Idegesen kopogtam Ethanék szálloda szobájának az ajtaján. Egy álmos Grayson nyitott ajtót.

"Hát te?" kérdezte, majd beletúrt a kócos hajába.

"Ethanhez jöttem."

"Oh. Alszik."vakarta meg a tarkóját.

"Biztos ez?"néztem rá kérdőn.

"Biztoos." vigyorodott el.

"Ne hazudj kérlek." sóhajtottam.

"Maradok Svájc, de inkább gyere be." mosolyodott el,majd arrébb állt.

"Köszi." mosolyogtam rá, majd beléptem a lakásba.

Összehúzott szemmel néztem körül,hátha megtalálom Ethant. Lenne mit megbeszélnünk. Épp a hálószoba ajtajának a kilincséhez nyúltam,amikor Grayson megmordult.

"Inkább ne!"

Kérdőn hátra néztem rá, mire lehajtotta a fejét. Vállrándítva nyitottam be az ajtón.
Az állam is leesett,mikor megláttam az ágyon hempergő Ethant, mellette egy lánnyal.

"Látom lepedő akrobatának tanulsz." morogtam,majd be akartam csapni az ajtót, de rám nézett. Összezavarodott tekintettel kapkodta a tekintetét hol a lányra hol rám.

"Látom választottál. Viszlát Ethan." sóhajtottam,majd elsétáltam.

"Várj!" kiáltott utánam, majd egy nagy puffanás hallatszódott.

"Gratulálok Ethan!" kiabálta Grayson.

"További jó szórakozást!"kiabáltam,majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Semmi kedvem nem volt liftezni, ezért rohanni kezdtem a lépcsőkön. Futás közben kétszer megbotlottam, hála a szememből folyó könnyeknek. Keserűen elmosolyodtam a régi mondásra. A szerelem vak. De még mennyire, hogy az. Gratulálok Hazel, tizenhét év után kijutottál az álmok birodalmából és letettél arról, hogy a herceged majd megment. Persze, úgy ment meg, hogy mást vizsgálgat belülről.. Halálom előtt is csak egy dolgot akartam, az sem jött össze. Nekem mostmár mindegy,hogy mi lesz. Boldog boldogtalanságban fogok meghalni.