Visszamentünk a "tábortűz" köré.Visszaültem a helyemre és szokásomhoz híven gondolkodni kedtem... Elég rossz volt a hangulatom, nem volt kedvem semmihez...Erre még rátett egy lapáttal az, hogy a "kijelző", már kiírja a csapatok számát.A 100 csapat helyett 340 csapat van a közelünkben 100 km-es körzetben.

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Kou elfog távozni közülünk.

-Mi a bajod[Név]?-intézte felém kérdését Katsukim.

-Jah, semmi-erőltettem az arcomra mosolyt egy legyintés közben.

Mikor elfeküdtünk aludni, csak kattogott az agyam, így nem jött álom szememre.Ha a legerősebb emberünket "ennyivel" el lehet intézni, mi lesz velünk? Fele annyira sem vagyunk erősek, mint a Kou és Sera páros...

-Hé, Kou, fennt vagy még?

-Szerinted az ember haláltudattal tud aludni?

-Jogos...-sóhajtottam egy nagyot-Mennyit hallottál?

-Épp eleget,ahhoz, hogy leszűrjem a lényeget.

-Sajnálom...

-Csak annyit szeretnék kérni, a többieknek ne mondd el.Addig had legyek boldog, ameddig tudok-hallottam a hangján, hogy egy kissebb mosoly húzódott a szájára.

-Rendben-bólintottam-Te...

-Hm?

-Nem félsz?Mármint...

-Hogyne félnék, szerintem még csak most fogom fel, hogy ez nem is egy játék, hanem a valóság.

-Sajnálom...

-Már megint mit?

-Én mondtam, hogy vedd fel azt a szart.

-Nem is bánom, hogy én vettem fel, inkább én, mint valaki más.

-De ez akkor is igazságtalan.-érzetem, hogy nő a gombóc a torkomban és a sírás fojtogÉrtem,hogy most próbálja előadni, hogy ő a fasza gyerek, de szerintem igenis máshogy akarta ezt az egészet. Ki az aki feláldozná magát másokért?

-[Név],elég lesz, ennek így kellett történnie és kész.

-De ez akkor is...

-[Név]... Ne kelljen magam elkáromkodni előtted-emelte fel a hangját.Kicsit megszeppentem ezen, még nem hallottam így-Gyere ide-ült fel, majd felém nyújtva a karját szoros ölelésbe vont.Nekem sem kellett több előtört belőlem a zokogás. Nemtudom, hogy miért, de valahogy jól esett. Túl sok minden halmozódott fel bennem egyszerre.Még jobban belefúrtam a fejem a fiú vállába.Éreztem,hogy a pulcsiját már átáztatták sós könnyeim.Az egész arcomon csak úgy peregtek le, felét a pulcsija felitatta, a maradék,ami pedig elszökött, a földön landolt.Kou mégjobban magához szorított, szerintem már neki sem kell sok, hogy kifakadjon belőle,a könnyek tömkelege.