-Alakváltó?
-Valószínű.
-Mióta lehet itt?Mármint...
-Sok ideje.Túl sok ideje ahhoz, hogy épp legyen az elméje.
-Hogy-hogy?
-Láttad a kezeit?
-Beszélni is csak akkor tudott, amikor [Név] megszólaltatta...
-De ha ő egy játékos volt-szálltam be a beszélgetésbe-Hol vannak a csapattársai?
-Valószínűleg ott ahol azt a papírt is találtad.
-Meghaltak?
-Miért, találkoztál velük, egy halomnyi cuccon kívűl?
Visszamentünk az előző helyre, így jobban körbe tudtunk nézni.Ahol a papírt találtam ott kezdtem el nézelődni.Nem sokára találtam mást is.
"私たちは出口で会います。"
-Nah,érdemes volt visszajönni?
-Hát találtam még egy papírt, de elolvasni nem tudom...
-Add ide-kapta ki a kezemből Gin-Persze, hogy nem tudod elolvasni, ez Underworld legrégibb nyelvének egyike.Már 100 éve nem használják...
-Te eltudod olvasni?
-Hogy ne tudnám, egy isten vagyok..."Találkozunk a kijáratnál"
-Várjatok!-emeltem fel a hangom-Nem úgy volt, hogy ha csak egyetlen csapat marad életben, akkor egyből oda kerülnek Sammael elé?
-Azaz, rajta kívül még vannak mások is, előző évekből...
-Mennyi ideje lehetett itt szegény?
-Szóval, ha minden évben csak 2 csapat marad itt, akik nem találnak egymásra,akkor az 100 év alatt 200 csapat...
-Az rengeteg.
-Itt az idő is máshogy halad,ezért nem lehet érzékelni.
-"Találkozunk a kijáratnál.."
-Milyen kijárat?
-Nah, ez egy jó kérdés-fonta keresztbe karjait Gin.
-Mi lenne, hogy ha még egy kicsit körbe néznénk, aztán visszamennénk arra a folyosóra?Összefogok esni a fáradságtól...
-Nem ártana selejtek.
-Mivan veled?Eddig kussba voltál-nevetett fel Kou.
-He?-nézett rá a vörös szemeivel Katsuki.
-Semmi,semmi.
Még körbe néztünk,én már nem, de a fiúk találtak maguknak erősebb szettet kardot és egyéb eszközöket.
-Nah,had legyen az enyém...-kérlelte Eugeo Zen-t,aki nem nagyon engedett.
-Ugyan már fiúk-állt közéjük Kou is-Ez a cucc hozzátok képest, túl gyenge,valamint azt is vegyük figyelembe, hogy nekem van itt a legtöbb tapasztalatom, nehogy már elbasszátok az egyetlen használható tárgyat is.
-Tudtam,hogy nem kell nekünk 3 lovag-duzzogott Katsuki, aki idő közbe a hátam mögé került[😏😏].
-Na, egy olyan meg se szólaljon, aki mégközelről sem tudja eltalálni az ellenséget-kóstólta be neki Gin.
-Kipróbáljuk? - fogta a fiú arcát a kezei közé.
-Izé...Ne most...Nincs kedvem hozzátok-ülltem le a földre.
-Már megint veszekednek?-bukkant elő Shiro.
-Te eddig hol voltál ember?
-Egy részt szellem, más részt, nem tudtam előjönni valakinek a képessége miatt.
-Van valaki a közelben?
-Nem érzem senkinek sem a jelenlétét.
-Biztos?
-100%.
Miután a fiúk kiveszekedték magukat visszaindultunk a folyosó szerűségre, ahol megpihenni terveztünk.A földön észrevettünk újabb használt, de jó állapotban lévō felszereléseket.
-Valaki járt itt...