Pihenés nélkül haladtunk utunk során, mindannyiunkat hajtotta a küldetés teljesítésének vágya. Már nem lehettünk messze a rejtekhelytől, amikor az elől haladó Kakashi hirtelen megállt és csendre intett minket. Feszülten figyeltük, hogy mi az, amiért megálltunk, amikor egy ismerős hangot hallottam meg.
- Ne már, Kakuzu! Napok óta csak menetelünk, semmi kedvem most beugorni Konohába a kiscsajért. Csak vigyük a rejtekhelyre ezt a jinchurikit, a többit hagyjuk a picsába!- panaszkodott Hidan.
Mindannyian összenéztünk, szinte még levegőt se mertünk venni, nehogy észrevegyenek minket.
- A parancs az parancs. Megyünk az Uchiháért- hallottam meg Kakuzut.
- De nekem semmi kedvem! Na mindegy, legalább megkapja a kiscsaj, amit érdemel. Minden szó nélkül rámküldte a konohai idiótákat, ezt nem ússza meg szárazon.
- Egy ujjal sem érhetsz hozzá, elégszer mondták már neked.
- Pont leszarom Paint és az idióta igéretét. Rám nem vonatkozik.
- Ebben tévedsz, az egész Akatsukira vonatkozik.
- De idegesítő vagy...! Akkor majd kinyírom miután elvégezte, amit kell.
- Szerinted akkor az apja hagyni fogja?
- Pont leszarom őt is!- kiabált Hidan önkívületi állapotban.- Faszt se érdekel, hogy ő Uchiha Madara.
Pislogás nélkül meredtem magam elé a beszélgetésüket hallgatva. Sakura óvatosan rátette a kezét a hátamra, hogy próbáljon megnyugtatni, de erre már elhatalmasodott rajtam a düh. Bármennyire próbáltam türtőztetni magam, nem voltam rá képes, és nem törődve a következményekkel rátámadtam a két Akatsukis seggfejre. Velem tökéletesen egyszerre Naruto is feléjük ugrott egy Rasengannal, mire a másik három is kénytelen volt előjönni.
- Nocsak, úgy néz ki nem kell Konoháig mennünk érte- nevetett fel Hidan.
A következő pillanatban viszont azonnal leolvadt a mosoly az arcáról, mert óvatlanul belenézett a szemembe és azonnal a Tsukuyomi világába került. A jutsum hatására fájdalmában elterült a földön, elejtve az eddig hátán cipelt lányt, aki eszméletlen volt. Kakuzu Naruto támadását viszonylag jól hárította, így azonnal szembeállt velünk.
- Öt az egy ellen, nem túl jó felállás számodra- mondta Naruto.
- Naruto, Kim! Mi a francokat csináltok?- kérdezte halkan Kakashi.
- Nem tudtam uralkodni magamon, bocsánat- szóltam a szemem lesütve.
- Kakashi-sensei, az ott egy jinchuriki- mutatott a lányra Naruto.- Meg kell mentenünk!
A jelenlegi felállást nézve lenne esélyünk ellene. Hidan, bár halhatatlan, a jutsum miatt pár napig ki lesz ütve, tehát ő nem tud küzdeni. Kakuzut pedig csak kitudnánk ütni öten.
- Figyeljetek- mondtam-, annak a fickónak öt szíve van. Ha mindegyikkel végzünk, mi kerülünk ki győztesen. De vigyázat, nagyon gyorsan harcol.
Kakuzu várhatóan kiengedte a szíveit, így tulajdonképpen mindannyiunkra egy ellenfél várt. Kakuzu egyik szívét megégettem az Amaterasuval, ami ellen nem tudott védekezni, így máris eggyel kevesebbel kellett szembenéznünk. Naruto időzött kis ideig, de sikeresen legyőzte az ellenfelét, mialatt Kakashi és Yamato is a sajátját. A legnehezebb dolgunk Kakuzuval volt, aki hirtelen menekülőre fogta a jinchurikit cipelve, amíg mi mással voltunk elfoglalva. Sakura a nyomába eredt, és mi is siettünk utána, amint lehetett. Hiába próbáltuk utólérni, túl gyorsan haladt előttünk. Sakura hirtelen felugrott és legnagyobb meglepetésemre ütésével eltalálta Kakuzut. Naruto végzett vele, míg Sakura meggyógyította a jinchurikit. Viszont a lány még mindig eszméletlen volt.
- Na és most?- kérdeztem.
- Itt hagyok egy árnyékklónt- szólt Naruto.
Ezután folytattuk tovább az utunkat, de volt egy olyan érzésem, hogy még fogunk találkozni az Akatsukival. Remélem előtte legalább sikerül elérnünk Sasukét. Az eddigieknél is gyorsabban haladtunk, hiszen a Kakuzu elleni harc során nem kis időt vesztettünk. Nemsokára megpillantottunk a távolban három alakot. Naruto még nagyobb sebességre kapcsolva rohant feléjük, miközben Kakashi megszólalt.
- Ezek ők lesznek. Készüljetek a harcra!
- Igenis!- mondtuk.
A felénk tartó háromfős társaság egyik tagja egy villám típusú támadással készült a fogadásunkra, mire Naruto is előkészítette a jól megszokott technikáját. A két fiú egymás felé ugorva összeérintette a technikáját, ezzel vakító fényt okozva. Szememet eltakarva álltam meg egy faágon, majd gyorsan tovább is ugrottam, ugyanis a támadás utóhatása teljesen elpusztította az erdő egy részét. Mondhatni tökéletes harcteret varázsolt számunkra. Sietősen Naruto mellé ugrottam, a többiek pedig követték a példámat. A velünk szemben álló sötétkék hajú fiú mellé is odaugrott két társa.
- Micsoda öröm, hogy ismét találkozhatunk- szólalt meg a középen álló fehér bőrű férfi.
- Orochimaru! Csak végezzünk ezzel gyorsan- mondta a mellette álló Sasuke.
- Sasuke...- kezdte Naruto, de a másik belefolytotta a szót.
- Nem érdekel a hülye dumád. Már megmondtam ezerszer, hogy hagyjatok fel a keresésemmel.
Szünet nélkül bámultam a velünk szemben lévő társaságot. Csakúgy áradt belőlük a gonoszság és a gyűlölet.
- Ha nem jössz vissza, elviszlek erőszakkal!- ordította Naruto és nekirontott Sasukének.
Míg ők ketten elvoltak, a többi ránk támadt, hogy semmiképp se avatkozhassunk bele a két fiú csatájába.
- Kim, menj Narutohoz!- utasított Kakashi.
Azonnal elindultam, de hirtelen a fehér fickó kinyújtott karjából kígyók állták az utamat. Egy tűz típusú technikával megsemmisítettem őket, és már rohantam is Naruto után.