Kedves Naplóm! - kezdtem bele a tőlem eddig távol álló hobbiba. - A tegnapi nap találkoztam egy lánnyal aki meglőtt. A lánynak az idegei csak úgy robbantották azokat a vérsejteket legbelül, és azt akarta, hogy adjam fel a rendőrségnek. Nem tettem meg, mert nem akartam ebből semmi féle bíróságo, rendőrségi ügyet. Elmondtam neki, hogy az életfogytiglanig való elitélés is benne van a pakliban, mivel konkrétan két embert lőtt le. A lány egyszerűen nem értette miért nem teszem meg ezt a lépést, hisz állítólag megérdemelné, ezután a kávézót elhagyva nem gondolkodtam azon, hogy rossz döntés volt, mert Antony egy gyilkost bújtatott a házában őt is őrizetbe vehették volna. A jó döntés nálam jó döntés maradt. Szóval csak remélni merem, hogy ezzel végleg lezártam az ügyet.. - csuktam be a könyvet.
A hajamat kivasalva készültem egy esti étterembe Antonyval. Gondolkoztam, hogy vajon ő hogy fog kinézni? Netán simán ünneplő lesz vagy valami csodálatos ruha? Egyik elképzelés a másikat követte még akkor is amikor sebesen rohantam az étterembe. Az étterem fényei már az utcában vakítóan látszódtak és beterítette a hajamat ami felülmúlhatatlan érzésnek számított. Antony is pont akkor ért az utcába amikor én és ledöbbentünk egymás látványától. Belekarolva a kezembe haladtunk a lefoglalt asztalunk felé. Az étlapot kiadta a pincér, és még ő is megjegyezte a ruháink szépségét.
Az étlapon minden féle jóság szerepelt és legszívesebben lenulláztam volna Antony kártyáját, de nyilván nem voltam telhetetlen egy gyertyafényes randin. Rántotthús francia piritóssal és sültkrumplival. Rettentő finomnak hangzott, így azt kértem. Amint kihozták máris enni kezdtünk.
- Tudod.. - felelte Antony akit érdeklődve figyeltem. - Régebben bűvészkedtem.
- Komolyan? - Lepődtem meg mosolyodva.
- Igen, de csak egyetlen egy trükköt tudok.
- Nézem.
- Ó, hogy mutassam is be? - Nevette el magát.
- Az a minimum ha már felhoztad! - Forgattam kék szemeim.
Antony három papírpohatat emelt az asztalra és helyezett be az egyik alá egy szürke karikát és egy kék játék  gyémántot.
- Na akkor elkezdem forgatni a három poharat és neked meg megkell mondanod, hogy hol van ez a kettő tárgy, készen állsz?
- Készen - kezdtem mély koncentrálásba.
A poharak forogtak, de olyan lassam, hogy bármikor megmondtam volna melyik alatt van.
- Szóval? - fejezte be a papír poharak pörgetését.
- A bal szélső alatt! - forgattam szemeim.
- Nem nyert! - lepődtem meg a válaszán, meg azon amikor felemelte a poharat és nem volt alatta semmi.
- Középső!
- Nem nyert! - Ismét megmutatta az ürességet amit a pohár rejtett.
- Jobb szélső? - kérdeztem rá mire Antony ismét felemelve mutatta meg a semmit. Meglepődtem, hogy semelyik pohár alatt sem volt ott.
- Akkor hol van?
- Lehet elrejtetted.. mondjuk a füled mögött. - Gyűrű helyett egy kígyó uborkát emelt onnan ki én meg nevettem fel.
- Hát ez nem gyűrű.. - Mosolyodott el majd ismét a fülem mögé benyúlva emelt ki egy fa kardot.
- Ez sem az! - utoljára mögé nyúlva emelt ki egy fekete dobozt rajta egy cetlivel. "Állj térdre!" Antony a cetlinek engedelmeskedve hajtotta végre a mozdulatot, majd nyitotta fel a dobozt amiben egy játék gyűrű helyett egy igazi kristály gyűrű jelent meg.
- Carol Backer.. - sóhajtott fel. - hozzám jönnél feleségül? - fejezte be a mondatát a srác amire mindenki minket nézett.
- Nem. - mosolyodtam el.
- Nem? - lepődött meg.
- Bocsi, de nem ismerlek eléggé ahhoz, hogy összekössem veled az életemet, és ez túl korai lenne bármennyire is cuki vagy, remek bűvész és helyes kaszanova.
- Megértem. - Az étel befejezése után ment haza Antony.
- A nagybáttyám itt vár a taxiban, ő hazavisz téged!
- Rendben! - Szólt vissza az étterem kijáratából.

Antony nézete:
- Ültem be a Carol által jelzett sárga taxiba ahol egy kellemesen jó zene szólt.
- Örvendek! - Üdvözölt Carol nagybáttya.
- Szintúgy! - Válaszoltam.
A taxisofőr kivéve a zenét helyezett be egy másik kazettát "Antony" felcimkézés alatt. A rádió megszólaltatta Carol hangját.
- Szia Antony! Amit most hallasz az minden eddigit fel fog eleveníteni. A parkban amikor először megcsókoltál érzéseket kezdtél táplálni belém én meg meglepődtem, hogy te voltál az első holott azt sem tudtad, hogy létezem, majd ezt megtetted újra és újra minden bűntudat nélkül. Amikor Stella meglőtt akkor bekerültem egy látomásba, láttam azt ahogyan te sírva próbálsz kinyögni a szádon szavakat, hogy "Ébredj fel Carol kérlek!" fontosnak tartottál kevés ismeret mellett is. Nem akartál jobban megismerkedni mert úgy viselkedtél mintha már tudnál rólam mindent. Féltem, hogy nem akarsz egy kapcsolatnál többet, mint például egy leánykérést, de rákellett jönnöm arra, hogy bármennyire is szeretlek én csak nehezen tudtam volna egy ilyenbe belevágni. - Hajtottam le a fejem ezután mindezt kínos csend követte. - De.. - szólalt meg ismét a hang. - nehezen tudtam volna elviselni a csókokat is és nehezen tudtam volna 17 évesen egy házasságot elképzelni, szóval a válaszom a kérdésedre; Igen! Hozzád megyek feleségül. A nagybáttyám valószínűleg e mondat végén kitesz a parknál ahol minden elkezdődött ott fog minden "befejeződni" is! - Ért véget a hangszalag. Mellettem meg a park fehér kerítése mutatkozott meg benne meg egy lány várt rám. Carol.  nyitottam ki az ajtót és rohantam a karjaiba egy olyan csókkal ami még a történelemben eddig soha sem történt meg. Élveztem vele lenni élveztem minden egyes percét annak, hogy ez az angyal csak is az enyém és sírtam a boldogságtól. Az ajkainkat eltávolítva egymástól húztam az ujjára a gyűrűt.
- Ez a csók isteni volt!
- Sőt különleges!
- Felejthetetlen.
- Az első csók mindig felejthetetlen marad! ❤ - Markolt bele a hajunkba a holdfény.

The End