A mai nap főleg fáradtsággal telt el számomra, egy kis idegességgel is vegyítve. Minden bizonnyal a főnököm pénz éhessége tehet arról, hogy a dolgozóiból az utolsó levegőt is kipasszírozza, amíg az pénzt hoz. Az utolsó korty kávét gyors lehajtom, mielőtt még átlépek az út túloldalára. Sose voltam még itt, ezen a szentségtelennek mondható helyen, igazából csak hallottam a többiektől, hogy ez népszerű. Nem tudom miért nem keltette fel eddig a figyelmemet, rendszeresen erre járok haza, már maguk a fények oda vonzzák a szemet, a körülötte lévő emberek is sejtetik azt, hogy ott bent valami jó dolog várhat ránk. Egy pillanatra megállok, hogy a csikket el tudjam dobni, felnézek a feliratra, ami színesen villog, Axxessnity. Rendesen elgondolkodom azon, vajon én be akarok ide menni vagy a munkatársaimtól hallott magasztolás vonzott ide engem, a feszültséget rengeteg különböző féleképpen le lehet vezetni, nem kötelező nekem meztelen embereket bámulnom vagy éppen leinnom magam egy drága helyen. Túl sokat időzők, ellépek a kuka mellől, hogy egyenesen bevegyem az irányt, a fickó kérdés nélkül beenged, jó látni, hogy kinézek olyan idősnek. Nem látok a helyből még semmit, de az orromat már megcsapja a pia szaga, valamint a hangos zene, a belső ajtót kinyitva érzékelem a fényeket, lehet csak a tudatom játszik velem, de mintha enyhe füst is uralkodna itt, pedig nincs dohány füst szag, ahogy láttam mindenki kint cigizett. Óvatosan lépkedek le a lépcsőn, sötét egy hely, hiába van itt több led is, amivel kivilágítják a helyet, nehézkessé teszik a lépcsőzést. Sok figyelmet fordítok arra, hogy az eléggé hiányos öltözetű személyek közelébe túlzottan ne menjek, sőt nagy ívben kerülöm ki őket, a végén még rám ruházzák a fogdosás tényét, ezen a helyen szinte elkerülhetetlen a tapizás. Megtorpanok a helyemen, amikor előttem trappol át valaki olyan szintű magassarkúban, amivel gyilkolni is lehetne, ha valaki arra vetemedne, reménykedtem benne, hogy nem csak az asztalon táncoló nőket fogok látni. Mintha törvény lenne, hogy minden második asztalon legyen egy rúd. Szerintem elég sokaknak feltűnik, hogy nem éppen vagyok törzsvendég, kicsit elveszve is érzem magam, ugyanakkor teljesen megértem miért ilyen felkapott ez a hely. Bárki, aki ide téved talál magának megfelelő elfoglaltságot, pont ahogy én is. Nem tudom ki volt az, aki elsietett előttem, de az a srác rohadtul jól nézett ki, ezek a ruhák valamiért elérik, hogy az ember fantáziája beinduljon, kifejezetten tetszik, hogy meghagyják a képzelőerőmre a dolgokat. Nehezen szakadok el attól a ponttól, ahol a srácok gyülekeznek, de nekem muszáj ehhez innom. Szerencsére nem olyan hangos a zene, hogy ne halljam, ahogy megkérdezik mit szeretnék, így kiválasztom az egyik szimpatikus italt. Ez a hely baszott drága.

-Jungkook?

Az ismerős hangra megfordulok, valamiért nem lepődők meg, hogy az egyik munkatársam az. Bár nem őszintén, de rámosolygok, ennél kellemetlen szituáció nem hiszem, hogy lesz, híre fog menni, hogy itt jártam. Amíg elhelyezkedik mellettem, kifizetem a piát, remélem meg fogj érni az árát. Ő is kikéri a saját adagját és már csak abból is látszik, hogy ő sokszor van itt, ahogy elbeszélget a pultossal. Nem szeretném tudni, mégis milyen rendszerességgel látogatja az ittenieket. Önkénytelenül is újra végig nézek a helyen, ne került több ruha a táncolókra, mint eddig volt, sőt szerintem még meg is váltak néhánytól. Különösen az a hely kelti fel a figyelmemet, ahol az egyik vörös comfixes srác van.

-Hozzád is eljutott a hír, hogy van egy ilyen hely? - fordul felém mosolyogva. - Eddig nem láttalak itt.

-Először vagyok itt, de szerintem ez látszik is. - kortyolok bele italomba, legalább jó íze van. - Olyan elveszett vagyok.

-Ugyan itt nem kell, minden van. - von vállat lazán, még egy mosoly is társul ehhez. - Te a pasikat szereted, ugye? - bólintok. - Oké, akkor a kigyúrt fajtát - mutat az egyik irányba. - vagy nem. - fordítja fejét oda, ahova feltűnően sokszor pillantgatok. - Úgy érzem, az lesz a te preferenciád. - vereget vállon. - Amúgy is, ott a fekete rucis, a nyalókával. Téged bámul.

Értetlenül veszem le a szeme a vörös ruhásról, hogy megkeressem vajon kiről van szó. Nem volt nehéz, elég észrevehető olt, csak kicsit kell jobbra tekintenem, máris találkozok egy átható szempárral. A maga sötétsége elragad, ebbe a srácba van kódolva az, hogy úgy nézzen az emberekre, hogy a föld megremegjen alattuk, hirtelen melegszem ki, még a gombócot is nehéz leküzdenem a torkomban. Mintha minden titkomat tudná csak egy nézésből, sőt még az is elvonja a figyelmemet, ahogy azzal a nyalókával játszik. Ha valaki, ő tudja miképp indítsa be valaki fantáziáját. Mereven tartom rajta a szemem, amint egyik lábát a másik mellé teszi, hogy fel tudjon kelni, végig vezetem tekintetemet hosszú combjain, egészen a ruha aljáig és egy sóhaj kíséretében veszem el róla a tekintetemet, mindenkin alig van ruha, bezzeg ő be van öltöve. Az egyik biztonsági őrnek tűnő fazonhoz sétál, valamit mond neki, aminek hatására mind a ketten idenéznek, majd már hátra is veszi az irányt. A magabiztosság baromi szexi, neki meg annyi van, hogy a plafont veri, még csak hátra sem néz, pedig tudja, hogy őt bámulom.

-Gyere csak velem. - rántanak el a helyemről.

Enyhén megszeppenve fogadom az ötletet, miszerint mi is abba az irányba haladunk, mint ő. Nem tudom mi a terve, de a fickó nem enged minket tovább. Próbálom meghallgatni, hogy mit mond munkatársam neki, de a zene miatt nem hallom, s az a mosoly, amivel engem néz, nem nyugtató. Az idegen férfi elég nyilvánvalóan a tudtomra hozza, hogy fizetnem kell, mivel feszengek a helyzet miatt és még erősködik is barátom, így a kezébe nyújtom a kért összeget. Valamiért úgy érzem, nem tudom miért is fizettem most, nem is annyira keveset.

-Most egy kicsit itt állunk. - húz félre, hogy a többiek be tudjanak menni. - Haver, annak a srácnak a segge teret görbít. - vereget vállon. - Neked meg a farkad fog, ha hozzá kerülsz.

-Te most miről beszélsz? - kérdezem értetlenül, egyre jobban félek. - Te ismered?

-Nem, mivel nem bukom a farkakra, de attól még csak látom, ha jó a segge. - forgatja szemeit. - Egyébként mindig látom jönni - menni itt, biztos jó kezekben leszel. Vagy bárki másnál, igazából te fizettél.

-De mire?

Nem tud válaszolni a kérdésemre, mert a fickó szól, hogy menjek a folyosó végi szobába. Itt csendesebb egy kicsit a hely, néhány ajtó mögül zene szól ki, vagy beszélgetések hangja, a villogó fények is azt mutatják, hogy ott bent valami folyik. Egy pillanatra megállok az ajtóm előtt, mielőtt kinyitom. Nem ittam eleget ehhez. Nehezen nyomom le a kilincset és azzal a lendülettel is szeretnék vissza fordulni, ahogy bejöttem ide, de mivel fizettem, itt maradok. És talán azért is, mert most értettem meg mégis mi lesz itt. Félkörben helyezkedik el a bőr ülés, több ember is kényelmesen elfér rajta, egyenesen a szoba közepén lévő emelvényre tudnak nézni, amin nyilván rúd van. Lassan lépkedem beljebb a helyiségben, az ülőalkalmatosság mögött, a két szélén asztal helyezkedik el, rajta pezsgő, amin egyből megakad a szemem, oda is lépek, hogy töltsek magamnak egy pohárral. Új szerzeményemmel a kezemben nézek körül a helyen, itt is sötét van, azzal a különbséggel, hogy a látásomat vörös led próbálja elő segíteni meg két kicsi lámpa, ami az asztalokat világítja meg. Még az emelvény körül is led van. Egy pici szekrényt pillantok meg az ajtó mellett, telefont és pénztárcát lehet oda betenni, gondolom így küszöbölik ki a lopás veszélyt. Beteszem oda minden értékemet, majd az utasítások alapján be is állítom a kódot. Nem sokkal arrébb egy gomb található, rajta egy felkiáltójellel, legalább gondolnak arra, ha az egyik táncos nehéz helyzetbe kerül. Gondolom több is van itt, amiről nem tud egy egyszerű vendég. Utána egy táblával szemezek, amin egy felhívás van, hogy tilos tapogatni az embereket. Ismételten a pezsgő felé lépek, hogy újra töltsek magamnak. Magas sarkú kopogását hallom, egyre közelebb, ezért az ajtó felé kapom a tekintetemet. Nem titkolom, hogy tetőtől talpig mérem a srácot, akinek a szájában egy nyalóka van. Ugyanaz a srác, a különbség, hogy fekete helyett vörös ruhát visel, ami sokkal jobban tetszik. Combközépig ér neki, az egész vörös anyag áttetsző, tökéletesen szemlélteti milyen ruhát visel alatta, hát persze, hogy csak a mellkasánál és ágyékánál nem áttetsző az anyag. Ez egy nagyon gonosz húzás volt.

-Szia te kis cuki. - lép be teljesen határozottan. - Fura ennyire helyes csávókat itt látni. - sétál beljebb, mondjuk ilyen cipőben nem tudom hogyan képes járni. - Ülj csak le. - mutat a helyre.

Még mindig nem tudom, mégis mit keresek itt, pont ezért teszem, amit mondd. Szerintem még a szám sincs csukva, ahogy egyre közelebb sétál, folyamatosan engem fürkészve az égető pillantásával és a szép szájával, amivel arra a nyalókára van rácuppanva. Látom rajta, tisztában van vele, hogy jól néz ki, én nem akarom előtte ezt titkolni, szabályosan letarol a lábamról az egész kisugárzása. Mosolyogva néz le rám, még közelebb le is hajol hozzám, teljesen tiszta a célzása, vagyok olyan engedelmes a hirtelen sokktól, hogy a számba veszem, majd figyelem, ahogy vissza megy az emelvényhez, miután nyomkod valamit a falon lévő készüléken, eddig észre sem vettem ezt.

-Még nem láttalak itt. - sétál fel azon a pár lépcsőfokon. - Te vagy annyira helyes, hogy megmaradj az emlékeimben. - még a zene is elindul halkan.

-Ez az első, hogy itt vagyok. - veszem kezembe az édességet.

Nem kerüli el a figyelmemet, ahogy egyik lábát a rúd köré fonja, hogy megfordulhasson. Igaza volt munkatársamnak, a feneke baromi jó, még úgy is, hogy próbálja fedni. Remélem nem sokáig. A rúd felőli kezét a feje fölé emeli, ahogy megfogja a rudat, lassan tesz egy kört, hagyja a szemnek, hogy minden centijét megcsodálhassa, lábát egy elegáns mozdulattal teszi a rúdra, most már értem miért kell ilyen magas sarkú az ilyenhez, baromi dögösen néz ki, könnyűnek néz ki, ahogy a másik lábát kifelé lendítve emelkedik el a földről, hogy kettőt forduljon a rúdon, lecsúszik a földre és borzalmasan pimasz húzás tőle, ahogy a guggolásából pucsítva kell fel, bezzeg levenni nem akarja a ruhát. Kínzó lassúsággal nyúl a ruha megkötős részéhez, hogy kioldja azt, a pimasz még mindig nem teszi lehetővé, hogy az anyag nélkül lássam, bármennyire is vetkőztetem szemmel.

-Gondoltam, olyan elveszettnek nézel ki. - nevet fel, ahogy válláról lelöki az anyagot. - Infarktust ne kapj, ez csak a vállam.

Lábát jóval magasabbra lendíti, hogy fel tudja lökni magát, vajon tudja mennyire beindító látvány az, ahogy a másik válláról lecsúszik az anyag, combján pedig fel, amikor felhúzza lábait, hogy a rúdhoz simulva produkálja azt a forgást? Telejen igazuk volt, mikor azt mondták, jó kezekben leszek, mert már most egy nagyobb terpeszbe kell ülnöm, mint szeretném és ekkor még csak nem is számítottam arra, hogy lábait feje fölé lendíti egy terpeszbe, ami hatására tökéletesen látszik az a vörös tanga, ami rajta van. Egyik kezével elengedi a tárgyak, hogy ki tudjon bújni a felső ruházatából, térdhajlatával megkapaszkodik, hogy vissza tudja magát húzni, majd végre teljesen leszedi magáról azt az anyagot, ami eddig nem engedte, hogy lássam mi van alatta. Soha senkit nem láttam még egy rúdon levetkőzni, mégis úgy érzem, hogy ez bakancslistás volt. Sajnos képtelen vagyok titkolni mennyire tetszik, ahogy térdre ereszkedve löki fel előszőr csípőjét, majd mellkasát, hogy fel tudjon kelni. Levegőmet is visszatartom, amint a lépcső felé veszi az irányt, hogy felém tudjon lépdelni. Ívelt derekán érzékien simít végig, fokozva bennem minden elképzelt dolgot. Egyik magassarkús lábát határozottan veti át a combomon, hogy szinte felettem állhasson, fogalmam sincs mi következik, de már most tűrőképességem határán vagyok tőle, amit főleg perzselő tekintete alapoz meg.

-Milyen kár, hogy nincs tapi. - biggyeszti le ajkait, amin halványan még rúzs is van.

Lassan tekeri meg csípőjét, hogy oda vonzza figyelmemet, miközben egyik térdét a másik után helyezik két combom mellé, kegyetlenség ilyen helyzetben az, hogy nem érhetek hozzá. Puhának tűnik a bőre, még az enyhe izom ellenére is, a fenekét meg már azóta meg akarom fogdosni, mióta először láttam. Csuklómért lenyúl, hogy mellkasára vezesse tenyeremet, lehunyja szemeit amikor ujjaimmal a területet fedő csipke vonalán simítok végig.

-Még, hogy nincs...

-Ez a hely tele von mocskos kis titkokkal, egyet még elbír. - dönti oldalra a fejét, ahogy kezemet is lejjebb vezeti. - Egyébként főleg azért nincs, mert összekeverik néha ezt a helyet az utca sarokkal.

-Ezt hogy érted? - simítok végig a tanga vonalán is és mivel megengedi, a csípőjénél alá is bevezetem az egyik ujjamat.

-Attól még, hogy pénzért vetkőzünk, nem fekszünk le senkivel sem. - ereszkedik lejjebb. - Az a része kevésbé fizet jól. Bár, ahogy látom, neked a beindult a fantáziád.

Ahogy az ölembe ül mind a kettőnkből egy sóhajt jön elő. Fogalmam sincs milyen extra szolgáltatást kért munkatársam, de jelenleg áldom érte, amiért ilyen az eszébe jutott, mert kínzásnak lehetne azt használni, hogy ilyenek mellett ne érjek a másikhoz. Végre legelső vágyamnak engedve, belemarkolok fenekébe és egy kicsit sem bánom, ahogy kicsit meglepődik hirtelen tettem miatt.

-Akkor most mégis mit csinálsz?

-Egy kis kivétel lehet. - köröz csípőjével. - Ilyen kedvemben találtál, ráadásul helyes is vagy.

Nem tudok arra figyelni mit mond nekem, mivel egyre jobban éri el, hogy túl gyorsan közel kerüljek ennek az egésznek a végéhez, ami nyilván nem tetszik, mert hirtelen egy csomó ötletem támadt mit lehetne csinálni a vöröskével. Tökéletesen passzol a vörös barna fürtjeihez és még a pimasz tekintetét is kiemelik, amivel folyamatosan engem néz, biztos látja a mérhetetlen nagy ködöt. Folyamatosan beszél, biztos érdekes dolgokat mondd, de nekem ez nem jut el a tudatomig, csípőjét erősen tartva próbálom arra ösztönözni, hogy legalább egy kicsit is lassítson. Felém hajol, épp csak nem csókol meg, jól állna neki, ha el lenne kenődve a rúzs a száján.

-Kibaszottul izgató ez az arc, amit vágsz. - suttogja ajkaimra. - Növeled az önbizalmam.

Nem mintha nem lenne neki bőven elég. Lejjebb nézve látom, hogy ő sincs éppen a legnyugodtabb állapotában, ez az a pont, ahol már nem érdekel az, mennyire extra ez a dolog, amit itt művel vagy mennyire ritka. Már csak lassítani sem tudom, kezem folyamatosan remeg, csípője pedig egyre jobban mozog, talán már saját élvezetét is kergetve, hátra veti a fejét, megmutatva jobban minden tökéletességét, hangjával együtt, ami egy kicsit sem elfojtott nyögés kíséretében mutatkozik meg. Bőrébe nyomom ujjaimat, amíg mozog, hogy az én hangom is megmutatkozzon. Ciki vagy sem, egy sztripper elérte, hogy a nadrágomba élvezzek.

-Őszintén, még lenne csomó időd, de mivel épp most mentél el a nadrágodba, én pedig ebbe a cuccban, elköszönök. - kel fel az ölemből.

Csendben nézem végig, ahogy újra fellép az emelvényre, de csak azért, hogy a földről felkapja az anyagot. Hihetetlen, hogy még most is pimasz formájában, szerintem nem véletlenül hajolgat pont úgy, hogy premierbe lássak mindent. Ennek a srácnak minden mozzanatából valami érzéki sugárzik, abból is, ahogy felöltözik, pedig azok a dolgok nem szoktak dögösek lenni. Nem szívesen veszem le róla a szememet, de ahogy engem néz, erre késztet, képtelenség állni a pillantását, bárki, aki azt mondja, sikerült, hazudik.

-Amikor ide bejöttem, nem erre számítottam.

-Már mondtam, helyes vagy. Ráadásul oda figyelsz a megjelenésedre, mindegy hogy munkából jössz vagy oda tartasz, az inged tiszta, illik a zakóhoz, ráadásul a nyakkednőt is úgy kötötted meg, ahogy kell, nem csak úgy, mintha nem érdekelne hogyan is nézel ki. Az illatod kellemes, még a cigi füst ellenére is, tehát erre is figyelsz. A hajad pedig tök jól áll. - nyom egy puszit az arcomra. - Ismétlem magam, egy kis kivétel néha lehet, akkor is megnézem, hogy legalább egy tiszta személy legyen az a bizonyos.

Végig fut rajtam a hideg, mikor mélyen a szemembe néz, arra született, hogy csábítson és valószínűleg, ha csak az utcán látom, akkor is megakad rajta a szemem, nem még egy ilyen helyen, akire akkor is ránézek, ha nincs benne számomra különleges. Nem tudom mi történt éppen, még nem igen fogok fel semmit sem ebből az egészből, de legalább annyira van tudatom, hogy egy utolsó pillantást vessek rá, mielőtt kilépne azon az ajtón. Amikor próbálom kinyitni a széfet, többször is újra kell próbálnom, mire eszembe jut a kód, hihetetlen, hogy még ezt is elfelejtettem, össze kell szednem magam, mert nem lesz így jó. Szerencsém van, hogy sötét ez a hely, így ködös tekintetem és nadrágom nem árulja el mi volt ott bent. Ez egy határozottan olyan élményt volt, amit többször is át kell élnem.

Sziasztok!
Meg is hoztam ennek az első részét, jelenleg nem tudom mennyire lesz jó ötlet egy ilyesfajta könyvet írni vagy mennyire kéne pihentetni ezt a sztorit, de egy próbát mindenképpen megér.
A részek nem tudom milyen rendszereséggel fognak érkezni, próbálok nem sok időt kihagyni egy - egy rész között. Először heti egy résszel tervezek minimum, azt szeretném is tartani.

Remélem, hogy tetszeni fog nektek. <3