Oda értem a harc térre Todoroki már bemelegített.
-Kezdhetjük??-kérdezte felém kiegyenesedve.
-Aha....-hezitáltam kicsit de bele egyeztem.
Kezeim lángolni kezdtek és védekezően felraktam őket. Már most éreztem ahogy gyengülök. Todoroki hezitálás nélkül támadott, az első jég szilánkokat sikerrel elolvasztottam de ami utána jött kezeim már nem égtek a jég egyre közeledett, megijedtem akár mennyire próbáltam az erőm aktiválni nem ment. Igen.... ez nem lett a legjobb harcom. Az utolsó pillanatba arra voltam figyelmes hogy egy falnak ütközve hajamat valaki a szememből kotorja ki. Homályos volt nem láttam semmit a vér ízét éreztem a számba nem tudtam megmozdulni. Majd fekete villanásokat láttam valaki a kezét lengeti elöttem, és az a valaki Todoroki Shoto volt. Felismertem felemás haját, de most nem hideg komor tekintete volt hanem aggódó tekintetet fedeztem fel az arcán.
-Yaumi!! Yaumi!!-még mindig hajam tűrte ki a szememböl és próbált gyengén felkelteni. Mosolyogtam tettén majd egy mély levegőt véve nyüszögve megszólaltam.
-Minden rendben van.....-néztem mosolyogva a szemébe. Hirtelen megölelt.
-Sajnálom nagyon, nem akartam!-szomorú arc kifejezése volt mikor újra velem szembe gugolt.
-Ne aggódj hamar felépülök!-kocoltam össze a haját játékosan egy nagy mosolyal az arcomon.
-Biztos nem haragszol??-nézett el.
-Biztos! Csak véletlen volt!-álltam fel. Gyenge voltam így alig birtam labon állni de ő ezt észre vette es vállára emelt.
-Köszi!!-mosolyogtam.
-Ennyivel tartozok!-elindultunk a tanárhoz aki bele egyezett hogy Todoroki el kisérjen az orvoshoz. Nagy szenvedés volt velem mivel utálok orvoshoz járni.
-Nem megyek! Haza akarok menniii....-nyüszögtem a fiúnak.
-Yaumi muszály!!-vitt az orvosi rendelőhöz.
-Most utállak!-duzzogtam és már mentem is be és ültem az ágyra hogy a doktornő megvizsgáljon. Todorokit ki tessékelte igy ketten maradtam a dokival.
-Jajj... ha nem te hanem más lett volna ott nagyobb baj is történhetett volna!-magyarázta én elnéztem.
-Szokj le az alkoholrol teljesen tönkre teszed a szervezeted! Meggyógyitalak de kérlek ne igyál mától többet!!-sóhajtott adott egy cukrot és kimentem a fiúhoz.
-Mit mondott??-jött oda.
-Meggyógyulok pihenjek és.....-befogtam a szám nem mondhattam tovább.
-És?-értettlenkedet.
-Semmi, most haza megyek pihenni!-mosolyogtam.
-Haza kisérhetlek?? Tartozom neked!-nézett el szégyelve még mindig magát.
-Ha szeretnél! És egy valami! Nem tartozol nekem baleset volt!-mondtam mosolyogva és elindultam, sétált melletem. Az egész út alatt megse szólaltunk.
-ház elött-
Kinyitottam az ajtót.
-Van kedved bejönni? Szüleim nincsenek itthon! Denki meg ugye még suliba!-mosolyogtam. Látszolag a házal semmi nincs a szobámba volt káosz szoval oda nem vittem be. Nem kellet hogy lássa a gyógyszeres dobozokat és az ürek alkoholos üvegeket.
-Persze!-bement és helyet foglalt a kanapén. Be mentem a konyhába csináltam zacskós levest mivel nem vagyok konyha tündér. Csináltam teát és kivittem.
-Gondoltam éhes lehetsz!-adom neki oda a tálat. Mosolyogva elfogatta (de ritkán láttam mosolyogni), leültem mellé tisztes távolságbol és ettük a finom levest (nem fényezni akkarom magam de rohad finom a zacskós levesem a plusz fűszerek miatt Denki is megmondta).
-Nagyon finom!-ette meg az utolsó falatokat.
-Örülök!-befejeztem én is és a tálakat a mosogatóba vittem. Vissza mentem hozzá, leültem mellé és a teámat kortyoltam, ő is elvette amit neki csináltam igy már ketten kortyoltuk.
-Köszönöm-rakta le a teát amibe hagyott még pár kortyot.
-Viccelsz? Én köszönom haza kisértel, kedves vagy velem, megérdemled hogy csináljak neked kaját és finom teát!-mosolyogtam és leraktam az üres bögrét. Ezektöl a mondataimtól látszott rajta hogy nem tud mit mondani még bele is pirult.
-Tudod Denkin kivül komolyabban nem törődött velem senki!-motyogtam.
-És a szüleid??-nézett rám.
-Tudod Denki szülei mindig úton vannak igy csak ketten maradok Denkivel... az igazi szüleim meghaltak....-motyogom és a kikapcsolt Tvt bámulom.
-Részvétem!-fogta meg a vállam amibe kicsit bele is pirultam.
-Már régen volt de köszönöm....-amelyik keze vállamon pihent az megfogtam és elmosolyodtam. Láttam rajta hogy meglepődik pedig még rá se pillantottam.
-Várj itt!-mentem a szobám fele. Össze pakoltam és mindent amit ugy gondoltam ami nem kell kidobtam és elraktam. Lementem megfogtam a kezét és felhúztam a szobába amitől láttam rajta kicsit meglepődött.
Becsuktam az ajtót és elkezdtem mesélni magamról.....
——————-
Itt lenne vége ennek a résznek is folytatása következik....... ;3
Köszönöm a 20 olvasót és a 6 csillagot :3 imádlak titeket vattacukrok!! Legyen szép napotok