-Uram Atyám, Suzi! El sem hiszem!- öleltem meg a teljesen lesokkolt lányom.
-Öhm, jónapot Mr.Peterson!
-Ugyan már Suzi, az apád vagyok nem az ügyvéded!
-Valakinek biztos... Nekem nem. Mellesleg, anya hol van?
-Felszáltak.
-HOGY MI VAN? és velem mi lesz? mehetek kukatórónak vagy mi?
-Nyugi Suzi..
-A nevem Susane.-szakított félbe idegesenn a lányom.
-Oké Susane. Most megyünk és felszállunk a gépre.
-Maga nem, csak én.
-Elősször is, én is ezen a gépen utazom. Másodszor ne magázz!
-Maga nem az apám hogy parancsoljon nekem!
Suzi szavai sziven ütöttek. Hogy mondhatja hogy nem vagyok az apja. Annak már több mint fél éve, ami történt... Remélem sikerül megpuhítanom az utazás alatt.
Követtem a kislányom.
Nem hagyta hogy Kate mellet üljek. Philiph pedig ragszkodott az ablakhoz. Ugyhogy a kisfiam, Kate, Suzi és én megkaptam a legszélső ülést.
-Minek örülsz annyira öcskös?-kérdezi Suzi az öccsétől. Látszik mennyire szeretik egymást.
-Az ülés hátában van a TV!-mutat boldogan az "üléstévére".
-Na és mi megy benne?-próbálok kapcsolódni a beszélgetésbe. De a lányom lesúlytó pillantást vetett rám. Akkor is próbálkozni fogok. Nem érdekel. Bocsánatot kértem. Ezerszer már. A családom egyik része megbocsájtott, de velük ellenben van egy haragtartó kamasz lányom.
-Vandajreksön!!- ordítja el magát.
-kemény csávó vagy, hallod.-mondja neki Kate nevetve.
-Nem is tudtam hogy szereti az One Directiont..-suttogok magamban, legalabb is azt hittem hogy magamban.
-Az egész család szereti az 1Dt.-mondja a lányom legnagyobb meglepetésemre, felsem nézve a telefonjából.
-Ó, igen?- kérdezek vissza.
-Ugye fogalmad sincs, mit takar az "1D"?
-Eltaláltad.-vallom be.
-Milyen meglepő.-mosolyog gúnyosan.
Szereti ha csesztethet. Nem hagyom magam. Nem adom fel. Mire leszállunk Apának fog szólítani! Ezt garantálom.
-Az az One Direction rövidítése.
-Ó, így már értem.
-Nemhiszem.-gúnyolódik.
Hát őszintén semmi kedvem vele vitatkozni, szóval visszahúzódok 20 percre majd utánna...
Elaludtam. Kurvára elaludtam. És melletem mind a 3 ülés üres.
-Elnézést kisasszony!-szólítok meg egy stewardesst.
-Mit parancsol uram?
-Londonból mikor száltunk fel?
-10 perce, uram.
-Francba!-motyogom-Köszönöm!
Bólint majd elmegy. Belenyúlok az öltönyöm zsebébe a telefonomért. Míly meglepő. Lemerült.