Másnap reggel semmi különös nem történt. Viszont eltelt kb. 8 hét és...
Reggel felébredtem, de az első úticélom a mosdó volt. Kijött belőlem a tengapi vacsora. Anyám berontott.

- Sam! Jól vagy? Mi a baj?

- Nem tudom, talán elcsaptam a gyomromat. Nem vészes.

De az volt. Anyának nem mondtam, hogy már egy ideje ez mindennapos, minden reggel ez van, sőt még néha egész nap émelygek. Valamint a menstruációm is késik. Úgy véltem, nagy a baj.

Anyám azt mondta, kikér mára a suliból, így hát volt időm venni egy terhességi tesztet. Amikor hazaértem vele, anya már nem volt otthon. Így hát bementem a wc-be és megcsináltam.

Hosszasan vártam, legalábbis nekem hosszú időnek tűnt pedig nem volt az. Nem mertem ránézni. De nagyon erősen kirajzolódott rajta a két rózsaszín csík.

- A kurva életbe! Ezt nem hiszem el... Hogy lehettünk ilyen bénák? Na jó, nyugi Sam, ezt is megoldod okosban.

Így hát elmentem Emilyhez, de amikor elmondtam neki, kiröhögött. Azt mondta ez az én problémám. Oldjam meg én. Így fogalmazott:

"Aki képes egy öltöző padján szexelni a város legmenőbb srácával, és olyan hülye, hogy észre sem veszi hogy valami nem stimmel, és terhes lesz, az így járt. Tudom sajnálni."

Ezt nagyon nem vártam tőle.
Aztán egy fura gondolat jött. Meglátogathatnám Bailey-t. Habár nyolcadik óta nem beszéltünk.

Én nem akartam megtartani. Mert mégis csak felvettek arra az egyetemre, ahová annyira akartam menni. De belül mégis meg akartam tartani a babát. Mégiscsak ő az én gyerekem. Nagyon nehéz volt ez a döntés.

Elmentem Baileyékhez. A ház amiben laktak régi építésű, narancssárga volt és ronda.
Felmentem az ötödikre és becsöngettem hozzájuk.

-Ki az? kérdezte unottan Bailey.

-Én vagyok az, Sam... még régről... tudod.

-Aha biztos... kinyitotta az ajtót.

- Szia! Figyu, beszélnünk kell!

- Minek? Nem alacsonyodhatsz le az én szintemre, Ms. Tökély!

- De most egy barátnőre van szükségem, túl sok hormon gyülemlett fel bennem, és egy kilenc hónapig tartó történet kezdődött el a testemben, helyileg a méhemben. Segítened kell Bailey! Légyszi!

- Na jó, gyere be!

- Máris!

Beléptem Baileyékhez és tátva maradt a szám. Egyszerű, de nagyszerű volt a lakásuk. Gyönyörű volt a nappali ahová leültetett engem Bailey.

- Szóval akkor azt mondod, hogy terhes vagy? Sosem gondoltam volna, hogy pont te fogsz ennyi idősen gyereket nevelni! Vagy talán el akarod vetetni? Azért jöttél ide, hogy segítsek elvenni egy új ember lehetőségét az élettől? Mert abba nem vagyok benne!!

- Erről szó sincs, Bailey! Csak szükségem van egy barátnőre, akire számíthatok ebben az érzelmekkel teli időszakban. Emily elküldött a francba. Csalódtam benne, de remélem, hogy rád számíthatok, bár tudom, hogy általános óta nem beszéltünk. Tudom, hogy a szüleid válása nagyon megviselt, veled kellett volna lennem többet akkor. Bár eléggé undorító volt ahogy ráhánytál a 14-ik szülinapi bulimon a répa tortámra...

- Rajtad kívül senki nem szereti a répa tortát. És akkoriban nagyon ki voltam akadva, bocs... kicsit sokat ittam a becsempészett piából...

- Mindegy, már nem számít. Akkor mit mondasz? Segítesz nekem? Ki tudnánk békülni?

- Aha, legyen.

Régóta nem beszéltünk már, de most jól esett. Elsírtam neki a bánatomat, ő végighallgatott.

Szeretem a tavaszi napokat. Ilyenkor nagyon jó a parkban sétálni. Ma is így tettem. Megláttam egy fiatal anyukát a kisfiával. Hirtelen rámtört a sírhatnék. Elképzeltem magamat az én kislányommal vagy kisfiammal.

Akkor eldöntöttem, hogy megszülöm őt. A Bailey-s beszélgetés óta eltelt 2 hét. Újra hozzá megyek, ugyanis el kell kísérnie az orvoshoz. Megbeszéltük tali helynek a szökőkutat.

- Szia Sam!

- Szia Bailey!

- Mit akarsz?

- Figyu, el kéne kísérned a nőgyógyászhoz. Eljössz velem?

- Aham. Úgy sem voltam még ott.

Amikor oda értünk kicsit féltem, mivel rajtam kívül csak felnőtt nők voltak. Úgy néztek ránk, mint valami földönkívüliekre. Volt egy harmincas nő egy nagyjából 5 éves kislánnyal. Egy 20-25 éves nő már nagy hassal ült a mellettem lévő széken.

Hirtelen megjelent egy magas, szőke, közép hosszú hajú fiú. Nagyjából velem egyidős lehetett. A mellettem ülő lánynak az öccse volt. Nekem és Bailey-nek köszönt, a másik nőnek és lányának nem. A szeme olyan volt, mint a zafír. Hirtelen elmerültem a szemében.

- Samantha! Te következel! - szólt rám hirtelen Bailey.

- Jó, jó... megyek már, de gyere te is!

- Minek?

- Mert muszáj!

- Jól van, de menjél már!

Az asszisztens már tűkön ülve várt a rendelő ajtajában.

- Miss Samantha Clarke?

- Igen, én vagyok...

- És a másik lány kicsoda?

- Én Bailey vagyok, a barátnője.

- Rendben. Gyertek be!

A rendelő hideg volt és komor. A vizsgáló asztal olyan középkorinak tűnt. Megszólalt az orvos:

- Maga Samantha Clarke?

- Igen, uram. Én vagyok az.

- Ismerem az édesanyját. Maga is az én kezem alatt született meg. Hány éves is?

- Én?

- Igen maga.

- Tititi....

- Igen?

- Tizen...nyo...nyol...tizennyolc.

- 18?

- Igen.

- Értem. Mi a panasza?

- Itt egy terhességi teszt. Nagyjából 10 hetes lehet.

- 10 hetes?

- Igen.

- Miért nem jött el hamarabb?

- Hát mert féltem.

- Meglátszik hogy maga még szinte gyerek. Feküdjön föl.

- Oda?

- Igen, miért hova máshova akar
feküdni?
- Hát izé...

- Amíg felfekszik mondja el az adatait az asszisztens kisasszonynak!

- Jó!

Már egy ideje vizsgálódott mikor így szólt:

- Itt minden rendben van. A méh meg van duzzadva, ami terhességre utal. De most nézzük ultrahanggal is. Nézze! Ott van a magzat!

- Hűha!

- Na Sam! Úgy érzem keresztmami leszek!

- Ne már, Bailey!

- Bocsi, csak ez olyan cuki!

- Igen valóban cuki kisasszony, de egy 18 éves lánynak annyira nem jó dolog. Tessék Miss Clarke, törölje le a hasát.

- Köszönöm.

- Valóban 10 és 11 hét közötti terhességre gondolok én is. Már csak 1-2 hete van gondolkozni azon, hogy mit akar. Viszont én javasolnám hogy mondja el a szüleinek.

- Hát, ha muszáj.

- Igen. Mivel még nem nagykorú, egy szülőnek mindenképpen tudnia kell a dologról. Meg előbb vagy utóbb úgyis kiderülne.

- Igaza van doktor úr. Akkor majd szólok az anyámnak és együtt visszajövünk. Viszlát.

- Viszlát!

- Hát Bailey ez azért durva volt.

- Szerintem nem! Aranyos a babád!

- Köszönöm.

- Nem vagy annyira lelkes Sam...

- Te a helyemben az lennél?

- Nem tudom, lehet.

- Hát én még nem tudok lelkes lenni, bocs. Túl sok gondolat kavarog a fejemben Bailey.

- Basszus Sam! Nem tudsz egy kicsit sem örülni annak, hogy anya leszel?

- Hát nem is tudom. És mi lesz az egyetemmel?

- Majd elmész egyetemre azután, miután elég nagy lesz a gyereked!

- Figyelj Bailey! Ez még a jövő zenéje, te nem vagy képes belegondolni magadat az én helyembe!

- Honnan tudod?!

- Miért, talán terhes vagy? Esetleg az voltál?

- Nem...

- Ne beszéljünk erről többet légyszi! Érzékenyen érint engem, nem tudom mit csináljak, és ha anyám megtudja, akkor nekem annyi.