Mikor felébredtem nem volt ott senki mellettem. Kicsit megjedtem, nemtudtam hova tűnt az Sam, de szerencsére visszajött.
-Jóreggelt-int felém álmosan. Sötétvörös beütésű hosszú haja szerteágazva hullott vállára. Pirszingjei csillogtak. Kilátszott tetkója a piros ingje alól, és azok a szemek, valami elképesztőek. Egy igazi emó.
-Neked is! Hol voltál?
-Elkészülni. Magamtól nem néznék ki így. Amúgy anyud szólt hogy kész a reggeli.
Elkészültem, és kimentünk a konyhába. Nyomtam egy puszit a családom arcára és megettük az "Angol reggelinke".
-Anya ma Sammel leszek egész nap, de csak a ház előtti játszótéren.
-De az rozoga.
-Nem hintázni akarunk.-szól Sam.
-Ja az már más.- kacsint anya ránk.
-Mehetek én is?-kérdezi Philip.
-NEM!-kiáltunk öszhangban hárman.
-Jólvan nem kell megenni.
Azzal kimentünk a játszótérre, beültüng egy nagy fa alá, és folytattuk a tegnapi beszélgetést.
-És elmondod ki az a fiú?
-Nem. Azt szeretném ha te magad ismernéd meg, és ő mondana el mindent magáról. Annyit elárulok, hogy fogalma sincs hogy mi itt fogunk akkor is ülni mikor ő jön. Hogy honnan tudom hogy jönni fog? Nagyon egyszerű. Minden este hatkor kijön gördeszkázni.
-Ja, értem.-izgulok.
-Ne idegeskedj! Jó lesz.
-Kicsit szorongok. -mosolygok rá.
Mikor szakítottam Lukeval egy hétig csak sírtam és sírtam, levegőt alig kaptam. Most itt ez a fiú, és attól félek, hogyha meglátom, totálisan belezúgok. Igen. Tudom. Nem lehez! Még nem! De amit elmondott róla Sam az nagyon megijesztett. Nem akarok helyes fiút látni! Mi értelme itt is sírással kezdeni? És most törjem el a másik kezem, vagy mi?  Vagy legyek depressziós, megint? Essek szerelembe, és álljak ellent neki. Allig értem ide, és már azon gondolkodom, hogy mennyire lesz cuki.
Aludtunk egy órát a fa alatt, és beszélgettünk még rengeteget. Közeleg a hat óra.
Erre tart egy szemüveges fogszabis fiú. Elképesztően megörültem. Ő lenne az? Máris megkedveltem. Odaköszön Samnek. De a srác elmegy.
-Ő Will. Osztálytársam. És nem ő az. -kacsint rám.
Ó francba! Nézek keseredetten vissza rá. Aztán rámutat az úton gördeszkázó fiúra.-Hanem ő.
Odafordulok. És igazam volt. Beleszerettem elsőre. A belőtt haj, mogyoróbarna szemek, szívdöglesztő mosoly. Máris a mennyekben éreztem magam. Szerelemes lettem. Tudom fura, de ő úgy nézett ki mint egy félisten. Laza srác volt. Olyan "nem foglalkozom semmivel" fajta. Meglepődve nézett ránk, majd elmosolyodott Sam integetésén. Tátott szájjal néztem ahogy idefelé jötev beletúr a hajába. A barátnőmre nézek kétségbeesetten, ő huncut mosolyal válaszol, és megszorítja a kezem. Egy "nem lesz baj" suttogással pedig rendezte az egésszet. Ó kössz megnyugtattál. Nem fordulok vissza. De már itt van, nagyon közel. Már éreztem az illatát. Nem mertem visszafodulni, félek megálna a szivem.
De muszály.
Visszafordulok, felnézek rá, és eláll a lélegzetem.