Louis szemszög

-Na várjunk! Én amiatt lettem ilyen, mert az a másik valami megharapott, akkor Des te is...
-Nyugodj meg Louis. Én nem változtam ilyenné. Te is csak azért mert benned meg van a gén. Bennem és a családomban nincs.
- Na szóval, akkor vannak olyan élőlènyek, akik emberkènt élik vígan az életüket arra várva, hogy valami vagy valaki megharapja öket és átváltozzanak? -tette fel a roppant mód értelmes kérdést Harry.
- Hát, mondjuk úgy, hogy ez részben igaz. Bár nem muszály ilyesfajta traumának lennie. Az is előidézheti az átalakulást, ha mondjuk közlekedési balesetet szenved az illető. Vagy ha halálközeli élménye lesz.
-Aha...
-Még mindig nem érted, fiam, igaz? -hallatott egy lemondó sóhajt Des.
-De. Értem én. Csak most hírtelen túl sok az infó. A sok gondolkozástól, még a fejem is megfájdult.
-Harry, ne gondolkozz! Nem áll jól neked. -mondta a férfi, majd belőle és belölem is kitört a nevetés. Harry a mellkasa előtt összekulcsolta a karjait, felfújta a pofiját és úgy duzzogott.