Már az apartmanból kilépve volt rajtam a lila árnyalattal bevont iskolatáskám. Liftet nem volt kedvem használni, minél lassabban akartam az iskola kapui elé lépni, ezért a mindenki által elkerült lépcső fordulóhoz vettem az irányt. Leérve a fáradt elmém a "tolni" ajtót is húzni kezdte. Az utcára kijutva hívtam egy taxit és abba beülve töprengtem azon, hogy melyik opciót is választottam. Az autó motorja a fülemben zúgott annyit mentem az utakon. Leparkolva fizettem ki a sofőrt és, mintha csak becsobbantam volna egy rémálomba estem be az iskola kapuján. Hajamat megigazítva kezdtem el járni és arra törekedni, hogy véletlenül se nézzek balra, le, jobbra, fel, csak egyenesen. Az iskola szekrényemhez érve kezdtem el kipakolni Fizikára. A fütemet a táskámba emelve ejtettem ki a lapjai közül egy borítékot. Rajta egy név volt, Carol Clean. Nekem címezték, de nem akartam kinyitni, így hát vissza tettem a füzetem lapjai közé és szaladtam órára, nehogy elkéssek. A 23D terembe kellett betennem a lábam és leülnöm a leghátsó padba Zoé mellé. A táskámat az akasztóra téve pakoltam elő órára. Marsmellow tolltartó, ceruza, Fizika könyv, számológép és füzet a benne lévő borítékkal. A borítékot betettem a táskába és erre láthatólag felfigyelt Zoé is. A tekintete egyre jobban beszéddé próbált változni, míg nem megtörtént.
- Szerelmes levelet kaptál? - kuncogott a szőke hajú lány.

Nem tudtam mit mondjak. Így össze zavarodtam és valami nagyon random választ helyeztem a fülébe.

- N..nem villanyszámla. - Ekkor ráeszméltem milyen magyarázatot adtam ki a kezeim közül és hevesen kinyitottam a fizika könyvet majd elkezdtem olvasni úgy, mintha egy kicsit is érdekelne az elektromossággal, gyorsasággal, fénnyel foglalkozó tantárgy.

- Minek hoztál be villany számlát a suliba? - Nézett rám furcsa mosollyal az arcán.

- Rossz helyre postázták.

- Hát eléggé.. - Vette le rólam a figyelmét és helyezte át másra.

A csengő pillanatok alatt megszólalt.
A tanár késve, de a könyveket a hónalja alá fogva sietve ült be az tanári asztalhoz. A tanár szájmozgását figyeltem, de a hangjaira egyáltalán nem. A táblára kezdett írni egy kék táblafilc segitségével és a táblára helyeztem figyelmem. Pár perc múlva megszólalt a Dusk till dawn című szám a tanár pedig az asztalhoz fordupva vette ki a táskájából telefonját. Füléhez emelve szólt bele és jelezte, hogy el kell mennie egy időre.
Ekkor a táskámban kezdtem el kutatni és egy levélbontó késsel nyitottam fel a borítékot. Olvasni kezdtem a második mondat után a levelet egy kéz rángatta ki a kezemből.
- Óhohó mi ez? - Hencegett Matthew a suli bunkója.
- Matthew ne csináld add vissza! - emeltem fel a hangom.
- De úgy hogyan hallja mindenki?
- Sehogy nem kell! - Kezemmel nyújtózkodtam a levélért és ő pedig lefogta a kezem.
- "Szeretném megbeszélni veled a tegnapit az iskola tetején és átrágni a dolgokat. Holnap délután 17:25-kor."
Hoppá hoppá!
- Add ide!
- Dehogy adom még nem értem a végére - Pofátlankodott a tanteremben Matthew.

A terembe egy fekete bőrdzsekis srác lépett a terembe mellette egy kék szemű szőke lány állt világoskék pólóban, türkiz szoknyában.
- Úgy látom szeretsz más magánéletébe beleszólni.. - Nyújtotta át nekem a levelet a tegnap megcsókolt srác.
- Köszönöm.. - Feleltem.
- Csak, hogy tudd Matthew ezzel a stílusoddal egynap laposra fognak verni. Lehet nem ma, nem holnap, de ha nem változtatsz rajta akkor hamarosan megtapasztalod.
- Ki vagy te nekem, hogy megmond mit csináljak te idióta? - Emelete fel hangját a kissé vörös hajú srác.
- Egy senki. A szememben én egy kedves embernek tartom magam. A te szemedbe meg állítólag épp most szóltam be anyádnak úgy nézel rám..

A srác ekkor kilépett a teremből és bezárta az ajtót ekkor a jelző szólalt meg. Matthew meg mérgesen visszaült a padba én meg tovább olvastam a levelet. "Szeretném ha ez a csók nem váltana ki belőlünk érzéseket, neked se lenne jó, nekem se. Tegyük pontot az i betűre. Alírás; Antony Peacher.
A suli után haza akartam volna menni, de vissza kiültem a parkba reménykedve, hogy újra láthatom a fiút. Antony a padon volt és ahogy egyre közelebb mentem láttam mellette azt a lányt aki ma a terembe is volt. Csókolóztak és egymás kezét fogták. A sarkammal visszafordulva hajtottam le fejemet és sírtam, hogy mégis mi ez az egész?! Két csajjal kavar? Esetleg én egy "véletlen" voltam? Nem akartam elhinni azt amit a szemeim láttak. A park kapuját nyigorogva kinyitva figyelt fel rám Anthony.

- Carol! - Futott hozzám sürgősen.
- Igen? - fordítgattam a fejemet tőle.
- Holnap akartam ezt letisztázni, de akkor tisztázzuk le most, mert valószínűleg láttad..
- Igen.. - Könnyek csordultak le a szememnél.
- Nézd ez a lány itt Stella. Ő a barátnőm. Tegnap úgy nézett ki, hogy a kapcsolatunk a végét járja nekem meg hiányzott a csókja, a nevetése és a hangja. Az a csók nem jelentett semmit.
- Neked lehet nem..
- Hm?
- Nekem te voltál az első és ily módon elvéve az aféle szüzességem nem illik. Nem lehet erre azt mondani, hogy fátylat rá, mert ez kb olyan mintha odaadtam volna a lakáskulcsom egy hajléktalannak majd másnap azt mondom neki, hogy véletlen volt bocsánat és.. - Ajkaimat befogadta egy másik és hosszan csókolt. Stella ezt könnyes szemekkel nézte és döbbent le a barátja tette láttán.
- Így mostmár nem rágódsz az elsőn?
- Nem.. te undorító dög!

Antony hátra nézett és látta a sírva elfutó barátnőjét Stellát. A srác mormogott valami értelmetlen mondatot a szájába és a másik lány után kezdett futni én meg addigra elhatároztam, hogy hallani sem akarok a srácról. Utálom őt. A legundorítóbb ember aki egyszerűen élhet. A járda szegélyen rágtam át magamba, hogy mi a pokol történt és szidtam magam, hogy hagytam magam és nem löktem el magamat tőle. A gyűlölet szaladgált a fejemben és próbáltam kitörölni azt a két "csókot" a fejemből. Nem akartam többé látni a srácot, de valami furcsa oknál fogva legszívesebben utána futottam volna, hogy megcsókoljam a nap fényében, mint a romantikus filmek végén.. Mi bajom van nekem? - Kínosan nevettem fel az utca közepén ahol alig jártak gyalogosok.