~1 hét múlva~
Egy hét elteltével semmi érdekes nem történt, felköltözünk, elrendeztük a papirokat hogy suliba járhassak, stb.
Na de, ma van az a nap, amikor is bemegyek az új sulimba. Nemtudom itt milyen lesz, de megpróbálok mindenhez pozitívan álni, és mindenkinek egy esélyt adni.

Éppen a buszon ültem a suli felé, közben zenéthallgatva és kifelé bambúlva. Mennyi szerelmespár, akik kézenfogva és mosolyogva sétálnak. A szerelem nagyon szép dolog lehet, bár nekem még részem nem volt benne, de hiszem hogy egyszer rámtalál. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy fel sem tünt hogy az új iskolám elé értem.
Remegő lábakkal száltam le a buszról, és indultam be a nagy iskola kapún. Nem volt egy csúnya épület, azt meg kell hagyni. Egy idősebb embert pillantottam meg, akihez odaléptem, hisz nem ismerek senkit itt, és még azt sem tudom melyik az én osztályom. Útbaigazítást kaptam tőle, a 9.b a második emeleten van, na akkor gyerünk.
Félve kopogtam be a fehér ajtón.
-Tessék!-hallottam meg egy kedves hangot az ajtó másik feléről.
-Jó napot, én Tóth Szofia lennék, az új diák.-böktettem ki ezt a mondatot remegő hangon.
-Áh, már emlékszem, most menj ülj le oda, majd később bemutatkozol-mutogatott a hátsó pad fele, ahol egy megkell hagyni helyes fiú ült.
-Rendben-húztan félve mosolyra számat, majd elindultam a kijelölt hely fele.

-Szia, én Tóth Szofia vagyok.-pillantottam kedvesen a mellettem ülő fiúra.
-Szia, Búzás Bence. Helyzetből adódóan jöbőbeli padtársad.-fillantotta meg közbe tökéletes fogsorát.

Hogy lehet ilyen tökéletes?
Úristen, miket gondolsz Szofi, hiszen nem is ismered, lehet hogy egy beképzeld egoista...de lehet hogy egy cuki fiú..
Nemtudom, megszeretném ismerni mindenféleképpen.

Itt lennék a 3. résszel, ha tetszett, kérlek jelezd egy vote-val, vagy hozzászólással ❤