Nemecsek számára furcsán indult a hétfő reggel. Amikor belépett az irodába, káosz fogadta: mindenhol a pénteki buli romjai hevertek. Kolnay egy óriási szemeteszsákba pakolt, Csele asztalterítőket hajtogatott össze, Barabás a nyomtatóból seperte ki a konfettit, Csónakos pedig a diszkógömböt szerelte le a terem közepén felállított létrán állva.

- Mi folyik itt? - csukta be Nemecsek az ajtót. - Nem úgy volt, hogy Csónakos a hétvégén rendet rak?

- De igen, csakhogy itt felejtettem a kulcsaimat, ráadásul családi krízishelyzet állt elő - felelte Csónakos, miközben lemászott a fémlétráról.

- Mi történt? - kérdezte Nemecsek, miközben lepakolt az asztalára, amit üres sörösüvegek és mosatlan poharak borítottak.

- Ránk nyitottak, ahogy Cselével akcióztunk.

Csele vöröslő arccal hajolt az egyik doboz fölé, hogy belerakja a terítőket.

- És mit szóltak? - kérdezte növekvő feszültséggel a mellkasában Nemecsek. Eszébe jutott az a kilenc évvel ezelőtti délután.

- A mamám jött be, először kicsit rémüldözött, de azt mondta, csak azért, mert meglepte, Cselének milyen hosszú a... lába - röhögött fel Csónakos.

- Te hülye - bokszolt Csele Csónakos vállába.

- A mama jó fej volt, előadta, hogy csak azért van zavarban, mert a papám húsz évvel ezelőtti halála óta nem látott pucér férfit. Aztán a lelkünkre beszélt, hogy mondjuk el, legalábbis anyáméknak. Olyan szöveget nyomott, papuskám. Mondtam neki, hogy pályát tévesztett, nem nagymamának, hanem Jehova tanújának kellett volna mennie, megtérítette volna a fél világot! És végül tényleg igaza lett, anyám megköszönte, hogy elmondtuk neki, apám meg hirtelen elment dolgozni, de másnap reggel közölte "felnőtt férfiak vagytok, bízom benne, hogy el tudjátok dönteni, mi nektek a legjobb" és ennyi. Mondtam is a Csabikának, hogy ha remény lenne rá, hogy náluk is ilyen könnyen megy, azonnal rohanhatnánk.

Csele elhúzta a száját és felnyalábolta a porcelántálakkal telepakolt dobozt, majd a konyha felé indult. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Nemecsek megkérdezte.

- Csele szülei mások?

- Az apja jobbikos képviselő.

- Jézusom.

- Ja, szegény eléggé megszívta.

Nemecsek egész nap gondolkodott Csónakos előbújásán, és azon, hogy vajon mi alakult volna másképpen, ha Marika néni aznap délután nem töri rájuk az ajtót a nemlétező tűz miatt.

Mire Boka megérkezett, rendet raktak az irodában. Csónakos hat zsák szemetet dobott ki.

Nemecsek szíve egyből szaporább ütemre kapcsolt, amint meglátta Bokát az ajtóban. Olyan jól állt rajta az öltöny, hogy az már bűntény volt!

- Nemecsek, tíz perc múlva várlak az irodámban!

Nemecsek bólintott, majd cseppet sem foglalkozva a gyomrában kavargó reggelijével, leült és bekapcsolta a laptopját.

Azóta a színházas este óta meg akarta nézni a szabályzatot, amióta Boka említette azt a hülye 46 százalékot. A szabályzat a közös adatbázisba volt feltöltve, Nemecsek gyorsan megtalálta a Boka által említett részt.

"Rosenstein-Gildensky 2018-ban végzett kísérlete alapján a tagok produktivitása 46%-os csökkenést mutat, a vizsgált párok 21%-ánál szükséges volt a közös munka rövidebb vagy hosszabb ideig tartó felfüggesztése."

Nemecsek ujja megremegett az egéren. Nem, ő nem érez semmit Boka iránt, nem is tudja, mi a francnak olvassa ezt a hülyeséget!

- Boka előadást tartott a 46 százalékról? - Nemecsek megugrott a háta mögött felhangzó Barabás hangjára.

- Aha.

- Már kívülről tudom, nekünk is előadta Kolnayval, amikor tavalyelőtt elkészült a kutatás. Ha tovább olvasod a Rosenkrantz-Guildernstein csóka kiderítette, hogy rengeteg pozitív hatása is van ám a dolognak.

- Komolyan? - Nemecsek már fordult is vissza a képernyőhöz, de nem tudta elolvasni a kutatás folytatását, mert Boka megjelent az irodája ajtajában.

- Nemecsek!

Amikor Nemecsek belépett az ajtón, Boka maga mellé ültette a székre, mint minden egyszer, ha közösen nézték át a régi aktákat. Nemecsek térde, ahogy leült, a combjának súrlódott. Bokának egyből eszébe jutott a péntek esti tánc, ahogyan felszabadultan értek egymáshoz és Nemecsek nap által kiszívott lenszőke haján villodztak a fények, a bőre illata pedig Boka orrába kúszva őrült félfedezések megtételére sarkallta. De Boka ellent tudott állni. Ezúttal muszáj volt!

- Mielőtt rátérünk arra, amiért hívtalak, szeretnék bocsánatot kérni a péntek miatt - kezdte Boka kötelességtudóan, és csodálkozva nézte Nemecsek arcát, amire csalódottság ült ki. Azért folytatta. - Nem lett volna szabad használnunk a lőteret, felelőtlenség volt tőlem, és nagy baj is lehetett volna belőle, kérlek, ne haragudj!

- Miért borultál ki annyira? - Boka néha utálta Nemecseket, hogy ennyire őszintén mer kérdezni. - A nyolcvannyolc százalék miatt?

- Talán.

- Én nem tervezem, hogy elárullak, és megöletni sem akarom magam veled.

Boka nem tudta eldönteni, hogy Nemecsek komolyan gondolja-e vagy viccel, de az utóbbi mellett döntött és halkan felnevetett. Inkább a mostani ügyükre terelte a szót.

- Itt a Horáczky-ügy aktája. Mivel te vállaltad el, szeretném, ha továbbra is irányító szerepben maradnál. Olvasd el, és döntsd el, merre induljunk a nyomozással!

Nemecsek bólintott, és a piros borítós mappában kezdett lapozgatni. Boka élvezte a látványt, amit Nemecsek profilja nyújtott. A nyári nap szeplőket simogatott a szeme alá és az orrára, amik végigszaladtak Nemecsek nyakán, egészen az ingje alá, és Bokának eszébe jutottak a szeplőkből kirajzolódó csillagképek.

Talán a sors bünteti valamiért. Először Geréb, most Nemecsek. Miért kell mindezt kiállnia? Ráadásul, Nemecseknél esélye sem lehetett. Eddig a Marika nénis incidens miatt gondolt rá, de ahogy pénteken Nemecsek felcsattant, hogy "Itt mindenki meleg?" az eléggé egyértelmű volt Boka számára, hogy melyik térfélen játszik. Egyébként is hülyeség volt ezen agyalnia, mert megfogadta magának, hogy nem fog a társával szerelmi viszonyba bocsátkozni. Gerébbel is csak egyszer adta fel az elveit, és mi lett belőle!

Mellette Nemecsek becsukta az aktát. Boka izgatottam várta, mire jutott, de Nemecsek egészen másról kezdett beszélni, mint amire Boka számított.

- Barabás azt mondta, nem csak a negyvenhat százalékkal csökkenő produktivitás van. Pozitív hatásai is vannak, ha a társak egymással... - Nemecsek elhallgatott, Boka pedig megpróbált nem törődni a mellkasában dörömbölő szívével. Miért jár ilyesmiken Nemecsek esze ahelyett, hogy a Horáczky aktát olvasná?

- Barabásnak igaza volt. A kutatás bebizonyította, hogy a társak, akik között romantikus érzelmi kötődés alakul ki, mentálisan stabilabbakká válnak, emellett sokkal kevésbé hoztak életüket és egészségüket veszélyeztető döntéseket, javult a reakcióidejük és a depresszióra való hajlamuk is csökkent.

Nemecsek kék szemével bámulta, és Boka füle égni kezdett ettől a tekintettől. Lehetséges, hogy Nemecsek mégis...

- Ez tök jó! Akkor Cseléék remélhetőleg nem nyíratják ki magukat soha.

Boka megrázta a fejét.

- Nemecsek, ez nem életbiztosítás. Nincs olyan, hogy ha összejössz a társaddal, nem történetet semmi, ami...

- Csak vicceltem. - Nemecsek szemében szikrázott a vidámság.

- Ó... rendben.

- Kolnay és Barabás együtt vannak? - kérdezte Nemecsek pár pillanat hallgatás után.

- Fogalmam sincsen. Néha egészen úgy tűnik, aztán a következő pillanatban úgy veszekednek, hogy attól félek, megölnék egymást, ha nem lépek közbe.

Nemecsek bólogatott. Boka hallotta, hogy nagyobb levegőt vesz, keze megrezzent a Horáczky-ügy aktáját tatva.

- És te... ti Gerébbel...

- Én úgy gondolom, hogy két társ között nem jó a romantikus természetű kapcsolat... Ne érts félre, nem Csónakos és Csele ellen beszélek, csak tudom, hogy nekem nem menne. Nem tudnám összeegyeztetni a munkát és a magánéletet. Ráadásul képtelen lennék éles helyzetben a feladatomra koncentrálni, ha attól kell félnem, lelövik a szerelmemet.

Boka egészen elfulladt a mondat végére. Csak félig volt őszinte, de Nemecseknek ezt nem kellett tudnia.

- Értem - válaszolt komolyan Nemecsek, és visszafordult a piros mappához. Boka szerette volna látni a kék szemeit, de a szőke tincsek elrejtették előle. Nemecsek nagyot sóhajtott, halkan szólalt meg, miközben az iratok között lapozgatott.

- Szerintem menjünk el a Zöld Macskába!

- Rendben.

- Ennyi? Meg sem kérdezed, miért döntöttem így?

- Nem. Egyrészt te vezeted a nyomozást, te hozod a döntéseket, én nem kérdőjelezem meg. Másrészt én magam is a legelejéről kezdeném az eset felgöngyölítését.

Nemecsek mosolya túlragyogta a beáradó napfényt.

- De még mielőtt elmegyünk az esett színhelyére, meglátogatjuk a Vörös utcai kirendeltséget.

*

Boka zavartan vakargatta a kézfejét a liftben. A hátsó falra szerelt tükörben Nemecsek az ingjét és a haját igazgatta. Mindketten idegesek voltak. Boka nem szeretett a Vörös utcai ügynökségre jönni, olyan érzés fészkelte magát a gyomrába, mintha ellenséges területre merészkedne.

A negyedik emeleten szálltak ki, itt voltak az irodák. Boka nem csak azért jött, hogy körbevezesse Nemecseket, hanem mert beszélni szeretett volna R. ügynökkel arról, hogy úgy döntött, Nemecsek vezeti a Horáczky nyomozást.

A Vörösök irodájának ajtaja halk kattanással engedte be őket. Boka úgy érezte magát, mint nyúl a farkasveremben. Lepillantott a mellette álló Nemecsekre, aki tátott szájjal bámult körbe. A Grundhoz képest itt egészen más látvány tárult a szemük elé. A végtelenül kacskaringózó folyosón kék szőnyeg futott, ami több ajtóhoz vezetett, amik mögé nem lehetett belátni, velük szemben azonban egy üvegezett falú kutatólabor állt. Odabent Áts Ferenc éppen egy fehér szerkezetet fölé hajolt védőszemüvegben és fehér köpenyben. Nemecsek le sem tudta venni róla a szemét, és ez Boka mellkasába különös nyugtalanságot ültetett.

- Kezdjük ott? - mutatott a labor felé.

- Persze - ugrott meg Nemecsek. Teljesen felvillanyozódott az ötlettől.

Boka tudta, hogy Nemecseket érdekli a labor, amióta R. ügynök elárulta neki a létezését, folyamatosan rágta Boka fülét, hogy jöjjenek el, de Boka addig akarta húzni, amíg csak lehetséges.

Az ajtó előtt kis papírdobozban cipővédő volt kirakva. Mindketten a talpukra szenvedtek egyet-egyet, és Boka élvezte, hogy Nemecsek közben belé kapaszkodik. Futkározott karján az izgalom Nemecsek tenyere alatt. Ahogy felnézett, Áts összehúzott szemmel, szájján félmosollyal bámult rá az üveg túloldaláról.

- Boka - köszönt Áts először, ahogy beléptek.

- Áts - bólintott Boka, majd az elé lépő Áts kezét olyan erősen szorította meg, ahogy csak tudta. Áts is pont ezt tette, Boka büszke volt, hogy az arca meg sem rezdült a csontropogtató kézrázás közben.

- Jó titeket újra látni - mosolygott Áts, és felhúzott szemöldöke mögül úgy gusztálta Nemecseket, mint egy finom falatot a tányérján. Bokának semmi kedve nem volt Nemecseket itt hagyni, de minél előbb végez R. ügynökkel, annál hamarabb mehetnek vissza a Grundra. Ráadásul Nemecsek felnőtt férfi, tud vigyázni magára.

- Nekem beszélnem kell R. ügynökkel. Megtennéd, hogy körbevezeted Nemecseket?

- Biztos? - vigyorgott rá Áts ravaszkás mosollyal. Boka legszívesebben azt mondta volna, hogy ne is szóljon Nemecsekhez. - Nem félsz, hogy ezt a társadat is átcsábítom hozzánk?

Nemecsek riadtan fordult Boka felé, aki azonnal megbánta, hogy nem mondott el mindent őszintén Gerébről.

- Nem félek. Megbízok Nemecsekben.

- Hát persze - simította Áts a tenyerét Nemecsek vállára, akinek ettől elakadt egy pillanatra a légzése. - Ahogy Gerébben is, igaz? Ne aggódj, vigyázok rá, nem kell sietned.

Boka a józan esze ellenére lépett ki az ajtón, letépte és az ajtó melletti kukába hajította a világoskék cipővédőket. Még kétszer visszafordult, csak hogy kínozza magát. Áts vészesen közel állt Nemecsekhez és megint a fülébe beszélt, épp úgy, mint a bulin.

Boka megszaporázta a lépteit.

*

Nemecsek ujjai megremegtek, ahogy a Bunsen-égőt eltekerte. A mozdulatára az eddig narancssárgán világító láng megrövidült és világoskékké változott.

- Ügyes, most fogd meg az Erlenmeyer lombikot a fogóval és tedd az égő fölé! - mutatott Áts egy talpas lombikra, ami a fehér pulton állt a Bunsen-égő állványa mellett. Nemecsek engedelmeskedett. A fogó hidegen simult a tenyerébe. A hő hatására a lombikban lévő sárga színű folyadék gyöngyözni kezdett, majd egyre jobban pezsgett.

- Remek, most tekerd el az égőt, és hagyjuk kihűlni.

Nemecsek gyors mozdulattal elzárta a Bunsen-égőt, mire a láng kialudt. Mosolyogva fordult Áts felé, aki a válla mögött figyelt. Nemecsek megrezzent a férfi hirtelen közelségétől.

- Ügyes voltál! - mosolygott Áts, miközben levette a szeméről a védőszemüveget, Nemecsek követte a példáját.

- Megnézed a mikroszkópot is? - kérdezte Áts. Nemecsek izgatottan bólintott. Kissé megszédült a sok új információtól. A labor üvegfalai visszaszikrázták a felettük világító neonok fényét, körös-körül állványok és asztalok álltak, kémcsövek, pipetták, több mérleg, és Nemecsek számára ezernyi ismeretlen szerkezet ragyogott a fényességben. Olyan volt az egész, mint egy új világ, aminek Áts az egyetlen őre és parancsnoka. Nemecseket megszédítette a férfi képzelt hatalma.

A mikroszkóp az egyik oldalsó asztalon állt, Nemecsek gyorsan belepillantott. Áts megint mögé húzódott, és a karját kétoldalt az asztalra támasztotta, ezzel körbefogva Nemecseket, aki a szokásosnál is apróbbnak érezte magát. Kezdte bánni, hogy Boka egyedül hagyta, fogalma sem volt, mire számíthat Áts ügynöktől.

- Ne félj, Nemecsek! - súgta Áts mögötte, lehelete felborzolta Nemecsek nyakán a pihéket.

- Ez mi? - cincogta Nemecsek idegesen, és úgy tett, mint aki meg sem hallotta Áts mondatát. Utálta magát, amiért megint nyoma veszett a magabiztosságának.

- Kokain. Az egyik ügyben találtuk, és mielőtt továbbadjuk a rendőrségnek, megkértek, hogy végezzek egy összetételvizsgálatot.

Nemecsek szeme elkerekedett, ahogy a kék kört nézte a mikroszkóban.

- Ez tök szép!

- Látnád a metamfetamint, az még színesebb.

Nemecsek felmosolygott Átsra, megpróbálta félretenni minden riadalmát.

- Nagyon izgalmas a munkád.

Áts csak bólogatott, majd távolabb lépett, hogy Nemecsek felegyenesedhessen a mikroszkóp mellől.

- Milyen a Grundon dolgozni? Nem unalmas Boka társának lenni? - fonta össze maga előtt Áts a karját, és Nemecsek próbált nem a fehér köpeny alatt kirajzolódó izmokra nézni. A tenyere izzadni kezdett.

- Nagyon élvezem, már első perctől kezdve, bár annak ellenére, hogy még nem igazán voltam terepen, most kaptunk egy közös ügyet Bokával, ami igazából nem is átlagos, és el sem szabadott volna fogadnom, mert... talán erről mégsem kellene beszélnem.

- Nem, szerintem sem.

Nemecsek zavartan túrt a hajába, és megpróbált rájönni, mi ütött belé. Áts mellett is rátört a hülyeségeket beszélő kényszere, bár talán nem olyan nagyon erősen, mint Boka esetében. Rajtuk kívül ez egyetlen egy emberrel történt eddig, de az már kilenc éve volt. Nem, nem lehet, hogy ez azt jelenti, hogy...

- A bulin nem vicceltem. Tényleg van nálunk egy üres hely, tehát ha egyszer úgy gondolod, hogy szeretnél csapatot váltani, szerintem megoldható.

Nemecsek felvont szemöldökkel figyelte Áts arcvonásait. Nem értette, mi ez a nagy érdeklődés a személye iránt.

- Nem is tudod, milyen ügynök vagyok, lehet hogy pocsék.

- Boka társa vagy - vont vállat Áts. - Annyira nem lehetsz béna.

Nemecsek szóra nyitotta a száját, de a következő pillanatban belépett két ismeretlen ügynök, akik hasonlítottak egymásra.

- Feri, gond van - nyögte a magasabbik.

Áts sóhajtva fordult a belépők felé.

- Mit csináltatok már megint?

- Mi csak... izé... - kezdte a fiatalabbik, és Nemecsek félelmet látott csillogni a szemében.

- Nemecsek - fordult felé Áts -, megtennéd, hogy magunkra hagysz a fiúkkal egy kicsit?

- Persze - felelte Nemecsek, és kiiszkolt az ajtón. A folyosó csendes volt, senki nem jött arra, míg levette a cipővédőket. Nemecsek pedig úgy döntött, megkeresi a férfimosdót és lemossa az ragadós izzadtságot a tenyeréről.

Az irodaház negyedik szintje olyan volt, mint egy labirintus. Legalábbis Nemecsek ezt érezte, miután tíz perc elteltével még mindig a folyosón kóborolt és újabb és újabb elágazások elé érkezett. Végül összefutott egy magánál is alacsonyabb, göndör, szemüveges alakkal.

- Szia, Wendauer vagyok - nyújtott kezet Nemecseknek.

- Á, a konfetti.

- Tessék?

- Semmi, én Nemecsek vagyok. A Grundról jöttünk Bokával körülnézni.

Wendauer feljebb tolta orrán a szemüveget, miután körbenézett a folyosón. Nyílván Bokát kereste.

- Eltévedtem - nyögte Nemecsek.

- Azt nem nehéz, az első héten én is órákat kóvályogtam itt.

Wendauer halk szavú volt, és mosolygós. Nemecseket nyugalom töltötte el.

- Mit dolgozol?

- Kutató részleg, mindenféle kütyüket találok fel. Megnézed a laboromat?

- Persze - felelte izgatottan Nemecsek, és el is felejtkezett arról, hogy a mosdót kereste.

*

Boka az ajtó előtt állt, és Nemecsek hátát nézte, aki Wendauer mellett nevetve fényképezett a toll kupakjába rejtett miniatűr kamerával.

Olyan, mint egy gyerek, gondolta Boka. Úgy döntött, hagyja még egy kicsit játszani. Egészen megkönnyebbült, hogy nem Áts karmai között talált rá.

Már látta Áts kutatólaborjának az üvegezett falát, legszívesebben fogja Nemecseket és a Grundig meg sem állt volna vele, de előtte még mindenképpen beszélni akart Áts Ferivel.

*

Nemecsek az autóban ülve még mindig azon töprengett, amit látott. Boka és Áts egymás grabancát szorongatták az üvegfal túloldalán. Nemecsek riadtan nyitott be, csak hogy hallja, ahogy egymás arcába sziszegnek. Őt észre sem vették.

- Hagyd békén!

- Mitől félted ennyire, Boka?

- Csak annyit kérek, hagyd békén!

- Mi az, félsz, hogy őt is elcsábítom magamhoz, mint Gerébet?

Boka, ha lehet, még közelebb lépett Átshoz. Nemecsek az ajtóban állva is érezte a testéből áradó dühöt. Boka szemmel láthatóan remegett.

- Nem érdekel Geréb, Nemecseket hagyd békén!

- Mert különben mi lesz? Az évek alatt sikeresen összeszedtem pár infót, amit nem szeretnél, ha kiderülne. Például ami a paintball meccsen történt...

A következő pillanatban Boka ellökte magától Átsot, aki nekiesett az egyik asztalnak, ahonnan lombikok gurultak a földre, néhány össze is tört.

- Az nem volt szabályellenes!

- Tényleg? Akkor ha elmesélném, hogy a szépreményű Boka János a paintball meccs közben...

- Te most megzsaroltál? - kérdezte döbbenten Boka. - Azt hittem, ezt már elrendeztük.

- Semmi zsarolás, én jó fiú vagyok, Boka. Azt akarom, ami a csapatomnak a legjobb. Egyszerűen csak emlékeztettelek, hogy ha akarnék...

Áts megdermedt, amikor megpillantotta az ajtóban bámuló Nemecseket. Boka is hátrafordult. Nemecsek megszédült a tekintetétől, amiben vágott a harag.

- Nemecsek, remélem, kijátszottad magad Wendauernél. Indulunk!

Boka elviharzott mellette, cipővédői hangosan zizegtek minden lépésére. Összetört üveg recsegett a talpa alatt.

Most pedig, mindössze tíz perccel később, teljes némaságban ültek Boka kocsijában. Boka vállai olyan magasra szöktek, szemöldöke pedig olyan mérgesen vonódott össze, hogy Nemecsek moccanni sem mert. Boka a következő pillanatban öklével a kormányra csapott, amire Nemecsek riadtan megugrott.

Boka úgy pillantott rá, mint aki csak most fedezi fel, hogy a világon van.

- Ne haragudj, Nemecsek!

- Mi... mi volt ez az egész?

- Én... nem tudom, hogy... öhm..

- Boka, megbízhatsz bennem. Én nem Geréb vagyok! Nem foglak elárulni.

Nemecsek üresnek érezte a szavait. Boka fürkészően bámulta a vonásait, amitől Nemecsek elpirult, de állta a társa tekintetét. Talán Boka hinni akart neki, mert válaszolt.

- Geréb három hete volt a társam, amikor elvittem őt bemutatni a Vörös utcai ügynökségre. Akkor találkozott először Áts Ferivel, aki meggyőzte, társuljon hozzá. Geréb egy hét múlva csak úgy a semmiből bejelentette, hogy nem szeret velem dolgozni, mert túl maximalista vagyok, mint egy robot...

Boka hangja megremegett egy pillanatra, Nemecsek pedig behunyta a szemét. Eszébe jutott a csapatépítő buli, ahol ő is robotnak nevezte Bokát. Nem csoda, hogy annyira kiakadt, hogy lövöldözni támadt kedve.

- Sajnálom, én...

Boka megrázta a fejét és maga elé meredve folytatta.

- Geréb átpártolt, de az egész nagyon rövid ideig tartott. Két hét múlva megjelent nálam, hogy fogadjam vissza, mert unalmas ott. Cserébe ellopta Wendauer legújabb kutatási anyagát. Visszaküldtem, hogy nekünk nem kell. Újabb egy hét kellett csak, hogy elérje, hogy megbocsássak neki. Ha akkor kőszívű vagyok, most nem lennék gyilkos.

Nemecsek a kezét nézte, ami az ölében hevert. Mit kellene mondania? Hogy Bokának igaza van? Hogy aki egyszer lelép, az később is képes erre? Ehelyett a kockáztatás mellett döntött.

- Mi történt a paintball meccsen?

Boka rábámult. Nemecsek fuldokolni tudott volna Boka tekintete alatt, a csend agyonnyomta. Boka a felsőtestével Nemecsek felé fordult az ülésben.

- Hipokrita vagyok, Nemecsek. Semmi több. Gyáva, és...

- Boka! - Nemecsek elkapta a kezét és megszorította.

- Mi... Geréb és én... a paintball versenyt a Grund és a Vörös utcai ügynökség közösen tartotta. Nagyon szoros volt a harc, Gerébbel beszorultunk egy fészerbe, míg a többiek egy hevenyészett farakás, és egy kezdetleges lövészárokból tüzeltek ránk. Szépen lassan mindenkit leszedtünk, és amikor utoljára lelőttük a Pásztor Ádámot, Geréb megcsókolt... és... aztán míg nem figyeltünk, Áts mögénk lopózott. Rajtakapott. Ő volt egyedül talpon a Vörösök közül. Mi hagytuk Gerébbel, hogy lelőjön mindkettőnket. Vesztettünk.

Nemecsek csak hápogni tudott a sok információ súlya alatt.

- Áts ennyire tisztességtelen?

Boka megrázta a fejét.

- Azért ment a verseny, hogy ki melyik irodát kapja, és mi Gerébbel feladtuk a Vörös utcai szuper helyet azért, hogy ne derüljön ki a csók, Áts pedig elfogadta.

- De miért? Ez nem annyira borzalmas, csak egy csók volt, és...

- Nem, ez... bonyolult... Csónakosnak Csele előtt volt egy női ügynök társa, akit azért küldtünk el, mert... nos egymásba szerettek, és egy akció balul sült el emiatt, Csónakost vállonlőtték. Kirúgtam az ügynököt, megtartottam a hegyibeszédet is, hogy tilos a társak közötti romantikus kapcsolat. Ezek után én, aki leginkább ellene voltam, nem vállalhattam a kockázatát, hogy kiderüljön, mi történt köztünk Gerébbel. Engem nem küldtek volna el, Gerébet igen, ha pedig mégsem, hogyan néztem volna Csónakos szemébe? Meg akartam védeni a társamat, ezért feladtuk a meccset. Áts lenyugodott. Gerébbel tisztáztuk, hogy nem lesz köztünk semmi. Mégis később kérvényeztem, hogy lazítsunk a szabályon. Emiatt végezték el a 2018-as kutatást is.

Nemecsek bámulta Boka barna szemét. Annyi érzelem ült benne, hogy Nemecsek legszívesebben magához ölelte volna Bokát vígasztalásként.

- Akkor együtt lehettetek volna?

- Mindezek után? Nem. Úgy nézett volna ki, miattunk módosulnak a szabályok, nem tehettem meg Csónakossal. Gerébbel sosem történt köztünk több, annak ellenére, hogy ő...

Boka elhallgatott. Nemecsek mégis értett mindent. Geréb szerette Bokát, akit végül elárult, és Bokának meg kellett őt ölnie. Már így is szörnyen érezte magát, de biztosra kellett mennie, így kinyögte.

- És te? Szeretted?

- Nem tudom.

Boka lehajtotta a fejét. Nemecsekről messzire szegődtek a szavak. Most jött rá, hogy még mindig Boka kezét szorongatta. Túl hirtelen engedte el. Boka ráemelte bánatos szemét.

Nemecsek szerette volna megvigasztalni, de nem tudta, mit mondjon. Arról nem beszélhetett, hogy Boka gyönyörű barna tekintetétől megremeg a belsője, hogy amint a másik a közelébe ér, elakad a lélegzete, és minden sejtje könyörög Boka simításáért. Boka teljesen kétségbe esne, hogy Nemecsek is olyan lesz, mint Geréb. Egyértelmű volt számára az üzenet: köztünk soha nem lesz semmi! Nemecsek azt mondta hát, amit kellett.

- Miattam nem kell aggódnod, Boka. Én amúgy is heteró vagyok.

Boka pillantása végigcikázott az arcán, hazugság jeleit kutatva. Nemecsek próbált meggyőző arcot vágni. Boka bólintott. Óvatos mosolyt ajándékozott Nemecseknek, majd indított, és folytatták útjukat a Grundra. Egyikük sem szólt egy szót sem.

Hoppácska! Három nap és itt a friss, a rengeteg csillagnak és kommentnek hála, olyannyira motiválttá tettetek, hogy két nap alatt írtam egy új fejezetet. Köszönöm ❤
Remélem, ez is tetszett!

Van nekem egy Facebook írói oldalam (a profilomnál ki is van linkelve), ahol tervezem, hogy a kötetbe be nem került részeket osztok meg (van vagy 15 oldalnyi 😀), ha nem akartok lemaradni, lájkoljátok vagy kövessetek be, nagyon hálás lennék. 😊
És vigyázzatok magatokra ezekben a karanténos időkben!