Tegnap még azt hittem, hogy a séta valamilyen szinten segít, még futni is elmentem, pedig elég későn volt már. Taehyung eddig az egyetlen pasi, aki miatt hajnali egykor elmentem futni, ugyan nem azért, hogy minél jobban nézzek ki a ma estére, hanem azért, mert nem akartam, hogy csak rá gondoljak. Természetesen azonnal elbuktam, ahogy ágyba kerültem, még magamat is megleptem, mennyire élénk a fantáziám, ha róla van szó, de legalább kipihentebben keltem fel, mint a napok nagy részében. Ez is egy olyan dolog, amit nem fogok vele megosztani, nem biztos, hogy kifejezetten örülne annak, ha tudná, róla fantáziálgatok. Most még magányosabbnak érzem magam, mint amilyen valójában vagyok. Sóhajtva rúgom le magamról a takarómat, felkapkodom a földről a koszos zsebkendőket, nem tesz jót nekem az, ha csak egy kicsit is iszok, mert akkor Taehyung jár a fejemben, de az sem segít, ha józan maradok, a cigi sem, a végső elkeseredésemben majd egy másik pasihoz fogok rohanni. Lehet ez a bajom, túl kevés srácon legeltetem a szemem, nyilván meg fogok akadni az első kicsit is helyes pasin, ha nem rég szakítottam. Vagy szimplán valamiért különös módon vonzanak az olyan személyek, akik kikötik, sose lesznek velem, fel szoktam fogni azt, ha éppen elutasítanak, bár ezt az ő esetében inkább kihívásnak érzem, nem éppen úgy viselkedik, mintha taszítanám. Amikor ennyire csaponganak a gondolataim egy személy körül vagy elmegyek edzeni, vagy rágyújtom, mivel épp munkába készülődők, nem tehetem meg, hogy csak úgy leugrom a terembe, ami még csak nyitva sincs ilyen korán, rágyújtani sem tudok, mivel találkozni fogok vele és terveztem megcsókolni, sokszor. Szóval marad az alkalmankénti pikánsabb álmodozás róla, nagyon remélem, hogy nem most szeretnének értekezletet tartani. Egyből mélyet szívok a friss levegőből, még elviselhető ez a meleg, bár örülnék a hidegebb időnek, talán jobban ki tudnám szellőztetni a fejemet még az irodában punnyadás előtt, maximum zaklatni fogom Jimint egy kicsit, úgyis hiányolta a törődésemet.

Leszállok a buszról és próbálok igen lassan menni, hátha valamilyen csoda folytán kapok egy hívást, hogy nem kell bemennem ma és rohanhatok a sztriptízbárba, nem mintha nyitva lenne kora reggel, de egy próbát megérne, főleg ha a keresett személy már ott van. Fintorogva érintem az érzékelőhőz a kártyámat, hogy az ajtó kinyíljon, nem kifejezetten élvezem az itt töltött időt, de ma biztos szenvedés lesz, hiszen mindennél jobban azt akarom, hogy végre Taehyunggal töltsem az időmet. Egyből a földszinti konyhába veszem az irányt, ahol már Jimin és Yoongi is jelen van, mosolyogva nézem végig, ahogy morcos barátom kora reggel szenved a másik folyamatos mesélése és áradozása miatt, legalább nem unatkoznak. Szinte hálát adok azért, hogy maradt még kávé, így töltök magamnak, majd a mikróba vágom, hogy megmelegedjen, utálom ezt a tárgyat, sose úgy működik, ahogy én azt szeretném, ráadásul a hangja is borzalmas.

-Kook, hogy lehet kikapcsolni? - nyöszörög Yoongi, fejét még az asztalra is hajtja. - Vagy legalább átállítani, hogy ne arról sírjon, Namjoon mennyire figyelmen kívül hagyja?

-Csókold meg, akkor befogja és majd rólad áradozik.

-Tőled sem vártam mást. - sóhajtja. - Nem akarom lekapni Jimint, én csak azt szeretném, hogy csöndben maradjon. Egész hétvégén ezt hallgattam, ráadásul a bulin te is ott hagytál vele.

-Tényleg, hol voltál? - fordul Jimin is felém. - Először azt hittem leléptél Lixel, de vele még találkoztam.

-Egyrészt - ülök le melléjük, kicsit még sértődötten is. - ki az, aki ott hagyja a barátját a volt barátjával? Milyen barátok vagytok ti? Jelenleg ezt kéne megakadályozni, hogy ne lássam, erre ti oda löktök egy nagyon kellemetlen beszélgetésbe, mégis mit kellett volna mondanom neki? Még azt is bevallottam, hogy nem léptem túl, elmondtam neki! Seggfejek vagytok, helyette ott enyelegtetek kint valahol. - emelem égnek a tekintetemet egy sóhajtással. - Amúgy meg leléptem valaki teljesen mással, megérdemeltétek azok után, hogy ott hagyjalak titeket!

-Fogadjunk azzal a sztriptíztáncossal! - csap az asztalra Yoongi, mire többen is felénk fordulnak, bár szerintem a szó hallatán néznek minket ennyire érdeklődően. - Láttam többet is ott, egyszer mész olyan helyre, már megszállottja leszel az egyiknek.

-Jungkook, te túlteszel saját magadon is. - horkant el Jimin. - Örülök annak, hogy kezdesz tovább lépni, de megint egy szerelmi csalódás felé sodródsz.

Nem szeretem Jimint, pontosabban azt, hogy igaza van, de nem érdekel, mert sikerült elérnem, kevesebbet gondoljak Felixre, ezt nem hagyhatom veszni. Szívesen elmagyaráznám a barátaimnak mégis miért nem tudok elszakadni Taehyungtól, de még én sem tudom, más ez a fajta vonzódás, akár azt nézem, ahogy kinéz vagy azt, amit már ismerek belőle. Egyszerűen csak tudni akarom, ki ő, minden álarc nélkül, még mindig túl kíváncsi vagyok őt illetően. Mintha megint először esnék szerelembe, bár ez nem ennyire tiszta, de az is lehet, csak elment az eszem. Ez a srác olyan, mint a drog, tudom, hogy távol kéne lennünk egymástól, mégis vonz, bűnbe csábít, amit nagyon élvezek és akkor sem akarnám elkerülni őt, ha ez lenne az egyetlen lehetőségem. Számomra ő az a vétek, amit örömmel követek el. Felpattanok helyemről, hogy még időben ott legyek a gép előtt, szinte megrökönyödők, amint meglátom mennyi papírhalom van az asztalomon, illetve a szeme lévőn is, egy dolognak örülök, Jimin itt lesz. Sóhajtva vetem bele magam a papírhalmok közé, élvezve azt, hogy csak egy kicsit is elterelődnek a gondolataim arról a bizonyos személyről, pontosabban személyekről. Nem azt értem el, hogy felváltottam egyiket a másikra, csupán csak azt, most egyszerre ketten vannak jelen, majd sikerülni fog egyszer.

Felkapom a fejemet, amint valaki megveregeti a vállamat, még csak nem is kell semmit sem mondania Yoonginak, egyből felpattanok helyemről, hogy a szokásos cigiszünetet beiktassuk, még akkor is, ha nem fogok rágyújtani. Még a meleg levegő is kellemesen hat, zsebre dugott kézzel nézek szinte vágyakozóan barátomra, néha elgondolkodom azon, vajon megéri ez nekem? Utána pedig rájövök, hogy igen, teljesen, mivel nem csak a fenekére, de még a csókjaira is kellően ráfüggtem. Eltolom a kezét, mikor felém tolja a dobozt, már megszokta, hogy folyton lenyúlók tőle néhány szálat, magamat is meglepem azzal, van ennyi akarat erőm az elutasításra, valóban jó motivációt kapok egyesektől.

-Na mi van, leszokóban vagy? - vonja fel szemöldökét. - Újra?

-Nem igazán, csak ma terveztem menni egy helyre. - bólogatok. - Valamint megcsókolni valakit, aki nem szereti, ha előtte cigizek. Ezt az egy órát itt még kibírom, utána edzeni megyek úgyis.

-Te most komolyan kavarsz azzal a sráccal? Mégis hányszor fizettél neki?

-Egyszer, ott a helyen, amúgy meg normális és randira is jön velem. - vágom rá enyhén sértődötten. - Amúgy meg Taehyungnak hívják.

-Szóval ribancokkal randizás az új hobbid?

-Ő pont nem az.

Arcomat dörzsölgetve fordulok a kapu felé, megértem miért mondják nem biztos, hogy jó dolog egy olyan sráccal randizgatni meg kavarni, mint ő, de azt is meg kéne érteniük, én miért akarok ennyire az ő közelében lenni. Ha éppen kialakul valami kettőnk közt vagy nem, s csak egyszerű barátok leszünk, meg fogják ismerni előbb vagy utóbb, akkor majd meg fogják érteni, hogy egyszerűen csak maga mellé láncol akaratlanul is. Biztos vagyok benne, nekem megártott a túl sok fantáziálás Taehyungról, mert hiába pislogok sűrűn, ő egyre csak közelebb és közelebb jön hozzánk. Némán nézem végig, próbálom megérteni, miért van itt. Imádom a nyarat és a rövidebb ruhákat, azt is, hogy ő nem annyira bírja a hosszú ruhákat, apró mosolyra húzódnak ajkaim, mikor rájövök, a pólója alja is rövid, élvezni fogom az estét.

-Mi mindenhol találkozunk? - szélesedik ki a mosolya.

-Ez a sorsunk?

-A sors ki akar velünk cseszni. - fordul Yoongi felé. - Te is ismerős vagy, ott voltál a klubban.

-Szia, téged szokatlan ennyi ruhában látni.

-Szeretnéd, hogy levegyem őket? - vonja fel egyik szemöldökét. - Csak fizess.

-Megvagyok nélküle is. És te.... esetleg a főnöknek jöttél vetkőzni?

-Egyik barátomhoz jöttem, tegnap nem találkoztam vele, mert valaki elrabolt inkább. - pillant rám. - Jobb szórakozásnak tűnt, hogy egy kicsit idegesíthettem őt, élveztem és ma is fogom. Kook, melyik a te irodád? - kérdezi hirtelen, mire értetlenül nézek rá. - Ne nézz így rám, csak az asztalod akarok mászni, hogy szórakoztassalak.

-Második emelet, balra a harmadik ajtó. - vágom rá egyből. - Ha... ha ennyire érdekel. - köszörülöm meg a torkom. Remek! Egy újabb dolog, ami majd nem hagy nyugoni.

Ha szeretne akkor sem tudott volna válaszolni, mert Jimin olyan erővel rohan ki az ajtón és érkezik meg közénk, hogy majdnem fellöki szegényt. Értetlenül nézem őket, meg azt, ahogy ölelgetik egymást, neki mégis mióta vannak ilyen haverjai és miért nem képes bemutatni nekik? Ezek után az összes barátját meg akarom ismerni, főleg ha mindenki így néz ki közülük. Megveregetem barátom vállát, majd felvont szemöldökkel nézek rá, hátha rájön, mégis miért akarok rá haragudni, még ő akart lebeszélni engem egy sztriptíztáncosról, erre meg ő ölelget egyet, ráadásul előttem. Még Yoongi is értetlenül nézi őket, azt hittem legalább ő tud róla, ha már a napokban folyamatosan egymáson lógnak.

-Ne nézz így rám, Kook, nem kell az összes barátomat ismerned, Felixet is bemutattam, erre két hétre rá meg már nyálcserét tartottatok. - ez már megvolt Taehyunggal is, szóval ennyire nem kellene aggódnia. - Menj ahhoz, akiről beszéltél reggel. - nem merem elmondani neki, hogy pont azt ölelgeti. - Te miatta hagytál ott azon a bulin?

-Jiminie, azt mondtad, ha helyes barátaid lesznek, bemutatod őket nekem. Őt valahogy kihagytad.

-Igen, de Kook nem helyes. - vágja rá egyből. - Mi lesz a következő, átmegy hozzád és bemutatod a tangáidat? Nem kell, hogy az összes haverommal összejöjjön. Elég volt az az egy is, azóta is itt sír miatta.

Ezekszerint nem zavarja, hogy itt vagyok mellettük és mindent hallok, bár ezek ellenére is levakarhatatlan mosoly van az arcomon, még mindig önbizalomsimogató, ahogy helyesnek nevez. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy nem lenne jó, ha Jimin tudná, hogy tegnap este én vettem át a helyét és véleményeztem Taehyung szerelését, bőven elég annak tudatában lennie; csak egyszer láttam alul öltözve.

-Szóval akkor ne mondjam el, hogy ma este is jönni fog a klubba? Vagy azt, hogy már aludt nálam?

-Te megdugtad? - fordul felém Jimin.

-Nem, még csak nem is gondoltam rá. - hazudom a saját biztonságom érdekében. - Amikor azt mondta aludtuk, tényleg az csináltuk, amúgy meg ő vitt be egy szex shopba, az ő hibája ez az egész.

-Feladom, ti túlságosan is sokat beszéltetek már. - csapja combom magát. - Végzek a munkával és megverlek titeket! Most már bánom, hogy ide hívtalak erre a szünetre, a következő az lesz az irodában estek egymásnak. Esetleg a templomban.

-Tetszenek az ötletek. - von vállat Taehyung. - Jimin, tudod jól, hogy nem jövök össze senkivel sem, mit aggódsz ennyire, ezt ő is tudja, nincs félni valód. Nem állíthatod meg, ha oda akar jönni.

-Attól még utálom ennek az ötletét. De mégis jobb, mint bárki más onnan.

A fent maradó egy órában muszáj lesz kifaggatnom Jimint, már csak a közelgő randim miatt is Taehyunggal. Én élvezni fogom, nála kérdéses. Nem figyelek arra, amit mondanak, egy dologra tudok csak koncentrálni, nagyon meg szeretném csókolni őt, tegnap este óta és fura mód még hiányzik is az érzés. Legalább csak addig akarom kiélvezni a helyzetet, ameddig vége nem lesz a randinkat, az után tényleg meg kell állnom, ha nem szeretnék beleszeretni és úgy érzem ahhoz elég jó úton vagyok, ez pedig aggaszt. Nagyot nyelek, ahogy találkozink tekintetünk abban a pillanatban, ahogy Yoongi is csatlakozik a beszélgetéshez valamilyen oknál fogva. Hálás vagyok neki azért, mert Jimin rá figyel és nem arra, hogy külön válunk tőlük. Amióta itt van nem is beszéltünk sokat, de nem az az első, hogy beszélgetést kezdeményezzek, derekánál fogva húzom közelebb magamhoz és egyből ajkaira hajolok, a csókja jobban hat rám, mint a cigi, a nikotinfüggőségemet Taehyungra cseréltem, így már értem miért nem tudom túltenni magam rajta.

-Olyan jó dolgot találtam a szoknyához. - és el is kezdte a szívatásomat. - Persze neked haza kellett menni - túr a hajamba. - Elrontottad a szórakozásomat.

-Este meg is tudod mutatni. - bólogatok. - Ha Jimin nem nyír ki.

-Közel állsz hozzá. - szól bele beszélgetésünkbe. El is felejtettem, hogy itt vannak. - Egy perce nem figyelek, erre rámászol, új rekord.

-Tudjátok mit? Én most haza megyek, mielőtt még dühösebb lesz, meg hagyom neked. - nyom egy gyors csókot ajkaimra. - Látod, sokkal jobb úgy, hogy nem cigizel. - kapok még egy utolsót.

Szívesen vele mennék, nem csak azért, hogy megnézzem, mégis mi az a dolog, ami annyira passzolna rá, hanem azért is, mert Jimin túl dühösen néz rám ahhoz, hogy nyugodt legyek. Már rég lejárt a szünetünk, így mind a hárman nagy sebeséggel sietünk vissza helyünkre, pechemre nekem pont az egyik dühös törpével kell dolgozzak, remélem nem végez velem, ahogy becsukom magunk mögött az ajtót. Leülök a gép elé, bár a tekintete igen nyugtalanít, látszik rajta, hogy szeretne valamit mondani, csak nem tudom azért, mert az egyik barátjával kezdem el kavarni vagy azért, mert elakadt valamiben a munka kapcsán. Jobban örülnék az utóbbi témának, túl hosszú lenne megint a szerelmi életemről beszélni neki, most olyan jó minden és csendes, épp ez kell nekem.

-Csak... vigyázz rá. - sóhajtva végül. - Nem tudom mennyire ismeritek egymást, de a szülei nem éppen nézik jó szemmel az ilyen dolgokat. Nem szeretném, hogy rossz vége legyen, mind a kettőtöket féltelek, már megint.

-Tudom, nem egyszer hangoztatta, de ez az egész, egy randi lesz. Egyetlen egy. - nyomatékosítom mondandómat. - De attól még szívesen megismerném, engem tényleg nagyon érdekel, fogalmam sincs miért, nem csak téged aggaszt ez, hanem engem is. Nem terveztem megbántani. Szóval nagyon örülnék, ha mesélnél róla.

-Még mit nem. Meg tudod te ezt oldani egyedül is.

-Kérlek, csak annyit, hogy miket szeret? - nyöszörgök. - Azt az egy napot nem akarok elcseszni. Vagy akkor azt, hogy mit utál. Milyen akkor, amikor nem szívat? Amikor ketten vagytok? - úgy látom, nem győztem még meg. - Beszélek Namjoonnal.

-Majd megismered. Szereti az olyan helyeket, ahol nincsenek sokan, ha randira mentek olyan helyre vidd, sokszor tart attól, hogy a szülei észre veszik és összedől a saját kis világa. Neki is banános tej függősége van, amit nála sem értek meg. - forgatja szemeit. - Igazából bármitől szívesen beszél, de a családjáról nem, kifejezetten kerüli a témát. Ha viszel neki valami olyat, ami epres, nyert ügyed van. A többit meg majd meg tudod.

Bár ez az egy óra szenvedés volt számomra, büszke vagyok magamra, hogy kibírtam, annak ellenére is, hogy Jimin túlságosan is felpörgött annak tudatában, hajlandó vagyok Namjoonnal beszélni. Szinte felsóhajtok, ahogy haza érek az edzésemet követően, mivel még mindig túl korán van ahhoz, hogy kinyisson az a hely, nyugodtan vonszolom magam a fürdőszobába, minden egyes információt meg akarok róla jegyezni, lassan ki is rajzolódik a fejemben, vajon hova tudnám elvinni, ahol nincsenek sokan és még csak a szülei sem bukkannak fel hirtelen. Kicsit még rosszul is érzem magam, amiért kétszer is felhoztam a szüleit, mint téma, pedig gondolhattam volna, hogy nem akar róluk beszélni, ha már éveken át titkolja, hogy meleg. Annyit gondolkodok róla, hogy a meleg víz helyett már hideg folyik rám, így gyorsan kilépek alóla, hogy minél előbb kész legyek és végre elinduljak arra a helyre, ahova már ébredésemet követően is szerettem volna. Még az sem szegi a kedvemet, hogy mind a két barátom velem tart, Yoongi alapból szokott ide járni, Jimint meg csak hozta magával, nem mondanám meg nekik, de titokban már várom a bejelentésüket, hogy együtt vannak. Nagy sóhajjal nézem a folyamatosan villogó feliratot, amíg azt várom, Yoongi végre elnyomja azt a cigarettát, természetesen én vagyok az első, aki megindul a bejárat felé. Túl régóta vártam ezt a pillanatot.