Sziasztok drága olvasóim!😇 Itt is lenne a következő kis részecske, remélem tetszeni fog.💗 Hagyjatok magatok után jelet!💘

Mary Patricia Angel:

 Másnap reggel mikor felébredtem egyből a kisfiam felé fordultam, hogy megnézzem lemente a láza, de nyúltam Matthew felé, de nem volt mellettem. Egyből felpattantam az ágyból és teljesen meg ilyedtem, hogy hová lehetett amilyen gyorsan csak tudtam fogtam magam és lerohantam az emeletről, de mikor meghallottam a kisfiam nevetését a nappali felöl már megnyugodtam ezek szerint a fiúkkal van, lassan közelitettem meg a nappali felöli részt, de amit akkor ott láttam teljesen ledöbbentett. Louis a kisfiúunkkal birkózott csillogó szemekkel, csak bámultam őket amikor egy aprócska kéz a lábamat körbe ölelte.

-Szia anyuci! Matthew csillogó szemekkel nézett engem, felvettem az ölembe és bele kezdett a meséjébe, de a falon lévő órára néztem ami délután 1-óràt mutatott, eléggé elaludhattam.

-Képzeld anyuci! Louis bácsi reggel bejött hozzánk és amikor felébredtem mondta, hogy ne ébresszünk fel mert eléggé kifáradtál tegnap este, aztán képzeld lejöttünk és a kedvenc reggelim volt! Gofri!! Utána meg, hozott nekem ruhát és megfürdetett aztán elkezdtünk játszani! Mesélte csillogó szemekkel, lopva Louisra néztem aki csillogó szemmel figyelt minket, na jó most már tényleg nem tudom ezt hova tenni, tegnap még kiabál velem és le kurváz, másnap pedig a fiúunkkal játszik. Ezek szerint rájött, hogy Matthew a fia? És elgondolkodott?! Eközben Matt folytatta a mondani valóját.

-És képzeld anyu azt mondta Louis bácsi, hogy legközelebb szeretne majd elvinni állatkertbe! itt elkezdett tapsikolni. Louis pedig mellénk lépett majd beszélni kezdett.

- Igen prücsök, de azt is mondtam csak akkor ha anyukád megengedi! Itt mosolyogva rám nézett. De ez a mosoly ragadós volt, mert én is mosolyogva válaszoltam.

- Persze kicsim elmehetsz vele! De csak akkor ha nem viszitek el az állat nagybácsijaidat! Itt már nevettem.

- Harry bácsiék tényleg oda valók! Folytatta nevetve Matthew.

- Amúgy a többi majom? Nekem is jókor tűnt fel, hogy 3-an vagyunk csak a lakásban.

- Elmentek bevásárolni, mert ők kan bulit akarnak majd este, meg majd hozzák a csajokat. Felelte Louis. Majd megszólalt a kisfiam hirtelenül.

- Anyuci!

-Mondd prücsök! Néztem rá.

- Vajon apu mikor ér majd arra rá, hogy a karrierre vagy, hogy miaz mellett ugyan úgy foglalkozzon velem mint most nemrégen Louis bácsi? Annyira jó lenne, ha olyan lenne apu mint ő, reggel kapnék gofrit ahogy te is szoktad, meg játszana velem és néznénk sok-sok mesét. Sóhajtott egy hatalmasat. Na ennél a mondatnál, a szívem majd megszakadt, hisz az apja velem szemben van csak nem tudja, hogy vele volt ma végig, nem pedig más az apukája. Ránéztem Louisra aki igen csak búskomor arc kifejezéssel nézett fájdalommal a szemében minket, nagyot sóhajtottam és válaszoltam neki miközben letettem, és leguggoltam hozzá.

- Tudod kicsim, apukád egy nagyon jó ember, még akkor is ha nem foglalkozott veled és engem is megbántott szavakkal, de ő nagyon tud szeretni, és ha valakit szeret ahhoz eléggé ragaszkodik hidd el imád téged. Itt homlokon pusziltam, és Louis szomorúan elmosolyodott kicsit. Majd megszólalt.

- Viszont most menj és nézd tovább a mesét pöttöm, anyukáddal szeretnék beszélni! Matthew egy váll rándítással lezárta és letelepedett a kanapéra, és nézte tovább a mesét. Louis lassan oda jött hozzám, majd szólásra elegyedett volna ha nem vágok egyből a szava elejébe amit még el sem kezdett.

- Szóval tudod..? Kicsit félve tettem fel a kérdést. Majd Louis némán bólintott és végre megszólalt.

- Elmondhattad volna.. Itt egy hatalmasat sóhajtott. Ha Harry nem beszél a fejemmel el se hiszem.. Erre nem igazán tudtam mit felelni csak a lábamat kémleltem, de Louis folytatta a beszédet.

- Ez a kis krapek nem hülye.. Előbb utóbb lesik majd neki, hogy az apja vagyok, de azt viszont köszönöm amit mondtál. Halványan elmosolyodtam majd folytattam a beszédet.

- Ugyan Louis, ez az igazság. Louis lassan a vállamra tette a kezét és megsimogatta azt, viszont ez az érzés annyira hiányzott, olyan volt mint egy áram ütés, libabőrös lettem, ezt nem hiszem el, hogy a mainapig még mindig igy reagálok.. Louis észre vette, és csak egy jót kuncogott rajtam. Hát kössz basszus..

- Szeretnék vele több időt tölteni. Louis a fiúunkat nézte és úgy mondta ezeket a szavakat.

- Rendben. Egyből bele egyeztem, hisz még is nehezen, de rájött, hogy tényleg az ő gyereke, ennyit csak megérdemel.

- És szeretném ha hozzám költöznétek. Na itt lesokkolodtam, igaz anyámnál élünk, de basszus! Egyből merjek vele össze költözni? Pláne úgy, hogy alig 1 napja ismerte meg a fiát? Értetlenül néztem Louisra aki csak sóhajtott majd megszólalt.

- Mary tudom, hogy Pamelánál laktok. Kérlek.. A fiúnknak szüksége van az apjára, és nekem is rátok.. Louis könyörgő szemekkel nézett rám, de láttam benne, hogy igen is komolyan gondolja. De mért azt mondta, hogy ránk? Vajon rám is ezek szerint..?

- Nem tudom Lou.. Ennyit tudtam kinyögni.

- Most biztos elhamarkodottnak érzed, hisz alig beszéltünk valamit, főleg úgy, hogy tegnap eléggé csúnyán beszéltem veled. Folytatta Louis a szemembe nézve. Istenem azok a szemek..

- Legyen.. Belegyeztem, mert tudtam, hogy addig nem hagyna békén. Louis arca seperc alatt kivirult, úgy mint régen, majd hirtelen felindulásból kaptam tőle egy arcra puszit, kissé elpirultam, de nem hagyhattam ki nekem is nevetnem kellett, hihetetlen ez a fiú. Végig néztem magamon én rájöttem, hogy még mindig a tegnapi ruhámba vagyok, viszont haza még nem akartam menni, de ruhát kellene cserélnem, de egy fürdés is rám férne. Megköszörültem a torkok majd Louisra néztem, és megszólaltam.

- Öhhm.. Tommo izé.. Elkezdtem vakargatni a tarkóm mint a zavarba lévő tinik mikor azzal beszélnek, akik tetszenek neki.

- Mondd csak! Louis aranyosan mosolygosan szólítót meg. Istenem mennyire hiányzik..

- Ehhm.. Elkezdtem a szám szélét rágcsálni, majd folytattam. Kérhetek valami ruhát? Louis elnevette magát és bólintott.

- Menj csak fel a szobámba és válasz valami melegítőt, meg nyugodtam zuhanyozz le. Elmosolyodtam és arcon pusziltam.

- Köszönöm, addig figyelsz prücsökre?

- Persze. Na sipirc! Nevetett majd oda ment Matthewhoz aztán magához ölelte, de előtte megfogta a homlokát, gondolom a láza miatt, de ahogy néztem nincs már neki, miután ezt lerendeztem magammal elmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam találtam egy női tusfürdöt gondolom valamelyik lány hagyta itt, bekentem magam vele, majd lemostam magamról kiszálltam a kabinból és gyorsan megtörölköztem, vissza vettem a fehérneműem, majd a Louis szabályából hozott melegítőt pedig felvettem, és lementem a nappaliba, de azon a jeleneten amit láttam olyan szinten aranyos volt amit meg kellett örökíteni. Louis elaludt akár csak Matthew

Aki a mellkasán aludt, mosolyogva fényképeztem le őket majd állítottam be háttérképnek. 3 óra a többiek még sehol, hmm gondolkodtam egy kicsit, aztán rájöttem, hogy nem ettem ma még semmit se, ezért eldöntöttem, hogy neki állok főzni, meg erre az 6 éhen korász is majd vágyik. Gyorsan kinéztem a választékokat és találtam is bókonyaihoz valót. Elkezdtem az ebéd, vagy inkább késői ebét vagy valami ilyesmit készíteni amivel nagyjából végeztem félóra alatt. A két maci még mindig durmolt, majd a hiányzó felek meg is érkeztek, de nem egyedül velük volt Gemma, Lottie, Demi, a lányok mikor észre vettek végig néztek rajtam majd egy emberként katapultáltak az ölelésükbe. Demi meg Gemma el is sirta magát.

-Úristen! Nem hiszem el te élsz! Itt vagy a srácok házában! Louis melegítőjében, és konyha tündért játszol! Visított egyből a fülembe a jó öreg Charlotte Tomlinson! Ezen csak elnevettem magam és a többi lány is.

- Annyira jó megint itt látni! 2 éve nem láttalak baszki! Felelte Demi kórusban Gemmával. - Szerintem szerencsét lány nem is tudja mit kezdjen ennyi idő után, hogy igy rá akaszkodtunk! Nevetett Lovato.

- Nem tudom melyik bokorból bányásztak elő szivi! De jól tették! Puszilt arcon Gemma, aztán a legnagyobb meglepetésemre Liam oldalába ölelve, beszélt tovább. Eltátottam a szám és csak mint egy örült vigyorogtam rájuk. Mindig is bejöttek egymásnak, de Harry miatt nem akarták nagyon, és féltek de ezek szerint valahogy még is sikerült nekik szerintem miután tiszta idegbetegnek néztek amikor visítozva ölelgettem őket, a többiek meg csak szakadtak amit művelek. Majd miután ki visítottam magam rá kérdeztem.

- Na szóval tubicáim regéljétek el nekem, hogy hogy a csudába jöttetek össze! Miközben kajáltok szépen mindenki elmondd mindent, addig valaki keltse fel a két brummogó medvét a kanapén! Lotts vállalta egyből, mivel az unokaöccse úgy is imádja. Lottie kiment a konyhából, addig mi megtérítettünk és közben beszélgettünk, majd a két álom szuszék megjelent és kezdetét vette az ami 3 év alatt a leginkább hiányzott, a családom ahogy össze ülünk és eszünk, baromkódunk, de most valahogy még is más volt minden Louis a jobbomon ült a kisfiammal az ölében és úgy ettek, Lotts a másik oldalamon ahol Niallt nyüstölte, annyira hiányzott ez a közeg.

- Gyerekek nekem annyira hiányoztatok, hogy az valami katasztrófa! Nevettem, majd Louis megszólalt a többiek nevében.

- Te is iszonyatosan hiányoztál nekünk. De abban a nézésben ahogy rám nézett volt valami más is.. Olyan mintha kezdene vissza térni ön magához.

- Nem volt annyira egybe a csapat mint régen, most pedig itt vagy a kereszt gyerekünkkel, akivel annyira illetek ide, hogy ahhoz kétség kívül nem fér szavakba. Felelte Harry.

- Jól beszél a bongyor! Nevetett Zayn.

- Amúgy te kis litte boy! Nevetett Demi, és a szavakat a fiamnak szegezte. Remélem, hogy anyád nem tűnik el veled megint! Kuncogott és megpuszilgatta Mattet.

- Hát tudod, ha anyun múlik és apun akkor nem! Nevetett a kisfiam. Louis elmosolyodott majd a szavakat Matt felé intézte.

- Apud baromi büszke rád és anyudra is, hogy milyen talpra esett fiatalember vagy! Mosolyogott Louis édesen rá, és bekönnyesedett a szemem, annyira szeretem mind kettejüket, hogy azokra nincsenek szavak. Matthew csak elkezdett kacagni amit Louis mondott neki.

- Le se tagadhatná azt, hogy kinek a pöttömje! Kuncogott Gemma mellett Liam.

- Mary! Fordult felém Niall.

- Mondd haspók! Gyorsan bekaptam a villámon lévő falatot, majd lenyeltem.

- Tényleg vissza költözöl majd? Mármint Londonba?

- Igen! Mosolyogva válaszoltam. Louishoz költözök Matthewval. Matthew amikor ezt meghalotta annyira boldog lettem. Olyannyira belelkesedett, elkezdett tapsikolni és ugrálni az apja ölében aki alig tudta vissza fogni, na igen ezekért a pillanatokért megérte már az, hogy vissza kerültünk oda ahhová tartozunk.

- Na végre fiatalok! Nevetett Zayn és össze csapta a kezét, csak megjött az eszetek! Louis durcásan rá nézett, de Harry vállon veregette a haverját.

- Khmm.. nélkülem el se gondolkodott volna! Húzta ki magát büszkén. Ezen felnevettet mindenki és folytattuk tovább a késői ebédet, úgy mint régen.