Nem is tudom miért, de izgatottan nyitom ki az ajtót, hogy belépjek a helyre, ami máris ismerősen hat, pedig csak egyszer jártam erre, a pia szaga, ami szokatlan és jó módon keveredik főleg az édeses parfüm illatáéval, emlékeket kelt bennem, szinte egyből keresni kezdem a személyt. Mélyen szívom be az illatot és már messziről kiszúrom magamnak a bárpultot, a lépcsőn még mindig félek lemenni, hiába van megvilágítva most éppen lilával, szinte semmi nem látok. A mellettünk lévő sikítást még a zene sem képes elnyomni, ijedten kapom arra a fejemet, de meg sem kéne lepődnöm, hogy egy csaj csapat dobálgat pénzt az egyik pasinak. Most is enyhén elveszve érzem magam, ez a második alkalom másabb élményeket ad, mint az első, bátrabbnak érzem magam, mintha minden hétvégémet itt tölteném. Yoongi és Jimin mellett egy elveszett és túl kíváncsi gyereknek tűnhetek, de akkor sem vagyok képes elszakadni az egyik, emelvényen táncoló sráctól, mondjuk a mellette lévő másik emelvénytől sem, kezdek hozzá szokni a szingli léthez és egyre jobban élvezem, bár még mindig nem értem meg, hogy ekkora magassarkúban miképp tudnak járni, mondjuk nem ez a lényeg. Próbálom nem szájtátva végig nézni, ahogy a rúd mentén lassan lecsúszik, majd egyik térdét a másik elé csúsztatva mászik az kör széléig, határozottan akkor vesztettek el a barátim, amikor fenekét kitolva kezd el körözni csípőjével. Nem tudom ki ez a srác, de szokatlan mód kelt bennem valamiféle vágyat. Akkor szakadok csak el onnan, amikor Yoongi karon ragad és elcipel egészen a bárig, igaz még körülötte is vannak dögös srácok, szóval sok mindent nem ért el. Ismételten megrökönyödök az alkoholok árán és próbálom a nevük alapján eldönteni azt, vajon melyik lehet a legolcsóbb. Igaz, nem látom Taehyungot, de ezzel jelenleg nem tudok foglalkozni, kiszúrom felém közeledni az előbbi pasit, aki annyira lekötött a rúdnál, önkénytelenül is végig nézek rajta, hiába próbálok meg csak a szemeibe nézni, nem megy, túl jól áll rajta a fehér tanga és a hozzá illő top, bár csak a mellkasát fedi, átkozom a ruhadarabot, amiért nem áttetsző. Egyből lehúzom az italomat, majd kérek is egy újabb adagot, amíg készül, elfordulok a pulttól és hagyom a csinit lábaim közé állni, már az sem lep meg, hogy a pulton táncoló srác is csatlakozik hozzánk, nyilván tudom, csak a pénzemre pályáznak, de attól még élvezem. Egészen véletlenül nézek el jobban, amint megváltozik a zene. Ilyen gyorsan még nem szűnt meg körülöttem a világ, szinte már arra sem emlékszem, hogy mi fogott meg annyira ebben a két srácban, végre megtaláltam Taehyungot, még akkor is, ha egy asztalon táncol éppen több ember előtt. Alig észrevehető mosolyra húzódnak ajkaim, mikor realizálom, hogy vörös cucc van rajta, uralja ezt a színt, legalábbis számomra biztosan, titkolni sem tudom, mennyire leköt engem ez az egész. Két nagyobb lépést követően fogja meg a rudat, hogy ellökje magát a padlótól, egyik lábát beakasztja, teljesen lecsúszik a földre, majd fenekét fellökve egyenesedik újra ki. Próbálom nem nagyon kimutatni mennyire nem tudok elfordulni tőle, bár szerintem ez mindenkinek egyértelmű, aki a közelemben van, nagyot nyelve figyelem, ahogy előrehajolva kezdi el fenekét mozgatni egyik irányból a másikba, combjaival együtt, lassan kezd el leguggolni. Transzba estem, teljesen elvesztem és már határozottan tudom, jól tettem, hogy betettem ide a lábamat, már első alkalommal is, már rég ott lennék közvetlenül előtte, főleg, mikor a földre csúszva folytatja mozdulatait, ha nem tapadna két srác is rám. Fél pillanatra nézek barátaim irányába, nem tudom melyikük van lesokkolva, talán Yoongi, egészen olyan elveszett feje van, jobban, mint nekem, ami engem legalább feldob valamennyire.

-Amikor tanultuk, nem hittem volna, hogy itt fogja hasznosítani.

-Te tudsz ilyet? - fordulunk mind a ketten Jimin irányába. - Miért tudtok ti twerkelni?

-Tudok. - von vállat. - Együtt járunk rúdtánc órákra.

-Jársz rúd... - akad meg a mondatban, ahogy rám néz Yoongi. A mosolya el is tűnik, látja rajtam, hogy túl jól szórakozok rajta, hirtelen issza ki az előtte lévő pohár tartalmát, szerintem jobb, ha nem tudom mire gondol. - Ehhez nekem többet kell inni. Titeket pia nélkül lehetetlen kibírni.

Jimint erről még ki kell faggatnom, mert egyre több olyan részletet oszt meg Taehyunggal kapcsolatban, ami kifejezetten érdekel. Sajnos nem tudom tovább szívatni őt, mivel a két srác úgy dönt, hogy elcipel onnan, én pedig nem fogok ellenkezni velük, mert érdekel, mit szeretnének, még úgy is, hogy tudom, a pénzemet. Az embereket kerülgetve vezetnek a hely egyik végébe, félkörben van a kanapé, természetesen a közepén rúddal, egyre jobban otthon érzem magam ezen a helyen, egyből lelöknek a kanapéra, csak az ad fényt, ahogy az emelvény meg van világítva, de még így is élvezem tekintetüket, ahogy leülnek mind a két oldalamra. Amikor bejöttem ide, hogy lássam Taehyungot, nem gondoltam volna, két teljesen idegen sráccal kötök ki egy kanapén és hagyni fogom nekik, kedvükre tapogassanak csak, ez eddig határozottan hiányzott az életemből. Valamivel lejjebb csúszok, hogy kényelmesebben férjen el az ölembe az egyikük, kezemet is lassan indítom el combján, nem akarok arra koncentrálni, hogy ketten együtt sem tudnak olyan heves érzéseket kiváltani belőlem, mint Taehyung egyedül. A mellettem ülő állam alá nyúlva fordítja felé fejemet, itt fogalmazódik meg bennem a kérdés, vajon mennyit kéne fizetnem nekik.

-Második alkalommal vagy itt és még csak most találkoztunk. - túr a hajamba. - A helyes pasikra túl gyorsan lecsapnak.

-Az a haverom hibája volt. - vonom fel szemöldökömet. - De őszintén, ezt a helyzetet is élvezem.

-És még csak el sem kezdtük. - csúszik jobban ölembe az egyik. - Hátra is lehet menni.

Határozottan fogja meg valaki a vállamat hátam mögött, majd mellkasomra csúsztatja kezeit. Ismerős illatot érzek, lehunyom a szememet miközben mélyen szívom be a parfümöt, lassan még ez a parfüm is a kedvencem lesz, ez az, amitől képes a gyomrom összeszűkülni, az ember pontosan az ilyen érzés miatt jár ilyen helyekre. Ugyan nem látok belőle semmit sem, de tudom, hogy az a félmosoly van az arcán, amit megszoktam tőle, valahogy elárulja az ölemben ülő arckifejezése, vagy csak szimplán nem kedvelik egymást, itt sok dolog megtörténhet. Megérzem leheletét fülem mellett, örülök annak, hogy sötét van és nem látszik, ahogy a hideg is kiráz.

-Mi az, találtál kedvenceket? - nyom egy csókot fülem mögé. Az már határozottan érezhető, hogy megfeszülök. - Egy már nem is elég neked?

Hátra hajtom a fejemet, majd a szemeibe nézek, pontosabban elveszek bennük, a fények nélkül még sötétebb a tekintete, még több vágyat sejtet, nem tudom, mit lát az én tekintetemben, de valami hasonlót vélhet felfedezni bennük. Ösztönösen pillantok már ajkaira, ez ma már a második alkalom, hogy teljesen elfelejtem a külvilágot és arra gondolok, nagyon meg szeretném csókolni őt, annak ellenére is, hogy vele együtt már hárman vannak körülöttem.

-Miért, zavarna, ha így lenne?

-Ugyan, dehogy. - hajol közelebb. - Ha azt akarod, ketten pénzért leszopjanak, csak nyugodtan.

-Te ingyen csinálnád? - vonom fel szemöldökömet.

-Talán. - morogja ajkaimra. - Attól függ, mennyire viselkedsz jól. De, ha neked kettő másik pasi kell...

-Tae, most miért nem tudsz csak elmenni innen? Ahogy szoktál is. - még a sötétben is látom, ahogy a szemeit forgatja. - Mi is pénzből élünk.

-Keressetek mást. - keményedik meg hangja. - Nem megyek el innen, túlságosan is érdekel engem ez a srác, szóval sicc. Mert jelenleg bármit megteszek, hogy velem legyen.

A tarkójánál fogva húzom le magamhoz, hogy megcsókoljam. Nem várom meg, hogy esetleg válaszoljanak valamit vagy elmenjenek, ezekután nekem kellett ez a pillanat, nem csak melegség önt el, egyenesen forróság, ahogy viszonozza a csókomat. Nem értem miért képes ennyire hiányozni valami, mi miatt kapaszkodom bele ennyire, és miért ilyen kibaszott jó érzés. Az, hogy vágyom rá, már rég tisztázódott bennem, de emellé még megmutatkozik egy olyan érzés, ami összezavar, minél jobban adom át magam a csóknak, annál jobban erősödik bennem. Talán ez érzés, ami annyira szorítja mellkasomat, az lenne, amit érezni akarok iránta, csak éppen nem hagyom saját magamnak. Hajába túrva húzom még közelebb hozzám, ha így folytatom, átrántom a kanapé támláján, de szerintem még az sem lenne elég közel, hirtelen érzem, hogy a súly, ami eddig combomon volt, eltűnt, szóval eddig bírták, most mégsem ez köt le, hanem az epres szájfény, ami Taehyungon volt. Kissé össze is rezzenek, amikor a csók végeztével enyhén megharapja ajkamat, bizsereg a szám, úgy figyelem, ahogy a kanapét megkerülve foglalja el a helyét ölembe, felvont szemöldökkel biccenti oldalra fejét, lábait egy - egy oldalamra elhelyezve, mire apró mosollyal csúsztatom combjára kezemet, majd a tanga vonalán húzom végig ujjaimat, nagyobb terpeszbe húzza lábait. Úgy érzem jelenleg ez a hely az övé, ez is.

-Gyorsan tanulod, hogyan legyél jó.

-Szóval ti így jelöltök területet? - előz meg Yoongi hangja a válaszadásban.

Minden alkalommal, amikor ez a mosoly van az arcán, tudom, hogy olyan dolog fog történni, amit élvezek és Yoongi piszkálása ebbe határozottan beletartozik. Lassan csúszik le az ölemből, majd barátom mellé telepszik le, aki enyhén félelemmel néz rám, de túlságosan is örülök ennek a fejnek, most sem tudom eldönteni, hogy Jiminnek vagy Yoonginak van ismételten szórakoztatóbb feje. Hajába túrva húzza magához közelebb, egyszerre utálom ezt a helyzetet és élvezem, bár csak azért mert innen tökéletesen látok, amit akarok, de attól még egyre jobban utálom a helyzetet.

-Te is kérsz egy csókot? - hajol közelebb hozzá. - Az még ingyen van. Kár lenne, ha te kimaradnál a buliból. - tornázza magát az ölébe, majd álla alá nyúl. - Egy kicsit mindenki akarja, látom rajtad, vagy csak a szájfényt bámulod? Epres. De, ha csak a tangám tetszik, szívesen odaadom neked, esetleg, ahogy táncolok? Elvonulhatunk, de előbb nála kell fizetned. - mutat a fickóra. - Mondd, mit szeretnél. - húzza mosolyra ajkait, miközben hajába túr.

-Kook... - fordul felém. - Ez az a srác, aki miatt megkérdőjelezem a szexualitásomat.

-Figyelj, mikor akarod bevallani, hogy buksz Jiminre? - dönti oldalra a fejét. - Azoknak, akiknek bejövök, hasonlóan viselkednek, nézd meg Kookot, de te folyamatosan felé nézel. Ha játszadozol vele és megbántod, ennyire sem leszek elbűvölő, mert nem hagyom senkinek sem, hogy bántsa a barátomat. Vagy bevallod neki és boldogok lesztek, vagy nem és ne játssz vele, mert megérdemli, hogy valaki szeresse, nem pedig olyat, aki szórakozik.

-TaeTae, ne hidd azt, hogy járok vele, még mindig Nam érdekel.

-Rakd helyre, kérlek. - nyöszörög. - De úgy igazán.

-Kezdem úgy érezni, ha Chimről van szó, igazi tigris vagy. Csak nem harapsz.

-Jungkook. - száll ki Yoongi öléből. - Velem kell jönnöd, még mindig nem felejtettem el a kedvenceidet.

-Te mondod? - mutatok barátomra.

-Te kettővel voltál. - húz fel a kanapéról. - Ti ketten, pedig kapjátok el egymást végre. Harapj rá.

Nem mondom azt, hogy nincs igaza őket illetően, mosolyogva pillantok vissza rájuk, s bármennyire is néznek rám ijedten, épp azért sem maradok velük, főleg úgy, hogy Taehyung egyre jobban húz maga után. Természetesen tudja mi a gyengém és erre nagyon rá tud játszani, ha nem vezetne valószínűleg a seggét bámulva buknék fel a saját lábamba, de akkor sem bánnám, újra megjegyzem magamban, hogy a vörös szín tetszik a legjobban rajta. Érzem magamon a tekinteteket, amikor elhaladunk a munkatársai mellett, van egy olyan érzésem, tényleg nem kedvelik egymást. Nyilván nem engednek be engem oda hátra, csak amiatt, mert kézen fogva vezetnek arrafelé, így csak félre állok, hogy Taehyung be tudjon sietni. Amíg az előttem lévő csávó beszél a kissé morcos őrrel, ki szeretném találni, mégis mit kéne mondanom neki azért, hogy beengedjen és ne nézzen engem teljesen hülyének, de a zene miatt ismét nem hallom, mit beszélnek. Végül felvont szemöldökkel néz rám a fickó, majd csak mosolyogva firkál valamit a lapra, mégis sikerült hülyének néznie, esetleg olyannak, aki életében nem látott pasit ruha nélkül, igazából nem tudom melyik eshetőség a jobb. A pénzt meg persze, hogy elfogadja egyből, amint elmondom neki a nevemet. Egy vállveregetéssel együtt lök rajtam egyet a folyosó felé, most már egyértelmű számomra is, szűznek néz a csávó, mondjuk ezen nem tudok megbotránkozni, mert jobban leköt Taehyung. Végre nagyjából már hallom a gondolataimat a halkabb zene miatt, csak néhány ajtó mögül hallatszik ki a buli hangja, bár most már nem vagyok teljesen biztos, hogy néhányan megállnak a vetkőzésnél. Túl sokat tudtam meg erről a helyről. Ismét a folyosó végi szobába lépek be, szerintem az összes ugyanúgy néz ki, középen a rúd, körülötte meg a kanapé, az első dolog, amihez megyek az az ülőhely mögött megvilágított kis asztal, amin pezsgő van. Le kell húznom egy pohárral, így egyből oda lépek, hogy töltsek magamnak és a várt személynek is, tetszik, hogy lila led világít meg itt mindent most. Hallom a sűrű kopogásokat, emiatt a kanapéra dőlök, egyből mosolyra húzódik az ajkam, amint belép a helyiségbe.

-Te futottál? - nevetek fel. - Ebben? - mutatok magassarkújára.

-Inkább gyorsan tipegtem, kisebb sarokban tudok futni, mert sokszor várnak rám rengeteget.

-Csak egy perce vagyok itt.

-Hozzád megéri sietni. - lép a zenekészülékhez. - Nehogy a végén másik kettő pasival legyél itt.

Felhorkantok kijelentésére, mintha egy kis féltékenységet vélnék felfedezni hangjában. Tekintetemet lassan vezetem fel magassarkújától lábszárán, egészen combzoknija végéig, nyelvemet belülről nyomom számhoz, ahogy próbálom kitalálni az a combszíj meddig vezethet feljebb a szoknya alatt, valamennyire hiányzik az, hogy a pulóveremet lássam rajta, de ez a felső sem rossz, nyilván áttetsző, túlságosan is élvezi az ilyen helyzeteket. Annyira elbambultam, hogy meg is ijedek a hirtelen jött zene miatt, túlságosan is más földön járok, ha róla van szó. Szerintem most is ugyanannyira bamba fejjel nézem végig, ahogy fellépked a lépcsőn, hogy a rudat megfogva tegyen pár lépést, amivel el tudja lökni magát a földtől, nem is tudom, a pezsgős poharat kéne szorongatnom vagy a kanapét. Vajon most is él az a felhívás, miszerint nem lehet hozzá érni? És, ha azt mondom, ismerem? A földig csúszva hajol el oldalra, majd a hátul lévő lábát a rúd elé teszi, a terpesz miatt még azt is látom, hogy fekete a tanga, ami rajta van, fenekét kitolva kel fel a földről, erőlködnöm sem kell, hogy a szoknya alá lássak egy óvatlanabb pillanatában. Hátát a rúdnak döntve csúszik lejjebb, erősen harapok ajkamra, amikor lassan vezeti végig combján ujjait, még csak véletlenül se veszem le róla a szememet, ahogy beleiszok a piámba, próbálom kizárni a fülemben dobogó vér hangját, de csak hangosabb lesz, amint elkezdi kioldani az inget. Nagyot nyelek, amint mellkasán végig simítva húzza lejjebb egyik válláról a lenge anyagot, tudja, mennyire zavar az, hogy ez még rajta van.

-Szóval szereted a pezsgőt? - szólal meg, mikor újra számhoz emelem poharamat.

-Vagy iszok, vagy rád ugrom. - vonom fel szemöldökömet.

Most már tudom mennyire tisztában van azzal, hogy jól néz ki és azt, esetemben mennyire jól fel tudja használni. Csípőjét előre lendítve simul hátával a rúdhoz, félig leereszkedik, hogy egy fél fordulással letérdeljen, majd kissé előre is hajol, megbizonyosodik bennem, az előbb nem csak képzeltem, ott kint valóban twerkelt és az, hogy ezt most csak én látom, sokkal izgatóbb, mint gondoltam volna. Hátára fordulva húzza fel lassan egyik lábát, most mindent megadnék azért, hogy ne oldalról, hanem szemből lássam, de így is baromi dögös, mellkasát domborítva ül fel, elérve, tényleg lejöjjön róla az az ing. Mélyen szemembe nézve harap ajkára, miközben a rúd segítségével felhúzza magát, lassú és nagy léptekkel tesz egy fél kört, hogy velem háttal álljon, ahogy a válla felett rám pillant látom azt a félmosolyt az arcán, amitől automatikusan is izgulni kezdek. Kifejezetten lassú köröket ír le csípőjével, ahogy elkezdi lehúzni a szoknyát, ezzel egy időben kezdem el egyre jobban szorítani ezt a kanapét, már nem titkolhatom magam előtt, hogy kiéheztem Taehyung hátsójára. Hagyja, hogy egy ponton magától essen le a ruha és végre meglátom, hogy az a comb hám egészen csípőjéig húzódik, ezt kitalálhattam volna, bár nehéz a fejemmel gondolkodni jelenleg. Lazán rúgja arrébb a szoknyát és széles terpeszbe húzva lábát guggol le, ugyan nem néztem senkit sem, miközben twerkel, de határozottan ez életem legdögösebb seggrázós élménye, főleg, hogy mindent panorámába nézhetek végig. Határozott mozdulattal ereszkedik négykézláb, egyik térdét a másik elé csúsztatva fordul velem szembe, egészen az emelvény széléig csúszik, lábait földre tesz és felém veszi az irányt.

-Pedig vártam, mikor ugrasz rám. - túr a hajamba, ahogy megáll előttem. Tudom, hogy valamit szerettem volna mondani neki, de valahogy elfelejtettem abban a pillanatban, mikor közelebb lép hozzám. Elkapja csuklómat, önmaguktól mozognak, térdemre nyomja, majd saját kezét is ott hagyja, így szemmagasságba kerül velem. - Nincs tapi, ha már másokkal olyan jól ment, most ott tartod.

Mondani könnyű! Kiveszi a poharat a kezemből és az asztalra teszi, pedig az volt az egyetlen olyan dolog, amit eddig szorongathattam, a kanapére csúsztatom tenyeremet, amikor úgy dönt, hogy az ölembe foglal helyet. Kezemet újra megpróbálom elindítani combján, bár nem tudom hogy gondolom, majd nem veszi észre, mert mind a kettő csuklómat a kanapé támlájának nyomja.

-Ne ellenkezz velem. - összerándul a gyomrom a hangjától, nagyon bánom, hogy nem marasztaltam otthon magammal együtt.

Jobban az ölembe csúszik, a pimasz mosolyával együtt hajol közelebb hozzám, mindig vágyom arra, hogy megcsókoljam, de most kifejezetten szükségem lenne rá, természetesen élvezi, hogy még mindig tart a szívatásom és elhajol tőlem. Egészen türelmetlenül sóhajtok fel, amikor még a csípőjét is elkezdni mozgatni, olyan sokat már úgysem kell tennie azért, hogy izgalmi állapotba sodorjon, hátra vetem a fejem abban a pillanatban, ahogy megérzem ajkait nyakamon. Most már a normális légvétel is nehezen megy, ő dolgozik egy ilyen helyen, mégis én viselkedem úgy, mint egy igazi kurva, teljesen kifordít magamból és olyan szintű köd telepszik az agyamra, hogy bármit csinálna velem, én hagynám neki.

-Egy kicsit szomorú vagyok, hogy nem öltönyben jöttél. - suttogja ajkaimra. - Az nagyon tetszik rajtad, de majd máskor. - veregeti meg a vállamat, még a folytonos mozgásával is leáll. - De most nagy sajnálatomra, itt a vége. - biggyeszti le ajkát, ilyen kétségbeesett fejet sem vágtam még.

-Tae, ezt épp ésszel senki nem bírja. Tegnap óta ezt csinálod, gonosz és szemtelen vagy.

-De élvezed, mert itt vagy. - kel fel az ölemből. És ezt - mutat ágyékomra. - megérdemled, nem felejtettem el azt a két srácot és nem azért, nálad ez kifejezetten zavar, mert bejössz és azt mondtad, kölcsönös, szóval megérdemled. Talán otthon nem leszek ennyire gonosz. - nyom egy csókot szám mellé. - Nem akarlak elkeseríteni, de ki kell menni innen.

-Álló farokkal menjek ki a tömegbe. - pislogok értetlenül. - Most komolyan?

-Komoly vagyok. - hajol le előttem, hogy felvegye a szoknyát. - Ne is gondolj arra, hogy elvonulsz az egyik mosdóba, átöltözök és mehetünk.

Sóhajtva kapom fel a másik poharat és lehúzom a tartalmát, majd felkelek és kisunnyogok vele együtt. Legalább már azt is tudom, hogy egy haragtartó személyiség, legalábbis nagyon élvezi, mennyire el tudja venni az eszemet, szinte biztos vagyok benne, nem fogja azt az átöltözést elsietni. Egyből kinézem magamnak a bárpultot, ott fogom eltölteni az időmet és megpróbálok majd nem túl sokat gondolni arra, mégis mi volt abban a teremben, mert nem tesz nekem túl jót.