Már hónapok óta élvezem az Aktsukisok társaságát, akik mind eltökélten segítenek az edzésemben. Egyszer rákérdeztem Painre, hogy miért viselkednek velem így mindannyian, miért tesznek úgy, mintha valami különleges személy lennék, mire csak annyit kaptam válaszul "mert te vagy Madara lánya". Ezt a mondatot azóta számtalanszor hallottam tőlük, már a könyökemen jön ki ez a szöveg.
Egy nap, amikor éppen edzésre indultam volna, Pain magához hívatott.
- Szeretném, ha Hidan és te elmennétek Konohába.
- Konohába? Miért?
- Hidan tudja a küldetés részleteit, vele beszéld meg- mondta és kitessékelt a helyiségből.
- Ebbe meg mi ütött?- kérdeztem az ajtó előtt állva.
Sóhajtva indultam el, hogy megkeressem a kedvenc Jashinistám. Mielőtt megtaláltam volna, találkoztam Itachival.
- Szia!- mondtam neki vidáman.
A kezdeti ellenszenv ellenére mára egész jó lett a viszonyom Itachival. Rájöttem, hogy nem is akkora seggfej, mint amennyire képzeltem, sőt. Egész normális.
- Hallottam küldetésre mész.
- Igen. De hogy pont Hidan lesz a társam... Veled szívesebben mennék.
- A parancs az parancs.
- Tudom.
- Légy óvatos- mondta mélyen a szemembe nézve, mire nehezemre esett nem elájulni a meglepettségtől.
- Azta. Csaknem aggódsz értem?
- Gondolj, amit akarsz. Csak ismerem a konohaiakat. Ennyi az egész.
- Ahaa- szóltam, direkt húzva az agyát.
- Na jó, mostmár menj!- zavart el.
Elég kellemetlen társaság lehetek, ha mindenhonnan csak elűznek. Még Hidant is sikerült felbosszantanom, mivel vagy 30 perce várt rám a bejáratnál.
- Tudod, hogy utálok várni, direkt csináltad, mi?!
- Ja. Unalmas életemet a te idegesítéseddel teszem izgalmassá- sóhajtottam.- Szólj, ha elért az agyadig.
- Te kis...! Mindjárt feláldozlak!
- Azt nem hiszem.
Az egész úton csesztettük egymást, de a párosunktól ez már megszokott. Konoha közelébe érve Hidan megállt és belekezdett a magyarázásba.
- Jól figyelj. Bemegyünk, te eltereled a jouninok figyelmét, és amíg játszadoztok egyessével feláldozom őket. Erre azért van szükség, hogy gyengítsük Konoha katonai erejét.
- Na várj egy pillanatra. Minket most azért küldtek ide, hogy öljünk?!
- Még jó hogy! Mit vártál?
- De várj már én ezt nem akarom!
- Ne nyafogj, hanem indulás!- szólt Hidan és már el is tűnt a szemem elől.
De nekem arra sem volt erőm, hogy megmozduljak. Milyen elmebeteg társaság agyhalott vezetője az, aki gyilkolászni küldi a beosztottjait? Tisztára, mint egy maffiaszervezet. Lassan megindultam Konoha felé, de eszem ágában sem volt megölni, vagy akár a halálba vezetni bárkit is. Magam sem tudtam, hogy mit akarok kezdeni. Csak azt, hogy nem akarok többé az Akatsukiba tartozni. Nem veszek részt ilyen beteges tettekben, bízza azt rám bárki is.
- Bocs, Hidan. De intézd el egyedül, ha tudod - szóltam halkan, majd lassan sétálva áthaladtam a főkapun.
Az ott ülő két ninjának egyből szemet szúrt a fekete köpenyem.
- Az ott egy Akatsukis, kapjuk el!
- Ó, a francba. Miért nem jutott eszembe, hogy levegyem ezt a szart?- kérdeztem magamtól, miközben ketten rámtámadtak.- Oké, tudom, hogy ez megtévesztő, de én már nem vagyok Akatsukis. Vagyis igazából eddig se voltam az, semmit sem csináltam!
- Miről beszél ez?- a két ninja enyhén meglepődött a szavaimon és a feltartott kezeimen.
- Én nem akarok senkit sem bántani. Nem is tudtam, hogy mire készülnek, akkor már az elején elmentem volna.
- Mivan? Egy szavadat se értem- panaszkodott az egyikük.- Mindegy számunkra ellenség vagy. Elviszünk a Hokagéhoz.
- Az meg ki?- kérdeztem, de nem méltattak válaszra.
Megkötözték a kezeimet és elindultak velem egy nagy, piros épület felé.
Az épületbe érve illedelmesen bekopogott egyikük egy ajtón, majd beléptünk rajta mindannyian. A bent lévő asztalnál egy szőke nő ült karba tett kézzel.
- Hokage-asszony, elfogtunk egy behatolót.
- Egy Akatsukis?- kérdezte a szőke.
- Azt hajtogatja, hogy nem. De...
- A ruhája nem erről árulkodik- a nő felállt és elénk lépett.
Már a jelenlététől is feláll a szőr a hátamon.
- Halljam, mit terveztek?!
- Hát én semmit- mondtam alig hallhatóan.
- Ne hazudj nekem!
- Komolyan mondom! Azt se tudom mi ez az egész. Én nem tudtam semmiről, sőt most se tudok semmiről. A szervezet vezetője elküldött ide, a társam nemrég közölte velem, hogy meg kell ölni valakiket, mire én eldöntöttem, hogy kiszállok ebből az egészből, mert nem akarok senkit sem megölni. Erre ezek idehoztak magához. Nézze, fogalmam sincs hogy ki ön és mi a feladata, de én nem akartam rosszat senkinek, szóval nem értem miért kezelnek úgy mint egy bűnözőt.
- Mégis ki vagy te?- kérdezte az a Hokage.
- Az Akatsukisok listáján sem szerepel- szólalt meg egy barnahajú nő.
- A nevem Kimberly. Uchiha Madara lánya vagyok.