- Ugyan Tony, nem gondolod komolyan! - Bruce felállt, és a többiekre nézett. - Időutazás? Ez csak mese. Lehetetlen és...

- Bruce, kérlek, tudományosan megalapozott. Te is jól tudod, hogy az idő csak egy formája a térnek, így időben éppúgy mozoghatunk előre és hátra, amiként a térbe. Einstein is hitt benne.

Tony kérdőn nézett mindenkire, de látta rajtuk a hitetlenkedést, sőt Thor úgy mosolygott, hogy kezdett rajta eluralkodni a harag. - Thor, te nem vagy egy lángész, de nincs harag. Nevess nyugodtan! - A pikírt megjegyzésre Thor arcáról azonnal lefagyott a mosoly. Megedződött Loki mellett, és felismerte a szarkazmust. - Ugyan már, ne kelljen elmagyaráznom. A relativitáselmélet szerint, a Világegyetem olyan mint egy négydimenziós szövet. Három dimenziót ad a tér, egyet az idő. Ezt a szövetet minden anyag- és energiadarab meggörbíti ami tulajdonképpen a tömegvonzás. A Nap például mélyedést kelt ebben a szövetben, a körülötte keringő bolygók pedig, ha nem volna lendületük, belehullanának ebbe a mélyedésbe. Emiatt keringenek a bolygók a Nap körül, akár a játékkaszinó forgó rulettkerekén a golyók. Ha összezsúfolunk kellő mennyiségű tömeget és energiát egy meghatározott térrészben, akkor hurokba fűzhetjük az időt. - Csalódottan vette észre, hogy senki nem érti miről beszél, egyedül természetesen Banner arcán látott érdeklődést.

Folytatta.

- Ebben a két könyvben, egymástól elkülönítve - és itt van a két koponya zsenialitása -  megtalálható  az időgép működésének leírása. Tudták, hogy egy kézben és főleg ha azt a kezet rossz szándék vezérli, ez a technológia veszélyesebb lehet, mint eddig bármi más. - A két könyvet közreadta. - Nézzétek csak, minden második lap tartozik csak egy könyvhöz, ami az egyikben kezdődik, az a másikban folytatódik. A két könyv csak együtt használható.

Bruce Tony elé állt. - Ez lehetetlen! Ne kelts hiú ábrándokat bennük - kérlelte szinte súgva - Tony, kérlek, olyanok mint a fuldoklók. Minden szalmaszálba belekapaszkodnak.

Stark megragadta tudóstársát, és a szemébe nézett. - Legalább te higgy nekem! Ez sikerülhet. Minden le van írva; a számítások, anyaszükséglet, értékek, minden benne. Apámék még a Tesseractot is bevetették, hogy működjön a gép, de nem tudták befogni az erejét, az energiát nem tudták koncentrálni, de mi képesek vagyunk rá. És a gép még most is meg van.

- Micsoda? - Bruce meghökkent.

- Meg bizony. Emlékszem is rá, gyerekkoromban sokszor játszottam űrhajósat benne, imádtam. De aztán amikor apa egyszer rajtakapott, elzáratta. És hiába kértem, sosem árulta el, hogy hová tette.

- Akkor mégis honnan tudod, hogy még megvan? Mi van, ha szétszedette? - Tony Thorhoz lépett, aki fejjel lefelé nézegetett egy olyan oldalt, ami képletekkel volt tele. Tony kivette a kezéből, és mint egy kisdiáknak, aki még nem tud olvasni sem, de latin könyvet forgat a kezében, megpaskolta a fejét. - Itt van, az elején a raktári pozíció. Holnap ide is hozatom, és kezdhetjük a munkát. Számítok rád - kiáltott fel -, ahogy mindannyiótokra. Aki nem tud segíteni, az legalább ne zavarjon minket.

Másnapra meg is érkezett egy hatalmas láda, ami alig fért be az ajtón. Iszonyatosan nehéz volt, a teherautó megült a súlyától. Leemeléséhez a rakodómunkások mellett Thor és Rogers erejére is szükség volt. Az alagsorba szállították, és Bruce Tonyval együtt azonnal neki is esett. A gép tökéletes állapotban volt, és Tony jól emlékezett rá gyerekkorából, tényleg olyan volt, mint egy szoba méretű űrhajó. Akkumulátorait feltöltötték, műszereit ha szükséges volt kicserélték. Több napon keresztül alig ettek, Tony aludni egyiküket sem hagyta. Főleg Banner szenvedte meg a munkát, rajta látszódtak a kimerültség nyomai a legjobban. De Tony kemény főnök volt, és nem tűrte a lazsálást. Natasha aggódva nézte, ahogy Bruce már néha két csavar meghúzása közben elszundikált. Stark szeme alatti fekete karikák jelezték, hogy ő is energiái utolsó tartalékát emészti.

- Nat, légy szíves - Banner szinte könyörgött a nőnek -, nincs valami altatód? Rejtsd italba, mert ha nem alszunk, megőrülünk.

- És mi lenne, ha simán fejbe vágnám. Attól is aludna egy ideig. - Végre Natasha is elmosolyodott. Gyönyörű volt, annyira hogy, Bruce szíve belefájdult. Ha ennek vége lesz, talán ott folytatják, ahol abbahagyták. Elmennek ketten, és soha többé nem jönnek vissza. Tervezték régen is, de fontosabb volt minden más. - Rendben, mindjárt hozok valamit. Ettől jó néhány órára ki lesz ütve, de legalább te is aludhatsz.

Tony szigorúan nézett rájuk és csavarkulccsal a kezében intett, hogy nincs idő cseverészésre. Natasha pár perc múlva megjelent két pohár itallal.

- Fiúk, egy kicsit álljatok meg, és pihenjetek. Hoztam nektek egy italt. - Bruce szemébe nézett, és az egyik pohár italt a kezébe nyomta. Bruce ekkor látta, hogy a nő mögött Thor is megjelent. - Tessék, Tony, idd meg, mert megmelegszik. Nagyon meleg van idelent.

Tony bosszúsan hagyta abba a munkát, de azért elfogadta az italt. - Persze hogy meleg van, nem volt időm a légkondit bekapcsolni. - A válla felett hátraszólt: - Tadashi, állíts be egy optimális hőmérsékletet.

- Igen, Uram, az optimális hőmérséklet 21 Celsiusra beállítva. - Tadashi már a harmadik mesterséges intelligencián alapuló segítője volt Starknak, J.A.R.V.I.S. és Péntek után. Natasha utálta, mert mindenhol ott volt, és sokszor úgy érezte, figyeli őket. De a nő most másra figyelt, és szinte láthatatlan mozdulattal jelezte Thornak, hogy jöjjön közelebb. Tony megitta az italt, és az gép elé állt.

- Mit nem veszünk észre? - Idegesen toppantott a lábával - Tadashi, futtasd le még egyszer. Emeld az energiaszintet! - A kijelzőről le sem vette a tekintetét, de amikor az villogó vörösen jelezni kezdte az elméleti túl-töltöttséget, elkáromkodta magát. - A rohadt életbe! Pedig itt van a megoldás előttünk, csak észre kell vennünk, el kell olvasnom még.... - És ebben a pillanatban mint egy rongybaba, összerogyott. Ha Thor nem áll mellette, elvágódott volna a kövön. Thor felnyalábolta, és a szobájába vitték ahol végre aludhatott.

Banner viszont az italtól felélénkült, és be is csípett. Thor jól szórakozott, ahogy látta, hogyan udvarol barátja Natashának. Natasha viszont zavarba jött, és terelni kezdte a szót.

- Tényleg nem működik? Tony nagyon csalódott lesz. - A nő próbált elhúzódni Bruce-tól, de az egyre közeledett. - Bruce, kérlek, tudok segíteni?

- Ha csak nem értesz az atomfizikához...

- Én ismerek valakit, aki ért. - Thor vágott a szavába, és mellé lépett. - Sőt, úgy tudom, hogy Nobel-díjat is kapott már.

Bruce meghökkenve nézett a félistenre. - Nem mondod? Te ilyen embereket is ismersz? - Thor ha akarta volna, meg is sértődhetett volna ezen a kijelentésen, de tudta, hogy Bruce nem szokott inni, és hogy amit mondott nem úgy gondolta.

- Jane Foster, régi jó ismerősöm, és atomfizikus. - Thor meghökkent a saját szavain. Jó ismerősöm. Tényleg csak ennyi maradt Jane iránt érzett szerelméből. Szerelem volt egyáltalán, vagy csak vonzónak találta a nőt? Már maga sem tudta, olyan régen volt. És közben annyi minden történt. Lehet szóba sem áll vele, hiszen nem nagyon törte magát, hogy megkeresse. Azt tudta, hogy él, mert ahogy megérkezett a Földre első dolga az volt, hogy kinyomoztassa, vajon ő is azok között van, akik elporladtak. Eric Selviggel együtt túlélték, ami megnyugtatta hiszen Selvig jó barátja. És milyen jó, hogy még élnek, hiszen ők ketten segíthetnek. - Úgy tudom, hogy egy Japán nevű országban élnek. Vagyis amikor kerestem őket, ott éltek.

Natashának kapóra jött, hogy van két tudós, akiket most azonnal meg kell keresnie, és ide kell hoznia. Ezzel az ürüggyel legalább megszabadulhatott a kissé kapatos, de annál kanosabb Bruce-tól. Thor átkarolta barátját, és felkísérte a szobájába. A lépcső végén már a karjába kellett vennie, mert két lépcsőfok között aludt el. Talán az ő italába is volt egy kis altató, ki tudja.

Majdnem két napig csend volt. Két napig aludtak. Közben Natasha felvette a kapcsolatot Janenel és azonnal Japánba repült. Már nem akadozott a légi közlekedés, a világ lassan kiheverte a tragédiát. Nat gépe amint leszállt, a megbeszélt helyre utazott taxival. A taxisofőr nem örült amikor meghallotta a címet. Elmondta, hogy egy rejtélyes idegen egyszemélyes igazságosztóként tizedeli a környék rossz fiúit, de néha előfordul, hogy ártatlanok is áldozatául esnek. Főleg éjszaka tűnik fel, ezért kérte utasát, ne menjen ki az utcára éjjel.

Natasha szóra sem méltatta, kiszállt, kifizette a sofőrt, és a szállodába ment. De egyre az igazságosztón járt az agya. Annyira kevesen vannak, hogy jól jön mindenki, aki beszervezhető. Átöltözött, és elindult az éjszakába. Az eső közben eleredt, a kihalt utcákon csak az eső csöpögését lehetett hallani. A nő megállt, és fülelt. Semmi érdekes, biztos macskák. Aztán hirtelen mintha kisebb elektromosság futott volna át a gerincén, érzéke jelzett. Behúzódott az árnyékba, pont jókor, mert a sikátor végén két alak futott felé. A két férfit egy harmadik üldözte, és miután utolérte őket rövid közelharc után mindkettő a földön feküdt. Nem volt kérdés, hogy halottat voltak. Natashának ismerős volt a harcos, aki véres kardját a kabátja újába törölte. Natasha kilépett az árnyékból, és nesztelen léptekkel felé közeledett, majd néhány lépésre tőle megállt.

- Tudom, miért jöttél. - A férfi nem fordult meg. - De nem fogsz elkapni!

Natasha dermedten állt, szinte megdermedve, talán a félelemtől, talán a meglepettségtől, de inkább a határtalan örömtől, ami elöntötte minden tagját. - Clint, de jó hogy látlak! Hol voltál? Mindenhol kerestünk...

- A temetőben kerestetek? - Az állarcos férfi lassan megfordult - minden nap ott voltam. Ott álltam az üres sírok mellett. Négy üres koporsó a földben, érted, Nath? Mind meghaltak! Mi történt?

- Clint, kérlek, gyere velem. Megmagyarázom. Már csak mi maradtunk, sok volt a veszteség, és mindenkire szükségünk van.

A férfi még mindig nem mozdult. - Clint? Azt mondtad Clint? - Eszelősen felnevetett - Rég nem hallgatok már erre a névre.

A nő ösztönei kezdtek működni, lábait megvetette, ha harcra kerül a sor legalább biztosan álljon. Kár volt idejönnie, főleg egyedül. Rogers jönni akart, de nem engedte. Nagy hiba volt.

- Rendben, akkor hogy szólítsalak? - Nyugodt hangon próbált beszélni, de alig tudta formálni a szavakat.

- Ronin. - Clint arca ellágyult, és Natasha ismerte már annyira, hogy tudja, nem fog támadni. A férfi vállait leengedte, de továbbra is kardját kezében tartva állt. - El tudod mondani, hogy mi volt ez az egész? Ez az őrület? A feleségem, a gyerekeim, semmivé porladtak.

Natasha a könnyeivel küszködött, imádta Clint gyermekeit, főleg a kicsit, akinek keresztanyja volt. Fogalma sem volt róla, hogy mind meghaltak. Azt hitték, abban reménykedtek, hogy talán másik rejtekhelyre költöztek. - Gyere velem, és mindent elmondunk. Kérlek, szükségünk van rád, és ahogy látom, neked is szükséged van ránk.

Másnak a repülőn már négyen indultak vissza Amerikába.