg őket, ugyan nem hallom, miről beszélgetnek, de innen nézve veszekednek. Innen nézve ez határozottan olyan dolog, amiből ki kellene maradnom. Magamhoz képest is gyorsan veszem feléjük az irányt, mikor még hallom is, amint Taehyung elég határozott pofonba részesül. Szeretném nagyon felképelni ezt a pasast, de valahogy a párom elsőbbséget élvez. Óvatosan fogom meg az arcát, nem törődve azzal, hogy éppen most hajtanak el a szülei, nélküle. Gyengéden törlöm le a könnyeit, figyelve a vörös foltra az arcán.

-Tae-

-Most... - szakít félbe. - Hagyj békén, kérlek.

-Tae-

-Jungkook! - tol el magától. - Most hagyj békén. - kezd el elsétálni, én pedig követem. - Ne kövess. - fordul hirtelen felém, majd megint elkezd sétálni. - Komolyan mondom, nem akarok veled most beszélni! Hagyj békén. Nem akarok veled beszélni egy ideig.

Megtorpanok, amiért túlzottan komolyan mondta ki ezt. Nem akarom magára hagyni, viszont ugyanakkor azt sem akarom, hogy az idegeire menjek. Fogalmam sincs, hogy nála mit jelent az, hogy csak kis időre akar teljesen külön lenni tőlem. Sajnos el tudom képzelni, ez a helyzet hozza el a kapcsolatunk halálát.