-Meg ne próbáld!-kiabáltam a Kou-nak, aki egyre jobban csak halványodott.

-Hé, [Név]...-fogta meg a kezem magához húzva, majd egy puszit nyomva a homlokomra eltávolodott-Jót játszottunk...Találkozunk a vég után-mosolyodott el, mist utoljára, majd teljesen köddé vált,maga mögött hagyva a kék szikrákat.Sokáig csak bámultam a semmibe.Egyetlen szót hajtogattam...

-Kou.

~10 csapat maradt hátra.

Az ismerős hang ismét megszólalt a fejemben.Ahogy ránéztem a halványodó kezeimre,lassan lecsukódtak a szemeim, majd egy teljesen idegen helyen találtam magam.Egy újabb aréna...

-Húzzuk meg magunkat inkább valahol...-dobott fel a vállára Katsuki.

~2 csapat maradt hátra.

-Most már letehetnél...-suttogtam magam elé kinézve a fejemből.

-[Név]... Idefigyelj.Tudtad,hogy mi fog történni vele...Hidd el, nem csak neked esett szarul így látni...Valamilyen szinten a csapatunkhoz tartozott.Hiányzik vagy valami ilyesmi, nem vagyok nagy nyálas típus...Szóval,most menjünk és Kou-ért, győzzük le azt a parasztot!

-Itt vannak-hallottam meg egy ismeretlen hangot.Hátrafirdultam,majd egy 7 fős létszámú csapattal találtam szemben magam.Ami egyből feltűnt, a sárkány lovaguk és a démonjuk.

-Nocsak, nocsak egy démon poronty...-lépett elő a tömegből képességrokonom-Hát ilyet is látni manapság?Méghozzá az első lány...Gratulálok.Megnézzük mennyire használod jól a képességeid?-megsem várva válaszom nekem támadt.

-Gendla!-a szárnyaim megjelentek, közben eszembe jutott valami.Mi ia vilt ráírva arra a papírra?Alk,nem... Halk, nem... Megvan!-Hawk!Kou és Sera, sárkány lovas!-a fiú megjelent, kezében a kardjával, mellette a hófehér pikkelyes sárkányával.Egy pillanatig mosolyogtam, majd mikor rám sem hederített,le is fagyott az arcomról.Nem foglalkozott semmivel, csak elkezdte lemészárolni az ellenséges csapatot.

-Nem rossz...-került mögém, az eddig figyelmen kívűl hagyott kék hajú fiú.

-Usg!-kiáltottam egyszerre a fiúval, majd a vállához értem, így testet cseréltünk.

-Nem is lehetsz olyan kezdő, hogy ha ilyen képességeket is tudsz...-de furcsa magammal beszélgetni.Előhúztam a Lélekölőt,de haboztam...Hogy ha a saját fejem vágnám le a testemben, meghalnék, viszont ha az ő testét, abba is belehalhatok, mivel én vagyok benne...Megvártam, míg visszatérek a saját testembe.Az utolsó pillanatban átdobtam saját magamnak a kardot,majd meg sem várva,hogy a fiú észbe kapjon,levágtam a fejét.Megjelentek a szokásos kék szilánkok.

-Ne bassz fel Zen!-hallottam meg Bakugou ordibálását.Feléjük kapva a fejem,majd meglátva Zen-t a földön elkezdtem feléjük futni.

-Mi történt?-néztem a fiúkra...Lehet ezt nem kellett volna megkérdeznem,ugyanis még a vak is látta a Zen-be beletörött kardot-Mi a?Azt ne mondd,hogy...Zen!Regeneráció...-nyitottam meg a képességekkel teli ablakom,amiben valami hasonlót kerestem.

-Hagyd csak [Név]...-fogta meg a kezem.

-De ha nem teszek valamit...

-Tudom-mosolyodott el,majd egy csókot adott a kézfejemre-Ég veled [Név].