A gondolataim akár az örvénylő óceán, betöltik a csendes szobát a sóhajaimmal együtt, hiába hangosítom a tévét, semmi sem tudja elnyomni a fejemben uralkodó káoszt. Mintha egy apró kis hajón próbálnék szembe menni a legnagyobb hullámmal, nem elégedtem meg a csendes és nyugodt helyemmel, nekem a távoli tájak után kellett sóvárognom. A túlpartra, amit a vihar rejt el előlem. A hullámok közt ez az egyetlen gyenge fény kavarog, az újraéledő reménynek csak át kell ölelnie a vitorlát, ami segít átvészelni a hullámokat. De a remény csupán kibaszás. Enyhén frusztráltan dobom le az asztalomra az üres cigis dobozt, kissé szomorú, hogy ez a második doboz a héten és már üres, minden visszaszokásomat követően többet szívok, úgy érzem. Szenvedve ülök fel a kanapémon, kifejezetten fájdalmas ez az üresség és semmittevés, pedig még csak nem is szakítottunk. Sőt, ha jól emlékszem még azt mondta, beszélni is fogunk. Az órára pillantok és szinte elszörnyedem, már elmúlt éjfél is én pedig nem tudok mit kezdeni magammal a csapongó gondolataim miatt. Felpattanok a helyemről és a szobámba veszem az irányt, nyilán elment az eszem, ha már ilyenkor készülődőm. Nem reménykedem abban, hogy ott lesz, talán az is lehet teljesen szokatlan lenne ott újra találkozni. Saját magamat szeretném becsapni, tudat alatt teljesen tisztában vagyok vele, nagyon is remélem, hogy ma éppen olyan kedve van idegen férfiaknak táncolnia. Becsapom magam mögött az ajtót és abban a pillanatban bánom meg ezt az egészet, ahogy elfordítom a kulcsot a zárban. Csak a terv eleje van, miszerint elindulok a bárba, az még kérdéses, mit fogok tenni, ha esetleg ott lesz, vagy éppen mit csinálok majd abban az esetben, ha nem lesz ott. Túl sok megválaszoltalan kérdés. Nyár lévén kivételesen több ember tartózkodik az utcán, mint szokott, bár előbb elképzelhető, hogy most támolyognak haza, mintsem egy sztriptízbárba tartanak, de jó abban a hitben rángatnom magamat, nem én vagyok az egyetlen, aki most indul útnak. 

Nagyon gyorsan értem ide, még csak időm sem volt arra, hogy meggondoljam magam és egy másik helyre menjek, mondjuk egy olyanra, ahol nem kell fizetni, ha szórakozni akarsz valakivel. Ezt az ötletet még a pénztárcám is megköszönné. Egy ideig szemezek a lila, villogó felirattal, Axxessnity...., minden baj forrása. Legnagyobb sajnálatomra nincs több cigarettám és jelenleg bolt sincs nyitva, így kénytelen vagyok elmenni a biztonsági őr mellett és belépni a helyre. A zene most is előbb elér hozzám, mint a fények, úgy néz ki a mai estét a lila szín uralja. Miután óvatosan lelépkedtem a sötét lépcsőn szinte rávetődőm a pultra, teljesen mindegy milyen piát kérek ki, úgy is egy vagyonba fog kerülni, felesleges a nevük alapján tippelnem, ezt már legalább megjegyeztem. Az is tudom, merre kell keresnem azt a csoportot, ami fel is kelti az érdeklődésemet, kicsit kell arrébb fordítanom a fejemet és már meg is pillantom a rúdnál táncolókat. A vörös szín mellé felvehetem ezt a lilát is a kedvenceim közé, bár az is lehet, csak a srác miatt tetszett meg a szín. Visszavezetem tekintetemet a többiekre, próbálom megkeresni Taehyungot, igaz, teljesen sikertelenül. Talán itt sincs. Mosolyra húzom számat, mikor meglátom közeledni az egyik srácot, megfogva az italomat fordulok ki a székkel, miközben hozzám ér. Túl nehéz a szemükbe nézni.

-Múltkor nagyon gyorsan félbe szakadt a szórakozásunk. - teszi vállamra a kezét. - Most is lecsap a kezemről? - tehát itt van.

-Van egy olyan érzésem, hogy nem. - nevetek fel. - Amennyiben igen, már most nagyon rábasztam, mert igencsak kegyetlen tud lenni. Főleg, ha senki nem látja.

-Te vagy az, aki miatt nem jár olyan gyakran? Meg az, aki miatt csak üldögél szinte? 

-Nem hinném, tekintve arra, hogy mi is itt találkoztunk. - döntöm oldalra a fejemet. - Nem tagadom, én élvezem, hogy róla beszélgetünk, de te is?

Kiveszi az italt a kezemből, amibe még csak bele sem ittam. Közelebb lép hozzám, érzem, ahogy a combomra rakja a kezét, most először tűnik fel milyen szép szeme van. Nehéz nem a sötét lila szettjére koncentrálni, főleg úgy, hogy nagyobb részt áttetsző anyagból van. Nagyot nyelek, ahogy még közelebb húzódik, vagyok olyan gyenge állapotomban, hogy vele menjek. Egyből kiráz a hideg, amint találkozik a tekintetem Taehyungéval. Most sokkal mellbevágó érzés, mint első alkalommal, ráadásul nem úgy néz ki, mint aki nem is akar itt lenni, főleg azért, mert valaki más ölében ül. Helyette én akarom pofon vágni azt a srácot, aki itt fogdossa. Abban maradtunk, barátok legyünk, mégis úgy érzem valami fura féltékenységi játékot kezdtünk el, ciki, de vesztésre állok. És az előttem álló srácnak még mindig nem tudom a nevét. Ő is ugyanabba az irányba néz, mint és, végül felhorkantva kapja rám tekintetét, amivel magára vonja figyelmemet. Mosolya elárulja nekem, valamit akar tőlem. Egyik kezét tarkóm felé csúsztatja és a hajamba túr, közelebb is hajol tőlem, de egy ponton megáll. Utoljára gyors pillantást vetem Taehyung felé, aki szemlátomást most is nagyon jól el van, emiatt teljesen bűntudatlanul hajolok a másik ajkaira. Bármennyire is csókol jól és bizserget meg, hiányzik az epres szájfény íze. Nem megszüntetve a távolságot kelek fel a székből és közelebb vonom magamhoz, hiába koncentrálok nagyon erősen, akkor sem érzem a megszokott eper ízét. Óvatosan tolom el magamtól, még így sem tudom leplezni mennyire érdekel Taehyung, néha utálom magam, amiért nem tudok racionálisan dönteni. Gyengéden húzom végig ujjaimat felsője pántos részénél, azon a vékony anyagrészen, ami mellkasától húzódik az egész ruha alsó részéig, végül derekán állapodik meg a kezem.

-Egy nagyon fontos kérdésem lenne. 

-Igazán? - simít végig mellkasomon. - Lehetetlen nem észre venni, hogy folyamatosan őt lesed, tehát róla akarsz megtudni valamit. Valamit, amit fontosnak tartasz tudni. Sok ember jön ide és sokan tartanak sok mindent fontosnak. Ennek a helynek van egy elég érdekes oldala is.

Sóhajtva nyúlok a pénztárcámért, itt komolyan csak lehúzzák az embert pénzzel. Még csak egy kis információ miatt is. Nagy mosollyal az arcán hajtogatja össze a pénzt, végülis, így vagy úgy, fizettem volna neki, teljesen mindegy mi miatt nyúlja le a fizetésemet.

-Tudom, hogy Taet akarod idegesítsd. Pont úgy, ahogy ő akar téged, ezért megy most el azzal a nyalókás pasival. Ez az, ami érdekel téged?

-Hogy milyen pasi? - vonom fel a szemöldökömet. - Mindenkinek adtok ilyen fura nevet?

-Aha, te csak Tae dögös pasija vagy. - kezd el szivatni. - Amúgy csak azért az a neve, mert ő osztogat nyalókákat, ne kérdezd miért, nem tudja senki. Igazán fura egy srác. De neki is valahogy Tae drága a kedvence, mint ahogy neked, szexi idegen.

Nem szimpatikus a srác. Lehúzom az italomat és mielőtt még újra lenyúlna pénzzel kikerülöm, majd a kijárat felé veszem az irányt. Bár nem olyan gyorsan, mint szeretném, mert tudom milyen cél vezérel, attól még megnézem azt, ami tetszik. Lila színben nézni őket még jobb. Kiráz a hideg, ahogy kilépek a hűvös levegőre a fülledt meleg után, az órámra pillantok és már tudom melyik boltba kell mennem, ha nyitásra oda akarok érni. Valószínűleg hülyének fognak nézni, de kezd beütni a pia és egyre jobban hagyom ezt figyelmen kívül. Annyira későn jöttem el erre a helyre, hogy már a nap is kezd felkelni, mint valami reménysugár, arra, talán nem cseszem el teljesen. Ha mér egész éjjel ő járt a fejemben, ezzel talán kiűzöm onnan. Messziről már látom, hogy a boltban felkapcsolták a lámpákat, bár egy személyt sem látok, aki hajnalban vásárolna rajtam kívül. Alig megyek közel az ajtóhoz, már kinyílik és megcsap a hűvös levegő, a kosarat megragadva sietek be abba a sorba, ahol az édességek vannak. Elgondolkodva nézem az epres nyalókákat, végül pedig mind a két dobozzal csak bele rakom a kosárba, így sokkal egyszerűbb. Mielőtt még elcsábulnék a cigit illetően megcélzom a kasszát, ahol a nő igencsak érdekesen nézi a túl nagy adag nyalókát. Szegénynek már most furán indul a napja. Ha kívülről nézném magamat, elszörnyednék kétségbeesésemen, annak ellenére is, hogy én elleneztem azt, hogy együtt is legyünk. Én sem tudom eldönteni mit akarok, nem vethetem a szemére, amiért ő is vacillál. Gyűlölöm a makacsságomat. Mire újra feleszmélek már a bárban vagyok és az előbbi srácot kezdem el kutatni a tekintetemmel, már nem lepődök meg azon, hogy az egyik asztalon van, amihez rúd is jár. Mielőtt még hozzá lépnék elidőzök rajta egy kicsit, felvont szemöldökkel néz le rám, elfogadja a felé nyújtott kezemet, majd az asztalon foglal helyet.

-Vigyél be oda. - mutatok a folyosó felé, ahol a szobák is vannak. - Légyszi. 

-Gyorsan a lényegre tértél. - rázza a fejét. - Múltkor bezzeg nem ment. Taet akarod megkeresni ott? A zacskóban meg valami kínzó eszköz van, amivel a másik csávót fogod kinyírni?

-Lényegtelen mi van benne, csak juttass be. Úgyis fizetek. 

Elgondolkodva száll le az asztalról és kézen ragadva kezd maga után húzni. Most még nem érzek bűntudatot amiatt, mert élvezem a segge bámulását, lesz időm ezt a pillanatot még megbánni. Hihetetlen, hogy még hajnalban is áll itt a sor! Lábamat rázva várom meg, amíg mindenki fizet vagy éppen elmondja a nevét, ide több ember kéne, hogy haladjunk is. Látom a biztonsági őrön, hogy felismer, szuper a végén még törzsvendéggé fog avatni. Amint átnyújtom neki a zacskót, felvont szemöldökkel néz rám, most a szűz helyett perverznek is hisz, de legalább nem dobat ki innen, elvégre ezek csak nyalókák. Rengeteg nyalóka. Fizetésnél egyből kiderül, hogy milyen extra szolgáltatásokat kért, ez a srác tudja, hogyan kell lehúzni az embereket pénzzel, hiába mosolyog ilyen szépen, már nem hiszek a bájának. Az négy közül az egyik elülső szobába nyit be, egyre biztosabb vagyok benne, nem csak egy sima sztriptízre fizettem be, a legjobban az győz meg, hogy a faltól falig tartó kanapé helyett egy ágy van a rúd előtt. Nagyon remélem, a lilás fények miatt nem látszik mennyire vörösödni kezdtem. 

-Ezen az oldalon a folyosó végén lesz. - ül le az ágyra. - De ha nem akarod, hogy kidobjanak akkor siess, mert nem igen mehetnél oda be. Vagy maradj itt, ha már fizettél.

-Inkább... most megkeresem a szobátokat. 

Alig észrevehetően nyitom ki a szoba ajtaját, legalábbis próbálom. Az egyetlen szerencsém, hogy a biztonsági őr azokkal van elfoglalva, akik ide be akarnak jutni rajtam kívül. Szinte mindegyik ajtó mögül lehet hallani a zenét, ami kihallatszik, lehet agyamra ment az előbbi sokk, de mintha egészen más típusú hangok is szűrődnek ki. A legutolsó szobát célzom meg és minden bevezetés nélkül nyitom ki, arra számítottam, sokan lesznek itt, de Taehyungon kívül egy lélek sem ül bent. Ő azért lepődik meg, mert itt vagyok, én pedig azért, mert baromi jól áll neki ez a halvány lila szín. Hozzászokhattam volna, mennyire szereti az olyan ruhákat, mik szinte átlátszóak. A felső is az, ami a derekáig húzódik, csak a mellkasánál némi rész fedett, bár most kivételesen a tanga nem csupa csipke. Végig vezetem a válláról leomló áttetsző anyagon a tekintetemet, egészen a combjáig, sokat segítene, ha arról a combdíszről le tudnám venni a szememet. Bárkihez is megy ezután, irigy vagyok rá.

-Kook, te mit csinálsz itt? - kel fel a helyéről, így az anyag is feljebb csúszik. - Ide nem jöhetnél be.

-Csak... ezt... Csak ezt akarom oda adni. - nyújtom felé a zacskót. - Ennyi. - nézek a szemeibe, igaz, nehezen. - Szia. Tudom, ez fura, de már mindegy.

Szinte úgy vágom ki az ajtót és indulok meg sebesen a kijárat felé, egyáltalán nem érdekel, hogy éppen utánam szól. Most jövök rá, ezt nem teljesen gondoltam át. Amint a folyosó végére érek a zene el is nyomja a hangját, emiatt minden gond nélkül célzom meg a kijáratot. Ez az első eset a mai napon, hogy nem állok meg bámészkodni. Kirontok az utcára és egyből haza felé veszem az irányt, a viselkedésemet arra az egy pohárra fogom, amit megittam. Ez egy észszerű magyarázat lenne. Valószínűleg még tart a munkaideje, ezért lelassítok, nem hiszem, hogy csak úgy fogná magát és eljönne a munkahelyéről csak azért, mert magyarázatot követel tőlem. Bánom, hogy nem vettem cigit, miért hozok folyamatosan rossz döntéseket? Ha nem a barátját érintené, biztos Jiminnek panaszkodnék és várnám a csodát, hátha valamilyen jó tanáccsal lát el, egy olyannal, amivel nem teszem tönkre az egész szerelmi életemet. Sóhajtva nyitom ki az ajtómat, majd lerúgom magamról a cipőmet, egy kicsit sem fejlődők, itt még mindig ugyanolyan rendetlenség uralkodik, pont mint a gondolataim. A pólómat és a nadrágomat is csak ledobom az első olyan tárgyra, amire le lehet dobni őket és egyből az ágyamba vetem magam. Tisztában vagyok vele, nem fogok aludni egy jó darabig de az, ahogy a párnába nyomom a fejemet, segít. Viszont ettől függetlenül még mindig fájdalmas arra gondolni, amit csináltam. Az a végtelen óceán amiben vagyok, bárcsak eltemetne. Felülök az ágyban, mikor kopogást hallok, megeshet, most jött értem a végzet. Több személy is lehet, de csak egyről tudok, aki ilyenkor fent van, neki meg nem szeretném kinyitni az ajtót. A kopogás nem marad abba, így kénytelen vagyok feltápászkodni és az ajtó felé venni az irányt. Kissé félve nyitom ki az ajtót, ez a srác csak meglepetésből áll, többször kéne felhúznia ezt a lila pulóvert meg ezt a rövid nadrágot. Mosolyából már tudom, megint lebuktam a bámulásával, de ő is azzal, amiért engem nézeget. Félre állok az ajtóból, hogy beengedjem, minden szó nélkül áll meg előttem, hirtelen kedvem támadt megcsókolni. Már csak az eper íze miatt is. Bólogatva lép beljebb és veszi le a pulóverét, ami miatt felvont szemöldökkel nézek rá, ugyan nem azért, mert zavarna, csak meglepő, hogy még mindig az van rajta, ami azon a helyen.

-Olyan gyorsan mentél el, nem tudtam átöltözni. - mutat végig magán. - Miért? - emeli fel a zacskót. - Mit kezdek közel százhúsz nyalókával? Két hete nem beszéltünk, majd hirtelen bejössz az öltözőmbe és a kezembe nyomod ezt. Mi történik? 

-Hát... nem tudom. Annyira én sem tudom.

-Tudod mit? Nem érdekelsz. Kettőnk közül nem csak én vagyok az egyetlen, aki nem tudja mit akar pontosan. - mutat rám. - És... felidegesítesz. Idegesítesz, mert nagyon kedvellek téged, elhiszem, hogy te is, mégis ellöksz. Jó, ez hosszú lesz. - kezd el fel - alá mászkálni. - Biztos vagyok benne, zavaró lehet, amiért folyton visszatáncolok arra alapozva, hogy félek és azzal mentegetőzők, kell a családom. Ez mind igaz, de neked is igazad van, ha azt gondolod, nem takarózhatok mindig ezzel. E mögé nem bújhatok folyamatosan. Legalábbis akkor nem, ha azt mondom neked, kedvellek. - torpan meg hirtelen. - Veled olyan más minden, nekem ez... különleges. Emiatt próbálom most újra megfogalmazni mit érzek, szóval ha azt látod vörösödöm, csak azért, mert próbálok küzdeni. Legalább fejlődőm, csak Jiminnek beszéltem komolyabban az érzéseimről, akkor mikor részeg voltam. Most csak egyet ittam, érzed magad különlegesnek. - elég fenyegetőnek hat, ahogy mutogat rám. - Erre az egészre egy tökéletes megoldás lenne az, ha elfelejtenélek téged és megpróbállak elkerülni, akkor ezen nem kéne aggódnom. Viszont nem akarlak kerülni vagy elfelejteni téged, de az sem megoldás, ha figyelembe sem veszlek téged, ha a családom egy légtérben van. Azt érdemelnéd, hogy valaki felvállaljon téged, te már túl vagy ezen a bújkálós dolgon, nem hiszem, újra akarod kezdeni. - lép hozzám közelebb. - Nem tudom mennyire érthető, amit mondok.

-Tae..

-Várj. - szakít félbe. A kanapém támlájára támaszkodom, ahogy tovább hallgatom. - Zavar, hogy nem haladun se előre, se hátra, csak vagyunk, miattam. Nagyon úgy tűnik, mindig változtatom a döntésemet, pedig nem, ennyire zavarosak az érzéseim, elég ijesztő ilyeneket átélni. Ha ez a szerelem, akkor rettegek a szerelemtől. - kezdem azt hinni, egynél több pohárral ivott. - Ettől függetlenül olyan jó érzés, nem kellett volna ignorálnom téged, megértem, miért nem akarsz semmit sem köztünk, főleg ezek után. Lehet nem segít semmit, de én nagyon szeretnék veled lenni. Tényleg melletted lenni, nem csak randizgatni, aztán lelépni. Nem egyből vállalnám fel, de az biztos, nem ignorálnálak. És, ha adsz egy esélyt... - sóhajtja. - Fejlődő képes vagyok. Itt beszélek az érzéseimről, ami lassan könyörgés lesz és... baromi ciki. Az se biztos, van értelme annak, mit mondok. Ráadásul nehéz úgy koncentrálni, hogy egy alsóban vagy, direkt idegesíteni akarsz?

Minden bevezetés nélkül csókolom meg. Szinte biztos vagyok benne, a felét fel sem fogtam annak, amit mondott, csak azt nem tudom, a pia mennyisége miatt vagy azért, mert folyamatosan lejjebb koncentráltam a kelleténél. Szerencsére a lényeget így is megértettem. Összeszorul a mellkasom az epres szájfény érzete és a csókjai miatt. Jobban a pólómba kapaszkodik, ahogy a szobám felé kezdem el tolni, nagyon szeretnék reagálni arra, amint mondott és egyből bele ugrani ebbe az egész kapcsolatba, de ennek várnia kell reggelig. Nagyrészt azért, mert a tudatomig még mindig nem jutott el az, amit mondott, úgyis tudjuk merre visz ez az egész minket. Nem fog megártani, ha reggelig várunk és akkor beszéljük át az itt történteket.