Tarack viszketett a gyapjúöltönytől, mint a ménkű, és az inggallérjával se tudott kibékülni. Priszcilla viszont olyan vadul dörgölőzött a karjában az anyaghoz, hogy Tarack attól tartott, lassan szikrát vet.

– Ha tudom, hogy ilyen marha kényelmetlenül öltözködnek a gazdagok, sose akartam volna pénzt – állapította meg hangosan is, ahogy próbálta a fém óraszíj lemezei közül kiszabadítani az odacsípett bőrét.

Az esernyős fazon megbeszélt szerepük szerint csak szigorúan bólintott, és fapofával sétált mellette, ahogy egy erőemberhez illik. Tankként masírozott mellette a járdán, tökéletesen beleélve magát a szerepbe, és már Tarack kezdte elhinni, hogy az utcasarokról eléjük toppanó esetleges támadó bármelyik választott végtagjára csomót kötne. Mondjuk a sötétkék esernyő nélkül csupasznak tűnt látványra, és újfent felmerült Tarackban a kérdés, hogy tényleg vak-e az ember.

Aztán amikor majdnem fennakadt a tűzcsapon, Tarack kétségei a terv sikerével kapcsolatban elmélyültek. Az esernyős fazon esküdözött neki, hogy képes megvédeni, ha mégis lebuknak, de ebben Tarack egyre kevésbé volt biztos. Ahogy azt se tudta, pontosan kinek dolgozott. Remélte, hogy valami nagyon titkos szervezetről volt szó, mint a CIA vagy ilyesmi, és nem egy totál hóbortos ürgével hozta össze a sors.

Pedig mindent megtett, hogy messziről elkerülje ma este a környéket, de hiába vált el abban a hiszemben tegnap az esernyőstől, hogy elaltatta benne a gyanakvást, másnap reggel a padon nyújtózkodva arra eszmélt, hogy egy sötét, ballonkabátos figura tornyosul fölé. Akkor már tudta, hogy nincs menekvés. A szívét tovább fájdította, hogy bár az esernyős alak valahogy fel bírta törni a főnök hitelkártyáit, a rajtuk tárolt összeget mind a megfelelő ruhákra kellett elköltenie, amiket úgyis csak egyszer fog hordani.

Meglepően semmilyen, lepukkant bérházas utcába érkeztek meg, és ott az éjjel-nappalik meg önkiszolgálók között egy hasonlóképp semmilyen bejárat felett pillantották meg a villódzó 'Lounge feliratot. Az esernyős fazon hús-vér golyóállóhoz méltón előretörekedett, és majdnem le is bucskázott az ajtó mögött nyíló keskeny lépcsőn. Tarack Priszcillát szorosan magához szorítva követte, és szerencsére sikerült egy darabban leérniük. A lépcső alján mogorva biztonságiak és egy nyájasabb felszolgáló fogadta őket.

– Megtudhatnám, milyen névre foglaltak asztalt az urak? – kérdezte előzékenyen. Tarack csak egy szívdobbanásig habozott, bár már az adatai alapján tudta, hogy megboldogult főnökét „Nagy Jánosnak" keresztelték, de sejtette, hogy nem az anyakönyvi nevén fog alvilági körökben üzletelni.

– Anakonda intézte a dolgot, már vár engem – válaszolta hörgős hangon, amit az útközben gyorsan elszívott pár szálnak köszönhetett. Valamennyi belső zsebét is teletömte, nehogy elvessze hangjának kellemes recésségét az est során.

Felismerés és nagy összegű kenőpénz villant a pincér szemében, és mosolya még szélesebbé vált. Boldogan sürgette át őket egy fagyöngyökből sűrűn szőtt függönyön a kéken fluoreszkáló belső térbe. Beljebb lépve Tarack arcán döbbenet és zavar futott át.

A csábosan villódzó kékes-lilás neonok, a karcsú bárszékek mögötti dekoratív mixerek és a kivilágított színpadok már elég meggyőzőerővel bírtak, de amikor a színpadon az egyik hölgyemény éppen abban a pillanatban hajította messzire a melltartóját, már kétség sem fért hozzá... a 'Lounge egy sztriptízbár volt.

– Arra találja a másik urat – intett a kezével előzékenyen a kifutófiú. Tarack bólintott, miközben utolsó bankói közül gyűrt egyet a pincér tenyerébe.

– Bármit mondok, értsen vele egyet – szúrta oda neki. A kifutófiú már áteshetett az előzetes nevelésen, mert szó nélkül bólogatott. Ettől Taracknak is kicsit megerősödött az önbizalma.

A báron túl magas falú, félkör alakú boxokat találtak. Az elsőben legénybúcsú zajlott, ezért amellett gyorsan elmasíroztak, a következőben néhány ügyvezető-igazgató meredt üveges szemmel az asztal közepén táncot lejtő nőszemélyre. Emellett még annyi időt se töltöttek, mint az elsőnél. Végül a harmadik, leginkább félreeső boxban megtalálták azt a bizonyos Anakondát. Egy deres hajú, megnyerő külsejű, középkorú öltönyös fazont, akiről aztán tényleg senki se hitte volna, hogy sötét ügyletekhez lenne bármi köze. Addig higgadtan iszogatott, amíg fel nem tűntek, akkor pedig azonnal felemelkedett a helyéről.

– Végre. A „Gyűrűs", ha nem tévedek? – kérdezte hibátlan mosollyal, majd formálisan kezet is rázott Tarackkal. A srác igyekezett épp olyan keményen megragadni, majd megragadni a fazon kezét, bár érezte, hogy laza tíz év gyakorlat hátrányban van.

– Ez pedig minden bizonnyal az a híres Pri... Pi...? – kezdte magabiztosan, majd gyorsan elbizonytalanodva Anakonda. Tarack úgy döntött, az elején még jobb, ha készségesen kisegíti.

– Priszcilla.

– Elbűvölő teremtés – hazudta az alvilági figura.

Gyorsan visszaereszkedtek az ülésre, és Tarack igyekezett figyelmen kívül hagyni Anakonda mustráló pillantását, inkább Priszcillát simogatta feszültség-levezetésképpen. Pontosan tudta, mire gondol, és a férfi számlájára írva, nem is rejtette véka alá a véleményét:

– Azt a betyárját, azért idősebbet vártam.

– Én meg fiatalabbat.

Anakonda csak hitetlenül csóválta a fejét, de több megjegyzést nem tett Tarack korára.

– Az erőembered küldd el. Négyszemközt kell beszélnünk – intett a fejével az esernyős fazon felé. Tarack bólintott majd a fejével biccentett neki, de amikor ő meg se moccant, gyorsan hozzátette:

– A bejáratnál várj.

Szerencsére az esernyős ember gyorsan kapcsolt, mert faarccal bólintott, és elballagott. Tarack hirtelen elanyátlanodva érezte magát, de igyekezett legyűrni a lámpalázát, és úgy fordult vissza Anakondához. A férfi épp akkor gyújtott rá, ezért Tarack is megragadta az alkalmat, legalább tovább húzhatta az időt, mielőtt meg kellett volna szólalnia.

– Örömmel jelenthetem be, hogy készen állunk – kezdett bele Anakonda, le se tagadhatta volna, hogy mennyire elégedett magával. Tarack pedig titkon örült, hogy a férfi tudtán kívül belefogalmazta a mondanivalójába, hogy Taracknak hogyan kellene reagálnia. – Ma este kezdődik a buli.

– Ez tényleg örvendetes hír – állapította meg egy bólintás kíséretében, de a szeme sarkából már látta, hogy mégsem úgy nyilatkozott, ahogy Anakonda várta.

– Öregem, épp az előbb jelentettem be, hogy Újpest egy része az este a föld alá kerül, erre ennyit kapok válaszul? – nevetett fel. – Ezt nevezem hidegvérnek.

Taracknak most aztán apait-anyait bele kellett adnia, hogy ne egy halálosan rémült „Mit mondtál az előbb?!" legyen a válasza. Ijedtében így is túl mélyet szippantott a cigarettájából, és a könnyeivel meg egy köhögési rohammal küszködve hörögte válaszként:

– Láttam azért már cifrákat. – Priszcilla kétségbeesetten fintorgott a dohányfüstre, és mellső lábával kapálózott utána Tarack ölében.

– Hallottam legendákat... – válaszolta Anakonda elgondolkodva. – De ez a tűzijáték még talán a te figyelmed is megragadja majd.

– Pontosan mikor is?

– Pontban tízkor – eresztett meg Anakonda egy hiénamosolyt. Tarack még szívesen kérdezett volna rá részletekre, például olyan apróságokra, hogy hogyan is értette Újpest föld alá kerülését, de nem merte kísérteni a szerencséjét. Már az is csoda volt, hogy eddig nem bukott le. – Természetesen az Oktopusz klán nélkül semmire sem mentünk volna.

Tarack egyetértően hümmögött maga elé, de az igazság szerint Anakonda gyönyörű, strasszkő berakású óráját próbálta leolvasni, illetve azon agyalt, melyik hivatalos szervet kellene felhívnia.

– Áh, megjött a műsor is – jegyezte közben meg Anakonda, és összefonta mellkasán a kezét, ezért már Tarack sem leshette tovább az óráját. – Remélem, olyan jó lesz, mint amilyennek ígérted.

Tarack csak nehezen fogta fel, hogy Anakonda talán válaszra vár, túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy milyen kifogást találjon a viharos távozására. Nagy nehezen mégis felemelte a fejét, és figyelmét szintén a színpad felé irányította. Bár ne tette volna.

Egy nem mindennapi látványtól lett volna szegényebb, viszont nem is tört volna össze belül, amikor Szamócát szegényes öltözetben a rúdon pózolva megpillantotta. A szeme elkerekedett, majd gyorsan és szégyenkezve le is sütötte, és nagy szerencséje volt, hogy Anakondát legalább annyira letaglózta a látvány.

Most már valósággal felrobbant a feje az agyalástól, hogy milyen kifogással húzhatná el a csíkot, de semmi épkézláb ötlete nem támadt, és a számnak is túl hamar vége lett. A szeme sarkából látta, mert a színpad felé nézni nem mert, hogy Szamóca az ő asztalukhoz közelít. A képébe tömött még egy cigit és lehetőleg nem túl gyanúsan elfordította a fejét, de így sem törölhette ki magát a jelenetből.

– Lenyűgöző előadás volt, Lady Blue – duruzsolta Anakonda, amit Szamóca szemérmes kuncogással viszonzott. – Nem csodálom, hogy az üzlettársam egyik kedvence, nem igaz, Gyűrűs?

– Igen, nagyon tehetséges – állapította meg krákogva Tarack. Megadóan fordította a fejét Szamóca felé, magában elkönyvelve, hogy fényes maffiafőnökös karrierje ebben a szent pillanatban ért véget.

Látta is Szamóca arcán a felismerést átsuhanni, ahogy az ajka elnyílt a meglepetéstől, a szemöldöke feltáncolt a homlokán és a keze is megrezzent az oldalán, hogy utána hitetlenkedve mutasson rá. Tarack felkészült a nyílt számonkérésre először Szamóca majd Anakonda részéről. Már a jelentet is maga elé képzelte, ahogy utána a ház sarkán hogyan verik ki belőle a szuszt Anakonda erőemberei.

De akkor megjelent az esernyős figura. Elkapta Szamóca könyökét, mielőtt a lány bármit is kezdhetett volna a kezével, és a tenyerébe jó pár bankót gyűrt.

– A szolgáltatásaiért, most hagyja magukra az urakat – morogta halkan.

Szamóca hebegett, és Anakonda sem volt rest:

– Nyugodtan maradhat a lány. Fogd kicsit visszább a vérebed.

Tarack viszont akkor már talált kibúvót, és nem hagyta elrebbenni a lehetőséget:

– Ennyi ízelítő elég volt belőle mára – vágta rá, majd biccentett a fejével az esernyős embernek, hogy elvezetheti a lányt, mielőtt újra a hangjára találna. Most szerencsére vette az adást, és gyorsan elvontatta a helyszínről a még mindig hebegő Szamócát.

– Igaz, térjünk át az üzletre – Anakonda elnyomta a cigarettáját, és egy pillantás alatt letörölte a képéről az önelégült vigyort. – Azt hallottam, két napja mással is randevúd volt.

– Randevúm? – kérdezte Tarack elvékonyodó hangon. Eddig kicsit palimadárnak gondolta Anakondát, de talán mégis rendelkezett a megfelelő forrásokkal, ha tudott Szamóca és az ő félresikerült mekis randijáról.

– Egy lepukkant ház, hetedik kerület. Az embereim a te egyik emberednek a hulláját találták meg. Azt mondják, épp a Bakuzákkal akart üzletelni. Tudsz erről valamit?

Tarack csaknem megkönnyebbülten sóhajtott fel.

– Kispöcs – állapította meg.

– Kispöcs? – emelte meg Anakonda az egyik szemöldökét.

– Egy kis smucig tetű alak volt. Kinézem belőle, hogy a hátam mögött üzletelni kezd. Nem kár érte. – A nyomaték kedvéért nagyot kortyolt Anakonda italából. A férfi összepréselte az ajkát, de nem szólt egy szót sem. Tarack pedig újra biztonságban érezte magát.

– Akkor tényleg térjünk át az üzletre.

Anakonda szótárában az „üzlet" további önfényezést és fair playtől mentes seftelést foglalt magába. Tarack a maffia gazdasági viszonyaiba betekintő mélyebb ismeretek nélkül is látta, hogy üzlettársa alaposan át akarja vágni és a lehető legtöbb hasznot magának tudni, de ahhoz már nem volt elég esze, hogy ezt jól palástolja. Talán ezért is nem gyanakodott annyira Tarack külleme miatt, inkább csak örült magában, hogy egy taknyossal üzletelhet, akinek biztos nincs elég rutinja, illetve még nem olyan vastag a bőr a képén, hogy méltó ellenfele, mármint üzlettársa legyen.

Tarack látta, hogy kizsigerelik, de ez a legkevésbé sem érdekelte. Egyrészről vészesen közeledett az óra, Anakonda dicsőségének órája, Tarack meg még mindig csak annyit tudott leszűrni a hosszas önfényezésből, hogy valami robbanószerről van szó, másrészt pedig még mindig ott mérgezte a tudatát a rúdon himbálózó ártatlan Szamóca képe. Harmadrészt Priszcilla is egyre jobban mocorgott az ölében, és nem mindig sikerült megakadályoznia, hogy ne nyaljon bele Anakonda poharába. Tarack igyekezett érdeklődést tettetni Anakonda felé, de a türelme vészesen fogyott, Anakonda meg szemlátomást semmiképp sem akart távozni addig a klubból, míg asztal alá nem issza magát.

Szerencsére esernyős ember ismét kapcsolt, és addigra már épp elég magyarázattal láthatta el Szamócát is, hogy a lány ne rohanjon vissza hanyatt-homlok számon kérni Tarackot. Újfent a semmiből tűnt elő, és odahajolva Tarack fülébe, csak annyit súgott neki:

– Elég ebből ennyi.

Tarack komor arccal bólintott rá, mintha valami egetverően fontos hírt kapott volna, a biztonság kedvéért még az iPhone-ján is nyomogatott egy sort.

– Azt hiszem, be kell rekesztenünk az esténket – kezdett bele bocsánatkérő monológjába. Anakonda ajakbiggyesztése arról árulkodott, épp elég alkohol keringett már a szervezetében, hogy bármit bevegyen, amit Tarack mond neki. – Sürgős telefon egy külföldi kuncsafttól, nem várakoztathatom meg.

– Az üzlet, az üzlet! – zárta közhellyel a találkát Anakonda, Tarack pedig megkönnyebbülten vágta hóna alá Priszcillát és hagyta végre faképnél az öltöny-nyakkendős fazont.

– Bomba van Újpest alatt! – sziszegte az esernyősnek, de hiába fürkészte az arcát, a sötét napszemüveg és kékes ledek fényében nehezen tudott bármit leolvasni róla. Biccentett a pincérnek, aki széles vigyorral hajolt meg felé aztán félig futva rohantak fel a lépcsőn.

Az estére a legtöbb váratlan fordulatra felvértezte magát, de Szamóca sebesen közelítő ökle nem tartozott ezek közé. Tarack orrába elviselhetetlen fájdalom nyilallt, Priszcilla nyekkenve ért földet a lábánál, ő pedig nekitántorodott az esernyősnek, és csaknem mindketten visszabucskáztak a lépcsőn.

– Magyarázatot. Most – szólt a lány vérfagyasztó hangnemben, úgy tűnt, az esernyős mégsem avatta be igazán a részletekbe. Tízig meg már alig pár órájuk maradt.