Harry szemszög

Látom Louis-n, hogy retteg. Miután nekiugrott apámnak a közelembe se mert jönni. Egy villamos szék szerűségbe ült és ahogy tudta lekötözte saját magát. Apával hiába könyörögtünk, nem tudtuk ki imádkozni a székből.
Des kihívott az otthonból.
- Harry, mi történik veled? Az utóbbi pár napban rád sem ismerek.
Nem válaszoltam. A    cipőm orra roppantmód érdekessé vált számomra.
- Louis szimpatikus számodra?
Tette fel a kérdést. Majdnem azt a kérdést amitől rettegek. Azt hogy rájött vonzódom ahhoz a fiúhoz.
- Drága pici fiam, gyere velem.
Megijedtem, de követtem. Beültúnk az autóba s egy húsboltig kocsikáztunk. Apa fogta magát és bement, engem maradásra utasított. Visszatérte után egy zacskót nyomott a kezembe. Jó hogy a fejem nem simogatta meg, miközben mondta volna, hogy jó kutya. Pfft.
Visszamentünk az épülethez. A zacskót felvitette velem, ő pedig elhajtott. Azt mondta, ha bármi van hívjam.
Felmentem. A 666.-os szoba előtt megtorpantam és bekopogtam. Miután Lou beengedett, beléptem. Odaadtam neki a zacskót. Ahogy belenézett és beleszagolt, meseszép égszinkék szemei fehér színt vettek fel. Fogai kiélesedtek.
Na MOST kezdek cseppet félni tőle.