A nap nem aranyló sugarakkal lopózik be az ablakon, nem a reggel közeledtét jelzi, sokkal inkább azt, már jó ideje alszok. A hajnal frissességét magam mögött hagytam, ez már inkább a délutáni hőség. Párnámat jobban a fejemre húzóm, dacolva a függönyön átszűrődő fényekkel, hátha még álomba tudom lökni magam, csak néhány órára, ameddig rá nem jövök, hogyan kezdeményezzek beszélgetést Taehyunggal. Óvatosan csúsztatom az ágy másik végébe a kezemet, hogy szokásosan találkozzon a hűlt helyével, ami majd kiszólít az ágyból. Csak akkor veszem le a párnát a fejemről, mikor határozottan érzem, nem egyedül vagyok. Apró vigyorral csúszok közelebb hozzá, szerencsémre mélyen alszik, így még csak arra sem ébred fel, ahogy csodálkozom benne. Kiábrándulni belőle? Baromság. Ha egyszer megfog, lehetetlen elengedni. Lassan vezetem végig tekintetemet az arcán, a rajta fellelhető apró anyajegyeken, száján, mivel azokat az édes csókokat képes adni. Ebben a csendben csak a halk szuszogását hallom, amihez meglehet társul a szívem heves dobogása is. A szépség és ezáltal a tökéletesség folyamatosan körülöttünk van, bár akkor sem ismernénk fel, ha az pofán vágna minek. Egyszerűen elengedhetetlenek ezek a néma pillanatok, a kimondatlan szavak ahhoz, hogy rájöjjünk, a tökéletesség előttünk van. Minden tökéletlen részével együtt alkotja azt a szépséget, amit akkor látok, ha ránézek. Lágyan nyomok egy puszit az orrán lévő anyajegyre, mire csak felsóhajt, így megismétlem, abban a reményben, fel is keltem vele. Elmosolyodom mikor álmosan és enyhén morcosan nyitja ki a szemét, majd a hátára fordul, hogy ne bántsa a nap fénye. Amíg próbál magához térni a kicsit sem reggeli órákban, eltűrők egy tincset a homlokából, szabaddá téve azt egy gyors csókra. Összevont szemöldökkel tol el magától és fordul az oldalára, bevallom magamnak, túlságosan is élvezem, hogy piszkálhatom. Lassan csúsztatom fel a hátán kezemet, még közelebb is húzódom hozzá, hogy tovább idegesítsem egy puszival.

-Ezért kelek fel előbb, mint te. - dünnyögi álmosan.

-De most itt vagy. - nyomok egy puszit a vállára. - Ennek meg nagyon örülök. Viszont be kell vallanom, annak örülök a legjobban, hogy lekerült rólad a pólóm. - simítok a derekára. - Végre mellettem ébredsz.

-Melegem volt az éjjel. - fordul hátára, hogy rám tudjon nézni. - De, ha így folytatod, a tangát is leszeded. - csap a kezemre. - Egy kicsit fura melletted felkelni.

-Azért, mert nem beszéltünk tegnap erről az egészről? - kérdezem, mire csak aprót bólint. - Túl sokat aggódsz, Tae. Tudom, hogy mitől félsz, azt is, miért, tisztában vagyok azzal is, nem tudnád felvállalni egyik napról a másikra. Már nem is egyszer mondtad nekem. - piszkálgatom a haját. - Ezek nem zavarnak engem, kicsit sem azért akarok veled együtt lenni, mert a családodat kedvelném. Engem te érdekelsz, nem foglak olyanra kérni, mondd el az egész világnak, hogy te meleg vagy. - ülök fel és őt is magammal húzom. - Viszont fontos a beszélgetés. Tudom, neked nem asztalod az, hogy folyamatosan megoszd, amit érzel, ezért én sem fogom ezt tenni, de azt azért mondd meg, ha már nagyon gáznak érzed a helyzetet. Például ilyen volt az, amikor ignoráltál.

-Jungkook, megígérem, beszélgetni fogunk, maximum háttal állok neked, lehet úgy könnyebben fog menni. - húzza magára jobban a takarót. - Fogalmam sincs mit mondjak, sose jártam még egy pasival sem.

-Nos... - térdelek fel az ágyra és közelebb húzom magamhoz. - Most már jársz egyel.

Mosolyogva húz közelebb magához, majd el is dől velem, így újra az ágyban kötünk ki. Ritka alkalmak egyike, mikor ténylegesen alattam van. Óvatosan érint ajkaival, ahogy minden alkalommal egyre jobban hangolódunk, az érzelmek is intenzívebben árasztanak el. A csók édessége, mi forróbb, vágyakozóbb az eltelt másodpercekkel együtt. Ujjait a hajamba vezeti és az egyik tincset kezdi el piszkálni, közelebb vonva magához. Az érzés, ahogy kezeink egymást keresik és egymásba fonódnak, a testünk rezdülései mind azt súgják, hogy ez a pillanat végre az, mire vártunk is. Kissé meglepődőm, mikor gyengéden megharapja ajkamat. Felvont szemöldökkel válok el tőle, a kis pimasz félmosolya most sem marad el, sem a sötét tekintet, ami folyton hozzá párosul. Lassan hajolok felé, mire csak elhúzódik és helyette az orromra nyom egy puszit, vele még csak gonoszkodni sem éri meg.

-Nekünk miért mennek ennyire nehezen a dolgok? - folytatja a hajam piszkálását. - Mármint, mire idáig eljutottunk, kész szenvedés volt. Egészen szerencsétleneknek tűnhetünk, talán azok is vagyunk.

-Könnyű olyan dolgokat elrontani, amit tökéletesen akarsz csinálni. - simítok végig az arcán. - Lehet ezért vagyunk ennyire bénák.

Lehunyt szemekkel harapja be ajkát, mikor gyengéden simítok végig nyakán és kulcscsontján. Érintésem nyomán apró csókokat hagyok, folyamatosan lejjebb haladva, még mindig élvezem, mennyire érzékenyen tud reagálni ezekre a dolgokra. Határozottan von magához egy csókra, miközben lábait felhúzza, közelebb engedve magához. Kezeimet kihúzva magam alól fordít a hátamra és ül csípőmre, már egészen kezdtem hiányolni. Meglehetősen csalódottan nézek rá, mikor elhúzódik tőlem és nem úgy néz ki, mint aki folytatni is akarja a dolgokat, pedig nem is az én hibám, hogy beindít a látványa.

-Megértem, te folyamatosan csinálnád, de legalább egy napot adj, ameddig fájlalom a hátsómat. - dönti oldalra a fejét. - A munkámat is ide hoztam és még csak ki sem fizettél.

-A barátod vagyok, azt az ingyen sztriptízt megérdemeltem tegnap. - ültem fel vele együtt. - Ne aggódj, majd eltartalak. Milyen reggelit kérsz?

-Mondjam... - ad egy gyors csókot a számra. - vagy mutassam.

Máskor meg csodálkozik, állandóan kanos vagyok körülötte, folyamatosan ő húzza ki belőlem. Engedem, hogy kiszálljon az ölemből, próbálom nem túlságosan is megbámulni, amíg lehajol azért a pólóért, direkt csinálja ezt velem, ebben teljesen biztos vagyok. Kézen ragadva kezdem el a konyha felé húzni, amíg a padlón lévő ruhákat rugdosom el, legalább annyira, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést, bár szerintem ezt már elrontottam. Egyből elé rakok egy banános tejet a telefonommal együtt, jelezve, hogy válasszon addig reggelit, ameddig én elszörnyedek a lakásom látványán. Ez az első olyan eset, hogy komolyan veszem a takarítást, vagyis az elpakolás részét, bőven itt az ideje annak, magam mögött hagyjam az önsajnáltatást. Jó lenne, nem egy kezdeti lelki ronccsal járna Taehyung, tekintve arra, ez az első tényleges kapcsolata. Elmosolyodom a gondolatra és felé fordulok, még mindig igencsak nehezen tudom elhinni, tényleg mellettem akar lenni, pedig tényleg itt ül az én pólómban és reggeliket válogat. Az érdeklődésem a pakolás iránt akkor hagy alább, amikor érzem magamon pillantását, vigyorogva lépek hozzá, hogy a sokadik csókban részesítsem. Lehet, csak beképzelem magamnak, amiért csak én érezhetem ezeket az édes csókokat, de nagyobb forrósággal tölt el minden ilyen pillanat. Pedig még csak epres szájfény sincs rajta, szóval teljesen függő lettem. Vagy csak a szerelem olyan kezdeti szakaszában vagyok, ahol minden mozdulatát imádom, még nehéz lenne egy ilyet eldönteni.

-Ráérsz ma? - dönti oldalra a fejét. - El szeretnék menni veled a partra. Veled akarok lenni, ott meg úgysem zavar, ha valaki bámul minket. Mit szólsz hozzá?

-Nagyon tetszik az ötlet. - ülök mellé. - Hozz valami olyat, amiben fürdeni lehet, tuti meleg lesz ma. Szóval egy randit terveztél.

-Igen, ezért nem rendeltem kaját sem. - húzza mosolyra ajkait. - Néztem a part mellett éttermeket. Csak adj két órát, ameddig rendbe szedem magam. - pedig engem kicsit sem zavarna, ha így jönne. - Nem hiszem, hogy mások értékelnék ezt az öltözetet, hiába nézel így rám.

-Látod, ezért foglak bevinni a tengerbe. Ott még le is vehetsz mindent.

Szerintem nem győztem meg. Hiába tudom, hogy a délután méásik felben még találkozni fogunk, akkor is gyorsan lép le innen, egyszer kel fel mellettem ténylegesen, erre még csak ki sem élvezhetem annyira, amennyire akarom. A szüntelen pakolás közben mindig azon kapom magam, hogy valamin folyamatosan vigyorgok, bár van egy tippem, nem a rend rakás tölt el ekkora örömmel. Határozottan a rózsaszín köd időszakában vagyok, de egyre jobban szeretem meg, egyszerre ösztönöz arra, hogy ne hagyjam el magam és fejlődjek is a tőlem telhető legjobb módon. Bár egészen félek attól, hogy valóban tudatosítsam magamban, Taehyunggal vagyok együtt, a végén még egy csapásra lesz vége az egésznek, utána kezdhetek mindent ellőről. Újra ilyen gyorsan nem lennék képes egy teljesen friss kapcsolatba ugrani. Minden tevékenységemet azonnal felfüggesztem, amikor végre írt, hogy kész van. Fogalmam sincs, annak örülök jobban, hogy randira megyek vele, vagy csak azért, mert a lehető legkevesebb ruhában fogom látni, ismét. Vigyorogva állok meg a háza előtt és kipattanok a kocsiból, szinte egyből belököm a házba, amint kinyitja az ajtót és megcsókolom. Ez az egyik legjobb dolog, amit vele tudok csinálni, a másik dologgal kapcsolatban jelenleg egészen elutasító. Érzem, a csókba mosolyog, miközben mellkasomon simít végig, szerintem ő újfent csak szívatni szeretne engem azzal, hogy kifejezetten érzékeny területek felé vezeti a kezét. Kuncogva tolom el magamtól épp csak annyira, rá tudjak nézni, egyszer ez a sötét tekintet lesz a vesztem.

-Kook, ne nézz így rám. Ha te is úgy néznéd magad hátulról, ahogy én téged, te is megfognád a saját fenekedet. - magyarázza előbbi tettét. - Ebben teljesen biztos vagyok.

-Tehát ilyen típusú barát vagy?

-Akkor is fogdostam a feneked, mielőtt még jártunk, szóval én csak ilyen típusú személy vagyok. - kapja fel a táskáját. - Nem tudom milyen típusú barát vagyok, ez is egy olyan dolog, amit ki kell tapasztalni. Mint azt, hogy az ilyen napokon először kajálni menjünk vagy a partra, mert fürdőruha van rajtam, de ha először kajálni akarsz menni, át kell öltözni.

-Tessék? - vonom fel a szemöldökömet, meglehetősen értetlenül. - Tényleg ekkora jelentősége van ennek? - kérdezem mire határozottan bólint.

-Természetesen. Randira megyünk, ráadásul a partra és be akarsz menni a vízbe, így kell a fürdőnadrág. - mutat magára. - Étterembe is megyünk, oda meg nem megyek így. Bárhova is megyek, úgy fogok felöltözni, mintha az életem múlna rajta, szóval szokj hozzá. Az az egyetlen hely, ahol egyáltalán nem kell attól stresszelnem, hogy meglátnak, sőt egyáltalán nem érdekel és jól fogom maga érezni. Ehhez elengedhetetlen, hogy jól nézzek ki.

-Nem értem ezt az összefüggést, de rendben. Későbbre terveztem ezt elmondani, de nem akartam, stresszes legyél még ennél is jobban a ruhák miatt, foglaltam egy szobát estére. Nem azért, hogy bármi hátsó szándékom legyen. - a nézéséből ítélve ezt sem hiszi el, bár most az egyszer részben igazat mondok neki ezzel kapcsolatban. - Holnapra beteget jelentek, szóval két nap csak a miénk.

-Az esti terveinket még átgondoljuk.

Vigyorogva nyomok egy gyors csókot a szájára, talán az egész beszélgetésünket ezzel kellett volna kezdenem. Jelenleg egészen még szokatlan az, hogy nem izgulok teljesen egy randi miatt, most legalább jó előérzetem van. Akár csak ezt a napot nézve, vagy az egész kapcsolatunk előre tekintését. Lehet csak le kéne költözni a partra, esetleg az egész országból kiszökni és többet hátra sem nézni. Igazán büszke vagyok magamra azért, mert nem mentem neki egy autónak sem vagy esetleg nem hajtottam árokba, valahogy le kéne szoknom, hogy vezetés közben is őt nézem. Egyből a szállás közelébe parkolok le, bár Taehyungot elnézve, nem mostanában fogunk ide felkerülni. Követem példáját és kiszállok az autóból, majd kihalászom a cuccainkat is. Egyből kézen ragad és elkezd a standok felé húzni, mintha nem is járt volna itt, de legalább most nem attól tart, hogy melyik sarkon bukkan fel valamelyik családtagja. Amíg ő az árusok által kínált mindenféle árukat nézegeti, én inkább kihasználom az alkalmat arra, hogy innen is megnézzem. Elfogult lehetek vele, de még mindig úgy gondolom, bármiben jól néz ki. Figyelmen kívül hagyom a megvető pillantásokat és közelebb húzom magamhoz, hogy épp azért is megcsókoljam, bár nem érzem az epres szájfényt, ettől függetlenül egész nap tudnám ezt folytatni. Hagyom, hogy tovább húzzon az emberek tömegébe, minden apró dolgot megnéz, miközben a közös karkötőnket piszkálgatja. Szívesen megcsókolnám újra, de rá akarok cáfolni arra, hogy folyamatosan egy dolgon jár az eszem. Lehúzom az útról, amikor megpillantok egy részt, ami nem hemzseg az emberektől. Ledobom a cuccaimat a homokba, pólómtól is megszabadulok és legnagyobb örömömre Taehyung is. Akárhányszor csak végig néz rajtam, az önbizalmam úgy megy feljebb, minden alkalommal rájövök, erre nagyon is szükségem van, fogalmam sincs ő hogyan csinálja. Egyszerűen csak tudja, sokan utána fordulnak, amire még rá is játszik, azt meg én tudom, mennyire értetlenül néznek rám az emberek, ahogy megfogalmazódik bennük a kérdés, vajon együtt vagyunk vagy sem. Büszke vagyok magamra, minden kikötése ellenére is velem van együtt, még akkor is, ha csak pár órája történt ez az egész. Végre egyszer a túlzott kíváncsiságom jót is hozott. Végre tényleg egy olyan nap, ami rólunk szól, nem bujdosásról és a bonyolult érzelmek boncolgatásával és az azzal való harcolással. Nem kell olyan helyet keresni, ahol senki nem jár, ezekkel az emberekkel úgysem találkozunk többet, néhányuktól a megvető pillantás nem is bántó. Egy kicsit olyan, mintha az ő nyugodtágával együtt az enyém is eljönne. Utána sietek, amint realizálom, hogy a tenger felé tart, keze után nyúlva lassítok léptein, mosolyogva pillant rám, majd egy puszit nyom az arcomra.

-Addig, amíg nem voltunk itt, csak kajálni terveztem, de nagyon sok mindent akarok csinálni. - lépked beljebb a vízbe. - Diétáznom kéne megint, de már kiszemeztem egy fagyi árust, de az is lehet, hogy inkább a sütiket támadom meg.

-Lehet mind a kettőt is. - lököm beljebb a víz felé. - Annyit meg azt eszel amit akarsz. - lökök még egyet rajta.

-Kook, ha bele löksz a vízbe, magammal rántalak. - kapaszkodik meg a karomban. - Pimasz vagy.

Felnevetek kijelentésén, még hogy én vagyok pimasz, mintha nem ő élvezné, ahogy az idegeimet húzza. Felvont szemöldökkel húzom magamhoz közelebb, majd kigáncsolom, hogy a vízben kössön ki. Dühösen pillant fel rám, velem valami hatalmas baj van, de így vizesen és iszaposan is baromi dögös, bár a tekintetével gyilkolni képes lenne és az sem segít, hogy homokkal dobál. Vigyorogva segítem fel, igaz félek az esetleges bosszújától. Összevont szemöldökkel lök rajtam egyet, bár egy kicsit sem annyira erősem, ahogy szerintem szeretné, nevetve fogom le a csuklóját, hogy ne löködjön folyamatosan. Bosszús tekintete ellenére látom rajta, próbálja visszafojtani mosolyát, miközben harcol velem. Olyan ritkán látni ezt a felszabadult mosolyát, talán ennyire élvezem ezt a pillanatot, derekára fogva húzom magamhoz közelebb, hogy meg tudjam csókolni. Érzem, a bokáim közt van az egyik lába, igaz annyira máshol jár az eszem, hogy egyáltalán nem érdekel, pont ezért lepődők meg ennyire, amikor a vízbe kötök ki. Most már nem titkolja, mennyire jól szórakozik rajtam, nevetve hajol le és nyom egy puszit a homlokomra és tovább is megy. Végülis én kezdtem de így itt hagyni, egyszerűen csak kegyetlenség. Feltápászkodom a helyemről, figyelmen kívül hagyom az érdekes pillantásokat és Taehyung után sietek, már amennyire egy vízben lehet sietni.

-Gyere ide. - nyújtja felém a karját. - Nem bántalak. - mivel derkékig érő vízben igencsak nehezen tudna kigáncsolni, nyilván elhiszem neki. - Köszönöm, hogy elhoztál. - fonja nyakam köré karjait. - De főleg azért vagyok hálás, mert így nézel ki.

-Örülök, hogy tetszik a hely és bíztató, szerinted jól nézek ki. Kétségbe esnék, ha nem így gondolnád. - kezdek el vele együtt beljebb menni. - Teljesen komolyan mondom, amióta beszélünk, változott a magamról alkotott véleményem, ami szakítás után nem volt éppen fényes.

-Ez a te bajod. Ha képes lennél arra, úgy nézd saját magad, mint én, teljesen szerelmes lennél magadba. Én is elég közel állok ehhez. - nevet fel. - Nem utolsó az, ahogy kinézel. Tudod ez... - simít végig a hasamon. - Azta. Jó fogdosni téged. - kulcsolja derekam köré lábait. - Ezen felül olyan édesen tudsz nézni, a személyiséged egyszerűen csak extrán édes. Egy cuki srác vagy egy dögös testben, ki ne akarna felszedni téged. Ha meg kevesen hajtanak rád, az sem zavar, több marad nekem belőled. - fogja két keze közé arcomat. - Hidd el, totálisan rendben vagy. - nyom egy gyors csókot számra. - Anyuék imádnának téged, kár, hogy nem tudlak még úgy bemutatni, mint a páromat. - húzza végig ujjait a tetkóim vonalán. - Azt még hozzá teszem, az sem utolsó, hogy imádom, amikor zavarban vagy.

-Mert könnyen zavarba hozol. - mint ahogy most is, senki sem ecsetelgette még, hogyan néz rám. Idővel muszáj leszek ehhez hozzá szokni, nem jöhetek folyamatosan zavarba miatta. - Főleg, ha ilyeneket mondasz nekem, csodálom, ennyi érzelem nyilvánítás nem sok neked.

-Ha rólad van szó, akkor nem. Komolyan mondtam, neked ezekről könnyebb beszélni. - túr a hajamba. - Megeshet, csak azért, mert egy olyan helyen vagyunk, ahol senki nem ismer, de... végre úgy érzem, minden rendben van. Nem vagyok ideges semmi miatt sem, most minden tökéletes és biztos vagyok benne, semmi baj nem lesz. Jó, az eleje biztos nehéz lesz, de tökéletesen nyugodt.

Tarkójára fogva húzom magamhoz közelebb, egy tényleges csókra. Minden varázsával együtt lesz ez nehéz, már az elején sejthettem, hogy az lesz, kezdve azzal a kijelentéssel, ő nem randizik. Akkor sem rendített el semmi, amikor kiderült, a szülei nem éppen békéltek meg ezzel a dologgal, de akkor is örülök annak, ahova kikötöttünk. Kölcsönösen forgattuk fel egymás életét, ha az ő családja logikáját nézem, nem értem, miért engedte meg Isten a találkozást, ha utána nem lehetnénk együtt. Talán csak az élet próbája lesz ez, rájönni arra, van olyan, ami nem változik és jobb nem háborgatni, esetleg megmutatni azt, nincs abban rossz, ha valaki szerelmes. Hiszen esendő lények lennénk, megesik, olyanba szeretünk bele, akibe nem lenne szabad, erre sajnos nincs törvény, az egyik legkiszámíthatatlanabb dolog az egész életben azok az érzelmek. Ha ő elhiszi, minden rendben lesz, én sem kérdőjelezem ezt meg, minden lehetséges buktatót teljesen figyelmen kívül hagyok. Talán, ha csak nem veszek róla tudomást, akkor nem jön el az egyik, hogy minden lehetséges módon keresztbe tegyen. Nem vágyhatok a szerelemre, ha közben a gyötrelemre koncentrálok, ezért akarom tökéletesen csinálni. Már, ha valóban képes leszek erre.

Megint nagyon régen volt rész 😔 De mér csak egy vizsgám van két hét múlva és szabad vagyok. ❤️🥳