4-en maradtunk,Shiro-val együtt...Igaz ellenünk már csak 3-an voltak, de még az is a nehezemre esett, hogy fel kelljek a fiú hűlt helye mellől.Előszőr Kou, most Zen. Mi van itt?Ki lesz a következő? Én?Bakugou?Eugeo?

-Shiro!Itt vagy?-a lány nem válaszolt, így beletörődve ebbe, lassan feltápászkodtam a földről, majd végig néztem a "maradékon".Feltételezem,melyik ölte meg Zen-t.Az a magabiztosan vigyorgó ott középen.Teszek róla, hogy letöröljem azt a vigyort az arcáról...

-Nah, lesz itt ma még valami?-szólalt meg érdes, mély, reszelős hangján, amitől még a hideg is kirázott.

-Te voltál az ugye?

-Mi?-pislogott rám ártatlanul.

-Te ölted meg Zen-t...Milyen kár, hogy a kardodba került.Van valami más fegyvered is?

-Ellenségnek nem adunk ki belsős infókat-csóválta meg a fejét-Amúgy is. Kit érdekel az a szánalom?Hogy nézett már ki?

-Meg foglak...

-Tessék?

-Meg foglak-

-Hangosabban, mert nem hallom!

-Meg foglak ölni te kibaszott selejt!-kezdtem el magam felé vonszolni, majd ez átváltott egy kocogásba és végül egy gyors sprintbe.A fiú elröhögte magát és nevetés közben futott előlem.Mintha csak egy játék lenne...Holott kibaszottul nem az!Nem normális...Elővettem a Lélekölőt, majd szúrtam vele egyet a fiú irányába.Ahelyett,hogy hátrébb ugrott volna,felém vette az irányt, kikerülve a csapásomat és megfogva a csuklómat rántott egyet rajtam.

-Tudod,hogy miért nem félek a haláltól?Mert van még valami a vég után.Mintha csak a próféciában lennénk.Pont, ahogy megjósólták az égiek... Az első női játékos megjelenik egy démon kasztban,már a kívánsága is különös, hisz egy istenséget hozhatott le magával, ami valljuk be, nem egy hétköznapi dolog...Fog magának egy sokkal nagyobb szintű Familiárist. Egy szellemet,akik a macsakságuk és az önfejűségükről híresek.A végén már egy egész csapatot gyűjtve maga köré benevez a fesztiválra, ahol folyamatosan csak fejlődnek és fejlődnek.Ő lesz a megváltónk.És tudod mit?Én hiszek benned. Szerintem annyit még elárulhatok, hogy nem véletlenül találtad azt a papírt a földön.Tudod,ki volt az a Keichi?

-Ismered?

-A csapattársam volt.

-És hol van most?

-Fogalmunk sincs...Egyik pillanatról a másikra eltűnt.Ötletünk sincs, hogy vele mi van, vagy mi mióta vagyunk itt.Utoljára abban a labirintus szerűségben láttuk, mikor egy szörny elől menekültünk.Elbújtunk egy kisebb folyosón és valami apróságon összekaptunk.Lehet, hogy ha akkor nem veszünk össze még most is velünk lenne.Arra még tisztán emlékszem, hogy ő is ott volt velünk a folyosón, de a veszekedésünk után már sehol sem találtuk.Csak a holmijai maradtak meg,mi elhagytunk, te pedig megtaláltál.Ennek így kellett történnie...