Szeret ő egyáltalán?
-Bence te tényleg ezt érzed?-kérdeztem könnyeimmel küzködve.
-Most hagyjál.-kiáltott rám, majd elviharzott a házból.
Felrohantam a szobámba, majd leültem az ágyra és sírni kezdtem.
Vajon ennyi volt? Ennyit jelentettem neki?
Nagyon fáj az is amit mondott, de mindenről ez a hülye Alex tehet. Miért kellett megcsókoljon? Miért pont akkor lépett be Bence?
Miért és miért?
Ezek olyan dolgok amikre választ úgysem kapok.
-Csajszi minden rendben?-nyitott be Patrik.
-Nem, semmi sincs rendben! Most veszítettem el életem szerelmét.-sirtam mégjobban.
-Na, majd kibékültök.-ült le mellém majd hátamat kezdte simogatni.
-Ez nem ilyen egyszerű, Bence utál.
-Hidd el, ismerem Bencét. Igazán szeret, nem gondolta komolyan, megbocsát.-próbált nyugtatni.
-Azt mondod?-néztem fel rá, mire ő csak mosolyra húzta száját.
Talán igaza van, mégis több éve ismeri.
-Gyere menjünk le.-fogta meg kezem, majd elkezdtett lefele húzni.
Mikor lementünk Bencét pillantottam meg a kanapén.
Az előbb viharzott el, most meg nyugottam ül. Mi történhetett?
Odamentem Latyák mellé.
Mégis hogy került ide?-néztem Latyira.
-Elmondtam neki hogy Alex csókolt meg, és te eltoltad magadtól.-mesélte.
-Igy volt, de te honnan tudod?
-Láttam, hamarabb beértem mint Bence.-mosolyodott el.
-Haragszik még?kérdeztem félve.
-Magára haragszik.-válaszolt röviden.
Úgy érzem Latyák megmentett.
Félve, de oda léptem Bencéhez, majd melle ültem.
Ő rámnézett, majd újból lesütötte fejét. Mégsem olyan nyugodt mint én azt hittem...
Csak ültünk egymás mellett, de egyikünk sem szólalt meg. Itt lenne az alkalom, hogy rendbehozzuk a dolgokat, de egyikünk sem mer lépni.
Majd Bence megtörte a csendet:
-Sajnálom.-ejtette ki száján, érezni lehetett a megbánás jelét.
-Még mindig utálsz?-néztem rá.
Nem kezdtem magyarázkodni, nem sajnálkoztam, a lényegre törtem.

Itt lenne a 39. rész.❤
Mi a véleményetek? Szerintetek kibékülnek? 😉