Hirtelen,a fény ami szikrázva jelent meg,ugyanúgy tűnt el és egy sötét szobába találtam magam.Egyetlen egy  fénycsíkot sem vettem észre, így leültem a semmibe.Pár pillanat múlva a testemben találtam magam a földön feküdve.
-Telekinézis![ötletadó: csakegyflora]-az összes ember aki körülöttem volt arrébb löktem.
Szóval működik a revilatization.Nem gondoltam volna, hogy beválik.
-Te az előbb, nem?-nézett rám Eugeo tágra nyílt szemekkel miközben a többiek is fürkésztek.Válaszolni nem tudtam, mert ismét közeledett az ellenség.
-Demon Circle!Explosion!-csak egy-két ember hullott a földre, kevesebb mint szokott ezért újra próbálkoztam-Demon Circle!Blue Flames!-előtörtek a kék lángok és azokat, akik benne voltak a képességem hatókörében, porrá lettek.Lassan megjelent Shiro is.
-De az előbb, te meghaltál!
-Egy képességem újraélesztett...-válaszoltam nehezen harc közben. Shiro elment mást támadni, hogy hamarabb kész legyünk.
Már elég sok ideje harcolok ahhoz, hogy kijelentsem, elfáradtam, nagyon...A sírás szélén vagyok,annyiszor leszúrtak és próbáltak már megölni, hogy számot sem tudok.
-Regeneration!-egy gyógyító képesség, amit ma már ha 100-szor nem használtam, egyszer sem.
-Hé,[Név]!-kiáltott nekem Kou, aki a kardjával a kezében futott felém leszállva Sera-ról, a sárkányáról.
-Már csak 57 csapat maradt-szólalt meg az a bizonyos hang a fejemben.
A végén újra összegyűlt az egész csapat, hála az égnek, senkinek sem lett, semmi baja így folytattuk utunkat,de hamar belebotlottunk másokba is.Harcolni kezdtünk...Megint.Most arra is törekedtünk, hogy ne nagyon váljunk el egymástól.Többnyire...Katsuki természetesen megint solo-zott mondván "egyik selejt se jöjjön utánam",Gin, Zen és Eugeo együtt harcolnak Kou Sera-val én, pedig Shiro-val.
Ezt a csapatot is legyőztük, bár nem múlott sokon, hogy elköszönjünk az élettől.
-13 csapat maradt-hallottam meg újra a már túl ismerős hangot.
-Kevesebb, mint 20 csapat van!Húzzunk bele!-kiáltottam a fiúknak.
-Egyáltalán minek akarunk nyerni?
-Jah...Tök faszság az egész.
-Ki akarna a fő démon lenni, aki arra vár, hogy megöljék?
-Teljesen igazuk van-értett egyet Gin is.
-Szóval,ti inkább meghalnátok?-néztem rájuk döbbenten.
-Kezdjük ott, hogy miattad vagyunk itt, szóval kurvára kussolj el!-ordított rám Katsuki-Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen szarságban fogok megdögleni, miattad, nem elég, hogy legalább megpróbáltalak kilökni a kamion elől, csak leordítottál, most pedig miattad megint megfogok dögleni.Pont azért, mert te belerángattál ebbe az egész faszságba.Maradtam volna otthon a gecibe,akkor most nem kéne veletek itt lennem.Miattad másodszorra fogok megdögleni rövid időn belül.Rohadt jó mit ne mondjak.
És igaza volt.Minden egyes szava teljesen a lelkemig hatolt.Fájt,mert tudtam, hogy tényleg így van.Én rángattam bele őt, sőt mindenkit a szarságaimba...
-Igazad van.Akkor,mielőtt mégegyszer meghalsz miattam és mindenkinek a vesztét okozom elmegyek,majd bologulok egyedül.Sok szerencsét-fordultam meg és elindultam.