Amint kinyitom a szememet egyből a szemközti ablakon nézek ki, már sötét van, csupán csak az utcai lámpák fénye ad némi fényt, biztos későre jár én pedig még mindig itt vagyok. Amikor megszólal az ébresztőm, utálni fogom magamat, amiért itt vagyok és nem pedig otthon, ahol lennem kellene, erősen ajánlott számomra, hogy felöltözzek és elsétáljak, de nem visz rá semmi erő. Itt olyan nyugodt minden, körülötte nem jut eszembe egy exem sem, sőt még csak az sem, hogy nem kéne itt lennem, teljesen természetesnek tűnik, ahogy itt fekszem, pedig még csak ez a második alkalom, hogy itt vagyok. Nem tudom mennyire éri meg ez nekem, nem sok idő múlva valamilyen formában véget fog érni ez az egészen szokatlan kapcsolat kettőnk közt, nem vagyok benne biztos, hogy akár több randiba is bele menne. Ha nem tartana saját magától, nem csak titokban mutatná meg milyen is az álarca mögött, sokkal jobban nyomulnék rá, viszont az is lehet, hogy túl nagy baj, amiért ilyen gyorsan felkeltette a figyelmemet szakítás után. Értelmetlen számomra miért nem vettem észre, már csak a látványa is vonz, ilyen szinten rózsaszín ködben járni, ijesztő, így visszagondolva. Sóhajtva nézek az ajtó felé, nincs is mellettem, szóval ezért keltem fel, hiába vagyok az ő ágyában nem érzem az illatát, ami viszont hiányzik. Halkan közeledek az ajtó felé, a hangokból ítélve filmet néz, ezért is nem veszi észre, hogy közeledem felé. Az én pólóm van rajta, túl jól áll rajta, az állát a térdén támasztja, annyira belemerült a filmbe, hogy nem is vesz észre, haját az ujjai közé csavarja, úgy játszadozik a tincseivel. Lassan ülök le mellé teljesen elkényelmesedve, egyből a vállamra hajtja fejét, még azt is hagyja, hogy átkaroljam, ezek szerint észrevett. Azonnal elálmosodom, nagyon nyugtatóan hat az illata, az ölelése és a közelsége.

-Miért vagy kint?

-Túl meleg van ahhoz, hogy aludni tudjak. - fordítja felém a fejét. - Nem szerettelek volna felkelteni, olyan békésen aludtál.

-Amíg ott vagy, igen. Megnyugtat az illatod.

-Nyugtalanul alszol?

-Már jó ideje. - bólogatok. - Meg kell szoknom, hogy egyedül vagyok, ennyi az egész.

-Ugye reggelig itt maradsz? - csúszik hozzám közelebb. - Vagy most terveztél lelépni, kicsit sem elegáns módon?

-Már miképp mennék el, ha a pólóm rajtad van? - tolom el kissé magamtól. - Haza kell mennem, hiszen holnap dolgozom, de nem akarok.

-Ha már a seggemen van a fognyomod, a minimum az, hogy itt maradsz reggelig.

-Nem is látszik. - hazudom egyből, mire csak felvonja szemöldökét. - Annyira.

Nevetve helyezkedik el rajtam ismételten és a filmnek szenteli a figyelmét, engem egyáltalán nem köt le a tévé, s még csak az sem érdekel, nagy eséllyel leszek fáradt majd reggel, olyan kellemes itt lenni vele, még a samponjának is jó illata van. A hiánynak amit eddig éreztem, nyoma sincs, inkább nyugodtság árad szét bennem, ehhez nem kéne ilyen szinten ragaszkodnom, már most. Érdeklődve nézek rá, mikor megérzem karomon ujjait, ahogy a tetoválások vonalát követi, nem tudom ilyenkor mire gondolhat, de látszik rajta, hogy jó szórakozást nyújt neki... bármit is csinál.

-Régen én is akartam. - böki meg a karomat.

-Ha újra ráveszed magad és már mérhetetlenül belém szerettél, ide varrasd a nevemet. - csapkodom meg a helyet. - Dögös lenne.

-Nem hiszem, hogy a főnököm értékelné, ha a seggemen lenne a neved. - nevet fel. - Neked aludnod kéne, kezd élénk lenni a fantáziád, megint a zuhany alá viszlek, de most hideg vizet kapsz.

-Ha aludni küldesz, legalább gyere velem.

Mosolyogva nézem végig, ahogy kikapcsolja a tévét és felkel a helyéről, vissza sem kell néznie, már a nyomában vagyok, egyelőre új és ismeretlen érzésekkel vetődők mellé a puha matracra, a kellemes illat és a közelsége gyorsan eléri, hogy túlságosan is elálmosodjak. Mivel hagyja, a mellkasára fekszek és a nyakába fúrom az arcomat, mélyen szívva be illatát, még azzal is segíti az elalvásomat, hogy simogatja a hátamat.

Az elmúlt hónapokban eddig csak kétszer volt olyan alkalom, amikor kipihenten ébredtem és ez mindig ebben az ágyban történt meg, sőt ez az első alkalom, hogy nem utálom ennek az ébresztőnek a hangját. Nem értem, az én ágyam is puha, jó az illata is, de egy baj van vele, nincs ott Taehyung, aki miatt nem érzem egyedül magam, most már ideje lenne megtanulnom újra egyedül aludni, túlságosan is hozzá szoktam valaki más közelségéhez. Még csak a gondolataim sem csaponganak abban a pillanatban, hogy kinyitom a szemem, teljesen csendes az elmém, hiányzanak az ilyen reggelek. Megfordulok, hogy megnézzem, mennyire ébresztettem fel, de már megint sehol nincs, úgy látszik korán kelő típus. Lassan az is célom lesz, hogy egyszer úgy keljek fel, hogy mellettem van. Mivel a ruháim még mindig a bejárati ajtóban heverhetnek, így egyből a konyha felé veszem az irányt, hiszen onnan jönnek a hangok, talán még a zene is szól, túlságosan is kipihenhettem magamat, mert mintha Jimin ülne a konyhapult előtt, hiába megyek közelebb hozzá és böködöm meg a vállát, továbbra is ott marad, ezek szeriont valóban itt van. Lassan fordulok Taehyung felé, bármennyire is dögös még mindig a kócos hajával, nem tudok túl jutni azon, hogy barátom kora reggel itt ül és felvont szemöldökkel néz rám, főleg akkor, amikor újra bökdösni kezdem. Szinte mindent tudóan néz végig rajtam, majd az előttem állón is, az arcán tisztán lehet látni mit gondol, előre félek attól, hogy ki fog faggatni vagy éppen kioktatni, belőle kinézem.

-Tae, te most tényleg...

-Nem! - vág Jimin szavába. - Még mindig, szóval nem, csak hát... - von vállat. - Nehéz nemet mondani.

-Biztos vagyok benne, hogy még nem ébredtem fel teljesen, mert ebből semmit sem értek.

-Túl sok dolgot tudtam meg, már csak abból, ahogy végig néztem rajtatok.

Én is végig nézek magamon, ha nem is abból jött rá bármire is, hogy póló és nadrág nélkül álldogálok előtte, akkor abból, hogy kissé foltos vagyok, Taehyungon is végig vezetem a tekintetemet, többször is, csupán azért, mert nagyon tetszik így. Amikor még csak nem is törekszik arra, hogy jól nézzen ki, remélem az arcomról le tudja olvasni, mit gondolok. Enyhén fintorogva nézek Jiminre, már öltönyben van és ilyenkor jövök rá, hogy el fogok késni a munkából, pedig szívesen tölteném az egész napomat teljesen mással, mint munkával, főleg mikor elsiet mellettem a szobájába, kissé félek attól, hogy Jiminnel maradok kettesben.

-Te hova tűntél el tegnap Yoongival együtt? - kérdezem, mielőtt még ő szólalhatna meg. - Neked is jó estéd volt, vagy csak nekem?

-Yoongi meg én? Ez... hülyén hangzik hangosan kimondva. - nézegeti a bögréjét, mire csak hümmögve bólogatok, nem hiszek neki, ahhoz túlságosan is zavarban van. - Fenébe is! Ne nézz így rám, a lelkemig bámulsz, leléptünk, mert ti éppen felfaltátok egymást és csak elvoltunk. Ő csókolt meg, mégis én okoztam benne egy törést, ez nem igazságos, nem én ittam többet, mint kellett volna.

Hálás vagyok azért, mert a bögrét piszkálja és nem rám néz, mert a mosolyom ennél szélesebb nem lehet, ha nem lennék már így is kissé késében, kifaggatnám minden apró részletről. Mondjuk megfogalmazódik bennem a kérdés, most vajon kell beszélnem Namjonnal az érdekében vagy teljesen felhagy vele, mindenesetre örülök annak, hogy kezd tovább lépni és nem fájdítja tovább szívét egyetlen ember miatt.

-Szóval Yoongi részegen meleg? - nevetek fel, ahogy Taehyung felé lépek, elveszem a pólómat, majd a nadrágomért sietek. - Ma Tae faggat ki, máskor pedig én, szóval emlékezz vissza minden részletre. - hátrálok az ajtó felé.

Már csak azért a szörnyülködő fejért is megéri majd minden részletet megtudakolnom, ha nem tőle, hát majd Yoongitól. Az előttem állóra pillantok, még mindig úgy érzem túl kevés időt töltöttem el vele, az sem segít, hogy pár nap múlva még randira is megyek vele, ha lehet, emiatt még idegesebb vagyok, lehet nem is fog tetszeni neki a hely vagy éppen az egész program, amit kitaláltam, túlságosan is nagy hangsúlyt fektetek arra az egy napra. Talán ott dől el, vajon mennyire lesz esélyem nála a továbbiakban, nem merem neki bevallani, de reménykedek több találkozóban is, hiába kötötte ki, semmilyen komoly dologba nem szeretne belebonyolódni.

-Kényelmeset vegyél fel szombatra. - lépek ki az ajtón.

-Hova viszel?

-Egy olyan helyre, ahol kevesen vannak, de cserébe nagyon sokat kell utazni, szóval majd reggel jövök érted. - vonom magamhoz közelebb. - A többit meg majd megtudod aznap.

-Életem legelső randijára megyek, ami annak is számít és nem mondod meg, hogy hova viszel? - vonja fel szemöldökét. - Ez a pár nap idegeskedéssel fog telni.

Összeszűkített szemekkel tűri, hogy egy gyors puszit nyomjak az arcára, majd olyan gyorsan veszem haza az irányt, ahogy csak tudom. Még egy olyan dolog, ami miatt oda kell figyelnem arra a napra, nem szeretném, hogy a randikról alkotott véleménye miattam legyen rossz, ha nem másért, legalább egy jó randi élmény miatt legyek meghatározott személy az életében. Valamiért kihívásomként tekintem azt, hogy a szombati napnak közel kell lennie a tökéleteshez.

₊˚ʚ ᗢ₊˚✧ ﾟ.

Szinte mindent megterveztem a holnapi nappal kapcsolatban, még a helyet is lefoglaltam, így valamennyire nyugodtan teszem el a telefonomat, enyhén görcsbe rándul a gyomrom, mikor rá gondolok, vagy túlságosan is régen voltam randin vagy jobban beleélem magam ebbe, mint kellene. Fel is foghatnám úgy, mint az eddigi napokat, amikor együtt vagyunk, de akkor is máshogy élem meg, tisztában vagyok vele, ennyi lesz az egész, két nap múlva maximum a szokatlan barátságunkat fogjuk erősíteni és meglehetősen rossz tulajdonságom az, hogy ezen változtatni akarok. Képtelen vagyok túltenni magam azon, hogy tetszem neki, nagyon sokszor fennakadtam már ezen a mondaton, de még mindig olyan intenzitással élem meg, mint mikor először mondta. Utálom magam, amiért ennyire elvarázsolt a személyisége, főleg úgy, hogy még nem is ismerem annyira, mint amennyire szeretném. Sóhajtva húzom ki a kosarat a helyéről és belépek a boltba, egyből a banános tejekhez lépek, mintha ezzel meg tudnám nyerni magamnak, még epreset is teszek a kosárba, biztosra megyek. Telefonomat elő véve megyek a következő sorba, nem szeretnék semmit sem kihagyni, hogy pont idő előtt rontsam el a dolgokat, életemben nem csináltam még epres macaront, de állítólag könnyű én pedig naív módon hiszek nekik, maximum nem mondom el neki, hogy kudarcba fulladt minden próbálkozásom ezt illetően. Saját magamat is megleptem, mikor reggel úgy keltem fel, én sütni fogok, ha törik, ha szakad, ehhez pedig rendesen tartom magam, hiszen már számtalanszor eldöntöttem magamban, az a nap akkor is tökéletes lesz. Remélem nem csak engem tölt el ilyen melegséggel és heves szívdobogással ez az egész, bárcsak ne csalnám magamat egyenesen egy reménytelen csapdába, ha abba bele esek, csak magamat okolhatom, már rég tisztázta kettőnk közt a dolgokat, én vagyok annyira lelkes, hogy többet képzelek bele, mint szabadna. Amikor befordulok az egyik sorba, rendesen elgondolkodom azon, miért teperek ennyire egyetlen alkalom miatt, talán azért, mert ez az egy nap mindent eldönthet, reménykedem abban, annyira jól fogja érezni magát, hogy a következő randira sem mond nemet. Egyből megállok minden mozdulatomban, engem a sors kifejezetten nem szeret, pedig semmit nem tettem ellene, soha, erre elém sodorja azt a személyt, akitől a mai napig nem tudok szabadulni, szomorú, de még mindig kötődőm hozzá, pedig a szakítás előtti hónapokban sem volt már tökéletes a kapcsolatunk, volt időm túllépni.

-Szia, Lix. - szedegetem össze a közelemben lévő szükséges dolgokat, bár főleg a saját zavarom elkerülése érdekében. - Bocs, hogy múltkor csak úgy ott hagytalak.

-Szia, igazán nem kell bocsánatot kérni, biztos fura az exeddel beszélni, ha éppen ismerkedsz. - pillant kosaramra. - Te sütni készülsz? Egek, engem is elkényeztettél, de sose sütöttél.

-Lehet nem kap semmit, ha ez nem sikerül, nincs több ötletem. - sóhajtom aggodalmasan. - Túlságosan is félek attól, hogy elrontom.

-Ez az a srác, akivel a bulin találkoztál? - húzódnak mosolyra ajkai, mire csak bólintok.

Kissé bűntudatom van azért, mert eddig mindennél jobban igyekeztem elkerülni őt és kínos beszélgetéseket, hiába próbálkozott mindig, amikor találkoztunk, meglep, hogy most nem érzem a kényszert a menekülésre, ez is csak Taehyung miatt van. A mosolya lassan tűnik el az arcáról, azt hiszem most jött el egy olyan beszélgetés, amit mindig is el akartam kerülni, nem akarok ennyire ellenségesen viselkedni vele, de jelenleg tőle még mindig féltem a saját érzéseimet, képtelen lennék elfelejteni az egész kapcsolatunkat és elhitetni magammal, mindig is csak barátok voltunk. Fáj a szakítás ténye, fáj, amiért ennyire padlóra kerültem miatta és fáj egy teljesen másik személlyel látni.

-Kook, én...

-Még mindig fura. - vágok szavába. - Szokatlan veled találkozni és ilyen dolgokról beszélgetni, mert régen te voltál az, akiről beszéltem. - vonok vállat.

-Sajnálom, tudom, mindig ezt mondom de komolyan sajnálom legalábbis egy részét. Nem akartam, hogy neked ennyire kínos legyen. - harap ajkába. - Próbáltam veled beszélgetni, hátha nem lesz ennyire rossz, de azt hiszem erről lemondhatok. Hiányzik az, hogy haverok legyünk, még akkor is, ha ennek igen kicsi az esélye.

-Egy kicsit, igen. Mármint, most nem annyira rossz, de az biztos, hogy fura, örülök annak, hogy nem utáljuk egymást és képesek vagyunk normálisan beszélgetni, viszont nem hiszem, hogy jót tenne, ha haverok maradnánk.

-Megértem. - kezd el lassan távolodni. - Ha legközelebb véletlen találkozunk valahol, mondd el hogy ment, a sütéssel meg vigyázz.

Túléltem. Végre túléltem vele egy egészen hosszúnak mondható beszélgetést és ami nagy meglepetés volt számomra, lezártam a kapcsolatot, ugyan nem magamban, de legalább már neki elmondtam, hogy képtelen lennék a haverja lenni, ez is haladás. Már csak azt kell megoldanom magamban, hogy ne két pasi közt cikázzanak az érzelmeim, az egyiket teljesen el kell felejtenem, míg a másikkal vigyáznom kell, ne kedveljem meg túlságosan. Ezek az érzések túlságosan is komplikáltak. Az utolsó dolgokat is beszerezve lépek a kasszához, így elnézve a mennyiséget, kicsit úgy tűnhet, mintha több napos programra készülnék, nem pedig csak pár órára. Önkénytelenül is elmosolyodom a gondolatra, arra a nyugodtságra gondolok, amit mindig érzek a közelében, bár ezt most nem érzem, mert egyre jobban félek attól, hogy teljesen katasztrófa lesz az eredmény. Akkor sem tudok teljesen megnyugodni, amikor haza érek és találok egy videót arról, hogyan kell sütni, ott könnyűnek tűnik, de végig nézve az alapanyagokon, megfájdul a fejem. Most kivételesen a cigaretta helyett a banános tejért nyúlok, minél többet gondolok Taehyungra, annál kevésbé vagyok ráfüggve a nikotinra. Annyi mindent megteszek azért, hogy utána semmit se haladjon a kapcsolatunk, de így legalább ebben a semminek nevezett kavalkádban lehet némi érzelem. Teljesen kizárom Felix gondolatát és a negativitásomat is, majd elindítom a videót, akkor is sikerülni fog ez a süti és holnap akkor is oda fogom neki adni. Eleve egy olyan randiba kezdtünk bele, aminek a végén semmi sem fog kettőnk közt változni, szóval nem olyan nagy gond, ha erre az egy alkalomra ekkora hangsúlyt fektetek. Lassan úgyis átléptem azt a határt, amit nem kéne, ha egy kicsit közelebb megyek, abból még nem lehet baj.