Harry szemszög

Louis eloldozta magát. És szinte szó szerint széttépte a húst. Mindene tiszta vér lett.  Az első falatnál láttam, amint megborzongott. Látszólag nem ilyen húshoz szokott hozzá, àm ez nem zavarta sokáig. Pár falat után, úgy éreztem, magasról tett rá, mit eszik. Az evés, vagy sokkal inkább zabálás után rám nézett. Megnyalta ajkait. Hátrálni kezdtem. Hófehér szemei lassan kékre váltottak. Árgús szemekkel engem nézett. Amint meglátta a szemeimben a rettegést. Eltorzúlt az arca. Felkellt a székből. Gyorsan közeledett felém. Már épp azon voltam, hogy kirohanok a szobából és felhívom apát, amikor a fejem mellett, szorosan lefogta a kezeim. Mélyen nézett a szemembe. Az éles fogai lassan tüntek el.
-Félsz tőlem, Harry? -kérdezte.
-Ne-nem félek.
-NE HAZUDJ NEKEM! -ordított. Szemeiben könnyek csillogtak.
- Nem félek... rettegek. -suttogtam. Láttam amint kicsordul a szemeiből egy könnycsepp, majd azt társai is követték. Elengedett. Zokogva ült vissza a villamos székbe.
-Akkor... akkor feleslegesen vagy itt. -mondta halkan- Ha félsz tőlem, akkor jobb ha elmész.