A tengerparton való sétálás egy olyan dolog, amit még nem élveztem ennyire. Eddig csak próbáltam az ilyen dolgokat túlélni, főleg azért, mert az exem egy állítólagos barátról beszélt folyamatosan. Most legalább csendben sétálunk, Taehyung is inkább kagylókat gyűjt, vagy éppen fotózik, ameddig van még nap. Nem kell szenvednem, mert a féltékenységem növekszik és neki sem kell túlságosan is érzelmes dolgokat megosztania velem. Ahogy elnézem őt, nem akarok vele szakítani, és nem csak azért, mert ma kezdődött, talán örökre lemondanék arról, hogy valaha is lesz egy normális kapcsolatom. Ráadásul az sem zavarja, ha éppen megcsókolom emberek előtt és nem csak egy sztriptízbárban a zárt ajtó mögött. Ezt a részét szeretem a legjobban ebben a napban. Talán hülyeség a részemről, amiért egész vacsora alatt arra gondoltam, mennyire ijesztő élmény lesz az a vacsora és egyáltalán nem akarom azt hallgatni, hogy milyen a nővéremmel járnia. Viszont nem is hibáztatom ezért, valószínűleg, ha nem lennének ennyire lazák a szüleim, a mai napig egy kapcsolatomról sem tudnának. Van valami meghit abban, ahogy sárgás színbe vonja be a vizet a naplemente, el is merülök a gondolataimban, amint Taehyung a tökéletes szöget keresi a fényképhez. Azt hiszem tényleg komolyan gondolja, hogy munkahelyet vált, bár az sem zavart volna, ha ott marad. Akkor is én maradnék az a srác, akivel először összejött, igaz, ki tudja meddig maradok az. Meglehetősen aggaszt a sorsunk, nem mindenki kapja meg a boldog befejezést, ez a világ pedig jelenleg olyan, ha meg is kapjuk az örömöt, titokban kell tartanunk. Selejtesen is lehet szerelmes az ember, nem kifejezetten érdekel, ha ismeretlenek utálnak, akkor is ki fogom mutatni, hogy kedvelem őt. De az nehéz, ha valakinek az egész családja van ellene, akkor a rossz döntéseket könnyen meg lehet hozni. Már csak az a kérdés, hogy én rossz döntés vagyok, vagy sem. Mosolyogva lép mellém és egy puszit nyom az arcomra, látom rajta, elrontom az estét. Remek! Az első közös utunkat elrontom azzal, hogy megint túlgondolom a legapróbb részleteket is és talán egy olyan dolgot találok ki, ami nincs is. Néha jó lenne, ha ki tudnám egyszerűen kapcsolni a gondolataimat. Nem csinálnék magamnak felesleges gondokat és nem is rontanék el egy olyan estét, ami arról szól, hogy ne legyenek gondjaink.

-Van valami baj? - kezdi el piszkálni a hajamat. - Amióta mondtam a vacsorát, csendes vagy. Pedig te ilyen alkalommal szereted megbeszélni az érzéseidet, meg az enyémeimet.

-Szerinted érzelgős vagyok? - kérdezem felvont szemöldökkel, lehet felesleges, mind a ketten tudjuk a választ. - Nem szóltam. Nincs semmi baj, csak gondolkodtam, ne most beszéljük meg. Nem akarom elrontani az estét, végre olyan felszabadultnak nézel ki.

-Édes, ez lehet meglep téged, de egy kapcsolatban vagyunk, te mondtad, hogy beszéljünk, szóval, ha baj van, mondd meg, már, ha szeretnéd. - csúsztatja derekamra kezeit. - Vagy, ha neked túl érzelgős lenne egy ilyen beszélgetés, csinálhatunk is valamit. - Akasztja nadrágomba ujjait, hogy közelebb vonjon magához. - Ha van valami tipped, mit tudunk csinálni.

-Talán. - nyúlok álla alá, hogy megcsókoljam. - Csak ehhez menjünk fel a szobánkba. Ez a leghatásosabb módja annak, hogy eltereld a gondolataimat.

Abban a pillanatban indulok meg az autó felé, ahogy fenekemre csúsztatja a kezét, örülök annak, hogy kicsit sem jön zavarba egy ilyentől, mint én. Egész úton érzem a tekintetét rajtam, szinte biztos vagyok benne, ha hátra fordulnék, ugyanazzal a sötét tekintettel találkoznék, amitől olyan gyorsan jövök zavarba. Ez legalább egy olyan dolog, amit nem gondolok túl. Éppen csak beülök a kocsiba, már egy csókba von, én tényleg a szobára gondoltam, nem pedig a kocsira, nem mintha ellenkeznék. Közelebb hajolok hozzá, nem igen tud érdekelni, hogy éppen egy parkolóban vagyunk, főleg ezek a kis harapdálások miatt. Új kedvenc dolgom. Ha nem egy autóban ülnénk, ajkai után kapnék, egészen nagy késztetés érzek azért, folytassam, akár ebben a kocsiban is. Számra harapok, inkább fájjon, mintsem érezzem ezt a bizsergést, ami a csókjai után keletkezik. Minden erőmet összeszedve indítom be a kocsit, hogy végre tényleg a szálláson legyünk, büszke is vagyok magamra, amiért nem hajtok be egy teljesen félreeső helyre. Úgy sem, hogy közben a combomat markolássza, egyre feljebb haladva. Ilyen hálás sem voltam még azért, mert megérkeztünk egy szállodába. Minden várakozás nélkül pattanok ki a helyemről, majd kerülöm meg az autót, hogy őt is kisegítsem. Meglehetősen gonosz, amiért nem szeretne sietni sem, látom rajta, mégis mennyire élvezi. Ennyire feltüzelt állapotban a lépcsőzés is nagyon nehezemre esik, nem csak azért, mert jelentősen sokat kell mászni, hanem azért is, mert állandóan magamon érzem a tekintetét. Ha lehetne így vetkőztetni, már megtette volna. Sokkal nyugodtabban nyitom ki az ajtónkat, mint szeretném. Pólómnál fogva húz magához, egyből elmélyíti a csókot az ágy felé terelve, hagyom neki, hogy el is döntsön rajta és a csípömön foglal helyet. Csuklóimat fejem mellé nyomja, innen már tudom, ez is egy újabb alkalom, mikor ő irányít. Igazából tetszik az ötlet. Fülem mögé csókol, saját magamat tudom zavarba hozni azzal, mennyire készségesen viselkedek egyetlen érintésétől is, szeretnék hajába túrni és úgy húzni magamhoz, de a kezem még most sincs szabadon.

-Nálad mi ez a lekötözés fétis? - húzom fel lábamat, hogy jobban ölembe lökhessem.

-Talán előjáték? - suttogja ajkaimra. - Nem tudom.

-Tae, az egész este egy nagy előjáték.

-Akkor csak neked kéne esnem? - húzódik el, mielőtt még megcsókolhatnám. - Vagy mit szeretnél?

Elsötétült tekintete felcsillan, ahogy bólintok, megint sikerült elérnie, mindegy mit csinál, csak érjen hozzám. Annyira vágyom az érintéseire, csókjaira, az egész lényére. Felemelem a fejemet, hogy megcsókolhassam, ha már a csuklómat megint nem mozdíthatom meg. Talán hozzászoktam ehhez, de minden alkalommal egyre izgatóbb az, hogy rá vagyok utalva. Hátra vetem fejemet, amint nyakamra tér rá, az sem zavar, hogy valószínűleg ez a folt a munkába is látszani fog, legalább adok nekik témát, amiről beszélhetnek. Határozottan rántja fel a pólóm alját, így felülök, hogy eleget tegyek minden kérésének, felesleges reménykednem abban, talán nem veszi észre, mennyivel szaporábban veszem a levegőt, már annyitól, hogy a mellkasomon simít végig. Nagyot nyelek, amint visszalök az ágyra, tekintetünk találkozik, ugyanúgy görcsbe rándul a gyomrom, arra késztet, csak dobjam oda neki magam, mégis más. Van valami bennük, ami miatt különösen értékelem ezt a pillanatot. Lehunyom a szememet, megérezve ajkait mellkasomon, szinte forróságot hagy maga után, egyre lejjebb haladva, tökéletesen zavarba ejtően hallatom hangomat is, annyira tudja, hol vannak azok a pontok, ahol érzékenyebb vagyok. Pimasz módon még itt is szívásnyomokat hagy rajtam. A holnapi napom érdekesen fog telni a tengerparton. Megremegve túrok a hajába, ahogy az alhasamon nyal végig, csípőmet is fellökőm, jelezve neki, akár a nadrágomat is leveheti. Kicsit sem leplezem sóhajomat, türelmetlen vagyok, de valahol félúton az izgalmi állapot felé, nem fogok türelmet gyakorolni. Szokásos félmosollyal az arcán hajol combomra, kifejezetten élvezem, hogy hajába túrhatok, így legalább tudom, nem csak annyit kapok csókjaiból, épp csak elég legyen és utána semmi folytatás. Jobban terpeszbe húzom lábamat, szinte már kínzó lassúsággal halad egyre feljebb, itt az ideje, megtanuljam, még így is tud velem szórakozni, hogy éppen nem vagyok semmihez sem oda kötve. Felpillantva rám nyal végig tagomon alsómon keresztül, önkénytelenül is jobban fellökőm csípőmet, csak kapjak többet tőle, bár direkt meg sem közelíti azokat a helyeket, amikhez próbálom irányítani. Megvonaglok alatta, amikor végre rátér arra a pontra, ami miatt hangomat is meglehetősen nehezen kontrollálom, ez is addig a pillanatig tart, csupán reagáljak, időt sem, elmélyülni az érzésbe.

-Kook... - ül vissza csípőmre. Piszkosul zavaró a ruha rajta, nyúlnék is az ing után, ha nem csapna kezemre. - Mindjárt vissza jövök, de addig maradj itt. - nyomja vissza csuklómat a fejem mellé. - Ezt pedig tartsd itt.

Ezt már direkt csinálja velem. Mindig ráérez az olyan pillanatokra, amikor épp csak beleélem magam. A szoba minden részletét kezdem el nézni, nem segít az állapotomon, hogy innen még a tengert is látom, viszont az már annál inkább, hogy a fürdő ajtaját résnyire nyitva hagyta. Bármennyire is próbálok belesni, innen semmit nem látok, jelenleg pedig kinézem belőle, ha elmozdulok, tovább húzza az agyamat. Szenvedve sóhajtok fel, azért is csak hangosabban, hallja mennyire szenvedek. Ő is ezt tenné, ha folyamatosan szivatnák. Fel is könyöklök az ágyban, amint végre ki is lép a fürdőből. Ha eddig is látta rajtam, mennyire tetszik, amit éppen látok, most sem titok előtte. Szerintem sose viselt rózsaszínt, olyat sem, ami ennyire átlátszik, főleg nem a tanga része, hálás vagyok azért, amiért a minták az anyagon kicsit sem takarnak semmit sem , hiába van takarva a felsőteste nagyobb része, mégis látom. Emiatt vezetem egyre lejjebb a tekintetemet, meglehetősen nehéz a szemeibe nézni ezek után, pedig érzem, egyre közelebb jön. A felsőnek az ujját jobban lehúzza, amint elém ér, megeshet, arra vár mondjak valamit, de az agyam abban a pillanatban kapcsolt ki, mikor megláttam és egészen mással gondolkodom. Túl gyorsan ver a szívem ahhoz, hogy egyszerűen csak tetszen, ehhez társul az is, amit érzek iránta. Számra harapok, mikor állam alá nyúlva emeli fel a fejemet, szóval tényleg teljesen másra koncentráltam. Érzem, amint teljesen elvörösödöm tekintetétől, teljesen elveszem a csillogásban, amivel rám néz. Mosolyogva foglal helyet az ölembe, egyből combjain keresztül simítok fenekére, hogy közelebb húzzam magamhoz. Meglehetősen hiányzott az epres szájfény az estéből, egyre jobban ismer ki. Eldöntöm az ágyon, csak azért, hogy ismét végig tudjak nézni rajta, gyengéden simítok végig derekán, követve az anyagot, elmosolyodom azon, ahogy kirázza a hideg érintésem miatt. Szokatlan érzés úgy együtt lenni vele, tudom, ezek nem egyszeri alkalmak.

-Téged elnézve hatásos ez, ami rajtam van. - túr tincseim közé. - Munkára vettem, de mivel totál átlátszik, nem vettem fel sose. Igazából sok olyan cuccom van, ami túl extra a munkához. És mielőtt ezt is letéped rólam, mint a harisnyámat, ezt ki tudod kötni. - mutat a kis masnira. - Lejjebb is van.

-Nagyon élvezni fogom azt, amikor meg is mutatod nekem őket.

Bármennyire is néz ki jól rajta ez a szett, nem mondhatom azt, hogy észre is vettem, mit és hogyan lehet leszedni róla. Sokkal inkább arra koncentráltam, amit enged látni, végre nem kell azon gondolkodnom, milyen módon tudom gyorsabban leszedni róla, ami éppen rajta van. Már a tény, hogy csak én láthatom ezt rajta, senki más, jobban izgatottabbá tesz, mint gondoltam. Ilyen gyorsan ezt érezni valaki iránt, szédítő. Nevetve fonja karját nyakam köré, majd jobban magához húz. Ajkamba harapva késztet arra, hogy felmorduljak, eddigi pillanatokat mind a vágy irányított, az ismeretlen miatt. Most meg a vágy keveredik az eddig kialakult érzésekkel. Gyengédséggel. Nagyon gyorsan képes egy ilyen megváltozni. Lassan vezetem fel tenyeremet mellkasa felé, abból kiindulva, hogy egyre jobban bújik érintésembe, kezdem azt hinni, nem is zavarja annyira, ha éppen nem ő dominál. Átadja magát minden érzésnek, amit kiváltok belőle, én pedig nagyon élvezem. Készségesen dönti oldalra fejét, engedve jobban nyakához férhessek. Meglepően könnyen ki lehet oldani azt a masnit, lazán tolom félre az anyagot, majd újabb csókokkal lepem el, melyekkel megtalálom mellbimbóját. Már csak a hangja miatt is megrándul alhasam, jobban megához von, miközben türelmetlenül mocorog alattam, végre én is elérem, hogy ő is feladja a gondolkodást és csak sodorjon az árral. Váratlanul szívom meg erősebben bimbóját, mellkasát is kidomborítja, többet akarva, levakarhatatlan mosollyal térek át másik felére is. Kisebb sóhajokkal adja tudtomra, mennyire élvezi, amit csinálok, ez pedig csak jobban feltüzel. Hajamba túr, ahogy egyre haladok lejjebb, könnyű revansot venni ilyenkor, így épp azért sem térek rá arra, amit ennyire szeretne. Lábait akkora terpeszbe húzom, hogy közéjük férhessek, felforrósodott bőrére nyomom ajkaimat, minél feljebb haladva, annál erősebben szívva meg az érzékeny területet. Hajamba kap, ami miatt meg is harapdálom gyengédebben, folyamatosan kicsalva belőle sóhajait, ha nem eléggé vékonyak a falat, a szomszédok utálni fognak minket. Felpillantva rá nyalok végig merevedésén, az egyik legjobb dolog azt látni, ahogy tekintetét könyörgően veti rám, a pír is felkúszik arcára és szájára harapva próbálja kontrolálni hangját, kevesebb sikerrel, mint azt szeretné is. Fellöki magát, finomabban jelezve ki türelmetlenségét. Kuncogva akasztom ujjaimat a tangája szélébe, ami előbbi mutatványom miatt jobban áttetszővé vált. Annyira nincs tudatában annak, milyen hatással van rám az ilyen pillanatokban, képtelen erre. Nem tudja, hogy mennyire hevesen ver a szívem, vagy éppen mennyire lüktet bőröm alatt minden izmom, egyetlen forróbb pillantásától. Hitetlenkedve néz rám, mikor ujjaimat szájára nyomom, bár azért szájába veszi őket. Abban a tempóban, mint ő, vezetem végig nyelvemet teljes hosszán, egészen makkjáig, amit a számba véve szívok meg. Felnyögve túr hajamba, meg is tépi kissé tincseimet, arra késztetve, hogy jobban számba vegyem. Nyelve ritmusát felvéve engedem tövig, egyre csak élvezem nyögéseit, még úgy is, hogy egyre kényelmetlenebb az alsó rajtam. Kihúzom ujjaimat, majd hátra vezetem, abban a pillanatban csatlakoztatom első ujjamat, mikor megszívom teljes hosszát, egyre gyorsítva tempómon is. Megremegve fekteti vállamra lábát, több hozzáférést biztosítva, nyugtató, nem csak én viselkedek ennyire készségesen vele szemben, mégiscsak képes átadni az irányítást, akkor is, ha ez ritka alkalom. Szórakoztató így látni. Esetleg azt, hogy képtelen tartani velem a szemkontaktust, legalább tudja, mennyire forró pillanatot tud szülni.

-Jungkook. - sóhajt fel, felhúzva lábait. - Csak... csókolj meg. - húz fel magához.

-Azt akarod? - hajolok el, mielőtt még megtehetné. - Biztos? - csatlakoztatom második ujjamat is, mire csak bosszús pillantásokkal illet engem. - Milyen morcos vagy.

-Jeon Jungkook, ha most nem csókolsz meg, a következő alkalomkor megharapom. Ha nem hiszed el, próbáld ki.

Mosolyogva hajolok közelebb hozzá, mielőtt még megcsókolna, megtalálom benne azt a pontot, amitől háta ívbe feszül és már nem is a csókon gondolkodik. Az előtt, hogy megszólalna, újra masszírozni kezdem, kifejezetten élvezem figyelni arcát ilyenkor. Valahol kinézem belőle, hogy betartja ígéretét, esetleg más formában, mint mondta, így végül ajkaira hajolok. Csókunkba szusszant, amint ujjaimat is elkezem mozgatni, kezét, mivel eddig vállamat szorongatta, lassan simít végig mellkasomon. Érzem, belemosolyog a csókba, mikor kezébe nyomom magam, csak azért, minél előbb hozzám érjen, nem tehetek róla, hogy ennyire vágyom érintésére. Pontosabban rá és erre a pillanatra. Elemelkedem valamennyire, hogy segítségemmel le tudja venni alsómat, felmordulok, ahogy hirtelen fog tagomra. Szívem egyre hevesebb tempóba kezd, ahogy gyorsít csuklója mozgásán, felvéve csípőm ritmusát. Elválva tőle figyelem, amint lehunyja szemeit, remegve fog felkaromra, mikor folyamatosan masszírozni kezdem. Ajkait harapdálva veti hátra a fejét, miközben torka vonalára térek rá csókjaimmal. Fellök csípőjével, még fel is szusszant, tekintetéből is azt olvasom ki, siethetnék is. Mivel kicsit sem teszem azt, amit szeretne, szorosabban fog rám és még hirtelen is ránt csuklóján, mire csak felmordulok. Akkor is kiélvezem a pillanatot, hogy törődhetek vele, ha ő éppen sietettne. Abból, ahogy szemei csillannak fel, határozottan érzem, mennyire szórakoztatja hangom. Nem véletlen éri el mindig, hogy tetteire nyögdössek. Talán túl könnyen is, a végén még valami hímringyó leszek. Ujjaimat kihúzva fogok combjára, hogy lejjebb húzzam az ágyon, derekam köré kulcsolja lábait, ösztönözve arra, elmerüljek benne. Próbálom vele együtt visszafogni hangomat, bár baromi sokat vártam erre a pillanatra, hogy ne mutassam ki mennyire élvezem.

-Te egy gyengéd személy vagy, Édes. - nyel egy nagyot. - De attól még nagyon élvezem, ahogy törődsz velem, csak... kicsit siess.

-Szóval legyek durvább? - mélyül el akaratlanul is a hangom. - Vagy csak mondd el, mit szeretnél. - suttogom ajkaira, miközben jobban előre lököm magam.

-Hát, ha így fogsz velem beszélni, miközben így nézel rám, igen. Legyél.

-Igen? - biccentem oldalra fejemet. - Ehhez képest merész pillanatban gonoszkodsz velem.

-Ugyan, mit tudnál tenni, ami olyan gonosz? - forgatja szemeit, válasz helyet, csak tövig merülök benne. Legalább próbálom nem kimutatni mennyire élvezem hangját hallani, vagy látni, ahogy ajkára harap.

-Talán ezt?

Szaggatottan fújja ki levegőjét, bár nem szól semmit, mégis látom rajta, emiatt még egyszer revansot fog venni. Tarkómra fogva húz le magához egy csókra, olyan gyorsan tud hiányozni ez a szenvedélyes tett, érzéki pillanat, melybe mindketten többet viszünk bele. Aprót biccent, még lábaival is ösztönöz arra, kezdjek magammal valamit. Lassan húzódóm ki, hogy ugyanolyan finomat lökjem vissza csípőmet, lábait jobban derekam köré fonja, esélyt sem adva arra, hogy elváljak tőle. Felnyögve veti hátra a fejét a párnák közé, élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá. Amint látom rajta, kicsit sem lenne ellenére, gyorsítok tempómon, figyelem, amint ködös tekintetét rám veti, kivételesen hagyva, hogy elvesszek ebben a pillanatban. Csak annyit akarok, hogy az éjszaka gyönyöre átjárja minden porcikámat, komolya foglalkoztat a kérdés, én eddig miképp bírtam nélküle. Gyengéden csókolom le arcáról a könnycseppet, egyszerűen csak gyönyörű, ebben az eufórikus világban, ahol még az idő is összemosódik a megszűnni látszó külvilággal. Csípőjét megemelve lökök erőteljesebbet rajta, eltalálva benne gyönyört okozó pontját, hátamon élesen húzza végig ujjait, hangját sem fogja vissza, ha nem is a holnapi foltokból, ebből elég sokan kikövetkeztetik, mik történnek e zárt ajtók mögött. Önbizalom helyre billentő az, amint nem képes nyögés nélkül hagyni egyetlen lökésemet sem, főleg, hogy szájára tapasztja kezét, mikor merevedésére fogva kezdem el mozgatni csuklómat. Legalább az egom nem hiába verdesi majd az eget is ezek után. Az előbbi pontban mozgok tovább, mit lehunyt szemekkel élvez, még a sokadik csókra is lehúz, valamennyire tompítva hangját. Ez tökéletesen megteremti azt, ahol csak ketten vagyunk, nem csupán testek játékát, fura mód még lelkek és érzelmek viharát is társírja. Az érzékek örvényében a finom sóhajok kísérnek minden mozdulatot, fokozva a köztünk megülő vágyat. Valahogy... csak minden megszűnt, testünk rezdül minden apró mozdulattól, melyek elmélyítik ezt a szenvedélyt. Édes érintések, forró leheletek múlnak el köztünk, miközben együtt keringünk az öröm és a kéj hullámain, miben lelkünk egy darabja is összefonódik. Minden pillanatban a szívünk együtt dobban, egymást kísérve az extázis útján, míg az orgazmus utolsó hullámai is végig futnak rajtunk. Gyors csókot nyomva homlokára fekszem el mellette, mellkasára hajtom fejemet és elvezem, ahogy ismét tetkóim vonalát simogatja. Csak mi ketten voltunk, teljesen egymásba olvadva, megeshet már most több érzelmet vittem ebbe az együttlétbe bele, mi talán veszélyes lehet.

-Tudod... - szólalok meg elsőnek. - Meglepő, hogy úgy voltunk együtt, nem te voltál rajtam. Esetleg nem kötöttél ki az ágyhoz, kihagytad a vibrátorokat is.

-Egyrészt azért nem, mivel itt nincs olyan, ami vagy rezegne vagy ki lehetne vele kötni téged az ágyhoz, esetleg a székhez. - szinte látom rajta, ahogy új ötleteket ad saját magának. - Valamint engem az lep meg, hogy ezt a felsőt rajtam hagytad. - a lényeget kitakartam, nekem bőven elég ennyi is. Szerintem a horkantásomból érzi, az ő tette, még mindig hihetetlenebb, mint az enyém. - Jól van na, hagytam magam, látod mit nem tesz velem az, hogy szeretlek.

Hirtelen ülök fel az ágyban, ahogy próbálom felfogni mit is mondott az előbb. Prioritás az, hogy ne pánikoljak és talán az is segítene, ha meg tudnék szólalni. Kedvelem őt? Hát persze! Kezdek többet érezni iránta? Még szép! Ez már szerelem? Fogalmam sincs. És az, hogy ilyen hirtelen és ennyire egyszerűen ezt kimondta, egyszerre ijeszt meg és szokatlanul vagyok tőle boldog. Taehyung ugyanolyan döbbenten néz rám, mint én ő rá, így ezt a kettőséget felváltja az összezavarodottság. Kezdem azt hinni, teljesen véletlen volt ez a vallomás. Ő is felül, ez az első alkalom, amikor azt látom rajta, tényleg nem tud mit mondani, ezt is megéltem.

-Jó, ez hirtelen jött. - néz el a vállam fölött. - Mármint, ne úgy értsd úgy, ahogy mondtam. Nem szeretlek, inkább azt, ahogy érzem magam melletted, vagy azt, ahogy törődsz velem. Azt a biztonságérzetet, amit adsz folyamatosan, jobbá teszel, meg azt is, amiért nem látom annyira ijesztően a világot.... És most, hogy ezt kimondtam, jobban hallatszik egy szerelmi vallomásnak, mint az előző és nem így terveztem. Nagyon nem így és egyre rosszabb, hogy nem szólalsz meg. Jobban stresszelek. Ha lenne rajtam ruha, elfutnék innen.

-Ne stresszelj. - csúszok közelebb hozzá. - Cs-csak meglepődtem, eddig csoda volt, hogy valaki ezt mondta nekem. Váratlan, de nem rossz értelemben, szóval nem kell elfutni innen, főleg nem ruha nélkül. - pillantok lejjebb. - Váratlan volt, nem hittem volna azt, hogy pont most mondasz ilyet... vagy hogy valaha mondani is fogsz ilyet.

-Nehezen beszélek az érzéseimről, nem pedig sose beszélek róluk. Előbb - utóbb biztos mondtam volna, mikor tényleg aktuális lesz, mert ez kifejezetten elcseszett. Tudsz úgy csinálni, mintha ez nem történt volna meg? Egészen addig felejtsd el, amíg nem érzel késztetést arra, hogy legalább valami hasonlót mondj és addig ameddig nem lesz totál ciki.

-Szóval akkor ott tartottunk, hogy nem vettem le rólad azt a felsőt.

-Köszi és ez a végszó arra, hogy elmenjek zuhanyozni.

Csendben nézel végig rajta, amint kiszáll mellőlem, mintha eddig nem láttam volna ruha nélkül. Ahogy eltűnik az ajtó mögül, elterülök az ágyon és próbálok nem gondterhelten felsóhajtani. Nem, mintha zavarnának az érzései, sokkal inkább a sajátom ijeszt meg. Máskor annyira tudom mit érzek, most miért ennyire bonyolult az egész? Lehet nem kéne annyira annak lennie, ha már egyszer együtt vagyunk, tudom, hova akarok jutni a kapcsolatunkkal... mégis hirtelen ért. Felkapom magamra lealább az alsómat, hogy ki tudjak menni az erkélyre, szükségem van friss levegőre. A lehető leggyorsabban kell rájönnöm arra, mi ez az érzés, mikor akkor önt el, mikor rágondolok vagy esetleg látom, mielőtt még késő lenne.