Nem tudtam aludni tovább. Éjszaka 3 órától az időt számolom, és Philipet bámulom. Néha örülök hogy a kisfiam ilyen anyás, máskép nemhiszem hogy akarna velem aludni. Kivéve ha rémálma van. Már 6 óra lesz. Kikászálódok az ágyból és a sötétben az ajtót keresem. Sikeresen megtaláltam a nagylábújjammal az asztal lábát. Felszisszenek, és kibicegek a mosdóba. Miután felfrissült és tiszta vagyok, benézek Susanához is. Meglepetésemre fel van. És csak ott ül. Bámul ki a fejébő. Észre vette ugyan hogy bejöttem?
-Susana jól vagy?
-Mi a szart akar tőlem? Tőlünk? Mikor hagya már abba ezt a rendszeres zaklatást?-és még mindig előre bambul.
-Kicsi lányom, apád szeret titeket és nem akar lemondani rólatok. De már beszéltem vele, már elment. Végleg.
-Hogyhogy?
-Megmondtam neki hogy törődjön bele hogy már nem tartozik a családunkhoz.
-Jó, én ezt értem, én is mondtam már neki, de ha mégis akkor feljelenthetjük?
-Nem lesz mégis.-zárom le a témát-Na és milyen volt a sátorozás?-érdeklődöm mosolyogva.
-Elképesztően jó volt...-és belemerült a mesébe.
Halgattam a lányom monológját. Minden szavát mosolyogva mesélte, és csodás dolgokat osztott meg velem. Az a Lucas fiú...remélem megbecsüli a lányomat, mert ilyen Virágszálat nem talál még egyet, mint ő.
-Örülök ha jól érezted magad.-simogatom meg-Na és mit kérsz reggelire?
-Tojást. Olyan mosolygós legyen!-kiált utánnam.
-Oké!
Kimegyek a konyhába és elkezdek főzőcskézni. Kedvenc tevékenységem, mikor ráérek.
-Anyu.-törölgeti meg a szemét a kisfiam.
-Szia édesem!-kapom fel-Hogy aludtál?
-Jól. Nekem is csinás mosolygós baconös tojást?
-Persze, de elősször öltözz fel és mosakodj meg.
Elkészültem a mosolygós reggelivel. A gyerekek terítettek, jobban mondva Susana és megreggeliztünk. Imádom a gyerekeim. Ma az egész napot együtt töltöttük. Egész nap társasoztunk, együtt néztük Philip kedvenc meséit és nevettünk. Mígnem este egy váratlan ember érkezett.