Kétségbeesetten néztünk körbe mindenfelé.

-Most mi lesz?-pánikolt be Eugeo-Ő volt köztünk a legerősebb és ennyivel el lett intézve?

-Shh-csitítottam el,az ujjamat a szájára téve.Mikor láttam, hogy ez a módszer bevált elvettem onnan és gondolkodni kezdtem.Kattogott az agyam, hogy most mi legyen.

Ha visszamegyünk a bejárathoz, azzal nem érünk el semmit.A páncél már nincs meg, így utána menni sem tudunk.Állítólag nincs teleportáló képesség...

-A te karaktered démon.Azaz akármilyen és mennyi képességed lehet, csak rá kell jönnöd, hogy hozd létre.

Ez lesz az!Hogy ha valahogy sikerül odateleportálnom Kou-hoz...De akkor hogy hozom vissza?

-Hé [Név].

-Kuss!-rivalltam rá Bakugou-ra.

-Mi lenne ha kimennénk Sera-hoz?

-Maradj már...Gondolkozom-most így átgondolva nem is mondott hülyeséget.Ha megtaláljuk Sera-t, akkor lehet, hogy ő tudja jol van Kou, végülis az ő Familiárisa-Menjünk ki Sera-hoz.

-De zseni vagy...

Elindultam a hosszú sötét folyosón.Be kell vallanom nem sokat láttam.A levegő is egyre szárazabb volt.
Állott szag volt így egy kis idő után köhögni kezdtem.

Egy kendő szerűséget rakott a szám elé mosolyogva Zen.Bólintva megköszöntem neki és tovább haladtunk.

Már mehettünk egy ideje, amikor fényt vettem észre beszűrődni az eddig sötét labirintus melletti folyosóra.Mielőtt megint elkiabálnánk, inkább odamentünk.

Kiléptünk a fényre.Egy virágokkal teli mező tárult a szemünk elé.Nem is beszélve a fehér sárkányról és gazdájáról.

-Kou?!-futottam oda hozzá.

-Ch..Mégis él-kezdett el köpködni Katsuki.

-Ne most méregzsák-vágta tarkón Gin.

-Beszóltál selejt?

-Kezdődik-bújt elő Shiro.

-Eddig hol voltál törpe?-kezdett el most vele ordítani Bakugou.

-Nem tudtam előjönni,valami nem engedte.

-Elég lesz-halkítottam el őket-Gin.

-Hm?-kapta rám a fejét a fiú.

-Itt nem tudnék tőled kívánni?Mármint...Eddig nem próbáltuk.

-Attól tartok itt nem lehet...Mivel úgymond ez a végső küldetése minden játékosnak, ezért itt ezt a lehetőséget kitiltották.

-Értem...Mindegy.És te hogy kerültél ide Kou?

-Nemtudom, hogy őszinte legyek, előszőr nem itt ébredtem, valami...valami más helyen, olyan mintha álmodtam volna.Amikor,pedig kinyitottam a szemem itt találtam magam.

-Illúzió, valószínű...Akkor az nem egy Isteni hanem egy Elátkozott tárgy...

-Mi?

-Semmi-legyintett.

Tábort vertünk,mert már kicsit kifáradtunk.Amíg a fiúk lefoglalták egymást,félre hívtam Gin-t.

-Mit szeretnél?-nézett bele a szemeimbe, az ő kéles-zöldeseivel.

-Mi is pontosan az az elátkozott tárgy?Kicsit gyanúsan hangzik.

-Tényleg semmi lényeges-fordult sarkon, de a kezénél visszahúztam.

-Ha nem lényeges, akkor nyugodtan elmondhatod.

-Nah jó...De senkinek nem mondod vissza értetted?-csak bólogattam, mire sóhajtott egyet és belekezdett mondanivalójába-Az Isteni és Elátkozott tárgyak hasonlítanak.Mindkettő bárhol megtud jelenni, ahova csak a fentiek akarják.Bárki használhatja aki rátalál, a saját felelősségére.Nem lehet őket kűlsőleg megkülönböztetni, csak miután használtad.Az Isteni tárgyak csak teleportálnak, míg az Elátkozottak illúziót is adnak pár perc erejéig.Általában valami kihalt területen találod magad.Az Isteniektől nem lesz semmi bajod, viszont...

-Viszont?

-Az Elátkozottat nem véletlenül hívják így...El van átkozva.Miután használtad,nemsokára  búcsúzkodhatsz mindenkitől, te észre sem veszed,mert semmid sem fáj,sőt sokkal energikusabb leszel, majd csak amikor kijönnek a tünetei.Onnan már visszafordíthatatlan.Na,nem mintha alapból lenne rá gyógyítás mód.Elkezd szilánkokra bomlani előszőr a kezed, majd a lábad és végül az egész tested.

-Azaz Kou?

-Igen,pár napja maradt hátra...